 |
Segítségért kiált a Föld!
Tíz napig tartó konferencián ülésezett Johannesburgban (Dél-Afrika) közel kétszáz állam kormányfõje, tudósa, környezetvédõje. Fõ téma: a fenntartható fejlõdés kérdése, mit lehet tenni az egyre elhatalmasodó környezeti szennyezés és elszegényedés ellen. (nem véletlen, hogy a helyszín fekete Afrika volt.)
A fenntartható fejlõdés, azt az optimális gazdasági elõrehaladást jelenti, mely nem használja ki a Föld természeti erõforrásait és mégis olyan minõségû környezetet biztosít, tart fenn, melyet elõdeinktõl kaptunk.
10 évvel ezelõtt Rio de Janeiróban egy hasonló Földkonferencián megjelentek fogadalmakat tettek arra vonatkozóan, hogy lemondanak a túlzott felhasználásról, csökkentik az üvegházhatást, ennek érdekében visszafogják a széndioxid kibocsátást, stb…
A fogadalmakat nem követték tettek. A fejlett államok, USA, Kanada, Ausztrália, Japán a Föld legnagyobb kihasználói nem változtattak pazarló gazdasági politikájukon. Nem véletlenül nem vett részt Bush elnök az idei konferencián, hiszen az USA felelõs a Föld légkörébe kerülõ széndioxid mennyiség ötödéért, és a csökkentésre vonatkozó ígéreteit azóta sem tartja be.
1997-ben, Kiotóban a globális felmelegedés volt a konferencia fõ témája. E jelenség hatása, hogy a csapadékeloszlás szélsõséges értékeket mutat, a hõmérsékleti értékek változása egyre élesedik, az átlaghõmérsékletek megváltoznak. Világszerte hatalmas esõzések, máshol aszályok, viharok, orkánok pusztítanak. Válságban van a környezet, segítségért kiált a Föld!
Az elõrejelzések szerint a század közepére 9 milliárd ember fogja lakni a Földet. A gazdagok és szegények közötti különbségek egyre erõsödnek. Hová vezethet egy pazarló, kihasználó globális társadalom életvitele, míg a világ más tájain milliárdok nyomorognak. A fejlett és a fejlõdõ államok is a „még több fogyasztást” jelölik meg célul, egészen addig folytatva ezt az életvitelt, míg a Föld tartalékai kimerülnek és a megújuló energiaforrások nem tudják követni a fejlõdés ütemét. A fogyasztói társadalom kialakulásának jelei szûkebb környezetünkben is könnyen felismerhetõk. Bár Pilisvörösváron nincsenek óriási távolságok, szinte mindenki autóval közlekedik, menjen akár boltba, fodrászhoz, szoláriumba, edzõterembe, akárhová, de autó nélkül soha! Két utcát képtelenek vagyunk gyalogolni, vagy kerékpározni. Az autó részben kényelmi eszköz, részben státusz-szimbólum. Minél nagyobb, erõsebb, minél többet fogyaszt annál „jobb”.
A tehetõs embernek semmi sem drága. Vásárol és vásárol, még akkor is, ha nem valós szükségleteit elégíti ki, hanem csak úgy unalomûzésként, örömszerzésként. Mindig a legújabbat, legdíszesebbet, amit csak a szeme megkíván, soha nem felújít, inkább újat vesz, kidobja a használhatót is. A gyerekeket autóval viszik iskolába, különórákra, sportolni nehogy elfáradjon, vagy sáros legyen az új márkás cipõje.
Használt ruha, autó, mûszaki berendezés, bútor nem kell senkinek. Legtöbbször még azoknak sem, akik igazából nem engedhetnék meg maguknak az új árucikkeket. A szeméthegyek meg csak nõnek, magasodnak. Új hulladéklerakók létesítése, égetõk építése rengeteg pénzbe kerül, ugyanakkor szennyezik a földet, vizet, levegõt.
Saját sírunkat ássuk, ha így folyatatjuk!
Végezetül néhány elgondolkodtató adat:
Afrikában évi 40 milliárd dollárba kerülne az élelmezés, a vízellátás és az egészségügy problémáinak megoldása. Nyugaton évente 50 milliárdot költenek cigarettára, 105 milliárdot alkoholra, 400 milliárdot drogokra.
Segítségért kiált a Föld, mindannyiunk lakóhelye, otthona. Vigyázzunk rá!
2002. szeptember 15. Pilisvörösvár
Dr. Gábeli Zoltánné
Tisztelt Szerkesztõ Úr!
Lehet, hogy én vagyok elfogult, amikor fákról, vagy zöldrõl van szó, de úgy gondoltam, hogy nem tudok elmenni a képen látható barbárság mellett.A Pilivörösvár Piliscsabai u. 1. sz elõtt álló lila akácnak egyetlen bûne, hogy egy multi óriásplakátja elõtt próbál megélni és az amúgy meglehetõsen elhanyagolt környezetét egy kicsit szebbé tenni. Rossz helyet választott, idén már másodszor hagyták helyben. Elkövetõjének minõsítését nem részletezném, a kép magáért beszél.
Az elkövetõk közül a gyerekeket kizárnám, mert a tüskés ágakkal történõ elbánás nem hiszem, hogy jó szórakozás lenne. Ha valakit megihletne egy cikk erejéig a kérdés, akkor a természet elleni bûntett a helyszínen még mindig megtekinthetõ.
Üdvözlettel
Mirk Zoltánui. Az már csak valószínûleg költõi kérdés, hogy a környezetünket elrondító óriásplakátok helyei valamiféle telephelynek minõsülnek-e és az arra a telephelyre esõ bevételbõl jut-e a városnak valamiféle bevétel?
