 |
Háttér
Az idei március 15-i ünnepség vendége és szónoka volt Pilisvörösváron a kolozsvári születésű B.Kiss Béla, az Erdélyi Magyarok Egyesületének elnöke. Amikor a '80-as évek végén a riasztó romániai falurombolás és a magyarság számára egyre lehetetlenebbé váló életfeltételek hatására már tömegesen érkeztek Magyarországra az erdélyi menekültek, B.Kiss Béla is vándorbotot fogott a kezébe. Legálisan érkezett, de útlevele lejártával néhány hónapig még bújkálnia kellett a hatóságok elől, mielőtt a törvényi változások lehetővé tették maradását.
Menekült társaival 1989-ben alapította az eleinte klubként működő Erdélyi Magyarok Egyesületét, míg 1990 elején ezen a néven be is jegyezték. Ez lett Magyarországon az első újabbkori, erdélyi szervezet, amely kezdettől fogva hazánkban látta el az erről a területről elszármazott személyek képviseletet. Mint ilyen, hangsúlyozottan foglalkozott a menekült problémával, napjainkra viszont sokkal inkább letelepedési édekérvényesítő jelleget kapott, miközben természetesen továbbra is az erdélyi kultúra megőrzését, közvetítését tartja fő feladatának.
Hogy látja a státusztörvény adta lehetőségeket ?
Mindenféleképp előrelépést jelent, csak az a kérdés, hogy lehetett volna-e többet is elérni a tárgyalásokon, vagy sem. Nagyon fontosnak tartom és soha nem fogom elfelejteni Antal József kijelentését, miszerint lélekben 15 millió magyar miniszterelnökének vallotta magát. Ez a gondolat és eszmeiség kapott most jogi elismerést.
A törvény lényege, egyfajta jogállás tisztázása. Annak idején még heves vita folyt arról, hogy kedvezmény-, vagy státusztörvény legyen a neve, végül ez utóbbiban állapodtak meg a politikusok. A mi feladatunk, hogy felhívjuk a figyelmet a Kárpát-medencében, ám a határon túl élő magyarokra. Nagyon leegysze-rűsítve a státusztörvény jelentőségét, ezek után már nem lehet azt mondani, hogy odaát magyarul beszélő románok vagyunk, ahogyan Ceauescu idejében is történt, és remélhetőleg azt sem, hogy a Magyarországra érkező erdélyieket románoknak nevezik. Nagyon fontos lépés, mégha az eddig kapott kedvezmények szűkösek is, és remélhetőleg csak kezdetnek tekinthetők. Abban bízom, hogy eljön az idő, amikor már nem kedvezmény- illetve státusztörvény lesz a neve, hanem az összmagyarság egyenlőségtörvényeként beszélhetünk róla.
Kik lehetnek az Egyesület tagjai ?
Elsősorban Magyarországon élő erdélyiek, de számos Erdélyben és Magyarországon élő magyar is tagtársunk. Elsődleges célunk annak elérése, hogy mindkét országban közösek legyen az értékeink, azaz mindenki ugyanolyan felemelő érzéssel gondoljon a budai várban álló Szent István és a kolozsvári Hunyadi Mátyás szoborra. Ebben igyekszünk segíteni.
(Az Erdélyi Magyarok Egyesületének címe:1056.Budapest, Molnár u.5. Ügyelet: hétköznap 17-18 óra között.Telefon: 06/20-995-6159. Székhelyükön a hét minden napján 17 órai kezdettel más-más programmal várják az érdeklődőket. A hétvégi időpontok az éppen időszerű előadások függvényei, ezekről havi tájékoztatójuk ad eligazítást.)
Sz.G.
FelhívásVárjuk a szerkesztőség telefonszámán azon Pilisvörösváron élő, erdélyi származású polgárok jelentkezését, akik szívesen elmesélnék Magyarországra történt érkezésük és beilleszkedésük körülményeit.
VIII. Dunakanyar Rock Hétvége
Május 3-án és 4-én bonyolítják le a pomázi Klissza dombon az idei Dunakanyar Rock Hétvégét. A rendezvény védnöke G. Nagyné Dr.Maczó Ágnes, díszvendége Dörner György színművész, házigazdája a Honalapítás Emlékmű Egyesület. 3-án 18 órakor a Himnusz hangjaival veszi kezdetét a nagyszabású kulturális seregszemle, amelyet G.Nagyné Dr. Maczó Ágnes megnyitója követ. Ezután lépnek színpadra az alábbi zenekarok: Ifjú Muzsikás együttes és Waszlavik László, Vujicsics együttes, Gesarol Revival Band, Blues Company, Deák Bill Blues Band, Papp Gyula (ex Mini, Skorpió, P.Mobil) és csapata, Kormorán együttes. A késő éjszakába nyúló napot fény- és tűzijátékkal fejezik be. 4-én 16 órakor a Sajnos Batár együttes kezdi meg műsorát, őket követik Tolcsvayék és a Trió, a No Smokin Band, a P.Mobil, a Kalász néptáncegyüttes, a PF Szeretet Zenekar és Barátai, a Beatrice és a pozsonyi Ghymes. A szervezők mindkét napon motorosokat is várnak, számukra motor és tetoválás szépségversenyt rendeznek. Éjfélkor a rock hétvégétől rendezvényzáró fényjátékkal és a Szózattal vesznek búcsút.
Mester és tanítványa
Tíz éve ismerem Pátzay Mária festőművésznőt, aki 1963-68 között tanult a Képzőművészeti Főiskolán Bernáth Aurél tanítványaként. A méltán híressé vált művész, aki egyszersmind Pátzay Pál unokahúga, 1970 óta mutatja be munkáit hazánkban és külföldön egyaránt. Bár Budapesten született, ma már Piliscsabán van az otthona, mely rövid idő alatt a kortárs művészek találkozóinak paradicsomi szigetévé vált. Barátságunk elmúlt évtizede s a műtermében töltött közös alkotómunkánk méltó alapul szolgáltak, hogy megrendezzem kiállítását a Stephaneum újonnan megnyílt éttermében, mely február 23-án, a kiállítás megnyitójának napján, meglehetősen szűkösnek bizonyult. A vendégek kíváncsian tódultak be, hogy megtekintsék a vidám s egyszersmind életörömöt sugárzó képeket. Az egybefüggő emberáradat láthatóan serkentőleg hatott az amúgy sem anyanyelvi problémáiról híres Fábry Sándorra, aki a kiállítást megnyitotta, s kalandjaiból nyújtott át egy csokorra valót. Az egyetemen való látogatását "szürrealista élményei" közé sorolta, majd biztosított bennünket, hagy a design-center ellenére, továbbra sem ért a művészethez, sem rajzolni, sem festeni nem tud, de, mint lelkes gyűjtő, csodálja a művészi alkotásoknak. A humorral fűszerezett élménybeszámoló és a közbeszúrt viccek után kellőképpen elzsibbadt, de változatlanul érdeklődő vendégsereg gyűrűjében, két szendvics között adott interjút az egyetemi TV-nek, majd beleolvadt a vidáman zsibongó emberek színes tengerébe.
Az ember egy-egy kiállítás után mérhetetlen hálával tartozik sokaknak, akiknek megfelelő módon ki sem fejezheti köszönetét. Elsősorban Pátzay Máriának, hogy festményeit bemutatja egyetemünkön, Fábry Sándornak, aki megörvendeztetett bennünket páratlan mesélőkészségével és kiapadhatatlan humorával, Holfinger Tibornak, aki rendelkezésemre bocsátotta a kiállításnak helyet adó épületrészt, s mindazoknak, akik segítséget ás bátorítást nyújtanak sokszor őrültségnek ható ötleteim megvalósításánál. Ez utóbbi azért fontos számomra, mert kiállítások sorát szeretném megrendezni a jövőben, kizárólag neves művészek kvalitásos munkáiból az egyetemünkön, mely remek táptalaj lehet a művészeti kiállításoknak.
Vörös Ildikó
(A beszámoló írója a Pázmány Péter Katolikus Egyetem művészettörténet - esztétika szakos hallgatója Sz. G.)
