Vörösvári Újság Online

Pilisvörösvár kollektíven bölcs népe nem igényli azt, hogy tanácsaimmal lássam el a választások elõtt, kire szavazzon. A rendszerváltozás óta lezajlott választások során népünk, az esetek többségében ki tudta választani azokat a személyeket, akik valóban a közérdeket kívánják szolgálni. Ez a megállapításom elsõ sorban az egyéni jelöltekre vonatkozik. Itt is érte esetenként a választópolgárokat csalódás, de a polgárság értékítélete általában helyesnek bizonyult. Más a helyzet a listán induló és ott bejutott képviselõk egy részével. Egy adott párt vagy civil mozgalom pillanatnyi népszerûségét kihasználva több olyan személy került döntési pozícióba, aki nem a közérdeket, hanem a saját egzisztenciális lehetõségeinek javítására használta fel a képviselõséget. Konkrét példák tárgyalásától most eltekintek, de egy furcsaságra hadd hívjam fel a figyelmet. A listán bejutottak egy jelentõs része nem az õt bejuttató párt vagy civil mozgalom eszmeisége mentén politizál, hanem szinte automatikusan szavaz együtt a baloldallal. Ennek magyarázata roppant egyszerû. Ma Magyarországon a baloldalon azok politizálnak, akik az elmúlt rendszer „ügyes” emberei voltak, a rendszerváltás idején vagy pénzük volt, vagy pozícióban voltak és ma is gazdasági hatalommal bírnak. Természetes tehát, hogy az érvényesülni akaró kétes figurák a baloldalhoz dörgölõznek.

Mielõtt írásomat bárki holmi baloldalellenes kirohanásnak minõsítené sürgõsen kijelentem azt, hogy tisztességes baloldali elkötelezettségû emberrel szívesebben tartok fenn emberi kapcsolatot, mint bárkivel, aki magát újabban jobboldalinak hazudja. Mert erre is van számos példa. Mint azt már fentebb említettem, bár névvel és címmel szolgálhatnék példával, a konkrét példáktól – a békesség kedvéért – ezektõl eltekintek, inkább jelenségekkel foglalkozom. *Több biológiai lexikont is átlapoztam, de olyan állatfajtára nem leltem, amilyen a szocialista vállalkozó. Egyetemi hallgató koromban agyunkba igyekeztek döngölni azt, hogy a kapitalizmus élõsdi, rothadó és halódó. Ennek nyomán tehát a kapitalista egy élõsdi és rodhadt alak. Ezt a nyilvánvaló kommunista hazugságot kommunista (szocialista) marxista tanárok igyekeztek velünk és a társadalommal elhitetni. Persze, hitte a fene. Aki hitte, az lett az MSZMP lelkes híve, aki a Trabantnál korszerûbbet nem látott, legfeljebb a Zaporozsecet. Ezeket a hazugságokat jó pénzért terjesztõ marxista tanárokat újabban politológusoknak hívják és negédes mosollyal agitálnak a képernyõrõl az általuk korábban olyannyira gyûlölt NATO és „Ejropaunjo” mellett. A mi szocialista vállalkozóink vagy nem szocialisták, vagy nem vállalkozók. A mûvelt Nyugaton a tõkések konzervatívok vagy liberálisok. A szocialisták tömegbázisa az alkalmazotti rétegbõl és a szakszervezeti funkcionáriusokból adódik. Ez utóbbiak egyben a szocialisták vezetõ politikusai is. Igazi megélhetési politikusok, de nem vállalkozók. A vállalkozó egy finomkodó kifejezés, ami a létezõ szocializmus korában még úgy hangzott, hogy kapitalista, tõkés, mert mire is menne a vállalkozó kapitál, azaz tõke nélkül. A szocialista vállalkozó fogalma fából vaskarika. Annyit jelent, hogy a kizsákmányolt réteget védi a kizsákmányoló, azaz saját maga ellen. Miután élénk fantáziával megvert ember vagyok, magamnak is ellentmondva, megpróbáltam egy szocialista kapitalistát elképzelni. Ez a vállalkozó egész éven át kizsákmányolja alkalmazottait, majd év végén az éves bevételbõl levonván minden kiadást, tisztességesen befizetett adót és TB-járulékot, saját munkabérét, stb. a fejlesztésre szánt összeget, a maradék profitot, extraprofitot szétosztja alkalmazottai között. Tudom, hogy az általam felvázolt vállalkozói kép egy marhaság, a vállalkozónak a feladata a maximális nyereségre való törekvés a tisztesség határain belül, a szocialista szakszervezeteknek pedig a munkások érdekvédelme. De az Istenért! Ne akarjanak egyesek kizsákmányolni is és egyben a kizsákmányoltak igazságáért is harcolni, fõleg a csalárd módon megszerzendõ szavazatok reményében. Különösen visszataszító viselkedés az a vállalkozói magatartás, ha valaki azért akar mindenáron meghatározó képviselõ lenni egy település önkormányzati testületében, hogy vállalkozása számára fontos információkhoz, döntési lehetõségekhez jusson, miközben vállalkozása más településen van bejegyezve annak reményében, hogy ott néhány tized százalékkal kisebb iparûzési adót fizet.

*„Mi itt nem politizálunk, nem frakciózunk, mi itt a település érdekeit fogjuk képviselni!” Ha ilyen, valójában jól hangzó hadovát hallasz, vörösvári polgár tudd, hogy akkor kezdõdik a szabadrablás, mint mikor a szovjetek jöttek minket felszabadítani és népi demokráciát ígérgetni. Ez a szlogen a létezõ szocializmus korszakára volt jellemzõ, amikor a Hazafias Népfront által gondosan kiválasztott és álválasztásokkal delegált egyöntetû tanácstestület döntött a falu minden ügyében. Õk valóban nem politizáltak, nem frakcióztak és ez meg is látszott a falu arcán. A környék legelmaradottabb községe voltunk, ezeknek az idõknek a terhét még ma is nyögjük, kivéve azok a polgártársainkat, akik közel ülvén a tûzhöz némi anyagi elõnnyel vészelték át a nyomorúságos kommunista idõket. Bizonyságul itt csak annyit, – utána lehet nézni – a Pilisvörösvár Ma c. újság 1. számában lehoztuk a Tanács VB névsorát és a kedvezményesen telekhez jutottak névsorát. A két névsor teljesen megegyezett. A jelszó ekkor is az volt, hogy „A község érdekeit szolgáljuk!”

Ez a jelszó újra elhangzott 1994-ben, amikor szintén nem frakcióztak, de a ciklus végére egyesek sokmilliós vagyon tulajdonosaivá váltak úgy, hogy értéktelen szántóföldjeiket a község közköltségén belterületbe vonta és így már építési telekként lehetett értékesíteni azokat.

Pvár. 2002. szept. 15.
Szauter Rudolf

Merengés „egy témára”…

Rohanó, pénzközpontú világunkban egyre nagyobb a szakadék, az elkülönülés a szegények és az újgazdagok között. Divatossá vált az „anyagiak” szerinti osztályozás, megkülönböztetés, teljesen megfeledkezve a belsõ, lelki tartalomról. Idézzünk fel tehát egy õsrégi „népmondát', hogy ne merüljön egészen feledésbe.
„Egyszer egy gazdag ember arra gondolt, hogy meghívja otthonába, vendégségbe az Istent. Bizonyára méltó vagyok a megtiszteltetéshez – gondolta – hiszen rangom és vagyonom végtelen! Az Isten megígérte, hogy még aznap elmegy hozzá, a gazdag ember pedig fényûzõen megterített és várt… Egyszer csak kopognak az ajtón, a gazdag ember sietve ajtót nyit, és látja, hogy egy koldus van ott, aki pár fillért kér… Jaj, tûnj el hamar innen te toprongyos, én ma rangos vendéget várok, ma nincs idõm rád! Gyere majd máskor!

Újból kopogtak, és egy beteg ember kért gyógyszert a sebére. Jaj, hamar tûnj el, mondja a gazdag ember, holnap majd adok, ma rangos vendéget várok, nincs idõm rád.

Újból kopognak, egy megfáradt szegény vándor kért pár órás pihenést és egy pohár vizet. Jaj, szó se lehet róla, ma híres vendégem érkezik, keress máshol…

A gazdag ember csak várt és várt. Késõ este, amikor már elfogyott a türelme így kiáltott: Istenem, Te megígérted nekem, hogy ma eljössz hozzám! Hol maradsz? Miért nem jössz?
Hogy mehetnék hozzád, te gazdag ember – szólt hozzá az Isten-, hiszen ma háromszor is jártam nálad, de te nem bocsátottál be!”

Erõssné Kovács Edit

Szeretettel és tisztelettel
hívjuk és várjuk Önöket
2002. október 5-én 15 órakor
a Közösségi Házban
megrendezésre kerülõ
IDÕSEK NAPJÁRA