 |
„Ellenforradalmi" góc Vörösváron
(Szerk. megjegyz.: Lapunk hasábjain 1997-ben korrekt és kronológiailag helyes írások jelentek meg Fogarasy Attila tollából a Könyvbarátok Körérôl. Az alábbi írás szerzôje akkor nem tudta a tárgyalt témával kapcsolatos emlékeit papírra vetni. Mulasztását most pótolja.)
Fabinyi, aki a szocialista keresztségben az Elvtárs nevet kapta, az "ellenforradalmi góc" felszámolására egy oldalkocsis IZS motorkerékpár nyergében érkezett a Könyvtár udvarára. A régi-új kommunista párt, amely akkortájt sokadik nevét nemrégen , néhány éve vette fel, akkor éppen Magyar Szocialista Munkáspártnak (MSZMP) becézte önmagát, a nagy szovjet testvérpárttól több száz ilyen förtelmes jószágot kapott ajándékba. A járási szintű komisszárok ezeken jártak pártot, TSzCs-t szervezni és ellenforradalmárokat üldözni. Elvégre az ország akkortájt még nem volt elég gazdag ahhoz, hogy minden járási nyikhaj feneke alá fekete Volgát toljon.
Fabinyi, aki a motorkerékpárt vezette, szintén egy "forradalmi alkotás" volt. Kiforrott nézetei voltak arra vonatkozóan, hogyan kell kinéznie egy forradalmárnak, és ô ennek az elképzelésnek tökéletesen meg is felelt. "Sztálinjóskásra" stuccolt tömött bajuszt viselt és bôrruhát. Olyat, mint Számuely és Corvin Ottó gyilkos Lenin-fiai, akik a belvárosból özönlöttek ki falura parasztot akasztani a 19-es vörösterror idején. Fabinyi a teremben uralkodó fülledt meleg (voltunk vagy félszázan) ellenére sem vetette le bôrkabátját, nyilván félt attól, hogy forradalmár-nimbusza ingujjban csorbát szenved.
Nagy vehemenciával vetette magát az "ellenforradalmárok" elleni hajszába. Az ilyen fullajtárok pártbeli karrierjének meredeksége egyenesen arányos volt az általuk megpofozott vonakodó parasztok, valamint a lebuktatott "ellenforradalmárok" számával. Ez indokolja F. vehemenciáját, mert a Könyvtárbarátok Köre ellen áskálódó ifjúkommunista sliffentyűk gazdag vadászzsákmányt ígértek neki. A Kör létszáma akkor ugyanis 104 fô volt.
A könyvbarátok (késôbb Könyvtárbarátok) Köre Fogarasy Mihály szellemi polihisztor (tanár, könyvtáralapító, szakkörvezetô, cserkészvezetô, helytörténeti kutató) példamutató módon szervezett ifjúsági klubja volt, amelynek tagjai valóban a vörösvári (részben a szentiváni) ifjúság elitjébôl verbuválódtak. A kiválasztódás szempontja egyetlen kritérium , a könyvekhez való viszony volt. A klub tagjai voltak frissdiplomás mérnökök, orvosok, fiatal szakmunkások, egyetemisták, szakiskolások, középiskolások. Irodalmi estjeinken idôsebb könyvbarátok is vendégeink voltak. A Kör mindenki számára nyitva volt, igaz eltanácsolni sem kellett senkit. Aki nem volt odavaló, az magától is észrevette azt. Életem meghatározó idôszaka volt az a néhány rövid év, amit a klub tagjaként töltöttem. Irodalmi műsorainkban gondosan ügyeltünk arra, hogy ne politizáljunk. Naivak voltunk. Még nem tudtuk azt, hogy aki akkor nem politizált, az is véleményét fejezte ki a Kádári rendszerrel kapcsolatban. Élelmes honfitársaink akkortájt már tömegesen álltak be az MSZMP és a Munkásôrség soraiba. A klub tagjai (akkor még) szinte kivétel nélkül elítélték a Kádári diktatúrát. Voltak közöttünk orvostanhallgatók, akik az 56-os harcok idején sebesülteket ápoltak, voltak középiskolások, akik fegyveresen álltak ôrséget a község rendjének védelmében. Fabinyi "ellenforradalmárokat" hajszoló igyekezete komoly gondokat is okozhatott volna némely klubtársunk sorsában. Ne feledjük, 1962-t írtunk, ekkor koholt vádak, vérbírák által vezetett , minden jogot a sárba tipró perek során még születtek halálos ítéletek, amelyeket végre is hajtottak munkás, paraszt és értelmiségi fiatalokon. A mi esetünkben persze nem fenyegettek ilyen súlyos szankciók, de a klubtagok listája nyomán több taggal is elôfordulhatott volna, hogy káderlapjára felkerül: "ellenforradalmi értelmiségi kör tagja". A káderlap pedig a rendszerváltozásig elkísérte azt, akirôl kiállították.
Fogarasy Miska bácsi a nagyszerű szervezés mellett elkövetett egy hibát, amit én egyébként érdemének tekintek. Elhitte, hogy a kommunizmus hibáit mind a Rákosiék követték el. Ezt a hazugságot Kádárék terjesztették. Pedig titokban tartott megtorló akcióikkal nagyobb vérengzést hajtottak végre, mint az ÁVH annak fénykorában. Nos, Miska bácsi, sokadmagunkkal azt hitte, a Rákosi-kommunizmus végével eljött újra az az idô, amikor polgári, civil kezdeményezésekkel lehet társadalmat építeni. Ez volt a nagy tévedésünk. Abban a rendszerben minden csoportosulás, gyülekezet csak a párt, vagy a Kisz irányítása, ellenôrzése alatt működhetett. (Ezért éreztek olyan olthatatlan gyűlöletet a békepapságnak be nem hódoló lelkipásztorok iránt.)
A klub tagjainak többszörös szerencséje volt. Miska bácsinak cserkészvezetô múltja ellenére volt akkora tekintélye a község pártvezetôi előtt, hogy azok nyíltan kiálltak mellette, értékelték pedagógusi és könyvtáralapítói munkáját. Szerencsés körülmény volt az is, hogy a pártvezetôk között volt Ruff József, akinek nemcsak erôs kötôdése volt a községhez, hanem a községen túl mutató tekintéllyel is bírt a pártjában, így ezt a lótifuti járási komisszárt le tudta állítani.
A Könyvtárbarátok Körének megszűntével a község szellemi élete hatalmas kárt szenvedett. Az érdeklôdőbb hajlamú fiatalok Budapesten kerestek társaságot, kapcsolatokat, sokan ott szereztek lakást is. Érdeklôdésüket a község iránt elvesztették, a település is elvesztette ôket. A község vezetésébe nagyszámú félanalfabéta épült be, akiknek egyetlen érdeme a rendszerhez való hűség volt. Ez a mai napig is meglátszik a falun, ezért nem tudom leírni még ma sem a város szót Vörösvárral kapcsolatban.
Pilisvörösvár. 2002 jun. 21.
Szauter Rudolf
Egy ház a múltból
Újabb történelmi intézménnyel bővült Budapest. Ez a múzeum az Andrássy út 60-ban található, február 24-én volt a megnyitója, neve: Terror Háza.
A kedves olvasók közül már bizonyára sokan felkeresték, s ha volt elég idejük és kitartásuk a bejutáshoz, meg is tekinthették a kiállítást. Véget nem érő sorokban kígyóznak a bejutásra váró emberek a nap minden szakában. Türelemmel várakoznak a tűző napon, vagy éppen a szakadó esőben.
Tolókocsis férfit kérdeztem: - Hánykor kelt hogy az elsők közé került?
Hátizsákkal ácsorgó felesége készségesen válaszolt: ők már fél ötkor elindultak Kecskemétről, hogy a tízórai nyitáskor bekerüljenek, szívesen vállalva minden kellemetlenséget, ők tudatosan felkészültek: hoztak vizet, vászonsapkát, esernyőt, összecsukható campingszéket.
A sorban fiatalok, diákok, egyetemisták, ismert színészek, hetvenen felüliek, középkorúak is szép számmal álldogálnak. Mi az, ami ennyire vonzza az embereket? Miért kell és fontos látni mindenkinek ezt a múzeumot?
Ez a ház a terror áldozatainak emlékére készült Schmidt Mária főigazgató tervei alapján. Szigorú pengefalával figyelmeztet a terrorista diktatúrákra. 44-ben a nyilas diktatúrára, 45-56 között az ÁVH terrorszervezetére, melyek e ház falai között hajtották végre rémtetteiket. Országunknak a második világháború következményeként a náci és a kommunista diktatúrákkal kellett megküzdenie. A vidéki zsidóságot összegyűjtötték, és német munkatáborokba deportálták, zsidók százait lőtték a Dunába. A kivetítőkön megjelenített dunai jégzajlás, a vízbe csobbanó holttestek hangja elrettentő érzést vált ki minden józan gondolkodású emberből.
1945-től a szovjet megszállás következett. Az Államvédelmi Osztály (ÁVO) és az Államvédelmi Hivatal az Andrássy út 60. számú épületbe helyezte székhelyét. Vezetőjük a hírhedt Péter Gábor volt. Tőle és apparátusától rettegtek a megkínzottak, szó szerint élet és halál urai voltak. A múzeumban kiállított kínzóeszközök felidézik a huszadik század vallatási technikáit. Némán elborzadva ismerjük meg a tárlatvezetőtől az eszközök rendeltetési funkcióját.
Körömletépő csípőfogó. Lánc, mellyel az elítéltek gerincét ütötték, fémvödör melyet a vallatásnál a fogoly fejére húztak, és addig ütötték, míg megbolondult. Péter Gábor speciális eszköze a körömágy alá szúrható drót, melybe áramot vezettek. A mennyezeten lévő csigára a rabokat fejjel lefelé felhúzták, előbb a bőrt, majd a húst fejtették le róluk, közben előmelegített rezsókkal sütögették a talpukat és kezüket.
A vizes tömlő segítségével az elítélteket addig töltötték vízzel, míg szerveik szörnyű kínok között robbantak szét. A múzeum pincéjében megismerhettük a vizes cellát, melyben a fogva tartottak néha hetekig vízben álltak derékig, penetráns bűzben rohadtak el végtagjaik.
Így és még rengeteg hasonló módszerrel próbálták a vallatók kicsikarni a bármit beismerő vallomásokat. Az Andrássy út 60 szám alatti ház egy idő után még szűknek is bizonyult a kínzásokhoz, ezért a szomszédos házakkal szerteágazó alagútrendszerrel kötötték össze. A történelmi kutatások még ma is folytatódnak, hogy feltárhassák e helytörténeti múzeum szörnyű titkait. Akiknek sikerült egyszer bejutni és végignézni a kiállítás termeit, tárgyait, végigböngészni az iszonyatos mennyiségű írásos emléket, népbírósági jegyzőkönyveket, azok már értik, hogy miért nem lehet a Terror Háza a Megbékélés Háza.
József Attila örökérvényű mondata jusson eszünkbe: "A múltat be kell vallani!" A bűnöket fel kell tárni. A keresztény ember megbocsát, de felejtenie nem kell, sőt nem is szabad, hogy e szörnyűségek többé meg ne történhessenek. A kiállítottaktól nem elborzadni, a házat nem átkeresztelni kell, hanem erős hitet tenni, hogy a XX. század e sötét korszakát nem engedjük ki többé a múzeum falai közül.
Dr. Gábeli Zoltánné
