Jelentõs fordulóponthoz érkezett
az ország, és benne Pilisvörösvár.
Hivatalosan – négy évre – többségében
új képviselõk kerültek döntési
helyzetbe. Lejárt az ígéretek ideje, eljött
a teljesítések korszaka, a városatyák
a Mindenható nevével ajkukon – „Isten engem
úgy segéljen!” – tettek fogadalmat a település
és a haza szolgálatára. A korábbiakhoz
hasonlóan ezúttal is elhangzott, nem lesz könnyû
dolguk, hiszen megoldatlan feladatokkal, népi szóhasználattal
élve, tele a padlás. Ez nem az elõzõ testület
kritikája, hanem a felgyorsult világ leplezetlen kihívása.
Aminek megoldására egykoron éveket lehetett szentelni,
arra napjainkban alig néhány hónap jut, mert,
aki nem képes lépést tartani a rohanással,
az törvényszerûen lemarad. Ebben a fékeveszett
iramban csak úgy lehet helytállni, hogy az adott település
polgárai nem átmeneti szállásnak tekintik
lakóhelyüket, ahonnan egyik napról a másikra
továbbállhatnak, ha nem elvárásaiknak
megfelelõen megy az üzlet, a boldogulás, hanem
unokáiknak tovább adandó örökségnek,
amelynek megõrzését szent feladatnak tekintik.
Az ország területén iszonyatos iramban folyik a
külföldiek betelepülése, településidegen
lakóparkok létesítése, a környezet
pusztítása pillanatnyi önös érdekek
miatt. Ennek a folyamatnak csak akkor állhat ellen egy-egy
község, falu, város, ha lakosai úgy óvják,
védelmezik, ahogyan egykoron Dobó István, Szondy
György, Zrinyi Miklós, Jurisics Miklós tette. Azaz,
ha kellett, az életük árán is. Ekkora önfeláldozásra
napjainkban egyelõre nincs szükség, a becsületre,
a tisztaságra, a kitartásra, az elhivatottságra
viszont annál nagyobb. Ezek a tulajdonságok aligha pártfüggõk,
ezen jelszavak alá bármelyik oldal képviselõi
beállhatnak anélkül, hogy szemléletükbõl
egy fikarcnyit is feladnának.
Ezért is kérem újfent a Vörösvári
Újság olvasóit, hogy a választások
lezajlása után olvasói leveleikben – ha
egy mód van rá – a legpontosabb tényszerûségre
törekedve inkább a település feladataira –
Uram bocsá' visszásságaira – hívják
fel a figyelmet az elméleti viták és személyes
indulat helyett. Ezek terjedelme ne legyen több ezen soraim mennyiségénél,
hiszen minden bosszúság lényege tömören
is összefoglalható.
Még valami. Mire ezek a sorok megjelennek, magunk mögött
hagytuk a Mindenszentek és Halottak napját. Alkalom
arra, hogy ne csak elhunyt közvetlen szeretteinkért mondjunk
fohászt, hanem a nemzetért is, hogy a személyi
gyarapodás kerekedjék felül és végre
megállítható legyen a népességünk
vészes fogyása.
Szakács Gábor
Megemlékezések