 |
Túrajavaslat a Budai hegységbe
Pilisvörösvártól déli, délnyugati irányban található a Zsíros-hegy és a Nagy-Szénás szigorúan védett területe. Ennek a főleg dolomitból felépülő felszíni formákban rendkívül gazdag vidéknek egy részét szeretném bemutatni, hogy ezzel is kedvet csináljak a túrázáshoz. Időszerűségét az is fokozza, hogy ezen terület egy részén idén tanösvényt alakítottak ki. A zsíros-hegyi turistaház romja és a nagy-szénási turista emlékfal közötti útszakasz ehhez a tanösvényhez tartozik.
A Zsíros-hegy gyalogosan Nagykovácsiból, Solymárról vagy Pilisszentivánról is megközelíthető, gépkocsival Nagykovácsin keresztül lehet eljutni a romépületig. A zsíros-hegyi turistaház 1986-ig üzemelt, ma rom, nagy részét építőanyagként széthordták. A háztól északi irányban emelkedő úton, a Zsíros-hegy csúcsán a turistaház maradékából Kauzál Istvánnak, a turistaház építését felkaroló asztaltáraság elnökének állított emlékmű található (1. kép)
A házból elindulva jobbra a csilleszállító kötélpálya acélszerkezetének néhány darabját bányászati emlékként meghagyták. Az emlékművön elhelyezett tábla tájékoztat a létesítmény feladatáról és működésének idejéről. (2. kép) Az aszfaltos útról jobbra fordulva ágazik ki az Antonia (Antal)- árok, ami régen a bányászok gyalogútja volt Pilisszentiván és Nagykovácsi között. Az utolsó ház mellett található egykori kőbányánál tájékoztató táblát helyeztek el, innen indul a tanösvény. A pár méterrel távolabb jobbra kiágazó erdészeti út bal oldalán indul a fáradságtól vissza nem riadó, érdekességeket kedvelő turisták részére a Fülkés-kőhöz és a Magas-kőhöz. (3. kép)
A jelzett utat folytatva a tanösvény építői által jelölt két kilátó pontot érintünk. Ezekről tiszta időben szép kilátás nyílik Pilisvörösvárra és környékére (4. kép)
A Nagy-Szénás oldalában szépen kialakított pihenőhely mellett találjuk a volt turistaház emlékfalát és az 1986-ban emelt emlékkövet (5. kép) A turistaház 1924 és 1926 között épült. Pusztulását sokan a Turistaházakat Kezelő Vállalat 1975. évi megszűnésével magyarázzák. Bennem mindig felmerül az a kérdés, hogy miért csak ennek az egy létesítménynek kellett ebben az időben elpusztulni?
Az említettevállalat megszűnése után romlásnak indult épület megsemmisítését felgyorsították az 1978-ban forgatott 'Másfél millió lépés Magyarországon' című filmben elhangzottak. Ebben az időben a film tanúsága szerint is a falak jó, a tetőszerkezet javítható állapotban volt, igaz a nyílászárókat pótolni kellett volna. Valószínűleg voltak, akik a megfogalmazott véleményeket nem vették jó néven. A munkásmozgalommal összefüggésbe hozott épületet viszont nem lehetett csak úgy elpusztítani, ehhez okot kellett találni. Cservenkáné, a budapesti pártbizottság telefonon arról tájékoztatta az Országos Érc- és Ásványbányák Dunántúli Műveinek igazgatóját (aki egyben munkásőr parancsnok is volt), hogy a pártbizottságra érkezett bejelentés szerint az épület 'kétes egyének találkozóhelye'. Az igazgató elvtárs ezután kiadta munkásőr feladatnak, hogy menjenek fel két tolólapos munkagéppel és dózerolják le az épületet. A történetet tíz évvel később mint az OÉÁ vezérigazgatója mesélte el nekem.
A pihenőhelytől még egy kitérőt érdemes tenni a Nagy-Szénás 650 méter magas csúcsára és az innen kb. 400 méter távolságban északi irányban található Szénás-barlanghoz.
Szontagh Ottó
