 |
'Hol sírjaink domborulnak, unokáink leborulnak...' (Petőfi Sándor)
Micsoda éltető erő szunnyad a 154 éves forradalomban! Évente újjá születik, mivel a tavasz köszönti az élni akarást, bíztatja a megfáradtakat, kézen fogja a tévelygőket. A szabad lelkek ünnepe ez, a bátor, fiatal lelkeké! Nyújtsuk bátran felé a kezünket! Ez életünk, fennmaradásunk egyik záloga! Március idusán verőfényes reggelre ébredt az ország. Az előző napok eseményeiből érezni lehetett, hogy az idei ünnep felülmúlja az eddigieket. A sejtés valóság lett. A pilisvörösvári Hősök tere évtizedek óta nem látott ilyen hatalmas, boldogan ünneplő közönséget. Ragyogott a nap, megszépült a tér, de volt más varázsa is a hangulatnak, valami szívet melengető, sokat ígérő őszintesége volt megkapó. Pilis-vörösvár fúvósainak pattogó ritmusú zenéjére felderült a kokárdás ünneplők arca, a szabadság, a béke, az egyetértés köszöntésének öröme töltött el mindekit. Ünnepelni gyűlt egybe a város lakossága, üdvözölni a SZABADSÁGOT, fejet hajtani az elhunyt hősök emléke előtt. Eljött, hogy ígéretet tegyen: a nehezen megszerzett kincset óvni, szeretni, ápolni fogja.
Ennek a gondolatnak a szelleme hatotta át Botzheim István polgármester úr szavait is.
Pontban 10 órakor felcsendült nemzeti imánk, majd a polgármester köszöntötte az ünneplőket, választókerületünk országgyűlési képviselőjét, dr.Frajna Imrét, Szauter Rudolf és Nikolits István volt képviselőket, a város polgárait, a háború után különböző okokból Vörösvárt elhagyó sváb testvéreket, végül a város párt és civil szervezeteinek képviselőit. Lélekben együtt ünneplünk a határon túli magyarokkal - hangsúlyozta a polgármester -, a mikefalvi, a borszéki, a háromszéki, nagypaládi barátainkkal. Ők még nem munkaszüneti nappal köszöntik március idusát, de annál nagyobb, tüzesebb lobogással.
A polgármester zárszavában arra kérte az ünneplőket, hogy választások előtti időszakban, s a két választás között is őrízzék meg emberi méltóságukat.
Az erdélyiek nevében B.Kiss Béla, az Erdélyi Magyarok Egyesületének elnöke köszöntötte az ünnep résztvevőit. Kiemelte Pilis-vörösvár különleges, nemes helyzetét, azt, hogy sorsközösséget vállal a magyarokkal, de hűséges saját német gyökereihez is.
Szólt a státusztörvényről, amely a határon túli magyarok jogállását hivatott tisztázni, azokét, akik számára évtizedek óta oly sok szenvedést okozott a sehova sem tartozás terhe. 'Mikor győznél, ha most se, oh magyar!' Ez az idézet volt rendező elve a Templom téri kisiskolások felemelő műsorának. Ság Júlianna és Teorea Edina tanárok szép, okos rendezésében láthattuk, mit jelent a gyerekek számára ez az ünnep. A 3.b osztályosok újra megdobogtatták a szíveket. Úgy tetszett, hogy ők már tudják, mi a haza, a nemzeti zászló, a Himnusz... Nagyon jó érezni, tudni, hogy jó kezekben van a csemetegondozás, ha nevelője tudja, mennyi minden függ a gondozó emberi minőségétől!
Az ünnepi koreográfiát tiszteletet parancsoló színvonalon adták elő a 3.osztályosok, a kórus lelkes énekléssel segítette a kicsik sikerét.
Köszönet a felkészítő tanároknak a gyerekek pontos, tiszta, érthető szövegmondásáért, azokért a rgyogó tekintetekért, amelyek tőlünk várják a dícséretet, a további bíztatást.
Tiszteletet és köszönetet érdemelnek a gyerekek szülei is, akik megvarrták a (fel-lépő)jelmezeket, s mindenben segítették a pedagógusok munkáját. Példás együttműködés!
Az ünnepség a hősök emlékművének koszorúzásával folytatódott, majd felcsendült a Szózat örökbecsű üzenete: 'Hazádnak rendületlenül légy híve, oh magyar!'
Kosznovszki Janka
nyugdíjas tanár
Vörösváriak az ausztriai sípályákon
Síelni nagyon jó! Aki már próbálta, annak ezt nem kell elmagyaráznom (aki még nem, az sürgősen próbálja ki). Több éve a vörösváriaknak is megadatik, hogy együtt, csoportosan utazzanak Ausztriába 1000 méterek fölé. A Német Nemzetiségi Általános Iskola és az Akarat SE idén több mint 150 vörösvári diákot és szülőt vitt el Mönichkirchenbe és Saalbachba.
A mönichkircheni pálya 60 km-re van Kőszegtől, ahol a megszálltunk. Ezen a síterületen 8 pálya van, sajnos az idei siralmas hóviszonyok miatt csak 3 pályát tudtunk megsíelni. De a hangulatra nem lehetett panasza a rengeteg esés, a különböző akrobatikus mozdulatok hónapokig beszélgetési témák maradnak. Csak egyet hadd meséljek el: Ezekben a táborokban különböző sítudású sporttársak vesznek részt, ezért csoportokba szerveződnek, és az Akarat SE kiváló edzői oktatják őket.
A kezdőknél, Varga László csoportjában síelt Vivien. A harmadik nap úgy döntött, a kezdő pálya már nem jelent kellő kihívást számára, ezért felmerészkedett az egyik legmeredekebb és legjegesebb pályára. Az edzőre már nem volt szüksége (szerinte), ezért a pálya tetején úgy döntött, elindul. Beállt golyó pózba. (Értsd: nyíl egyenesen elindult lefelé a 45 fokos lejtésű pályán.) Ezek után a pályán döbbent csönd lett. A vörösvári sporttársak hüledezve figyelték a száguldást, és már előre sejtették a végeredményt. Néhányan megpróbáltak még tanácsot adni: Fékezz! Kanyarodj! De elkerülhetetlen volt az öt-hat triplaszaltó és a harminc-negyven méteres fekve-csúszás. Vivien léceit, botjait összeszedtük, és folytattuk a lesiklást.
A nehezen síelhető hó miatt, az utolsó nap úgy döntöttünk, hogy egy kis kulturális prog-ram (várnézés, városnézés) után elmegyünk a határhoz közeli élményfürdőbe, és a léceket otthon hagyjuk. Vízicsúszdáztunk, szaunáztunk, hullámfürdőztünk, majd hazautaztunk. Sajnos.
De sokunk tudta, hogy még nincs vége az idei síszezonnak, mert márciusban még egy hétig élvezhetjük a tiszta hegyi levegőt.
Saalbach a világ kiemelt 20 síterülete közé tartozik, több mint száz pálya áll a vendégek rendelkezésére. Csodás hely. A szervezők egy diákszállót béreltek a részünkre, ahol fenséges reggelit és vacsorát kaptunk. Mindenki annyit ehetett, amennyit bírt. Ebben a táborban is csoportokra lettünk osztva, voltak köztünk kezdők, középhaladók és haladók. Sajnos a hó minősége itt sem volt mindig tökéletes, de ez a rendkívül meleg időjárásnak volt köszönhető. Volt olyan napunk, hogy 15 Celsius-fok meleg volt.
Nem csak a hó sínylette meg ezt a meleget, hanem sokunk fejszíne is. A színskála egyéni adottságtól függően a rikító pirostól a mély barnáig terjedt. Ezt a tábort a március 15-i síelés koronázta meg, minden magyar nemzeti színű szalaggal síelt. Az utolsó nap tiszteletére pedig csaptunk egy hatalmas bulit 1910 méter magasban, síruhában és sícipőben. Olyan jól éreztük magunkat, hogy azt nem lehet leírni, csak átélni.
Egy fontos dolgot nem szeretnék kihagyni, az Akarat SE és a Vásár téri iskola mindig figyelt arra, hogy a kulturális programok se maradjanak ki a táboraikból, ezért az utolsó nap mindig rövid műsorral és eredményhirdetéssel zárul. Idén a résztvevők egy rövid színdarabot, az asszonykórus pedig három igazán profi dalt adott elő, amit ők költöttek.
Ezúton üzenem, jövőre is megyünk! Köszönjük dr. Gyene Istvánnak, az Akarat SE vezetőjének, Bruckner Sándornénak és Dely Zoltánnénak, hogy ismét megszervezték az idei két sítábort.
Bruckner Kata
