 |
Szemtől-szembeSajnálom, hogy a T. Olvasó újra az én írásommal kénytelen találkozni a lap hasábjain. Ennek oka egyrészt az, hogy átlapozva az előző számot nem találtam benne azt a rövid reflexiómat, amellyel szerettem volna lezárni egy e lapban indult vitát. A 2002. májusi számból helyhiány vagy „személyiséget sértő" ok miatt ez a reagálásom sajnos kimaradt. Már-már kezdtem belenyugodni, hogy ez nem fér bele a T. felelős szerkesztő úr Magyar Demokratában megszokott arculatába, mikor a 25. és 26. oldalán olyan két „gyöngyszemre" akadtam, amely mégis tollragadásra ösztönzött. Ez és a személyes érintettségem írásom másik oka.
Nem akartam a FIVE-vel foglalkozni, de a szédítésnek is van határa! Azt írja a FIVE elnöke ugyanis „Helyreigazításként", hogy „az igazság a következő: 7. A FIVE nem egyenlő a Fidelitas-szal!" Elővettem a Vörösvári Újság 2001. szeptemberi számát. És láss csodát! A lap 12. oldalán egymás melletti két cikkben adnak hírt a FIVE (Lukács Ágnes írása) illetve Fidelitas (Manhertz Mariann írása) megalakulásáról az illetékesek. Talán a véletlenek egybeesése, de a Fidelitas-t alapító mind a tíz tag egyúttal a 11 fővel megalakult FIVE-nek is tagja. (Némi fejtörést csak Rásonyi Mária okozott, aki Fidelitas tagként, mint Lujza, FIVE tagként viszont mint Lucia vesz részt.) Tényleg igaz, hogy a FIVE nem egyenlő a Fidelitas-szal!? Csak az alapító tagok ugyanazok! Szembeötlő a különbség, nem?
Ezt hívják a labdarúgásban kettős igazolásnak, a politikában viszont „fedőszervezetnek"! Gyengécske, átlátszó trükk ez kedves fiatalok semmi más! Magyarázkodhat Bruckner Katalin akár két oldalon keresztül is. Lehet a szavakon lovagolni, „jogászkodni", súlyos elferdítésekre hivatkozni. Az igazság mégis az (régóta): a nyúlbőrbe bújtatott róka azért csak róka marad!
Az „Olvasói levél" többszöri elolvasás után is elgondolkodtató! A 60 éves, múltba tekintő nő írásában több dolgot nem értek. Édesanyámtól én sok mindent tanultam, például azt is, hogy a véleményemet vállaljam mindig nyíltan, írásomhoz ne szégyelljem a nevemet adni! (Lehet, hogy ezt meg az írás szerzője felejtette el elmesélni fiának? Talán, mert neki sem mesélték el, hisz Ő nem eszerint cselekszik. Nagy kár.)
Amiket nem értek:
- Az írás szerzője írja: „van véleményem, és el merem mondani..." Név nélkül ez nem vall túl nagy bátorságra! (Erre meg én nem találok szavakat.) Vagy mind a ketten mást értünk merészségen?
- Honnan tudja a szerző, hogy ismerősei melyik pártra szavaztak? Milyen alapon vonja Őket felelősségre?! Miért csapja be őket?
- Melyik párt az - a szerző szerint -, amelyik indult a választáson és annyi szenvedést okozott nekünk?
- Az ismerősök válasza viszont helytálló, ha a most „ballagó" kormány néhány tagjára gondolok, hogy tudniillik „ezek a kommunisták már nem azok, akik korábban voltak" (pl. Pintér elvtárs). A FIDESZ vezetői viszont ugyanazok, akik 1994 előtt „térdre imához" gúnyos felkiáltással fogadták a parlamentbe érkező Kereszténydemokrata képviselőket, ma viszont maguknál nagyobb keresztényt el sem tudnak képzelni!
- Fogalmam sincs, milyen embereink „lépnek fel erőszakosan és vernek meg embereket" az írás anonim szerzője szerint legalábbis? Jó lenne, ha konkrétumokat is le merne írni a szerző, nem csak homályos, félreérthető utalásokat tenne!
- Ki volt az a Viola elvtárs, akinek egy kocsmában elhangzott (?) szavait idézte a szerző? Én ugyanis ismerek Vörösváron néhány Violát, bevallom, legtöbbről nem tudom elvtárs-e? Akiről tudom (beleértve magamat is), az nem járt kocsmába! A „mesélik a faluban, hogy" kezdetű mondat csak a leírtakért való felelősség alól való kibúvást szolgálja. Azt is kétlem, hogy egyáltalán valaki is mondott volna ilyen valótlanságot! Márpedig a leírtak igencsak súlyos szavak, amit családom nevében visszautasítok! Látja kedves, nevét vállalni nem merő, ettől (is) félni kell ebben az országban. Attól, hogy a leírtakért való felelősséget elkenve bárkiről bármit lehet mondani büntetlenül. Bárkit igaztalanul meg lehet vádolni. (Mint Ön is tette.) Ezzel valóban be lehet csapni az embereket! Erre nem is lehet szavakat találni! Ön akar „ilyen tisztességgel a jövőbe menni"?! Rossz társaságom lesz!
- Édesanyám azt is megtanította nekem, hogy a becsületes ember mindenkor vállalja nem csak a véleményét, hanem a múltját is! Vállalom is, ma sem szégyellem! Mindenkinek bátran a szemébe merek nézni, nincs takargatni valóm. Nem loptam, nem csaltam, nem is „privatizáltam". Én nem forgattam köpönyeget, nem én váltottam nézetet, pártot. Egyetlen bűnöm, hogy 1956-ban 6 (hat) éves voltam. Nem az én stílusom, hogy a múltban X vezető voltam, mára viszont félre vezető lettem!
- Egy dologban viszont egyetértünk kedves anonim (még ha nem is ugyanarra gondolunk): engem, szintén egyszerű vörösvári polgárt is boldoggá tesz, hogy „olyan eredményt értünk el, amire valamennyien büszkék lehetünk, és arra alapozva együtt erősödhetünk tovább".
- Korábbi írásomban már megfogalmaztam, ezek után megerősítve érzem. hogy ez a stílus, ez a szellemiség az utóbbi hónapok „gyümölcse" a Vörösvári Újság hasábjain. Az önjelölt, múltba tekintő, hiteles történetírók emlékei miért pont most jelennek meg? Az elmúlt 12 évben nem volt tolluk, bátorságuk, vagy Cavintonjuk?
- Jó lenne felhagyni ezekkel az „írásművekkel" még mielőtt teljesen átpolitizált lappá válna. Nem szeretném, ha ez bekövetkezne! Jó lenne már nem visszafelé mutogatni, hanem előre tekintve haladni. Aki állandóan hátrafelé tekintget rosszabb, mint vak ember. A vak ember ugyanis óvatosan közlekedik. A visszafelé nézegető viszont bátran halad előre. Neki a falnak!
- Azért, hogy mindez az újságban így alakult - a lemondott rovatszerkesztőkkel egyetértve - én is a felelős szerkesztő urat hibáztatom. Ő adta meg ugyanis ehhez az alaphangot is, és Ő hangszereli ezt a „zenét" azóta is. Ezért szeretnék ezúton is gratulálni a képviselő testületnek „elvhű", „szavatartó" magatartásához. (Tisztelet a kivételnek.) A március 25-i 92/2002 Kt. sz. határozatban ugyanis a testület felkérte Szakács Gábor urat a felelős szerkesztői posztról történő lemondásra. (Gondolom, az okok között szerepet játszott az is, hogy körülötte már mindenki lemondott.) Úgy látszik, saját magával még tud együtt dolgozni, mert nem mondott le. Sőt! A képviselő testület április 29-i ülésén megerősítette tisztségében! Ez a teljesítmény azért - pestiesen szólva - nem semmi tisztelt városatyák! Gratulálok! A T. testületnek is (hinta politikájához) és Szakács úrnak is (e sovány dicsőséghez). Ettől még szerintem ez a „léc" túl magasan van Önnek Szakács úr. (Észre vehetné már Ön is.)
Ifj. Viola János
Nagy örömmel vettem a Tisztelt Levélíró újbóli jelentkezését és mint látja sorai minden teketória nélkül meg is jelenhettek. Előző, úgynevezett vitát lezáró levelében a korábbiakhoz képest újat nem írt, viszont elvárta volna, hogy az érintett szó nélkül hagyja, amit - ha történetesen másként tesz - természetesen az Ön viszontválasza követett volna. És ez így ment volna, amíg világ a világ.
Ezúttal új témához szólott, de főleg az érintettség okán is, magától értetődő, hogy írása megjelenik. Gondolatai közül kizárólag az engem érintő részhez fűznék rövid magyarázatot. A név folyamatos felemlegetésével jobban népszerűsíti a Magyar Demokratát, mint én azt valaha is meg mertem volna tenni a Vörösvári Újságban, amelynél mint látja, akadnak azért, akik tudnak velem dolgozni. Még valami. Én Önt személyében soha meg nem sértettem, nem is ismerem, mégis sajátos hangnemben foglalkozik velem. Megkérem, hogy jövőbeni leveleit próbálja ennek megfelelőn fogalmazni. Bízom benne, hogy Önnek ez a léc nem lesz magas!
Maradok tisztelettel
Szakács Gábor
Tisztelt Szerkesztő úr!
Alulírott bűntető jogi felelősségem tudatában írom, hogy: rettenetesen sajnálom!!! Olyat vállalt, amiről nem gondolta, hogy nehéz lesz!!! Mert úgy-e nem könnyű?
Úgy érzem, hogy helyenként nekem válaszolt a http://pilisvorosvar.hu/ fórumon írottakra. Ezt beképzelve - nagy megtiszteltetésként élem meg, és olybá veszem: a nép hangja is számít!
Tudja kedves Szerkesztő Úr, bármennyire közel van a fővároshoz a mi falunk, a mi városunk, azért maradt még egy zárt mag, amelyik a „sváb" hagyományok híve ... lenne. Konrad Lorenz nagyon egyszerűen írja le az emberiség nyolc halálos bűne között, hogy erre bizony szükség van! Az első kiadás óta eltelt 30 év és ez már nem szükség, hanem igény! Ezért sajnálatos, hogy a rovatszerkesztők közül hiányzik az az ifjú Hölgy, Aki ezt gondozta. Sajnálatos, mert függetlenül az Ön Tanár elődjének méltatlan távozási körülményeitől - ami elég furcsára sikeredett - nem kellett volna a település érdekében egymást ilyen, majd olyan helyzetbe hozni!! Méltatlan a városvezetéshez, méltatlan Hozzá!
Mindkét fél indokait elfogadom, de ne tessenek elfelejteni, ezt az újságot Ausztráliától Amerikáig IS olvassák és nem jól veszi ki magát, ha a „kocsmaudvart" vélnek felfedezni, meg politikai havilapot olvasnak. Ez ŐKET NEM ÉRDEKLI!
Meg engem sem, meg lehetséges, hogy másokat sem, sőt leírva látni mindezeket, csak azért hogy elmondhassuk: van vörösvári újság?! Ne tételezzük fel, hogy az utódaink igénytelenek lesznek! Azon persze elhűlnek, hogy az iskolai támfal építése eddig juttat embereket, hogy egy fa egy év utáni kivágásának felfedezése, Rajkai doktornő méltatlan „eltávolítása", ki és milyen „karácsonyfát" állított, vagy nem állított, stb. nem demokratikus úton rendeződik és ez több lapszám témája legyen? Már bocsánatot kérek!!!
Mellékes megjegyzés: ha a Képviselő úr azon a 10-es úton jár, amin mi, tessék szíves rávenni Valaki hogy reggel is nézze meg a közúton befelé igyekvőket. Aki áll a buszon, mire leszáll csak „oda-vissza" billegve tud megállni a budai vagy pesti aszfalton. Pedig nagyszerű ötlet a vasútra átszállás, csak még kevesen élnek vele! (Meg talán, a szerkesztő Úr lefordíthatta volna a nép nyelvére az egy mondatban két idegen szót amit a képviselő Úr használt, hogy ne sértse meg azokat, akik nem végeztek egyetemet, de nagyszerűen tagjai a társadalomnak!
Feltételezem a Polgármester Úrról, hogy nem a jobb oldalra tűzte ki a kokárdáját, javítandó!!!) Kívánom, hogy sikerüljön felül emelkednie a „köznépet" nem érdeklődő dolgokon, és olyan szépeket olvashatunk, ami mindannyiunk számára érdekes és főként közös!!! Akkor érdeklődéssel várom: nő-e „karácsonyfa", tetszetős a bányatelepi CBA és környéke, mi lett a határszemle eredménye, sikerült-e a parlagon heverő földek gazdáit rábírni a művelésre, de legalább gyomtalanításra, meg a Hősök tere-i emlékmű pénzmaradékából milyen jól sikerült az állomáshoz vezető út megcsinálása, meg elkezdődött a Rendelő mögötti tér tervezése, (ami persze nem a város közepe, de nem csak a város közepén élnek emberek), meg nélkülem nem privatizálták (adták-vették) a Rendelőt, meg a hívásnak eleget téve szorgos kezek eltakarították a plakátokat - bár a közelgő önkormányzati választások előtt...?!
Pilisvörösvár. 2002. Pünkösd hétfő
dr. Shäffer Erika
(A szöveget javítás nélkül, eredeti állapotában közöltük.)
Kedves dr. Schäffer Erika !Aggódását köszönöm, de első perctől tisztában voltam és vagyok mindazzal, ami felelős szerkesztővé való kinevezésem óta az Újság körül zajlik. Semmi sem történt és történik véletlenül, ezért meglepetés sem ér. Az internetes Forumon én nem válaszoltam senkinek, sajnálom, ha ezzel csalódást okozok. Az ifjú Hölgy kiválásának körülményeire egy másik olvasói levélnél térek ki. Az újságot valóban olvassák külföldön, így Németországban is, ahová ott élő barátaimnak küldök egyet-kettőt az előző hónapról megmaradó néhány példányból. Teszem ezt pontosan az Ön által felvetett gondolat jegyében, azaz, hogy visszajelzést kapjak az újság külföldi tetszési indexéről. Nem kis örömmel közlöm, hogy úgy tőlük, mint más hazai településekről kedvező válaszokat kaptam. Ezt mi sem mutatja jobban, mint az, hogy alig marad eladatlan kiadvány, valószínűleg növelni is kell majd a nyomdai példányszámot, új hirdetők jelentek meg. Újdonság az is, hogy míg a korábbi „Olvasóink kérték, mi megkérdezzük" rovatot korábban az újság szerkesztői írták, február óta maguk Vörösvár polgárai. És ez így van rendjén. Más kérdés, hogy egy-egy véleménnyel nem mindenki ért egyet, de ez a demokrácia, ha pedig valamiről nem beszélünk, még nem jelenti, hogy a hamu alatt nem izzik a parázs. A régi, egypártrendszer népfrontos időszaka, amikor látszólag mindenki egyetértett az egyetlen párt politikájával, már nem térhet vissza. A valóságból kell kiindulni, ez a valóság pedig indulatoktól terhes a világ minden pontján, és ez alól Vörösvár sem kivétel.
Tisztelettel
Szakács Gábor
Válasz egy olvasói levélre
Tisztelt Asszonyom!
Mivel nevét nem vállalta nyíltan, kénytelen vagyok Önt név nélkül megszólítani. A Vörösvári Újság májusi számában név szerint is említ engem. Nem kívánok Horváth József és Viola János nevében reagálni.
Először: A „Hol a pofátlanság határa" című cikkhez semmi közöm, nem is olvastam. Kérem ne tulajdonítson nekem olyan dolgot, amelyhez semmi közöm.
„56-ra én is emlékszem, hisz akkor 11 éves voltam. Emlékszem, amikor a Szabad Európa Rádió arra buzdította a pesti fiatalokat, hogy „Tartsatok ki, jön a felmentő sereg." A segítség nem jött, ismerjük a következményeket. Gyerek fejjel még nem tudtam véleményt formálni. Felnőtt fejjel azt mondom, tragikus és értelmetlen dolog volt több száz embert kivégezni. Ez tragédia volt. De az is tragikus volt, hogy a Köztársaság téren tucat fiatal karhatalmistát végeztek ki, alig voltak húszévesek, mindöszsze néhány hónapja vonultak csak be a karhatalomhoz. Remélem elhiszi, hogy senki sem önként vonult be. Ezekről az eseményekről van fényképes bizonyítékom. A felvételeket John Sadory, a Life magazin riportere készítette ! Szerintem szükséges lenne a megbékélés, hisz mindkét oldalon rengeteg tragédia történt, okozott mérhetetlen fájdalmat nagyon sok családnak.
Amit a választásokról írt: Szerintem illetlenség megkérdezni valakitől, hogy miért szavazott a volt „kommunistákra". Szeretném megkérdezni, honnan tudta, hogy kire szavaztak, hisz a titkos szavazás az egyén magánügye.
A párt okozta szenvedésekről: Tény, hogy egypárt rendszer volt, parlamenti demokrácia is papíron létezett, tény, hogy az utazások korlátozva voltak egy ideig. Nem vehettünk olyan gépkocsit, amilyenre pénzünk lett volna, stb. De azért megkérdezem, tettlegesen bántotta-e Önt valaki? Megtiltották-e, hogy templomba menjen, esetleg gyermekeit nem járathatta hittanra? Esetleg nem tudott munkát vállalni, netán munkahelyéről kirúgták? Volt-e módja építkezni és milyen feltételek mellett? Gyermekeit tudta-e taníttatni? És még sorolhatnám. Szerintem ezeket a dolgokat tudta finanszírozni. Azért azt belátja, hogy napjainkban egy kezdő fiatalnak, házaspárnak sokkal nehezebb az életkezdése, hacsak nincs a háta mögött jelentős családi segítség.
Durva kampányról, amit ír, nem egyezik a véleményünk. Tény, eldurvult a kampány, de szeretném, ha néhány esetet felsorolna név megjelölésével, ki mit mondott, menynyire volt durva ! Én azért néhányat felsorolnék Kövér László: Kötél és (?) ajánlása. Schmidt Mária: „lecsatolni a pisztoly táskát és mint egy kutyát lelőni", mármint Kende Pétert. Orbán Viktor: A Parlamentben az ellenzéket hazaárulónak nevezi csupán azért, mert más a véleménye. Pokorni Zoltán: „már nehogy a nyúl vigye a puskát". (Ez még elég enyhe volt.) Várom az Ön felsorolását is! Ami azt illeti, hogy plakátletépés, a „svábokat ki kell nyírni" megjegyzés mind-mind elítélendő és én sem értek vele egyet.
Amit a betelefonálásnál mondtam, most is fenntartom, úgy érzem az idő engem igazolt. Munkásőr soha nem voltam. Próbáljon erről Ön is meggyőződni. Párttag viszont voltam 11 évig.
Ami a választásokat illeti, én a vereségen inkább elgondolkodnék, nem okozna örömet, keresném az okát a vereségnek.
Végezetül. Magyarországon a demokrácia érvényesül, a mindenkori kormánynak kötelessége a demokratikus választásokat megszervezni, felügyelni a demokratikus választások lefolyását, majd a demokratikus választás végeredményét méltóságteljesen tudomásul venni. Ezeket a dolgokat senkinek sem szabad megkérdőjelezni, sem jobboldalt, sem baloldalt.
Tisztelettel:
Franyó József
Pilisvörösvár, Szabadság u. 40.
„Napos Oldal"
A Napos Oldal Idősek Klubjának tagjai közös klubtalálkozót rendeztek Dobogókőn az Ürömi Idősekkel. Ennek keretében együtt tekintették meg hazánk egyik legszebb természeti tájegységét.
Köszönetünket fejezzük ki mindazon vállalkozóknak, akik a Nyugdíjas Klub Húsvéti locsolóbáljának sikeréhez tombola ajándékukkal hozzájárultak.
a Nyugdíjas Klub tagjai
Az érem másik oldala -
avagy miért mondtak le a rovatszerkesztők?Kedves Olvasók!
Akik figyelmesen átolvasták a Vörösvári Újság előző két számát, bizonyára észrevették, hogy nem jelentek meg benne cikkeink. A 2002. májusi számban az újság főszerkesztője (Szakács Gábor) a következő magyarázattal szolgált a három rovatszerkesztő (Sax Ibolya, Temesvári Anna, Várhegyi Ferenc) márciusi távozására:
„... az újság úgymond átpolitizáltsága miatt a három rovatszerkesztő lapzárta után három nappal(!) - március 18-án bejelentette távozását."
A főszerkesztő ezen állítása is - mint sok más eddigi - helyesbítésre szorul. Az alábbi levelet március 11-én(!) - még lapzárta előtt, a februári szám megjelenése után néhány nappal - juttattuk el a polgármester úr (az újság felelős kiadója) részére. Ebben a levélben fogalmaztuk meg távozásunk okait, amelyek közül a főszerkesztő csak egyet említ. Íme a levél:
„Tisztelt Polgármester úr!
A Vörösvári Újság múlt héten megjelent februári számának elolvasása után úgy döntöttünk, hogy a továbbiakban nem kívánjuk írásainkat megjelentetni a lapban. Döntésünk indoklásaképpen álljon itt a mi szakmai és etikai elvárásunk a Vörösvári Újsággal kapcsolatban:
Az újság a kulturális, nemzetiségi és sport rovatokon kívül az egyházak, a civilszervezetek, intézmények és az Önkormányzat információi mellett kiemelten foglalkozzon az olvasókat érintő aktuális közéleti kérdésekkel.
Politikailag legyen kiegyensúlyozott, ne menjen el a szélsőség irányába. A nagypolitika feszültségeinek nincs helyük ebben a lapban.
Az újság közös alkotómunka eredményeként egy lelkiismeretes, szakmailag jól felkészült felelős szerkesztő által átolvasva és az esetleges javításokat az érintett cikk írójával egyeztetve, formai és helyesírási hibák nélkül jelenjen meg.
Miután erre nem látunk garanciát a jelenlegi főszerkesztő mellett, nem kívánunk együtt dolgozni vele."
A képviselőtestület februári ülésén meghallgatott minket és úgy döntött, hogy a főszerkesztőt rá kell bírni az önkéntes távozásra. Miután ez nem sikerült, már csak végkielégítéssel vagy egy per során tudtak volna érvényt szerezni a többség akaratának, de ezt nem vállalták. A főszerkesztő maradt, mi mentünk. Akkorra már a tördelő szerkesztő is csatlakozott hozzánk.
A márciusban kelt levelünkre mai napig várjuk a hivatalos választ, mint ahogy a februári tiszteletdíjunkat is.
Távozásunk története ennyi.
Az újság meg olyan, amilyen. Soha ennyi homályos fogalmazás, érthetetlen szerkesztésű mondat, helyesírási hiba (a címlapon is!), tárgyi tévedés, élvezhetetlenné felnagyított fotó..., de ennek elemzése nem a mi dolgunk, hanem azoké, akik az újság sorsát döntéseikkel irányítják.
Mi, ahogy illik, köszönetet mondunk mindazoknak, akik segítették munkánkat, és sajnáljuk, hogy az olvasókat igazán érintő témáink a fiókba kerülnek, az újsággal kapcsolatos, annak fejlődését elősegítő terveink egyelőre nem valósulhatnak meg.
Sax Ibolya és Temesvári Anna
Válasz Sax Ilona és Temesvári Anna levélre
Látszólag többféle igazság létezik, és úgy tűnik, mintha ez alól a Vörösvári Újság rovatszerkesztőinek távozása sem lenne kivétel. De csak látszólag. Mert a történtek az alábbiak szerint zajlottak.
Még meg sem jelent a februári szám, amikor az első szerkesztőbizottsági ülésen Temesvári Anna és Sax Ibolya - Várhegyi Ferenc nem volt jelen - bejelentette, hogy a lap Szervezeti és működési szabályzatában előírt 2-2 oldal helyett a jövőben csak egyet-egyet vállal, ugyanakkor fizetésemelést kér. Schuck Béla, volt felelős szerkesztő, ezek után terjesztette elő a fizetésemelési javaslatot, amit a testület meg is szavazott.
A következő szerkesztőbizottsági ülést március 11-re hívtam össze, amelyre azonban - több, nem bizottsági személy jelenléte mellett - egyedül Sax Ibolya érkezett meg. Közölte, hogy Temesvári Anna a továbbiakban nem kíván a lapnak dolgozni, és ő maga is - Sax Ibolya - hasonló lépésen gondolkodik. A jelenlévőkkel együtt arra kértük, hogy döntését még egyszer fontolja meg. Úgy tűnt, hogy kérésünk meghallgatásra talált, mert Ibolya cikket ígért a lap következő számába is. Várhegyi Ferenc nem volt jelen az ülésen, az ő véleményét nem ismerhettük meg.
A hét folyamán polgármester úr egyeztető megbeszélést kezdeményezett, amelyre március 18-án került sor. Ezen már jelen volt mindhárom rovatszerkesztő, továbbá Schuck Béla és Bíró Benjámin, ekkor olvasták fel fentebb leközölt beadványt. (A levél egyébként - nem nekem írták - azóta sincs birtokomban, tehát nincs mire válaszolnom.) Miután Temesvári Anna minden felvetését elfogadtam, mindenki fellélegzett, ám ő közölte, hogy ezek ellenére sem kíván tovább a lapnál maradni. Polgármester úr azt kérte, hogy legalább egy fél éves próbaidő után adjon végleges döntést, ám ő hajthatatlan maradt. Sax Ibolya, korábbi bizonytalanságát feladva ekkor csatlakozott hozzá, Várhegyi Ferenc szintén, noha ő nem szakmai, hanem a közöttük régóta meglévő kollegialitásra hivatkozva. Tehát ekkor, március 18-án, három nappal lapzárta után vált bizonyossá távozásuk. Én erre utaltam legutóbbi írásomban.
A kifogásolt fotók minősége valóban hagy némi kívánnivalót, noha a képanyagot előírásszerű formában adtam át a nyomdának, időközi visszajelzést sem kaptam, hogy bármelyikkel gond lenne. Csak az aktuális példányok átvételekor, a megjelenés napján derült ki a minőségi hiba.
A volt rovatszerkesztők elmaradt honoráriumáról nem tudtam. Az nekik jár, a munkát elvégezték, ezzel ellentétes jelzést nem adtam a kifizetőhelynek. Tevékenységüket az előző számban megköszöntem - és ahogyan korábban ők is tették - ezzel lezártam egy fejezetet. A jövőben azon vörösvári polgárokkal dolgozom, akik önzetlen segítségükkel járulnak hozzá, hogy a lap minél színesebb hírekkel szolgálja a település lakosságát.
Szakács Gábor
Védőnőkdr. Bába Anna
Veszelovszki Ferencné
Rendelési idő:
hétfő 8-12
kedd 13-16
péntek 8-12
Telefon: 330-303, 330-422
Közlemény
A Pilisvörösvári Német Nemzetiségi Fúvószenekar Közhasznú Egyesület 27 taggal 2002. május 15-én tartotta alakuló közgyűlését. Az Egyesület elnöke Feldhoffer János, alelnöke Küller János, titkára Jászkuti Oszkár, vezetőségi tagok Földesi Anikó és ifj. Sax László.
Az Egyesület levelezési címe: 2085 Pilisvörösvár, Zrínyi M. u. 46. T: 06/26-331-813, 06/20-322-1975
Mitteilung
Der Gemeinnützige Verein der Werischwarer Deutschen Natinalitäten Blaskapelle hielt mit 27 Mitgliedern am 15.Mai 2002 seine Gründungssitzung. Vorsitzende János Feldhoffer, Vizepräsident János Küller, Sekretär Oszkár Jászkuti, Vorstandmitglieder Anikó Földesi und László Sax der Jüngere.
Adresse des Vereins: H - 2085 Pilisvörösvár, Zrínyi M. u.46. Telefon: 00-36-26/331-813, 00-36-26/322-1975
