 |
A polgármester új, de a barátság a régi
Beszámoló a vörösvári delegáció wehrheimi útjáról
2002. január 10-én indult Botzheim István, polgármester úr vezetésével egy tizenegy fős küldöttség Pilisvörösvár testvérvárosába, Wehrheimbe. A meghívás a betegsége miatt leköszönő, Helmut Michel búcsúztatására és az új polgármester, Gregor Sommer beiktatására szólt.
Majdnem húsz éves kapcsolat
Ennek a kilenc és félezer lelket számláló Frankfurt melletti kisvárosnak a polgármestere hívta meg először 1984-ben a Wenzl József vezette Német Nemzetiségi Táncegyüttest az ottani nyári táncfesztiválra. Az ünnepség néhány napja alatt ismeretségek, barátságok szövődtek, és a vörösváriak viszonozták a meghívást. A következő nyáron a Wehrheimi Fúvószenekar és az Ifjúsági Táncegyüttes nagy sikerrel mutatkozott be nálunk. Azóta is rendszeresek a találkozások, hét- nyolc alkalommal vendégeskedtek egymásnál a két település képviselői, táncosai, zenészei diákjai.
A barátság kútja
Megérkezésünk másnapján a délelőttöt vendéglátóinknál, a nap többi részét az esti programig városnézéssel töltöttük. A kis mezőváros egy- két szintes modern házai között, a központban bújik meg az óváros, ahol a boltíves kapu mögött szépen helyreállított, barna gerendás épületek apró ablakokkal tekintgetnek a kicsiny üzletek sorára. Ki hinné, hogy a házak mögött ott a tehénistálló, mert bizony ebből semmit nem érezni. Nem messze egymástól a katolikus és az evangélikus templom. Alattuk egy aprócska tér, közepén Molnár Sándor vörösvári kőfaragó munkája, a "Barátság kútja", a településeink címerével hirdeti a két város közötti szoros kapcsolatot.
A közös ebéd, melyen mindkét polgármester megjelent, jó alkalom volt egy meghitt, baráti hangulatú beszélgetésre a hivatalos program előtt. Mindenki hozott valami ajándékot: többek között itt adta át Manhertz Terézia, a Heimatverein óriási marcipántortáját és az emlékplakettet, majd Guth Zoltán, gimnázium igazgató egy üveg '98-as évjáratú bort saját pincéjéből Michel úrnak.
Búcsúztatás és köszöntés
Az esti program szeretettel fogadott díszvendégei voltunk. A beiktatási ceremónia első aktusaként több száz meghívott vendég előtt letette az esküt a fiatal Gregor Sommer, az ünneplésből úgy tűnt, mindenki megelégedésére. Ezután több órán keresztül búcsúztatták Helmut Michelt, aki 20 éve alpolgármesterként, tíz éve, mint polgármester tagja a város vezetőségének. Az elmúlt évben súlyosan megbetegedett, és az azóta is tartó kezelések miatt, kénytelen volt lemondani tisztségéről.
Betegségének ténye azonban nem nyomta rá bélyegét a beszédek hangulatára, a rövid, de tartalmas felszólalások nem nélkülözték a szeretetteli humort, mindvégig ébren tartották a hallgatóság figyelmét. Egy különlegesen rátermett, ambíciózus, mégis szerény polgármester képe rajzolódott ki belőlük. Láttuk a másnap megjelenő újságokat, amelyekben a képes beszámolók szintén méltatták munkásságát és idézték szavait, amelyben magát így jellemezte: "polgármesternek ember voltam, hivatalnokként porosz ".
Botzheim István polgármester úr is szót kapott. Íme néhány gondolat a beszédéből:
"Amikor mi személyesen megismerkedtünk, Michel kollegám alpolgármester volt, de barátságos, humánus lénye már akkor mély benyomást tett rám. Kollegám a német szövetségi politika szintjén is megbízható politikusként lehetett nyilvántartva. Amikor Pilis-vörösvár a szövetségi belügyminisztériumtól pályázaton 125 ezer márkát nyert el egy a német nemzetiségnek építendő Begegnungs-stadte /társaskör/ céljaira, akkor ezt a pénzt Wehrheim önkormányzatán keresztül, kollegám felelősségvállalásával és ellenőrzése mellett kaptuk meg...
Tavaly májusban kéz a kézben énekeltük együtt heten a testvérvárosaink polgármestereivel az Európa himnuszt. Ő hosszasan és érdeklődve beszélgetett az erdélyi polgármesterekkel és fiatalokkal. Az elmúlt nyáron együtt töltöttünk volna egy hetet az erdélyi Borszéken. Erre nem került sor, de bepótoljuk, mert Helmut barátom, a Te nagy szívedre Erdélyben az ottani magyaroknak is szükségük van.
Engedd meg, hogy átnyújtsam ezt a személyes emlékként tavaly készült fényképet kettőnkről főzőkanállal a kézben. Ránézve jusson eszedbe mindaz, amit együtt "főztünk" ki. Te állítottad össze a településeink első öt évéről szóló dokumentum gyűjteményt. Nos, én ezt folytattam, és a mai napig szóló összeállítást ezennel átadom.
Tisztelt Kollega, - és ezek a szavak már Sommer polgármestert köszöntik- tudja, hogy egy Helmuth Michel után nehéz dolga lesz! De látván ambícióit, Helmuth kollegámmal való baráti kapcsolatát, Önnek nem lesz gondja. Városunk nevében gratulálok beiktatása alkalmából, kérem fogadja el az 1989-ben aláírt alapító oklevelet és a településeink barátságának történetét. Nekünk innen kell folytatni! "
Az est meglepetése: "a magyar szoprán"
Peller Anna volt a magyar delegáció meglepetése. Késő este utolsóként lépett színpadra a helyi művészeti együttesek után. A "Macskák"- ból énekelt, majd egy részletet Kálmán Imre: Cigányszerelem című operettjéből, végül jódlizott. Aztán következett az első ráadás, a második ráadás..., nem akarták leengedni a színpadról, akkora sikere volt. Nekünk meg dagadt a keblünk a büszkeségtől, micsoda kincset hoztunk magunkkal.
Anna élete egyébként, mint az utazás során elmesélte, nagy fordulóponthoz érkezett. Végre rászánta magát, hogy letegye a napi munka terhét, csak az éneklésnek és persze a családjának éljen. Hozzáértő szakember, szervezi a fellépéseit, keres kiadót a lemezeinek. Ez sajnos azt is jelenti, hogy az ingyenes fellépéseket ritkábban engedélyezik, lelkiismeret furdalásra persze nincs oka, mert megtette ezt éveken keresztül, bárhová hívták is. A "magyar szoprán" elnevezést éppen Németországban kapta, ahova gyakrabban utazhat ezután. Szaporodnak a rádiós, Tv-s szereplései, és készül a harmadik CD-je "Ez mind én vagyok" címmel.Hazaindulásunk napján egy kis csoport búcsúzott tőlünk a mihamarabbi találkozás reményében. Gregor Sommer is ott volt jelezvén, hogy- mint Wehreim új polgármestere - örömmel kész folytatni a két város közötti baráti kapcsolat építését.
Temesvári Anna
