 |
Amatör szemmel a Mount Everest expedícióról
A hegymászás, vagyis alpinizmus itt Magyarországon csak az utóbbi években kezdett fellendülni. Ez bizonyára annak tudhat be, hogy nem találni olyan magas hegyeket mint pl. az erdélyi Gyilkos-tónál a Békás szoros égbenyúló sziklái, a Pamir és sorolhatnám. Ezért a kezdők mesterségesen kialakított falon, fedett teremben tanulnak. Egészen más „világ" fogad viszont a természetben, amikor a hegymászóknak magukat kell biztosítani, beverni a szöget, ami nagy gyakorlatot követel. Visszatérve fő mondanivalómra, eleinte (1993 és 1996 között) sokan kérdezték tőlem mint hozzátartozótól, hogy miért csinálja ezt a fiam, miért veszélyezteti az életét hónapokig hóban, fagyban, viharban, lavinaveszély közepette? „Én semmi pénzért nem csinálnám!" - mondták. Mi értelme van, mi a jó benne? Számtalan hasonló kérdést kaptam mindenhonnan. Most ezekre szeretnék röviden válaszolni. Mivel jómagam is kiolvastam jó pár alpinista könyvet és részt vettem alpin versenyeken, valami keveset már tudok az alapokról.
Az alpinizmus is csak olyan sport mint az úszás, a futball, és mint ilyet, azért csinálják, mert egyfajta megmérettetés erőnlétből, kitartásból, emberségből, természet és a hegyek szeretetéből. Mi a jó benne? - ismételtem az imént sokak kérdését. A kihívás, a veszély és minden akadály legyőzése, a csodálatos, meszszi tájak, hegyek és emberek megismerése. Azt is sokan kérdezték, hogy mit érzett Zsolt, amikor felért a csúcsra? Nos, mit érez az úszó, a futó, amikor elsőként ér célba? Ő is ezt érezte. Legyőzte saját magát, kishitűségét, félelmeit, mert hitte, hogy sikerülni fog, még ha többszöri nekifutás és sok-sok tapasztalat kellett hozzá. 1996 óta sajnos szomorú haláleset is előfordult. Csodálatosan bátor, tapasztalt emberek maradtak a hó és jég hazájában, mert onnan nem lehet senkit hazahozni. Ők az örök győztesek, örökre egyesültek a hegy anyával, ahogy a helybeliek nevezik a hegyet. Emlékük a szívünkben mindig élni fog. Valaki Egyórás győzelem címmel írt Zsoltról, ugyanis egy órát töltöttek közösen a világ tetején, ahol kitűzték a magyar zászlót, filmeztek, beszélgettek, gyönyörködtek a kilátásban, stb. ez azonban mégsem egyórás győzelem. Az úszóbajnok sem csücsül órákig a vízben, ha elsőként ér célba, mégsem írják róla, hogy „egy perces győzelem".
Természetesen ez is annak tudható be, hogy kevésbé ismert hazánkban az alpinizmus mint sport. Ebben a sportágban az is győzelem, ha valaki egyáltalán eljutott a Himalája közelébe és az is győzelem, ha épségben, egészségesen hazaérkezik. Itt nem csupán egy győztes van, hanem mindannyian bátor, győztesek, akikre büszkék vagyunk. Köszönetet mondanék mindannyiunk nevében mindazon cégeknek és magán személyeknek, akik segítették az expedíciót élelemmel és egyéb adakozással. Köszönjük, hogy hittek bennük, drukkoltak értük. Nélkülük nem születhetett volna meg ez a győzelem Magyarország nevében.
Végezetül néhány szó Zsoltról. Az élet nem kényeztette el, háromévesen apa nélkül maradt és harmadikos elemista volt, amikor kollégiumba került, mert ahol dolgoztam, ott nem volt magyar iskola. A kollégiumban katonás fegyelem uralkodott, ahol mindig a legkisebb szenvedte el a nagyobbak ugratásait. Negyedik elemista volt, amikor 25 kilométert gyalogolt, hogy lássa a Gyilkos-tónál zajló alpinista versenyt, ezeken az égbe nyúló sziklákon kezdte az első próbálkozásait. A gyergyói hegyek között - ott laktunk - jóval hidegebb az éghajlat, korán jön a fagy és május 1-ig is megmarad a hótakaró. Télen gyakran - 20-25 C fok is előfordul, Zsolt itt edződött hozzá a mostoha, hideg körülményekhez. Természetes, hogy edzettebb mint aki Budapesten nőtt fel távol a hegyektől, a zord éghajlattól, hideg telektől.
Motto: Az életed legfontosabb pillanata a jelen pillanat, legfontosabb embere, akivel éppen szemben állsz, és legfontosabb tetted a SZERETET.
Ez az aranymondás jellemző igazán az alpinistákra, a jelenlét, az állandó koncentráció, a társ, a barát, akivel össze van kötve a szó szoros értelmében az alpin kötéllel. Végül, de nem utolsósorban a szeretet... Értve ezalatt a sport, a természet és embertársai iránti szeretet és segítséget.
Erőssné Edit
