 |
Perdülj, fordulj
Ugye tetszenek ismerni a képen látható Magdi nénit? Bárki találkozhat vele a gyermekrendelőben, Magdi néni ugyanis évtizedek óta a rendelő dolgozója.
De találkozhat vele táncos lábú iskolások között is, merthogy ő a Templom téri Általános Iskola művészeti osztályainak néptánc oktatója. Arra kértem, beszéljen az olvasóknak a tánccal való kapcsolatáról, arról, hogy van-e jövője a néptáncnak.K.J.: Mikor jegyezted el magad a tánccal?
M. Magdolna: örökmozgó voltam. Komolyabb terhelésre volt szükségem, ezért
13 évesen az Állami Artistaképzőbe kerültem, ahol a néptánc oktatóm, Szirmay Béla koreográfus volt. Később a pilisvörösvári csoportban folytattam a táncolást, mégpedig Hidas György tanár úr, majd évtizedekig Lányi Ágoston művészeti vezetők irányításával. 1964-től 1970-ig Tímár Sándor „Bartók Együttesében", 1970-től 1980-ig Novák Ferenc (Tata) „Bihari Együttesében" táncoltam. Ezalatt pazar élményekben volt részem. Tatától nem csak táncolni tanultam, hanem olyan módszertani fogásokat is ellestem, amelyeknek még ma is hasznát veszem.Pl. Hollandiában Tata kivetítette Nagy-Magyarország térképét, kiemelte az illető tájegységet, s a holland iskolásoknak elmesélte a tájegység minden néprajzi és földrajzi érdekességét, és csak ezután következett a tánc. Rendhagyó történelemóra volt.
K.J.: Sokat utaztál táncos pályafutásod alatt. Milyen tájakon jártál?
M.M.: Úgyszólván egész Európát bejártuk, voltunk Finnországban, a Szovjetunióban, Lengyelországban, Csehszlovákiában, Spanyolországban. Tánccal közvetítettük hazánk kultúráját.
K.J.: Jelenleg a Templom téri Általános Iskola művészeti Osztályaiban néptáncot oktatsz. Ez a munka ugyanolyan szakmaiságot követel mint bármely más tantárgy. Hol tettél szert erre a profizmusra.?
M.M.: A táncos rutint az együttesben fejlesztettem ki, az elméleti ismereteket pedig az egykori Népművelési Intézet által szervezett kétéves néptánc oktatási tanfolyamon sajátítottam el. C kategóriás oktatói oklevéllel rendelkezem, kiegészítőül pedig még egy speciális gyermektánc kurzust is elvégeztem.
K.J.: Mióta tanítasz a Templom téri Általános Iskolában?
M.M.: Úgy hat évvel ezelőtt kezdődött itt a művészeti képzés, ekkor kértek fel az első osztály néptánc oktatására. A felkérést elfogadtam, azóta is nagy szeretettel végzem ezt a munkát. Úgy érzem, a gyerekek zöme őszintén szereti ezeket a foglalkozásokat, amelyeknél óriási segítséget jelent az élőzenei kíséret. Szlovencsák Péter zongora tanár türelmes, kitartó munkája nélkül sokkal nehezebb lenne tanítani.
K.J.: Mikor és hol tudnak bemutatkozni táncosok?
M.M.: Például a hagyományos diákhéten, amikor a művészeti osztályok bemutathatják, amit tudnak. Ezen kívül különböző ünnepi alkalmakkor illetve a hagyományos pilisszentiváni néptánc fesztiválon.
K.J.: Mi a néptánc oktató álma?
M.M.: Több is van, de jól tudom, hogy ezek egyelőre nem teljesíthetők. Nagyon fontos lenne az iskolai zenei kíséret megoldása és tágasabb gyakorlótér.
K.J.: Kik segítenek ebben a munkában?
M.M.: Sokat köszönhetek az iskola igazgatójának, a tanári karnak, Szlovencsák tanár úrnak, és azoknak a szülőknek, akik gyermekeik fellépéséhez minden segítséget megadnak. Ha ez így marad(hatna), akkor lehet beszélni a néptánc jövőjéről. Társasági beszélgetések gyakori kérdése mostanában, vajon mi történt Vörösváron, hogy a jó nevű, nagy létszámú néptánccsoport megszűnt működni? Sokan szeretnénk, hogy az ország egyik legnagyobb német (sváb) települése ne maradjon tánccsoport nélkül.
Eddig az interjú. Kérem, kérjük Szilvásiné Manhertz Magdolnát, hogy továbbra is nevelje tanítványait ilyen szeretettel és odaadással, hogy a legjobbakból újra együttes lehessen. Szeretnénk újra színpadon látni Vörösvár táncos lábú fiataljait és öregjeit. Ne hagyjuk elsorvadni és semmivé válni a még menthető örökséget! További jó munkát kívánunk!
Koszonovszki Janka
Fájdalmas Anya
Egy helybéli hívő adományából csodaszép minőségben restaurálták a Fájdalmas Anya festményét, aki a 14 segítő szent mellett szintén védőszentje a kápolnának. A kép Marlok plébános úr idejében került az Erdei kápolnába.
Itt említjük meg, hogy Gromon Andrásné, a Hagyományőrző Egyesület vezetője is szívügyének tekintette a kép helyreállítását.
(fotó: Rásonyi Györgyné)
