 |
Vörösvári ki kicsoda...
...az ének- és színművészet világában?A fent olvasható címmel riportsorozatot indítottunk útjára, mely a művészvilág számunkra rejtett, vagy kevésbé rejtett csillagait mutatja be.
A következőkben egy olyan tehetséggel ismerkedhetnek meg, aki fiatal kora ellenére igen színes életutat tudhat maga mögött. Tehetségét édesanyjától örökölte, aki a mai napig fontos támasza felfelé ívelő karrierje során. Bemutatom Önöknek: Peller Anna énekes- és színinövendéket.- Hogyan indultál el a művészi pályán?
- Mint minden zene iránt érdeklődő gyerek, én is a helyi zeneiskolába jártam. Hét évig zongoráztam. Később kezdtem az éneklés iránt érdeklődni.
- Ebben édesanyád sokat segíthetett.
- Igen. Tőle tanultam mindent. Ő a példaképem. Csodálatos énekművésznek tartom, kincs van a torkában. Bármilyen hangterjedelemben, bármilyen stílusban kitűnő. Szeretném egyszer én is elérni ezt. Mikor Németországban jódliztunk, megesett, hogy svájciaknak hittek bennünket.
- Az énekléssel elért sikerek ellenére miért kezdtél a színészet felé kacsintgatni?
- A színészet mindig is lenyűgözött. Így aztán természetesnek éreztem részt venni a középiskolai irodalmi színpad működésében. Majd miután '99-ben megnyertem Győrött az Országos Kazinczy Versenyt, már biztos voltam benne, hogy ezen a pályán maradok. Érettségi után felvételt nyertem a Goór Nagy Mária Színitanodába. Rendszeresen szerepeltem velük a Fiatalok Színházában, a Hair és a Katonadolog című musicalekben.
- Közben felvettek a Színművészeti Egyetemre is.
- Másodéves voltam a Színitanodában, amikor felvételt nyertem a Színművészetire, a csupán négyévente induló operett-musical-színész szakra. Még külföldről is jöttek felvételizni, de csak tizenhetet vettek fel. Szeptemberben kezdtem el itt a második tanévemet.
- Kik a tanáraid?
- Az osztályfőnököm Kerényi Imre, a Madách Színház igazgatója. A beszédtanárunk Avar István Színművész, akire nagyon felnézek, akárcsak Fehér Ildikóra és H. Kalmár Zsuzsára. Az éneket a híres operetténekesnő, Gencsy Sári oktatja, míg a táncot az Experidance tánccsoport vezetőjétől, Román Sándortól tanulhatjuk. Emellett persze az osztálytársaktól is el lehet lesni ezt-azt, hiszen egytől-egyig mind igazi karakter. Biztos vagyok benne, hogy rengetegen lesznek közülük híres, elismert színészek.
- Remek tanárokkal és jó csapattal rengeteg lehetőséghez juthat az ember. Mi a véleményed erről?
- Ez így van. Bár a legutóbbi lehetőségünket épp az osztályfőnökünk hiúsította meg. Nem engedte ugyanis, hogy a Nemzeti Színház felkérését elfogadjuk. Viszont szerintem jogosan tette, mert amíg főiskolások vagyunk, tanuljunk meg mindent, amit csak lehet! Vigasztalhat azonban bennünket, hogy augusztusban az Esztergomi Szabadtéri Műsorokban nagy sikerrel szerepeltünk, s ezzel felkeltettük a szakma érdeklődését.
- Azt már tudjuk, hogy édesanyáddal és a színinövendékekkel sokat szerepelsz. Marad időd másra is?
- Az Ungarndeutsche Jungs zenekarral szoktam fellépni, de ezt, gondolom, mindenki tudja. Emellett nagyon szeretek szinkronizálni. Hangomat kölcsönöztem a Hajrá csajok! és a Sejt című filmekben. Valamint szerepeltem az Ébrenjárók című magyar filmben.
- Ha már szóba került a szinkron, mint a filmművészet sokat alkalmazott, technikai módszere, nem tudom megállni, hogy meg ne kérdezzem, mit gondolsz a zenei megfelelőjéről, a playbackről?
- Nem szoktam használni, mert igazi varázsa csak az élő zenének van. Azonban vannak helyzetek, amikor a technikai berendezések nem teszik lehetővé az élvezhető, élő előadást, ilyenkor jobb, ha playbackelnek.
- Egy huszárvágással térjünk rá a terveidre. Mit szeretnél elérni, milyen célokat tűztél magad elé?
- Igazán az tesz boldoggá, hogy anyukámmal énekelhetek. Nagy vágyam, hogy őt elismerjék. Ami pedig a többi tervemet illeti, szeretnék pesti színésznő lenni. A Vígszínházban, a Madáchban, vagy a Katona József Színházban. Még jobb lenne, ha az osztálytársaimmal szerepelhetnék az egyetem elvégzése után.
- Sok sikert kívánok hozzá! Remélem, ismert, pesti színésznőként is készíthetek majd veled riportot!
- Alig várom!
Vörös Ildikó
