Vörösvári Újság Online

A fent olvasható címmel riportsorozatot indítottunk útjára, mely a mûvészvilág számunkra rejtett, vagy kevésbé rejtett csillagait mutatja be.

A következõ sorokban egy olyan ember vall önmagáról és pályájáról, aki nem akart zenész lenni, a sors fintorának köszönhetõen, mégis a trombitások közt vált ismertté. Bemutatom Önöknek: Apollónia György trombitamûvészt.

– Mikor döntötted el, hogy zenész leszel?

– Soha nem akartam zenész lenni. A zeneiskolai tanáromnak, Németh Jánosnak volt az ötlete, hogy ezen a vonalon folytassam, s mivel jobbat én sem tudtam, nyolcadikos koromban elkezdtem a felvételire való felkészülést. Budapestre jártam magántanárhoz, és János bácsi is komolyabban foglalkozott velem, ennek eredménye lett, hogy sikerült bekerülnöm a Bartók Béla Szakközépiskolába, ahol Török István lett a tanárom.

– Aztán jött a mélypont, igaz?
– Igen. Másodikos voltam, amikor majdnem abba kellett hagynom a trombitálást. Sebes lett a szám, emiatt két évig szinte egyáltalán nem tudtam játszani. Mint utóbb kiderült, egy ciszta okozta a bajt a fogamnál. A mûtét után másfél hónap állt rendelkezésemre, hogy felkészüljek az érettségire. Kész csodának tartom, hogy ezek után felvettek a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Fõiskolára, annál is inkább, mert tizenkilenc jelentkezõbõl mindössze kettõnket vettek fel.

– Az iskola mellett zenekarokban is trombitáltál?
– Tizenegy éves korom óta vagyok tagja az Ungarndeutsche Jungs-nak, velük minden hétvégén esküvõkön játszunk. A fõállásom azonban a Belügyminisztérium Tûzoltózenekar. Negyedéves voltam a fõiskolán, mikor elkezdtem velük zenélni. Emellett tanítok: '93-tól Piliscsabán dolgoztam, egy éve pedig már Tárnokon.

– Ki az, akinek a legtöbbet köszönhetsz az elért sikereidért?
– Édesanyám. Õ mindig támogatott és mellettem állt. Nagyon sokat jelentett a szülõi háttér nemcsak zenei téren, hanem életem más területén is.

– Mire jut idõd a zenélés mellett?
– Ritkán fordul elõ, hogy nem zenélek, hiszen három munkahelyem is van, és ez rengeteg elfoglaltsággal jár. Ha mégis akad szabadidõm, azt a családommal töltöm. Õk az én boldogságom, és most még egy taggal gyarapodtunk, ugyanis áprilisban megszületett a kisfiam, Bálint.

– Neki remélhetõleg te leszel a példaképe, de neked volt-e ilyen?
– A fõiskolán a tanáromra, Geiger Györgyre néztem fel nagyon. Õ az az ember, aki igazi trombitásokat képes nevelni, mert minden növendékének megengedi, hogy zenekarban játsszon, és fellépésekre viszi õket.

– Melyik volt a legemlékezetesebb fellépésed ezek közül?
– Megkért rá, hogy játsszam egy XX. századi szerzõ darabjának elõadásán a Mátyás templomban. Mint késõbb kiderült, az egész mûben csak egyetlen trombita szól. Ezt kellett nekem játszani. Úgy izgultam, hogy a lábam is remegett, de végül minden jól sikerült, és utólag elmondhatom, hogy rengeteg tapasztalatot gyûjtöttem akkor, és a többi szereplés alakalmával is.

– A fõiskola utáni legemlékezetesebb fellépésed?
– '97 decemberében a B.M. Szimfonikus Zenekarral három hónapos operett-turnén vettünk részt Németországban. Ez volt minden szereplésem közt a leghosszabb, a legfárasztóbb, de a legjövedelmezõbb is.

– A zenében a könnyû vagy a komoly mûfaj áll közelebb hozzád?
– Inkább a könnyûzene. Sokat hallgatom a Queen, a Dire Straits, Cserháti Zsuzsa vagy Charlie CD-it. A komolyzenét viszont jobban szeretem játszani, mint hallgatni. A trombitások közül, mint mindenkinek, természetesen nekem is Morris André a kedvencem.

– Volt alkalmad élõben is meghallgatni?
– Igen. Amikor Magyarországon járt én is elmentem a koncertjére. Fantasztikus élmény volt! Csak ültünk és bámulva hallgattuk. Nem tudom lesz-e még egy ilyen tehetség a trombitások között.

– Talán épp a te növendékeid közül fog kikerülni a következõ. A magam részérõl mindenesetre sok sikert kívánok ehhez is és a saját zenei pályafutásodhoz is!
– Köszönöm! Remélem így lesz!

Vörös Ildikó

Öröm(óda) volt hallani

Partnerkapcsolatuk tíz éves jubileumát ünnepelték október 5-én Rot a. d. Rot és városunk nemzetiségi kórusai. Az évforduló alkalmából a Városháza elõtti téren, ünnepélyes keretek között, elültették a közös barátságukat jelképezõ facsemetét, melyet német és magyar nemzetiszín szalagokkal díszítettek. (A csöppnyi fenyõfára emlékeztetõ növénykezdemény a késõbbiekben karácsonyfaként is szolgálatot teljesíthet, ha képes lesz a körülötte magasodó bokrokat méreteikben lekörözni.)

A nap eseményei este egy koncerttel folytatódtak a Zeneiskola nagytermében, ahol a vörösvári polgárokat képviselõ mintegy húsz ember alkotta a közönséget. Talán ennek, vagy a lámpaláznak volt köszönhetõ, hogy német vendégeink kevésbé olajozottan kezdtek neki az elõadásnak, de a karvezetõ határozott fellépése megacélozta énekesei produkcióját, így a Hey, das ist Musik für Dich-et már oly' nagy lendülettel dalolták el, mintha csak lenne hallgatóságuk. A vörösvári kórus, ezzel szemben, sokkal otthonosabban viselkedett a hazai pályán, amely talán érthetõ is, s brillírozásuk ez alkalommal sem okozott csalódást. Miután muzsikára szomjas elragadtatással elmerültünk, többek között, Bartók, Bárdos, Bühler és Heinrichs mûveiben, a koncert zárásaként a két énekkar közösen elõadta Beethoven Örömódáját, mely úgy zengett az üres padsorok közt is, hogy az Európai Unió bármely koncertterme megirigyelné.

Vörös Ildikó

A Közösségi Ház rendezvényei, tanfolyamai

November 8-án 17 órakor az I. emeleten:

Kiállítás megnyitó
(kovácsoltvas lámpák, csillárok,
dísztárgyak, üvegfestés)
November 9-én 15 óra a színházteremben:

Nyugdíjasok Klubja Évzárója
November 23-án 20 óra a színházteremben:

Katalin-bál Zene: Wandermusikanten,
belépõdíj: 500 forint/fõ
November 27-én 10 óra a színházteremben:

Európa-nap – információk az Eu-ról,
ösztöndíjak, pályázatok,
továbbtanulási lehetõségek fiataloknak

Rendszeres foglalkozások
Hétfõn és pénteken 15 órától az I. emeleten:

Akrobatikus rock and roll
Kedd 16.30, csütörtök 16 óra, I. emelet:

Erica dance
Szerda 15.30, péntek 19 óra az I. emeleten:

Kolibri
Kedden 15 órától a színházteremben:

Színjátszó kör
Szerdán 15 órától az alagsorban:

Kerámia szakkör
Pénteken 16 órától az I. emeleten:

Nemzetiségi tánc gyerekeknek
Kedd és csütörtök 13 órától a II. emeleten:

Üzletvezetõi tanfolyam
Hétfõn 20 órától a színházteremben:

Lányi Ágoston Táncegyüttes
Kedden 19 órától a színházteremben:

Német Nemzetiségi Fúvószenekar

Havonta egy alkalommal kedd 19 órától:

Ifjúsági kerekasztal
Minden hónap elsõ hétfõjén 18 óra, II. em.:

Nyugdíjasok Klubja
Minden hónap elsõ hétfõjén 18 óra, I. em.:

Galambászok Egyesülete
Minden hónap 3. keddje 17 óra, színházterem:

Cukorbetegek Klubja
Minden páratlan héten, hétfõn 17 órától:

Nagycsaládosok Klubja
Minden vasárnap 18 óra a színházteremben:

MOZI elõadás