 |
A forradalom 45. évfordulóján
Ezerkilencszázötvenhat novemberében anyám a hasára borította a fatekenőt, és a pince sarkában üldögélve nyugtalanul hallgatta a Nagykovácsi felé húzó szovjet repülőgépek dübörgését. Hogy mire volt ez a nagy aggódás? Nem másért, mint értem, aki nyolcadik hónapomat éltem a hasában. Amikor megszülettem, már béke volt; csend, hó és halál. Túl sok halál. S valahogy gyávább és szürkébb, elfojtott és ökölbeszorítóbb lettek mindenek.
Persze én és újszülött kortársaim évtizedekig nem tudhattunk semmiről. Az én nemzedékemtől kezdve békébe születtek bele a gyermekek ebben az országban. Hazug, üres békébe. Boldog egyűgyűségbe. Az utolsó szabadságharc szárnyszegésében, öntudatlanul, s az igazságtól távol nevelkedtünk. Szüleink - minket féltve - előttünk nem beszéltek elvetélt forradalmakról, letaposott, megalázott nemzetről, zsarnok megszállókról, s az egész ördögi, orwelli rendszerről... Mintha egész életünkre teknő mögé akartak volna rejteni, elhessentve a lidérceket, elparancsolva a bennünket ártó szándékkal kerülgető kínzó gondolatokat...
Pedig micsoda élmény lehetett volna - hozzájuk hasonlóan - bátornak lenni, megízlelni a szabadság mámorát, az egymásra találás, a közösség erejének felemelő boldogságát.
Micsoda élmény lehetett 1956-ban magyarnak lenni a nagyvilágban. Micsoda élmény lehetett egy bátor nemzet tagjának lenni, annak a nemzetnek, amely Európa legnagyobb hadseregének és a történelemnek mert ellent mondani, amikor kitűzte a lyukas trikolort a kilőtt páncélosok kormos tornyára.
Mai eszemmel a bátorságot tekintem az ember legnagyobb erényének. ,,Ahol bátorság van, ott minden van!" - hajlíthatnám rá a ma gyakran használt jelmondatot. Milyen nagyszerű dolog is a bátorság, egyénnek, nemzetnek egyaránt. Bátorság a tettekre, az idők felismerésére, bátorság a szabadságra, a zsarnok trónfosztására, bátorság az igazság kimondására és a hibák beismerésére, bátorság az együttélésre és a szeretetre, bátorság a mindennapokra és aprócseprő bajaink, ezernyi gondunk elviselésére.
,,Csak akkor születtek nagy dolgok, ha bátrak voltak, akik mertek" - mondta Ady egykoron, s ez örök igazság a mi nemzetünk számára. Eszünkkel, hitünkkel és bátorságunkkal remélhetünk csak boldogulást.
Ezerkilencszázötvenhat október huszonharmadika a bátorság nagy ünnepe volt Magyarországon. Fénye, szellemisége ragyogja be továbbra nemzetünket. Édes hazám, légy bátor!
Fogarasy Attila
