 |
Gyorsétkeztetés - egészségesen
Pilisvörösvár egyik közismert épülete a főút mentén álló Zaki Gyorsétterem. Mivel az utóbbi időben egyre több szóbeszéd kering működésükről, hirdetési politikájukról, a Vörösvári Újság annak járt utána, hogy ezek a híresztelések mennyiben fedik a valóságot, egyben bepillantást nyújt a gyorsbüfé rendszerű étkezési szokásokról.A piliscsabai Pázmány Péter Egyetemen több éve működő étterem, több más településen is újabb terjeszkedési lehetőség után nézett. Pilisvörösvárra, mint a térség legnagyobb városára, azért esett a választása, mert felméréseik szerint a településen nincs megfelelő étkezési lehetőség abban a kategóriában, amely napjaink rohanó világát legjobban jellemzi, azaz a gyorsétkeztetésben. Amikor az ember életének minden perce kiszámított, amikor nincs idő a bevásárlása, de még arra sem, hogy nyugodtan leülve, étlapról válasszon a menükből, amelyeket majd a konyhán elkészítenek, akkor nem marad más választása mint készételeket fogyasztani. Hogy ennek az eszeveszett rohanásnak milyen egészségügyi következményei lesznek, egy másik beszámoló témája lehet, de attól még a gyorsétkeztetés mindennapjaink valósága.
- Felméréseink alapján úgy gondoltuk, hogy Pilisvörösvár igényli ezt a szolgáltatást. Mivel azt is hallottuk, hogy a közétkeztetés sincs még teljesen a helyén, szerettük volna ennek hiányát pótolni, és persze ügyeltünk a színvonalra is. Aki ide belép, látja, hogy minden új, hogy Vörösvárnak úgy kinézetre, mint minőségre ezentúl Pláza színvonalú gyorsétkezdéje van. Az eddigi visszhangok kedvezőek. - nyugtázza a kialakult helyzetet az étterem igazgatója, Sáhy József.
Persze az élet nem habostorta és ezt már Pelikán gátőr is megmondta a Tanú című filmben. Nem kell különösebb esemény ahhoz, hogy az emberek körében elinduljon egy szóbeszéd és ez alól a Zaki Gyorsétterem sem kivétel. Az a hír járja, hogy azért hirdetnek rendszeresen, mert nagy a munkaerő jövés-menése. Biztosan nem érzik jól magukat a dolgozók - jutott a sorok írójának fülébe is a suttogópropaganda.
Nos a pilisvörösvári üzlet négy hónappal ezelőtti megnyitása óta tíz alkalmazottal nőtt a dolgozói létszámuk, és így már 25-30 fő között ingadozik. Aki egy kicsit is járatos a szakmában, tudja, hogy a vendéglátásban meglehetősen gyakori a munkahely változtatás. A naponta megnyitó, majd ilyen-olyan okból rövid idő után bezáró éttermek ideig-óráig csábító erejű jövedelmeket ígérnek a munkatársaknak, majd pillanatok alatt szélnek is eresztik őket. Van azonban egy másik alapvetően fontos oka is mozgolódásnak, mégpedig a minőségi munka, amelyhez megfelelő munkaerő szükséges. Márpedig ezeket az elvárásokat nem mindenki tudja teljesíteni, következésképp tőlük búcsút vesz a tulajdonos.
Ennek magyarázata roppant egyszerű. Aki Magyarországon gyorsétkeztetésben gondolkodik, annak olyan multinacionális cégekkel kell versenyre kelnie mint a McDonalds. A nemzetközi óriással szemben csak olyan üzletpolitika érvényesülhet, amelyik tőlük eltérő módon kínálja portékáját.
- Hosszú évek tapasztalata kellett ahhoz, hogy kialakítsuk azt a menüválasztékot, ízeket, adagokat, amelyekkel versenyképesek lehetünk. Egyéni arculatot kellett kialakítanunk, nem másoljuk a nemzetközi éttermi láncokat. Ennek értelmében minden nap 20-25 étel közül lehet választani, persze vannak állandó ételek, mint a rántott szelet, rántott sajt, rántott gomba, a különféle levesek. Hangsúlyozom, hogy elsősorban a magyaros konyha az uralkodó, amelybe beépítettük a helyi szokásokat is. Magyarán, azt készítjük, amit kérnek. Ha tehát bejön egy vendég, és azután érdeklődik, hogy mikor lesz mákos tészta, mi azt kérdezzük, mikor jön legközelebb és akkorra elkészítjük. Meglepő, hogy a jelenlegi „salátás" korszakban is kelendőek a hagyományos, talán mai szemmel nézve egy kissé nehezebb ételek. - fedi fel üzletpolitikájuk titkát az igazgató.
E sorok írója is tapasztalta, hogy szabadtéri rendezvények esetében hiába keres tormás virslit, parasztkolbászt, hurkát, mert mindenütt a hamburger, a hot dog, a pizza járja, mintha más nem is létezne e világon. Hiába no, egyenembernek, egyenkoszt jár. Sáhy úr szerint ennek az is oka lehet, hogy az ilyen kitelepülések nem igazán gazdaságosak - a vörösvári búcsún maguk is kedvezőtlen tapasztalatokat szereztek - inkább azt ígéri, hogy a legközelebbi búcsú alatt is nyitva tartanak, még ha az munkaszüneti napra is esik.
Azért a nagy rohanás ellenére is sokak számára csak az az igazi étkezés, amikor az ember rászánja az idejét, kényelmesen leül az asztalhoz és úgy rendel egy frissensültet. De vajon valóban sokak számára ez az igazi, vagy csak áltatjuk magunkat? Sáhy úr már annak is örül, hogy az emberek egyáltalán bejönnek a gyorsétterembe és nem csak bekapnak valamit reggelire, egész nap hajtanak, este pedig megpróbálják bepótolni azt, amit napközben elmulasztottak.
- Mi megadtuk a lehetőséget, hogy az emberek bejöhessenek és kedvükre válasszanak, de még ezzel együtt is nagyon messze van a századfordulós étkezés, amikor a dolgozók hazamentek ebédelni, egy órácskát pihentek, újságot olvastak, szivaroztak, és délután 3-ra visszamentek a munkahelyükre, ahol este 6-ig dolgoztak. Mi azért nyitunk 8 órakor, hogy reggelizni is lehessen, bár volt, aki még erre is azt mondta, hogy késő, mert a szakipari munkások korábban járnak munkába. Az asztalokon ott van a menüválaszték, az omlett, rántotta, tea, mert úgy gondoljuk, hogy még ezek az egyszerű ételek is többet érnek, mintha valaki a közértben állva fogyaszt el húsz deka párizsit. - hangzik a magyarázat.
Persze lehet a hagyománnyal érvelni, ha a fiatalabb, már ebben az étkezési rendszerben felcseperedett korosztály másként áll szülei szokásaihoz. Mert ne feledjük, az országos statisztikák szerint elsősorban a 18-35 éves korosztály veszi igénybe a gyorsétkeztetést, a nemzetközi hálózatba pedig kevés kivételtől eltekintve csak fiatalok járnak. Vörösvár a kivételek közé tartozik, ahol a nyugdíjasoktól az iskolásokig mindenki bejár az étterembe és ha valaki történetesen nem a helyszínen akarja elfogyasztani a fogásokat, el is viheti, még ételhordót is kap hozzá. A gesztussal a vacsorát készítő hölgyek munkáját szeretnék megkönnyíteni, akik ha rövid számítást végeznek, rájönnek, hogy olcsóbb hazavinni az ételt, mint otthon elkészíteni. Ez a szemlélet abból is „táplálkozik", hogy Sáhy úr nem gasztronómiában járatos családból származik. Nem kötik a hagyományos előírások, sokkal inkább a vendég oldaláról szemléli a szolgáltatást és a kiszolgálást. Az egykori építőmérnök 7-8 évvel ezelőtt kapcsolódott a vendéglátóiparba, miután elvégezte a szakmailag képesítő főiskolát.
A piliscsabai közétkeztetésben szerzett tapasztalataikat szívesen kamatoztatnák Pilisvöröváron is. Mivel a vörösvári közétkeztetés átalakulóban van - és ebbe a szociális étkeztetés is beletartozik - a cég szívesen pályázna erre a feladatra, ha teljesíthető feltételeket állapít meg a képviselő-testület. Különösen arra büszkék, hogy az étkezési alapanyagok 90%-át (tejtermékek, kenyér, zöldségfélék) a környékbeli - pontosabban vörösvári és piliscsabai - gazdáktól szerzik be. Ez azt jelenti, hogy ebben a régióban vannak olyan vállalkozók, akik - olykor magyar átlagot is meghaladó - minőséget tudnak produkálni, tehát nem szükséges Budapestről beszerezni ezeket a termékeket.
Menzájuk a diákétkeztetést segíti, sajnos nagyon kevés az az összeg, amelyre a szülők és az önkormányzat részéről számíthatnak. Nem értik azokat a nevelőket, akik azt kérik, ne vigyenek hozzájuk sóskát, spenótot, mert a gyerekek úgysem eszik meg. Inkább arra kéne törekedniük, hogy meggyőzzék a diákokat, nem lehet egészségesen csupán a hamburgeren és hot dogon élni. Ilyen kérdésekben egyébként szívesen állnak rendelkezésre a weblapjukon: www.zakeus.hu
Szakács Gábor
