 |
Jel Jel Jel
Alig néhány héttel ezelőtt megjelent egy könyv, amely forradalmasítani látszik a rovásírás és ezzel együtt az egyetemes írástörténet eddigi felfogásrendszerét. Mivel szerzője matematikában is jártas ember, önmagát meg nem tagadva, ezt a szakterületet is kizárólag a rideg tények figyelembevételével tárta fel. Márpedig a számok nem tévednek. Varga Csaba Jel Jel Jel című könyve többek között ettől is hiteles.
Szinte mindennel foglalkozott életében csak éppen írástörténettel nem. A szülői házból hozta magával a szunnyadó érdeklődést?Nem. A művészeti ágakról szóló könyvem írása közben döbbentem rá, hogy az írás története más volt, mint ahogyan azt tanultam. Elkezdtem tehát anyagot gyűjteni. Azt tapasztaltam, hogy eddig már szinte mindegyik „valamire való" régi jelkészletről bebizonyították, hogy az volt az eredeti, az első. S egyik elmélet sem cáfolható, mert az eddig elsőnek kikiáltott jelkészletek között valóban mély „genetikai" kapcsolatok vannak keresztül-kasul, tehát igazoltan származtatható bármelyik bármelyikből. Ám csak egy lehet az eredeti. Ez az ellentmondás csak akkor oldható fel, ha feltesszük, hogy valahol az idő mélyén van a közös ős. Mint ahogyan a nővérem genetikai rokonságban van velem, az öcsém a nővéremmel, én az öcsémmel, de mégsem a nővérem a közös genetikai rokonság oka, nem is én, nem is az öcsém, hanem a közös ősünk miatt vagyunk genetikai kapcsolatban. Nos ez a felismerésem indított el aztán igazán.
Lehet, hogy azért jutott közelebb az igazsághoz, mert nem előítéletekkel, elvárásokkal kezdett kutatni, hanem a matematikus racionalitásával nyúlt a témához.
Az előítélet hiánya sokat segít, de nem elég, s a matematikának is csak a beláttatási módszereit vettem át, igaz ez különösen hatékony húzásnak bizonyult. Én alapvetően profi képzőművészként alkotói, grafikusi szemmel vizsgáltam az ABC-t, mégpedig egységes egészként. Így jöttem rá például arra is, hogy az ÁBC történetének vizsgálatában lényegtelen, milyen nyelv használja éppen és milyen hang tapad futólag egy-egy jelhez. Európában például a cirill ÁBC-t leszámítva a kontinens összes nyelve egyetlenegy ÁBC - a latin ABC - körül zsong. Fölösleges tehát a nyelvek szerinti vizsgálat, még akkor is, ha mindegyik nyelvről sokat elmond az általa használt ABC-változat. E klasszikus nehezékek kidobálása után csodálatosan tisztává vált az írástörténet tájképe.
A könyve megdönteni látszik azt a feltételezést, hogy az egyetemes kultúra mindössze 10-15.000 éves és a földművelés előtt csak bárdolatlan hordák népesítették be a Földet.
Hátborzongató előítélet, hogy az 5000 évvel ezelőtti elődeink primitívek voltak. Egy 5000 évvel ezelőtt élt kutyára soha nem mondjuk, hogy primitív, hiszen semmiben sem különbözött mai utódaitól. Már egészen biztos vagyok benne, hogy 10-50-100.000 évvel ezelőtt is ugyanígy ültek egymással szemben az emberek és beszélgettek, mint mi most, mert az élet is ugyanígy zajlott. Ezt leletek is igazolják, előkerült például egy 27.000 éves, 80 darabból álló női ruhatár. Megtalálója, egy chicagói régésznő kijelentette, hogy többsége valóságos ruhaköltemény. Bogyószedés közben aligha viselhették. Ehhez a ruházathoz alkalmak, események kellettek. E korból írások és leírt számok is maradtak.
Hogyan és mikor kezdődhetett ez a folyamat, hiszen ezek szerint akármeddig megyünk is vissza az időben, mindig értelmes emberek éltek?
Én csak arról tudok beszélni, ami az írástörténetből következik. Az utóbbi évszázadok gyakorlata, hogy nem csak az ősöket felejtjük el, hanem a közelmúlt 3-4 generációját is. Hiányzik a tudatunkból a múlt. Korábban egy valamire való ember 3-500 évre visszamenőleg el tudta sorolni elődei neveit. Rettenetesen torzítja gondolkodásunkat a gyors emberi evolúcióról alkotott naiv elképzelés is. Ha most körülnézünk a Földön, azt látjuk, hogy a lehető legprimitívebb és a legfantasztikusabb életszínvonal közötti teljes spektrum egyidejűleg van jelen, s nem egymás után! Így kellett tehát ennek lennie mindig, tessék csak végiggondolni! Az írástörténetből különösképp úgy tűnik, hogy a kulturális olló két szára mindig épp olyan nyitott és folyamatosan kitöltött volt, mint ma. Ha igaz az evolúciós fejlődés, akkor úgy 300-500.000 évvel ezelőtt kezdett csak lassan bezáródni a kulturális olló két szára, tehát mindig is kellett, hogy legyenek magas kultúrák, mindössze anynyi történhetett, hogy a szerepek időről-időre cserélődtek. 2-300.000 éves írásleletek, szobrok igazolják ezt. De 800.000 éves szobor is előkerült már. Az ősök degradálása sunyi igyekezeteket takar.
A manipulációra jellemző, hogy könyve egyik ábráján ugyanarra a csontvázra két egymástól teljesen eltérő ember/majom alakot raktak a rekonstruktőrök. Azon sem gondolkodik el senki, hogy mi történt a barlangok és a piramisok kora között, a fejlett csillagászat, az egyenlítő kiszámítása, a naptári év ismerete is mintha minden előzmény nélkül jelent volna meg.
A szakértők hangadó része valóban azt sugallja, hogy az egyiptomi, a sumér, a kínai stb., műveltség a semmiből érkezett és csak egyszerű előjátékai voltak a nagy indoeurópai végjátéknak, s bizonyára emiatt szokás lebecsülni a barlangokban talált emlékeket is. De a külső életnek csak egy-egy porszeme sodródhatott a barlangokba. Azért ezeket találjuk, mert csak e helyeken tudott bármi is megmaradni. Festő és grafikusként mondom, e művek egy része remekmű. De már egyetlenegy remekmű mögött is sok tanulást, kultúrát, igényt, tehetséget, értő közönséget kell látnunk. Tudni kell: mindegyik lelet bővérű lelet. Például, ha tízezer év múlva valaki a mi korszakunkból megtalál egy ma leírt 2507-es számot, kétsége nem lehet afelől, hogy le tudtuk írni a 2506-ot és a 2508-at is. Például a könyvem borítóján lévő 20.000 éves ősi festmény feliratát jól láthatóan formatervezett betűkkel írták. Formatervezett írásjelek csak széleskörű írásbeliségben alakulhatnak ki. Aki ezt a feliratot írta, bármit le tudott írni, nyílván meg is tette, csak éppen ez maradt belőle.
És nem csak Európában. Könyvében öszszehasonlítja az írástípusokat, a szaudiban pl. megtalálhatók egyes rovásjelek, tehát bizonyos betűformák különböző népek egymástól független írásában is megjelennek.
Ezek az írások tökéletesen átfedik egymást, genetikai rokonok, mert egyetlen és ugyanazon ősi jelkészlet leszármazottai. Persze a mi lineáris ABC-nken kívül sok, ettől gyökeresen eltérő jelkészletek is lehetségesek és vannak is. Ám a NAGYBETŰS ABC-nk az egyetlen, mely készen volt már 30-35.000 évvel ezelőtt. Nem tudom miért, de ez az ősi jelkészletet a dél-francia, spanyol, portugál területekről 6-8.000 (tán 10.000) évvel ezelőtt vándorútra kelt. „Átköltözött" a Kárpát-medencébe és lehorgonyzott itt, s mindmáig itt is van. Itt jegyzem meg, hogy aki ír, az számokat is ír. Szükségszerű volt tehát, hogy a Kárpát-medencébe átkerült jelkészlet magával hozta a 35.000 évvel ezelőtti Pont d'Arc-i és a 17.000 évvel ezelőtti Lascaux-i barlangban elegendő bőséggel fennmaradt ősi pont-vonal rendszerű számírást is. S ez nálunk még a XX. század elején is használatban volt, legutoljára az erdélyi sóbányákban. Ám az ide települt jelkészlet hamarosan szétsugárzott innen Ázsiába, Kínába, Mezopotámiába, Egyiptomba. A legkorábbi kínai, sumér, egyiptomi jelkészletek ugyanis azonosak a 6-8.000 évvel ezelőtti Kárpát-medencei jelkészlettel, sőt az írásmód is ugyanaz. Márpedig az ősi jelkészletnek a jelformák mellett egyedülálló tartozék a hangzóugratás és a ligatúra (betűösszevonás Sz.G.). Ezek még nyelvi azonosításhoz is jó segédeszközök, ugyanúgy, mint a jelkészlet terjedelme. Például az araboknak elég 18-20 betű is, tehát nem lehet 35 betűs ABC-jük. Így a jelszámból eleve következik, hogy e 30-35 betűs jelkészletet nem találhatták ki kevés hangot használó népek, például arabok, latinok stb.
A székely-magyar ÁBC is 33-34 betűből áll. Ami pedig a ligatúrákat illeti, ezt csak bizonyos nyelvek tudják alkalmazni.
A ligatúrás írás valóban erősen nyelvfüggő. Ez úgy értendő, hogy mivel a ligatúra is írott szó, s más nyelven más szó jelöli ugyanazt a fogalmat, emiatt bármelyik ligatúra értelmetlen betűhalmaz bármely másik nyelven. Ez természetesen csak a fonetikus írás esetében igaz.
A magánhangzó ugratás is megjelenik a rovásírásban is, ahol a leggyakoribb magánhangzó, az e eleve elhagyható.
Pontosan. És a magánhangzó ugratást sem lehet bármely nyelven használni. Használatához az kell, hogy az adott nyelvben szabálytalan legyen a magas és mélyhangrendű magánhangzók hangkiosztása, akárcsak a magyarban, ugyanakkor valamilyen zenei szabály érvényesüljön a legszabálytalanabb szavakban is, hogy az illeszkedés működjön. Ezért izgalmas számunkra az, hogy Egyiptomban fonetikusan írtak, s teljes körűen használták a magánhangzó ugratást, még a hieroglif jelekkel való írásban is. S ami még nagyobb meglepetés volt számomra: az egyiptomi démotikus ABC tökéletesen azonos a kárpát-medencei ABC-vel, mégpedig a legkisebb részletekig menően.
A könyv egy-egy ábrája lórajzokat mutat, a rajtuk lévő azonos feliratok között azonban majd 10.000 év telt el. Ebből arra következtetünk, hogy ez a jelkészlet évezredekig használatban volt. Amikor azonban valaki rájön valamire, a kétkedők azonnal hamísítást kiáltanak, ahogyan az altamirai barlangfestmények esetében is történt. A könyvében bemutatott ábrákról sikerült bebizonyítani, hogy eredetiek?
Az ezerszer ellenőrzött hagyományos szakirodalomból vettem őket. Ráadásul csak a tisztán olvasható, hibátlan leleteket használtam fel. De némi esetleges datálási tévedés sem okozna gondot. Nem lényeges ugyanis, hogy a két legtávolabbi időpont közötti leletek pontosan hol helyezkednek el az időskálán, mert itt a jelkészlet változatlanságáról van szó, s ami változatlan, az mindegyik időpontban változatlan. A változatlanságot figyelve kitűnik az is, hogy amit szkíta-hun-székely-magyar írásnak nevezünk, az ősidők óta változatlan. Például a Torma Zsófia által kiásott és dokumentált Tordos/Vinca-i leletanyagban teljesen benne van ez a még mindig használatban lévő ún. rovásírás ABC, ennek jelei pedig azonosak a legrégebbi jelekkel. A Kárpát-medencének tehát különleges szerepe volt az írás történetében. Ez abból is látható, hogy minél messzebb van ez az ÁBC a Kárpát-medencétől, körkörösen annál romlottabb, torzultabb. Az epicentrum jelleg tisztán kirajzolódik. Ez a jelkészlet tehát nem „jöhetett" ide, hanem ellenkezőleg: innen távolodott szerteszét a nagyvilágba. Az ős-ABC tán 3.000 évvel ezelőtt Itáliába, Görögországba és a mediterrán szigetekre is, s lett belőle a görög, latin, stb. ABC. E kultúrák számjelei is igazolják ezt. Ugyanis az Égei-tenger környékén és szigetein területenként eltérő módon válogattak betűket számjelnek az ABC-ből, és noha az ÁBC lassacskán eltorzult, e betű-számok formái megmaradtak. Ha összerakosgatjuk a különböző ősi mediterrán betű-számjeleket, akkor megkapjuk a Kárpát-medencei ÁBC-t.
Tehát az évezredek folyamán eltűnt eredeti helyéről a 35.000 éves kultúra és 6-8.000 évvel ezelőtt a Kárpát-medencében jelent meg ismét. Mi történhetett az időközben eltelt 20-25.000 év alatt? Esetleg az élethez nem megfelelő időjárási viszonyok alakultak ki?
Erre nem tudom a magyarázatot, de egyszer csak valamiért eltűnt a 35.000 évvel ezelőtt már virágzó kultúra, s ezzel egy időben jelent meg a Kárpát-medencében. Gondolom, csak azért vonulhatott nem sokkal később még tovább is, mert valamiféle hiányt pótolt azokon a területeken. Mondok egy példát. Hiába jön ide ezer kínai, nem fogom átvenni az ő írásukat, mert a magunkéval ki tudok fejezni mindent. Következésképp annak idején nagy tekintéllyel kellett megjelennie ennek az írásnak, és hogy ilyen sikeresen tudott terjedni, annak igen komoly oka lehetett, azt is mondhatnám, hogy várták. Jómagam valami nagy katasztrófát feltételezek, ami mindent szétzilált, és csak a Kárpát-medencében maradtak meg egységben ennek a kultúrának a képviselői. Hozzáteszem, szép számmal, mert csak ebben az esetben tudtak nagyobb tömegekben egyfajta misszionáriusi hittel kirajzani és hatni mindenhol. De ezt csak sejtésként mondom.
Ezek szerint nem Romába vezet minden út, hanem a Kárpát-medencébe.
Igen, mégpedig gyönyörűen. Tisztán látszik, hogy nem igaz az állítás, miszerint az indo-európaiak szétterjedése előtt semmiféle szellemiség nem létezett. Előttük is és a kelták előtt is egészséges, virágzó kultúra uralkodott Európában, s a leletek tanúsága szerint az emberek szintúgy írtak, olvastak, festettek. 35.000 év óta már biztosan.
Készül-e a könyvnek idegen nyelvű változata, mert az ilyen elméleteket csak akkor fogadják el a kétkedők - még akkor sem minden esetben-, ha azt külföldiek is megerősítik?
Már készül az angol fordítás. Nem hiszem azonban, hogy megállná a helyét a kételkedés a könyvem lényegét illetően. Ugyanis mindent tárgyszerűen bemutatok, időbeli sorrendben egymás után helyezve. S pontosan látható, hogy az említett jelkészlet útja igen messzire vezet a múltba. Ennek belátásához még kísérő szöveget sem kellett volna írnom. Hogy hosszú idők vannak az egyes leletek között? Viszont egyazon jelkészletnek a jelei vannak rajtuk. Ez sokat segít. Ugyanis ha leteszem este a nadrágomat, s reggel felébredvén még mindig ott találom, és úgy, ahogy letettem, ostobaság azon gondolkodni, hogy mi történt a nadrágommal az alatt, amíg nem láttam. Ha előveszek például egy 2.000 éves latin írástöredéket, s egy ötszáz éveset, értelmetlenség azon gondolkodni, mi történt a latin ABC-vel időközben. Látható ugyanis, hogy semmi.
Elképzelhető, hogy írástörténeti felfedezései a jövőben még inkább ehhez a szakterülethez fogják kötni?
Adott egy hatalmas, feltáratlan szellemi földrész, amit meg kell „hódítani". Úgy érzem, és ezt szerénytelenség nélkül mondom, hogy talán egyfajta lényeglátó képesség birtokában kötelességem is a terület kutatása. És ez a kíváncsiság nem feltétlenül fakad túlfűtött nemzeti érzésből. Múlt nélkül ugyanis nincs semmi, és ha már az ember odaszületik valahová (s nem véletlenül születik oda, mert ahol felnőtt van, ott koránt sem véletlenül lesznek gyerekek), akkor meg kell ismernie őseit, szóba kell elegyednie ősei szellemével, azaz saját magával, hiszen belőle is ők beszélnek.
Nem tudok azonban mit kezdeni a rovásírás szóval, ez a szerencsétlenül megválasztott fogalom sok zavart okoz. A „rovás"-írás kifejezés csak a jelhagyás módját jelöli, nem árulkodik többről, mint például a „táblakrétaírás", vagy a „lúdtollírás". Mert vajon mit vésnek, rónak, ha rónak? Bizony mondom néktek, betűket. Egy tökéletes ABC betűit. Azaz írnak. Vajon a mai sírköveken lévő szövegek rovásírások-e? Azok, persze hogy azok, hiszen kőbe vannak róva. Tehát e fogalom elfedi a szkíta-magyar ABC eredeti, teljes értékű voltát. Holott ez a beléje rejtett írásmóddal együtt az emberiség legősibb kulturális kincse. És nem porladó emlék, hanem él, s ekként az őskori írásbeliség mindegyike élőben tanulmányozható benne. Mert a nyelv is megmaradt az ősi jelkészlet mellett.
Szakács Gábor
Lexikon:
Varga Csaba 1945-ben született mezőcsokonyai református parókián. Klerikális reakciósnak minősítik, ezért nem veszik fel a kaposvári giumnáziumba. Mohácson tanul, matematika-rajztanári képesítést szerez. 1972-ben Pécsett animációs műhelyt hoz létre, 1989-ben a Varga Filmstúdió társalapítója. Alapítója és művészeti igazgatója a Varga-London filmstúdiónak. Rendszeresen szerepel a nemzetközi filmfesztiválok zsűrijében, filmjeiért maga is 50 fesztiváldíjat nyert. 1998-ban és 2001-ben Los Angelesben a világ legbefolyásosabb 40, illetve 15 animációs filmrendezője közé választották. Pilisszentiván és Pilisvörösvár határán lakik.
