 |
A partnerkapcsolatokért kerekeztek
Hét nap alatt Gerstettenből Vörösvárra
Gerstettenben sok megszállott bicikliző él. Egy közülük Neubrandt Johann. Johannak az az ötlete támadt, hogy Magyarországig túrázik. Barátaival a szokásos találkozók (születésnapok és más ünneplések) alkalmával állandóan ilyen vállalkozásról esett szó. Célként Pilisvörösvár ajánlkozott, amellyel Gerstetten öt éve partnerkapcsolatokat ápol. Ez év tavaszán megszületett végre az elhatározás, és elindult a tervezés és a bicikliedzés. Johann, aki Marika nevű feleségével együtt Csobánkáról származik, felvette a kapcsolatot vörösvári barátaival és május 18-án, pünkösd szombaton elindultunk. Velünk együtt utaztak Rudi Frei és felesége Marianna, aki Marikával a kísérő járműben a csomagszállításról és ellátásról gondoskodott, ami ezt a vállalkozást jelentősen megkönnyítette.
Az első szakasz (161 km) Gerstettentől a Duna-parti Lauingenig, majd mindvégig a Duna mentén húzódó Duna-kerékpárúton Donauwört és Ingolstadt után Vohburgig tartott. Nem volt ilyen hosszú a második nap távja - csupán 126 km-t tett ki a Straubing melletti Reibersdorfig. A harmadik nap napsütéssel indult. Passaunál léptük át az osztrák-német határt. Ezután egyre erősödő esőben, bőrig ázva értük el 175 km után szakaszcélunkat, a Duna menti Aschau mellett fekvő Brandtstadtot. A következő napon Reinsen keresztül Melkbe tartottunk. Az időjárás ismét javult, a szél is javunkra vált, csupán rossz oldalról érkezett, elölről. Ezért a 164 km lényegesen hosszabbnak tűnt.
Mindenütt a feleségek gondoskodtak jó szállásról. A kerékpárosok folyadékveszteségét esténként fröccsökkel és búzasörrel pótolták, hogy megerősödve, frissen pedálozhassanak.
Melkből a szakasz még erősebb ellenszélben vezetett a szép Wachaun át az osztrák fővárosba, amely a kísérő járművünket nem egy probléma elé állította. A Bécsen átvezető „kitáblázás" sok kívánnivalót hagy még maga után. Valahogy mégis csak elértük 147 km után a Duna mentén fekvő Orthot. 191 km után, a hatodik napon értük el Tatát. A hetedik napon a biciklit azzal a bizonyossággal indítottuk, hogy célunkat késő délután el fogjuk érni, és emiatt a pedáljaink szinte maguktól forogtak. Vörösvárt nem a közvetlen úton céloztuk meg, előtte egy 132 km-es tiszteletkört írtunk le a Dunakanyarban. Május 24-én 17.30 óra körül értük el utunk végcélját, és 1095 km megtétele után - baleset és technikai hiba nélkül - szállhattunk le a pilisvörösvári Fetter Vendéglő előtt a biciklinyeregből.
Alig hittünk a szemünknek és a fülünknek. Amit a vörösvári barátaink fogadásként kitaláltak, egyszerűen nagyszerű volt. A Feldhoffer János által vezetett zenekar nagy létszámmal fújta a talpalávalót, Botzheim István polgármester, Manhertz Teréz és Fodor Marika a Heimatverein részéről szívélyesen üdvözöltek bennünket és gratuláltak a sportteljesítményünkhöz. Győztes koszorúkat és okleveleket nyújtottak át nekünk, készültek a szokásos fotók és még a televízió is rögzítette a fogadásunkat. A közös vacsora után a fáradtságot gyorsan feledve, volt még erőnk egy kis táncra is. A következő napok a pihenésre szolgáltak. Kirándulásokat tettünk Szentendrére és Budapest környékére, valamint eleget tettünk vörösvári vendégszerető emberek meghívásainak. Az idő mintha elrepült volna, és május 30-án csütörtökön ismét elérkezett a búcsú.
A biciklitúra, a nagyszerű fogadás és a magyarországi barátainknál való tartózkodás még sokáig jó emlékezetünkben marad. Neubrandt Marika és Johann Frei, Mariann és Rudi szívélyesen köszönik a vörösvári szép napokat. Egészen biztosan újra jönnek, talán akkor is "biciklivel".
Radeln für die Partnerschaft
In 7 Tagen von Gerstetten nach Werischwar
In Gerstetten gibt es viele begeisterte Radler. Einer von ihnen, Johann Neubrandt, hatte die Idee von einer Radtour nach Ungarn. Bei mehreren Zusammenkünften (Geburtstagsfeiern und anderen Festivitäten) wurde mit Freunden immer wieder über eine solche Unternehmung gesprochen. Als Ziel bot sich Werischwar an, welches seit 5 Jahren mit Gerstetten partnerschaftliche Beziehungen pflegt. Im Frühjahr dieses Jahres wurden endlich „Nägel mit Köpfen" gemacht und mit den Planungen und dem Training begonnen. Johann, der mit seiner Frau Marika aus Csobánka stammt, knüpfte Kontakte mit lieben Freunden aus Werischwar und am Pfingstsamstag den 18. Mai ging es los. Mit von der Partie war Rudi Frei mit seiner Frau Marianne, die mit Marika im Begleitfahrzeug für den Gepäcktransport und die Verpflegung sorgte, was die Unternehmung doch sehr erleichterte.
Die 1. Etappe führte bei gutem Wetter über 161 km von Gerstetten nach Lauingen an die Donau und dann immer auf dem Donau-Radweg über Donauwörth und Ingolstadt nach Vohburg. Nicht ganz so lang war die Strecke am 2. Tag - nur 126 km waren es bis Reibersdorf in der Nähe von Straubing. Der 3. Tag begann sonnig und nach Passau wurde die deutsch-österreichische Grenze passiert. Dann setzte zunehmend Regen ein und patschnaß erreichten wir nach 175 km unser Etappenziel in Brandstatt bei Aschau a.d. Donau. Am nächsten Tag ging es über Krems nach Melk. Das Wetter hatte sich wieder gebessert und auch der Wind meinte es „recht gut" mit uns - er kam leider nur von der falschen Seite - nämlich von vorn. Des halb kamen uns die 164 km wesentlich länger vor.
Überall wo wir hinkamen, hatten unsere Frauen, die die Reise unterwegs zu vielen Besichtigungen nutzten, gute Quartiere ausgesucht. Der Flüssigkeitsverlust der Radler wurde abends mit Hefeweizen und Gespritzten gut ausgeglichen, damit Sie am nächsten Tag wieder gestärkt in die Pedalle treten konnten. Von Melk führte die Route bei noch kräftigerem Gegenwind durch die schöne Wachau in die österreichische Hauptstadt, die uns und unser Begleitfahrzeug vor einige Probleme stellte. Die Beschilderung durch Wien ließ sehr zu wünschen übrig. Doch irgendwie erreichten wir nach 147 km Orth a. d. Donau.
Ein großes Stück weiter kamen wir am 6. Tag, aber die 191 km bis Tata waren ein hartes Stück Arbeit. Der 7. Tag auf dem Rad wurde mit der Gewißheit angegangen, dass unser Ziel am späten Nachmittag erreicht wird und die Pedale drehten sich fast von alleine. Nicht auf direktem Weg wurde Werischwar angesteuert - wir fuhren noch eine kleine Ehrenrunde von 132 km über das Donauknie. Gegen 17,30 Uhr am 24. Mai war das Ziel erreicht und nach 1095 km - unfall - und pannenfrei - konnten wir vor „Fetter Vendéglő" vom Rad steigen.
Wir trauten unseren Augen und Ohren kaum. Es war einfach großartig, was sich die Werischwarer Freunde für einen tollen Empfang ausgedacht hatten: der Musikverein mit János Feldhoffer spielte in großer Besetzung auf, Bürgermeister István Botzheim, Theresia Manhertz und Marika Fodor vom Heimatverein hießen uns herzlich willkommen und gratulierten zu dersportlichen Zeistung. Begrüßungskränze und Urkunden wurden überreicht, viele Fotos wurden geschossen und auch das Fernsehen nahm den Empfang auf. Nach einem gemeinsamen Essen waren die müden Beine schnell vergessen und die Kraft reichte auch noch für ein paar Tänzchen.
Die folgenden Tage dienten dann der Erholung. Ausflüge nach Szentendre, Budapest und nähere Umgebung wurden gemacht und etliche Einladungen bei überaus gastfreundlichen Leuten wurden gerne angenommen. Die Zeit verging wie im Flug und am Donnerstag 30. Mai hieß es schon wieder Abschied nehmen. Die Radtour, der tolle Emfang und der angenehme Aufenthalt bei den ungarischen Freunden wird uns noch lange in Erinnerung bleiben Johann und Marika Neubrandt, Rudi und Marianne Frei bedanken sich herzlich für die schönen Tage in Werischwar und werden bestimmt wiederkommen - vielleicht auch wieder mit dem „bicikli"!
„Internationale Workcamps"
Schramberg (Baden-Württemberg) önkormányzatának felajánlása alapján két 18 és 25 év közötti pilisvörösvári fiatal 2002. augusztus 18. és szeptember 07. között részt vehet egy fekete-erdei nemzetközi táborban.
A különböző nemzetiségű (francia, belga, svájci, horvát, japán, német, magyar) fiatalokból álló csoport egy erdei házban lesz elszállásolva, a délelőtti órákat munkával (környezetvédelmi feladatok ellátása, erdei utak tisztítása, bokrok nyírása stb.), a délutánt és estét közös szabadidős programokkal tölti. A nemzetközi csoport tagjai együtt dolgoznak, főznek, ünnepelnek, szórakoznak. A tábor hivatalos nyelve az angol. A tábori élet alkalmat biztosít a nyelvek gyakorlásához, a különböző kultúrák jobb megismeréséhez és megértéséhez.
Várjuk mindazon érdeklődők jelentkezését, akik legalább alapszinten értik és beszélik az angol és német nyelvet! Jelentkezés személyesen július 5-ig a Közösségi Ház vezetőjénél vagy telefonon július 15-ig az alábbi számon: 06-30-285-1873
Kézilabda
Legutóbbi számunkban a vörösvári kézilabdások sikereiről számoltunk be. Azóta a bajnokság utolsó fordulójában Solymár csapata egy párját ritkítóan durva mérkőzésen (13 darab 2 perces kiállítás és 2 piros lap 'tarkította') visszavágott az őszi vereségért és négy vörösvári játékossal a soraiban a negyedik helyen végzett. A Sportegyesület elnöke, Pándi Gábor ennek ellenére elégedett a csapat 5. helyével. (SZ. G.)
Felnőtt és ifjúsági csapatunk június 6. és 10. között Gerstettenben szerepelt testvércsapatunk TSV Dettingen vendégeként. A meghívó egyesület alapításának 75. évfordulóját ünnepelte, melyet elképzelhetetlenül nagyszabású ünnepségsorozattal tettek felejthetetlenné. Felállítottak egy kb. ezer személyes sörsátrat, amelyben három napon keresztül folyamatosan különféle zenei és szórakoztató műsorok zajlottak. Pénteken nagyszabású rock koncert volt az országos hírű Murphy Gang részvételével. Játékosaink az első sorokban aktív tombolással vettek részt az eseményen.
Szombaton a gerstetteni sportcsarnokban négy csapat részételével kézilabda torna zajlott. Csapatunk udvariatlanul simán legyőzte vendéglátóját és így bejutott a döntőbe, ahol sajnos a kevés alvás miatt fáradtan vereséget szenvedett egy heidenheimi csapattól, és 'csak' a második helyet tudta megszerezni. Ifjúsági csapatunk egy mérkőzést játszott egy három csapatból összeállított helyi válogatott ellen és fölényes győzelmet aratott.
Vasárnap feldíszített traktorokkal a környék egyesületei közös felvonulást szerveztek a kisváros utcáin, amelyen csapatunk is részt vett a vörösvári és magyar lobogó alatt. A felvonulás a sörsátornál ért véget, ahol az ünnepi beszédek mellett valamennyi szakosztály és a meghívott egyesületek tartottak érdekes bemutatókat. Köszöntötték az egyesület ezredik tagját, egy, a kétezer lakosú Dettingenben élő négyesztendős kisleányt.
Számunkra megtiszteltetés volt egy ilyen nagyszerű jubileumon együtt ünnepelni testvértelepülésünk polgáraival és látni azt a jól rendezett, az egyesület tagjainak közreműködésével megszervezett programot.
Köszönjük a Német Kisebbségi Önkormányzat hozzájárulását utazásunkhoz.
(ilyen formátumban kaptam - a szerk.)
Pándi Gábor - az SE elnöke
