
Magyar
zászló a világ tetején
A repülőgép csak nem
akart megérkezni. A (fotó)riporterek hada már tűkön ült, és a várakozás
feszült perceit a minél jobb pozíció elfoglalásával igyekezett kitölteni.
Végül felhangzott egy név és egy méterben megadott magasság, majd a
repülőtér várójában megjelent a hozzá tartozó személy. Őt követte egy
másik, és így tovább az egész csapat, végül csak annyi, hogy Erőss Zsolt,
8850 méter. És ott volt előttünk az a 33 éves fiatalember, aki több
ezer éves történelmünkben elsőként tűzhette ki a magyar nemzeti lobogót
a világ tetejét jelentő Mount Everest (Csomolungma) csúcsára.
A viszontlátás első pillanatai, az ölelések a családtagokat és közeli
barátokat illették, a neheze azonban még hátra volt. Az írott és elektromos
sajtó jelen lévő képviselői szusszanásnyi időt sem engedélyeztek az
öt hegymászónak, azonnal kérdések össztüzét zúdították rájuk. És ezen
nem lehet csodálkozni. A többszöri nekirugaszkodást végre siker koronázta,
Magyarország neve is felkerült a Himalája meghódítóinak listájára. Pilisvörösvár
polgárai talán honfitársaiknál is közelebb érzik magukhoz ezt az eredményt,
hiszen Erőss Zsolt majd tíz esztendőt töltött a városukban. Az iránta
érzett tiszteletből egy hangyányit sem von le, hogy néhány éve Mogyoródra
települt át.
A történet nem ma kezdődött,
ami jól mutatja, hogy a valódi sikert nem adják ingyen, évekig tartó
szakadatlan edzés és elszántság előzi meg. Zsolt Erdélyben, Gyergyóban
született és ez meghatározta érdeklődését, további életútját.
- Hegyek között nőttem
fel, ahol az erdők borította sziklák jelentették a játszóteret, tehát
eleve adott volt a lehetőség ahhoz, hogy megszeressem a hegymászást.
Ezt követően már szinte észrevétlenül sodródtam a 'végzetem' felé. Nagy
mozgásigényű gyermekként minden sportot kipróbáltam, azonban ezek egyike
sem tudott úgy megragadni, mint az igazi élményt nyújtó sziklamászás
- meséli, amikor végre sikerül kiszabadítani az újságírók 'fogságából'
és édesanyjával együtt betuszkoljuk Rásonyi Marikáék kocsijába. A fiatalember
első útja természetesen Vörösvárra vezet. A máskor boszszantó forgalmi
dugó ezúttal előnyünkre válik, így bőven van időnk áttekinteni a múltat
s jövendőt. Lelki szemeink előtt egy tizenéves fiúcska bontakozik ki,
akinek kedvét a gyergyói hegymászó klub két idősebb tagjának tragikus
halála sem szegte.
Elkötelezettsége abból
eredt, hogy számára a hegymászás minden alkalommal óriási élményt jelentett,
független attól, hogy milyen magasra jutott. Esetében lassanként kiderült,
hogy olyan fizikai adottságai vannak, amelyek segítségével sikeresen
vehette fel a magas hegyek kihívásával szembeni harcot.
- A feltételeket kizárólag
a csúcsteljesítményhez igazítják, azt pedig tudjuk, hogy a csúcsteljesítmény
minden sportágban káros lehet az egészségre, mert olyan mértékben veszi
igénybe a szervezetet. Ahhoz azonban, hogy valaki amatőrként, puszta
kedvtelésből csupán az élmény kedvéért felmásszon akár egy magasabb
dombra, nincsenek általánosan elfogadott feltételek. Erős elhatározás
mellett szinte mindenkiből lehet hegymászó, amire legjobb példa Szendrő
Szabolcs, aki fél lábbal lett e sportág híve és Magyarország egyik legsikeresebb
hegymászója - válaszolja meg kérdésünket a szakember.
Aki
atletizál, úszik, küzdősportot űz, a rendszeres gyakorlással fejlesztheti
képességeit, de hogyan sajátíthatja el a hegymászás mesterfogásait,
amikor minden egyes útvonal más és más? Nos, ebben a sportágban éppen
az a legjobb, hogy az ember egy soha nem látott hegyen, vagy sziklafalon
próbálkozik. Minden a helyszínen dől el. Nagyon ott kell lenni agyilag,
mert az elméletben aprólékosan eltervezett megoldást csak a rögtönzés
módszerével lehet megvalósítani. Fizikailag erősítheti magát a hegymászó,
de a kivitelezés módozatai kizárólag a helyszínen derülnek ki. A hegymászás
napjainkban is ott tart, hogy továbbra is az őstehetségek foglalkoznak
vele, akik különösebb edzés nélkül, csupán motivációk alapján mászszák
meg a legnehezebb hegyeket is.
Zsolt életében 12 évvel
ezelőtt alapvető fordulat állt be. Édesanyjával és testvérével nem kis
nehézségek árán Magyarországra települt és Pilisvörösváron telepedett
le. Valójában ekkor gyorsultak fel számára az események. 1990-ben vett
részt először expedíciós túrákon, így a Kaukázusban, azt követően pedig
szinte évente a világ különböző tájaira, Pakisztánba, Nepálba, Indiába,
az Andokba.
A hegymászásnak azonban nem csak szépségei, de árnyoldalai is vannak.
- Amikor balesetekről
hallok, elsősorban az illető nevére vagyok kíváncsi. Amennyiben ismert
személyről van szó, akkor a baleset körülményei még tanulságosak is
lehetnek, hibáiból érdemes okulni. Ilyen jellegű tragédia viszonylag
ritkán fordul elő, az áldozatok túlnyomó többsége amatőr - közli velünk
a balesetekkel kapcsolatos álláspontját a magyar hegymászó. Márpedig
ilyen életveszélyes helyzetbe már ő is került társaival, amikor Pakisztánban
járt.
Mivel térképeik légi
felvételek alapján készültek, nem szerepelt rajtuk az a gleccserfolyam,
amelyet csak a helyszínen fedeztek fel. Az ilyen akadályok leküzdése
jelenti az igazi kihívást és élményt.
Létezik-e kollegialitás
az egyes csapatok között? Ha igen, miként történhetett, hogy táborukat
felelőtlen egyének kirabolták?
Nos, igen sajátos helyzet
állt elő, az úgynevezett Déli-nyeregnél, ahol rengeteg elhagyott és
befagyott sátor található. Ide a serpák szokták felvinni a felszerelést,
nem a hegymászók, ők létesítik a depókat is. Ezzel a szokással ellentétben
Zsolt serpa segítség nélkül jutott odáig, majd megjelölve a felszerelést
otthagyta és továbbment. A serpák ezután érkeztek és egy nagyobb tábort
létesítettek azon helyen, amit pedig ott találtak, azt elvitték, mert
úgy gondolhatták, hogy mivel nem tartozott az általuk felhozott felszereléshez,
bizonyára régebbi, amelynek a gazdái már hazamentek. Ebben a táborban
a sátor volt a legértékesebb darab - százezer forint felett volt az
értéke -, a benne tárolt élelmiszerre pedig a visszaútnál számítottak.
Sajnos nem egyedi esetről
volt szó, főleg az ilyen népszerű útvonalon nem számít ritkaságnak.
Annyian mászkálnak már arrafelé, hogy korlátozni kellett az engedélyek
számát, a szemét is egyre gyakoribb.
- Az ilyen útvonalakra
külön takarító expedíciókat szerveznek, amelyek rendesen össze is szedik
az hátrahagyott holmikat. Mivel Kína és Nepál eltérő mennyiségű engedélyt
adott ki, a közöttük kialakult versenyhelyzet miatt feloldották a korlátozást,
az összeg viszont továbbra is eltérő. Nepál esetében úgy huszonötezer
dollárba kerül az engedély egy személy számára, hét fő esetében azonban
kedvezményesen összesen 75.000. Ez a legdrágább az egész földön. Kínában
ennek a negyedét kérik és noha ennek alapján onnan csábítóbb a feljutás,
az ottani kedvezőtlenül szelesebb és zordabb útvonal mégis a nepáliak
malmára hajtja a vizet - világosít fel Zsolt.
Bizonyára nem mindegy,
hogy az utolsó méterekre milyen élelmet, italt visz magával az ember.
A világ tetejéről visszatért hegymászó tapasztalata. Hogy ebben a magasságban
már nagyon kényes az ember gyomra és szinte alig fogad be valamit, lényegében
undorodik az élelemtől. Nála csaknem tíz órába tellett, mire feljutott
a csúcsra - azért ilyen sokáig, mert nagy hó volt és taposni kellett-
és erre az útra is mindössze egy liter cukrozott teát és szőlőcukrot
vitt, de még ez sem fogyott el. Igaz, a mínusz 10-20 fok hatására a
tea már az út felénél befagyott a tollkabát alatt is.
A hegymászáshoz elengedhetetlen
a meteorológiai tájékoztatás, előrejelzés. Ez határozza meg a csúcs
elleni támadás időpontját., ami esetükben május 25-ét jelentette. Azt
már tudjuk, hogy mit vitt magával az utolsó méterekre, de azt még nem,
hogy mi járhatott az eszében mászás közben.
-
A Hillary Step egy nagyon jellegzetes pontja az útnak és amikor ott
elhaladtam, barátaim jutottak eszembe, vajon tudják-e, hogy én már elértem
ezt a pontot. Eszembe jutott néhány hegymászás közben életét vesztett
barátom is. A csúcson először a megkönnyebbülés pillanatai kerítettek
hatalmukba, majd előkerült a magyar zászló, a fényképezőgép, a videó.
Erőss Zsolt tehát megmászta
a világ legmagasabb csúcsát. Ezek után milyen feladatai lehetnek még?
- Rengeteg magashegyi
célom van még a Himalájában és eddig a világ többi részén is csak nagyon
kevés csúcsot másztam meg. Ezek meghódítása fontosabb lehet számomra
a mostani eredményemnél. További feladataim közé tartozik, hogy egyre
több csúcsot érjek el oxigénpalack nélkül és amíg a fizikumom megengedi,
addig folytatom is.
Időközben elhagytuk
a Pilisvörösvárt jelző táblát. A világot járt hegymászó megérkezett
abba a városba, amely évekig otthont adott számára.
Szakács Gábor
IMPRESSZUM:
Copyright © Pilisvörösvár Város Önkormányzata e-mail
Szerkesztő: Schuck Béla e-mail