 |
Nyílt levél a Polgármester Úrhoz
Tisztelt Polgármester Úr!
Bár nem szokásom, de most a Vörösvári Újság VIII. évf. 8. számában Ön által leírtakra szeretnék reagálni.
Számomra, és szerintem mások számára is felháborító, bosszantó, és elgondolkodtató az Ön által publikált írás gondolatmenete.Elgondolkodtató, mert nem tudom, hogy honnan veszi bármely település, város, első embere, hogy ilyen stílusú cikkben pocskondiázza az előző ciklusban munkájukat végző, a közjót szolgáló, és a polgárok többségének akaratából megválasztott tisztségviselőket, és rajtuk keresztül az Ön szerint „... minket, másoknak kiszolgáltatott majmokká" degradált polgárokat! Azokat a polgárokat, (majmokat) akik a jelenlegi ciklusban, Önbe vetették a bizalmukat. Mondom Önbe, aki ezek szerint a Polgármesterség mellé, és annak következtében, felvállalta az állatkert majomápoló szerepét, és nagy nagy szorgalommal hordja ki ketrecünkből a majomürüléket.
Tisztelt Polgármester Úr!
Szeretném felhívni szíves figyelmét, hogy hazánkban lezajlott a rendszerváltás, és ez az Ön vezetése alatt álló majomházat sem kerülte el.
Tudomásul kellene vennie végre Önnek is, és a hasonló gondolkodású embereknek, hogy a hozzám hasonló átlagemberek már nagyon unják, a III/III-as a KGB-s, a stázis, ávós, szekus dumát.
Előre kellene végre nézni, és nem a múltra fogni a hibákat. Inkább azzal kéne foglalkozni, hogy valóban a közjót szolgáljuk, és valóban demokratához illően tudjunk élni, elfogadni, meghallgatni a másként gondolkodók véleményét.
Vagy, esetleg ha ez Önnek nehezére esik, akkor majd Ön megfenyegeti a makogó majmokat, hogy ha nem Ön takarítja ketrecünket, akkor nem kapunk banánt?
Olcsó választási fogás ez Tisztelt Polgármester Úr!
Elgondolkodtat az, hogy párhuzamot vélek felfedezni a Torgyán József, által jegyzett Kis Újság és a Vörösvári Újság között, mely értelmében a Vörösvári Újság felelős kiadója Ön, és ebbéli minőségében jogot formál arra, hogy az újság hasábjain keresztül, havi rendszerességgel kioktassa, pocskondiázza, városunk polgárait.
Jómagam 20 éve élek Pilisvörösváron. „Betelepült" vagyok. Soha semmilyen pártnak tagja nem voltam, és nem is kívánok lenni. Vallom, hogy pártoktól függetlenül, egymásra, odafigyelve is tudunk annyit tenni a közjóért, mint azok az emberek, akik pártok zászlaja mögé bújva döngetik széles demokrata mellüket. Én, mint „betelepült" soha nem éreztem, hogy Vörösváron, majomházban élnék, bár az Ön gondolatmenetét értelmezve, én is majommá váltam, és így nem csak svábul értek egy keveset, de a makogással is bővült a nyelvtudásom.
Ön azt írta, hogy a szokásos pletykacsatornákon keresztül az terjed, hogy „ezek a buzik a négy év alatt nem csináltak semmit!" Kövessük az Ön gondolatmenetét. Ezek szerint az előző buzik:" ...Könyékig vájkálnak a város vagyonában, szolgáltatják ki idegeneknek érdekeinket, adják el vagyonunkat...."
És Ön Polgármester Úr?
Eladta a Városgondnokság épületét, majd az ott található szippantós autókat, teherautókat a lakóövezetbe a gáz-cseretelep helyére szándékozik áttelepíteni. Felvetődött önben az a gondolat is, hogy óvodáink közétkeztetését inkább kiadja vállalkozónak, csak azért, hogy ne kelljen áldozni a HACCP rendszer bevezetésére, a konyha felújítására, és az ott dolgozók munkakörülményeinek javítására. Képtelen előteremteni azt a lehetőséget, hogy a közétkeztetéssel járó szállítási feladatok elvégzésére, „Sztálin apánk" által ránk hagyományozott UAZ gépkocsit korszerűbbre cseréljék. Inkább adjuk el az egész közétkeztetést, de a hivatal dolgozóinak biztosítsuk az új gépjárművet. Majd a későbbiekben a vállalkozásba adott közétkeztetés fejadag normatíváját, városunk költségvetésének terhére emeljük fel, hiszen az nem járja, hogy szegény vállalkozó veszteséget termelve tömje meg gyermekeink bendőjét.
Könnyebb valamit eladni, mint felújítani, orvosolni a hibákat, hisz ez pénzbe kerül. Inkább adjuk el, hiszen az egyszeri bevétel jól jön városunknak. Az, hogy a jövőben a közétkeztetés kis részletekben többe kerül, vagy gyermekeink ételadagját csökkentik, így előteremtve a vállalkozó nyereségét, az most mellékes.
De tartsuk szem előtt azt a tényt, hogy a majom is megpucolja a banánt, bár tudja, hogy mi van a héja alatt.
Nézzük a Balatonfenyvesi tábor esetét. Nem kétlem, hogy Ön fáradságot, energiát nem kímélve elérte azt, hogy a tábor városunk tulajdonába kerüljön, gyarapítva a köz vagyonát.De akkor miért akarjuk azt most eladni? 60-120 millió nyereségért? Miért nem lehet ott megoldani gyermekeink szociális alapon történő üdültetését? Miért nem lehet a köztes időben más városok, települések, külföldi vendégek pihenését biztosítani, és az ebből befolyt pénzből, gazdaságossá tenni a tábor üzemeltetését, önfenntartóvá tenni azt, ami esetleg még némi hasznot is hozna? Miért nem lehet megoldani egy gesztusként a németországi, romániai testvértelepülések gyermekeinek üdültetését?
Mert áldozni kell rá? Mert pénzbe kerül, hogy szép ápolt, és kulturált legyen? Ezen az alapon nagyon sok házasság sem működne. Mert kérdem én, mi lenne, ha mi férjek, vagy Ők, feleségek azt mondanák életük párjának, hogy: Ugyan drágám, feladok egy hirdetést, hátha valaki megvesz, vagy vállalkozásba átvesz, mert veszteséges a fenntartásod, mert ráncos, roggyant vagy, kozmetikusra, vagy orvosra kell költeni!
Tisztelt Polgármester Úr!
Javaslom, hogy több, sokkal több energiát kellene fektetni gyermekeink jövőjének építésébe. Szükség lenne arra, hogy gyerekeink jobb körülmények közt tanuljanak. Áldozzunk gyermekeink egészségére oly módon is, hogy teremtsünk lehetőséget a sportolásra. Építsünk sportcsarnokot, uszodát. Adjunk lehetőséget gyermekeinknek, hogy minél több sportágban edzhessék egészségüket, és versenyeken elindulva az ott elért sikerekkel öregbítsék városunk jó hírét.
Biztos vagyok abban, hogy ha az új generáció felnő, megerősödik, kevesebbet kell fordítani az egészségügyre. Kevesebb probléma lesz a kábítószer élvezőkkel. Csökken a dohányosok száma, csökken a csellengő, magukkal mit kezdeni nem tudó gyerekek száma. Biztos vagyok benne, hogy a sportcsarnok, uszoda építésére szükséges anyagi fedezetet összefogással, a költségvetés átgondolásával, az illetékes minisztérium támogatásával, pályázatok megnyerésével, és nem utolsó sorban, a helyi emberek, és vállalkozók összefogásával meg lehet teremteni.
Ne felejtsük el, hogy az igazi rendszerváltáshoz, fel kell nőnie egy új generációnak, amely már nem fog Önhöz hasonlóan ÁVO-t, KGB-t, szekust kiabálni. Az Ön gondolatmenetével csak annyi az aggályom, hogy az Önhöz gondolkodásban közelálló polgári körökben megbúvó szélsőségesek most még csak ÁVO-t, KGB-t kiabálnak, de mi lesz, ha elkezdenek zsidózni, svábozni? Mert ők a faj magyarok? Most akkor félnünk kell? Nekem nem, hiszen én „betelepült" magyar vagyok, és mint ilyennek „pedigrém" van. De én itt Vörösváron vagyok itthon, ez a szűkebb hazám, és két gyermekemet is arra nevelem, hogy bár csak anyai ágon svábok, azért őrizzék, ápolják, és vállalják svábságukat.
Tisztelt Polgármester Úr!
Befejezésül engedje meg, hogy bár közvetlenül érintve nem vagyok benne, de tiltakozásomnak adjak hangot, a Hősök terének átépítésével kapcsolatban. Az átépítéssel nincs semmi gondom, de az azt kísérő vitákat már nehezményezem. Felháborít az a stílus, amelyet ön képvisel azokkal a környéken lakókkal, és vállalkozókkal szemben, akik levéllel fordultak önhöz, kérve, hogy gondolják át a téren megépítendő parkolók elhelyezését, a tér forgalmának nyomvonalát.
Ön válaszában kioktató, sőt fenyegető hangnemet engedett meg magának. Olyat, amit még a majmok sem engednek meg gondozójuknak, és erre még ők is hangos morgással vicsorgással reagálnak. Milyen alapon fenyegeti meg ön levélben az érintett a vállalkozókat a működési engedélyek visszavonásával, csak azért, mert valami ellen szót emeltek? Érdekelne, hogy a Fő úton üzemelő összes szolgáltató, iroda, üzlet, rendelkezik-e az
Ön által hiányolt, és a működési engedély feltételeként megszabott parkolóhelyekkel?
Miért baj az, ha valaki szót emel valami ellen, ami összességében jó, de lehetne jobb is? Miért kell fenyegetni, bezárással, retorziókkal riogatni azon vállalkozókat, akik hozzájárulnak városunk anyagi gyarapodásához, adót fizetnek? Miért nem lehet együtt gondolkodni, együtt lépni?Tisztelt Polgármester Úr!
Az elkövetkező választásokhoz sok erőt, egészséget, és sikert kívánok. Kívánom, hogy gondolja, értékelje át stílusát, és akkor abban az élményben lesz része, hogy mi majmok is esetleg másképp fogunk makogni, és ezekre a „buzikra" fogjuk bedobni banánhéjunkat a szavazóurnába.
Tisztelettel:
Somogyi Zsolt
Tisztelt Szerkesztő úr!Néhány észrevételem lenne Botzheim István polgármester „RENDEZNI VÉGRE KÖZÖS(ségi)(vörösvári) DOLGAINKAT..." című írásához.
Nemcsak olvasója, hanem terjesztője is vagyok újságjuknak, ami miatt főleg nem mehetek el szó nélkül az említett cikkben foglaltak mellett. Teszem ezt annak ellenére, hogy nem ingem ugyan, mégis sértőnek érzem a polgármester úr volt képviselőtestületről alkotott képét ily módon közzétenni.
Merem állítani, hogy a volt testületek tagjai zömében a közösségért való tenniakarásból vállalták azt a hálátlan feladatot, amit a „képviselőség" jelent. Az sem valós, hogy minden fejlődést saját magának tulajdonít. Sok mindent nem tudtak volna megtenni az utóbbi 4 évben, ha azt az előző években nem alapozták(tuk) volna meg. Sajnos a települési önkormányzati munkába is befészkelte magát az az ádáz politikai pocskondiázás, ami a Parlamentben folyik. Ez nagyon nem szerencsés. Itt politikai nézetektől függetlenül abszolút jó szándékkal kellene minél többet tenni a város minden polgára javára.
A „Görgey utcai teniszpályáról" c. összefoglalóhoz lett volna csak kiegészíteni ill. helyesbíteni valóm, de az említett cikk bevezetőjében olvasottak nagyon felháborítottak. Akkor most eredendő szándékomhoz térve szeretném elmondani, hogy amikor az Ásványbánya jogutód nélkül megszűnt (1993-ban a pilisvörösvári egység megszűnt, a felszámolási eljárás 1998-ig húzódott), az akkori polgármesternek ill. képviselőtestületnek kellett volna lépnie, hogy az a szerződés, amely fennállt a nevezett területtel kapcsolatban, felbontásra kerüljön. Ez lett volna a „legszemfülesebb pillanat". Ez nem történt meg.
1995 június 29-én az akkori polgármester aláírásával ellenjegyzett egy megállapodást - ugyan jóhiszeműen -, de amelyhez nem lett volna joga.
Ez az ügy késztetett 1995. július 3-án - mint területi képviselőt - arra az interpellációra, aminek következménye az egész bérleti szerződés átértékelése, a tulajdonviszonyok kivizsgálása és a majdani perek sorozata lett. Az üggyel az akkori képviselőtestület igen sokszor foglalkozott, anyagaim szerint legutóbb 1998. április 30-án is, ami után kezdődött a pereskedés.
Igazából ennek is volt köszönhető - és nem egyedül Botzheim István jelenlegi polgármester „szívós munkájának" -, hogy a terület visszaszállhatott jogos tulajdonosához, Pilisvörösvár városához.
Azt viszont kérdezem, hogy lehetett egy olyan egyezségbe belemenni, aminek eredménye a terület teljes „lecsupaszítása" lett. Hogy lehet majd hasznosítani eredendő céljára a közeljövőben közvilágítás, víz, kerítés nélkül?! Mire kellett a volt bérlőnek, amit onnan elvitt ill. megszűntetett az előbbiek közül. Nem hiszem, hogy másutt azokat hasznosítani lehetett, és ehhez a jelenlegi képviselőtestület élén a polgármesterrel hozzájárulását adta. Ez ám a közösség, a „felső városnegyed" szolgálata!!!
Pilisvörösvár 2002. 08. 10.
Magyarné dr. Pintér Gabriella
1994-1998 között volt területi képviselő
Tisztelt Felelős
Szerkesztő Úr!Köszönöm, hogy megküldte az Önhöz érkezett leveleket. Felkérésének eleget téve -, a VIII. évf. 8. számában megjelent újságcikkre érkezett két cikkre az alábbi reagálásokat küldöm Önnek.
Magyarné Dr. Pintér Gabriellával a téma eredeti magját tekintve - a Görgey utcai volt kőraktár és fele részben lepusztult sporttelep polgármester által jogtalan átjátszása - egyetértek. Különösen abban, hogy a történelmi pillanat az volt, amikor a polgármester tudomására jutott az, hogy a szerződést át akarják játszani egy új üzemeltetőnek és ahelyett, hogy megakadályozta volna, azt jogtalan aláírásával megerősítette. A levele végén feltett kérdésére, miszerint „Mire kellett a volt bérlőnek, amit onnan elvitt, ill. megszüntetett az előbbiek közül. Nem hiszem, hogy másutt azokat hasznosítani lehetett, és ehhez a jelenlegi képviselő-testület élén a polgármester úr hozzájárulását adta." csupán a képviselő-testület 124/2002(V.27.) Kt.sz. határozatát tudom idézni „Pilisvörösvár Város Önkormányzatának képviselő-testülete a Görgey u. 1700/1. és 1700/6. hrsz. alatt található sporttelep kiürítése és birtokba vétele iránt indított perben a megállapodást elfogadja. Felhatalmazza a polgármestert a megállapodás aláírására, valamint szükség esetén a megállapodásban szereplő intézkedések megtételére. A feltételek teljesülése esetén felkéri a polgármestert, hogy a megállapodásnak megfelelően kérje a per megszüntetését. A képviselő-testület 11 igen, 1 nem, 2 tartózkodás szavazattal hozta.", melyet Tisztelt Ex-képviselő Asszonynak is olvasnia kellett, hiszen mint írta, a Vörösvári Újságot terjeszti és az idézett határozat annak VIII. évf. 6-7. számában jelent meg.
Somogyi Zsolt levele már részletesebb elemzést igényel. Maga a levél, a benne felmerült információk, megerősítik azt a vélelmemet, hogy a pletyka és rémhírterjesztés jól szervezett, központilag irányított tevékenység eredménye. Bevezetésként szeretném rögzíteni, hogy a cikkemben a szalonképesség határát súroló mondatidézet valóban elhangzott, még ha nem is magam voltam fültanúja. A levélben az az árulkodó, hogy olyan információkat tartalmaz, amiket az én újságcikkemből nem lehetett megszerezni, csupán azoktól, akik az újságcikkemben részletezett elvek mentén és adott feladatot végrehajtva, egyszerre szerveztek támadást a folyó -, a városi közjót szolgáló intézkedések ellen, mint pld. a Hősök tér és a Vásár tér parkká alakítása, továbbá a vörösvári búcsú-vásár helyszínének áthelyezése. Ugyanezek az erők teszik minden választás alkalmával demagóg ígéreteiket, szépen megrajzolt városközponti tervekkel és fellengzős ígéretekkel sportcsarnok és uszoda építésére. Az idén is megteszik, majd ígérnek sportcsarnokot, uszodát, városközpontot, miközben egy beruházást sem tudtak tisztán, folyamatosan, egyszerre befejezni, pld. csatornaépítés. Azt, hogy beruházást és jelentős összegeket nem igénylő szerkezeti változásokat hozó, közjót szolgáló intézkedéseket tegyenek, pld. focipálya mögötti lakótelkek megszervezése, második vasúti megálló létesítése a ligeten, a katonasírok rendezése, a főút mentén és a városi temetőben fasorok telepítése, a temetőben utak elkészítése, eszükbe sem jutott, arról nem beszélve, hogy miközben fedezet nélkül és elképzelések nélkül ígérgetik az uszodát és a sportcsarnokot, úgy szereztek fellengzős városi címet, hogy a város csak félig volt csatornázva, és a polgárok 60 százaléka útjainkon sárban dagonyázott.
Az új választási ciklus kezdetén városunk polgárainak már csak 40 százaléka kénytelen szilárd burkolatú utak nélkül élni, de ez is olyan feladat, hogy minden sportcsarnokot és uszodát ígérgetőnek konkrétan kell válaszolni, mikorra és milyen forrásokkal végzi el egyéb feladatait (pld. útépítések) és milyen módon biztosítja hosszútávon ígért nagyberuházásainak üzemeltetését.
A konkrétumokra térve:
- Valóban érkezett néhány panaszlevél a Hősök tér és a Vásár tér parkká építésének kezdetekor. A Hősök téren néhány, vállalkozását fel nem fedő aláíró kifogásolta, hogy üzleteik előtt a közterületen jelenleg korlátlanul parkoló személygépkocsik számára a zöldterületek kialakítása miatt, kevesebb parkoló lesz. Az aláírók között volt olyan cég, amelyik telephelyének építési engedélye a jogszabályoknak megfelelően a telephelyi telkükön belül volt kialakítva parkolók. Az ő bejelentésüket úgy tekintettem, hogy az ő működésüket a parképítési munkálatok nem veszélyeztetik, és lehet, hogy azt sem tudták, mit írtak alá. A többieknek kénytelen voltam a jogszabályt idézni, hogy a személygépkocsik parkolásáról a vállalkozásnak a saját telkén belül kell gondoskodni és amennyiben ez nem így van, természetesen meg kell kérdezni a szakhatóságot működésük törvényességéről. Ezt meg is tettem. Azt azonban valamennyi pilisvörösvári polgár nevében állíthatom, hogy ha a képviselő-testület évszázados hiányok pótlására parkot épít a köz érdekében, akkor néhány vállalkozás nem akaszthatja üzleti problémáját - ráadásul ha az zavaros és tisztázatlan - a köz nyakába.
Erről a vitatott újságcikkemben nem írtam. Kérdezem tehát, kitől vagy kiktől lett Somogyi Zsolt ilyen jól informált? A lehetséges csatornákról már a vitatott cikkemben írtam.
- A Városgondnokság épületének eladása képviselő-testületi határozat alapján történt. Oka, hogy a Városgondnokság kb. 20 fős személyzete egy duplája, vagy háromszor akkora apparátus számára készült épületben működött, ennek következtében kétszer-háromszor annyi közüzemi díjat fizetett, mint azt egy kisebb épület igényelné. Lehet, hogy az is tudatos dezinformáció, hogy „nyíltlevélíró" polgártársunk tényként közli azt a pletykát, hogy a Városgondnokság véglegesen települ a volt gázcsere-telep helyére. A Városgondnokság végleges helye a Városházán, ill. a tavak melletti Szennyvíztelepnél lesz. A következő képviselő-testület döntése kell legyen - és ezt megválasztásom esetén azonnal eléjük terjesztem -, hogy megépítse a 300 m2-es Városháza-bővítést, az addigra elkészült tervek szerint vélhetően kb. 50 MFt-os beruházással, valamint a Szennyvíztelepen szükséges épületbővítést kb. 30 MFt-os beruházással. E téma befejezéseként csak annyit szeretnék rögzíteni, hogy a város vagyonában magántelkekért, vagy magántelkek belterületbe vonásáért történő könyékig vájkálás nem azonos a város vagyonának értelmes tőkeátcsoportosításával. Az előző esetben a város vagyona (közvagyon vagy városi erőforrás) változik magánvagyonná úgy, hogy a belterületbe vonás után a polgármesternek és ügyvédjének is jut telek. A másik esetben a közvagyon átcsoportosításával hatékony erőforrás-kihasználás történik.
- Szintén felismerhető, honnan fúj a szél, a gimnáziumban és a Rákóczi utcai óvodában lévő konyhák problémájával kapcsolatban. A képviselő-testület még nem is döntött, viszont „nyíltlevélíró" polgártársunk megint jól informált, sőt dezinformált. Senkinek nem jutna eszébe bármelyik építőipari beruházást a Városgondnokságunkkal elvégeztetni - mint azt egyetlen lehetőségként 10 évvel ezelőtt, muszáj volt megtenni, építőipari piac hiányában -, mert ma már egy kiírt pályázatra legalább egy tucat építőipari cég jelentkezik, akik közül a piaci árszinten és kivitelezői színvonalon dolgozó céget biztosan ki lehet választani. Ugyanakkor a város azt a feladatot, hogy szolgáltasson tanulóinak vagy akár az időseknek folyamatos közétkeztetést, (pld. egy adag paprikás krumpli megfőzését) saját konyháival végzi el anélkül, hogy tudná, hogy más profi közétkeztetési cégek mennyivel olcsóbban, biztonságosabban, ízletesebben, választékosabban végzik-e el. Ezek a profi cégek tőlünk függetlenül el fogják végezni saját konyhájukban az EU-előírásoknak megfelelő, un. HACCP egészségügyi felszerelési előírásoknak megfelelő beruházásokat. Ha a konyháinkat a gimnáziumban és a Rákóczi utcai óvodában megtartjuk, az a városnak kerül 30-50 MFt-jába. Az a kérdés, amelyben a képviselő-testület még nem döntött, úgy szól, fenntartsuk-e a két konyhát a gimnáziumban és a Rákóczi utcai óvodában önkormányzati felügyelet, üzemeltetés és beruházás mellett, vagy azokat megszüntetve - az ott dolgozókat másutt alkalmazva - diákjainknak és időseinknek pályázat útján piaci szolgáltatótól (közétkeztető cégtől) vásároljuk-e olcsóbb, biztonságosabb, ízletesebb, választékosabb közétkeztetést. A döntés ugyan nem született meg, de biztos vagyok benne, hogy az én szavazatom a város és ezen belül tanulóink érdekét fogja szolgálni, ami a legolcsóbb és legízletesebb, és nem a helyi összefonódásokat „álvállalkozói" érdekeket.
- A balatonfenyvesi tábor témájával kapcsolatban cikkemben világosan beszéltem, annak kifordítása csak egy célt szolgálhat, lásd előző cikkem: mit tanácsolnak a titkosszolgálatok a dezinformálás módszereiként.
Ismételten köszönöm Felelős Szerkesztő úrnak a reagálási lehetőséget és bíztatom Pilisvörösvár polgárait, gondosan olvassák Somogyi Zsolt levelét, érdekes összefüggésekre bukkanhatnak. Véleményük kialakítása az ő dolguk, és én bízom józan ítélőképességükben.
Pilisvörösvár, 2002. augusztus 13.
Botzheim István
polgármester
Tisztelt
Polgármester Úr!Több mint 40 éve Pilisvörösváron élő EMBER (a legújabb divat szerint polgár) vagyok. Nem szokásom, hogy közéleti embernek levelet írjak, de az Ön aláírásával a postaládámba dobott a Vörösvári Búcsúval kapcsolatos szórólapokon olvasott sületlenségek, csúsztatások késztettek e levél megírására.
Elképesztőnek tartom, hogy egy szűk befolyásos réteg kívánságát teljesítve (képviselő-testületi döntéssel ugyan), de féligazságokra hivatkozva áthelyezi a Vörösvári Búcsú helyszínét a tavak mellé. (bár „felsőbb erők akarata" az idén szerencsére ezt még megakadályozta)
Igaz a régi búcsú a „műanyag bóvlik, romboló eszméket terjesztő erőszakos tárgyak zsibvásárává vált", de ezt a problémát önmagában az új helyszín nem orvosolja. A régi helyszínre is lehetne „értéket hordozó kézművességen alapuló" tárgyakat áruló árusokat csábítani, megfelelő feltételrendszer kialakításával, eddig ez miért nem történt meg? (Önkormányzati feladat!)
Milyen alapon von le olyan következtetést, hogy az átlagember a régi búcsú helyszínén csak félelemmel tud szórakozni.
Immár harminc éve járok a régi Búcsú-téren megtartott búcsúba (és lakom a közelében), de félelmet még soha nem tapasztaltam sem magamon, sem máson.
Amit tapasztaltam viszont az a sok bóvli (amiről fentebb már írtam), és a nagy hangerő.
„ A nagyteljesítményű gépi monstrumok üvöltő félelmetes gépezetét" megfelelő szabályozással és annak betartatásával lehetne kordában tartani.(Önkormányzati feladat!)
(Csak zárójelben szeretném megkérdezni, hogy a mára a gazdagság és jólét szimbólumává váló szinte már rendszeres éjszakai házi tűzijátékok, melyek az éjszakai pihenést zavaró hanghatása mellett tűzveszélyesek is, nem zavarják?)
Levelében a hagyományokhoz való visszatérésről beszél. Nem az jelentené-e a hagyományőrzést, hogy a régi búcsú helyszint megtartva a mai kor követelményéhez igazított igényes Búcsú jönne létre. (Önkormányzati feladat!)
Úgy gondolom a hagyománytisztelethez az is hozzátartozna, de mindenképpen a demokráciát szolgálná, hogy Vörösvár életében a Karácsony után talán a legnagyobb ünnephez kapcsolódó Búcsúhelyre vonatkozó döntéseket a városban népszavazás előzné meg. (Önkormányzati feladat! /
Blahó Ferenc
Pilisvörösvár
Tisztelt
Blahó Ferenc Úr!Köszönöm, hogy a Vörösvári Búcsúval kapcsolatos gondolatait megfogalmazta, mert két névtelen levelet is kaptam ebben az ügyben. Így értelemszerűen azoknak nem tudtam válaszolni. Így legalább megragadhatom az Újság nyilvánosságát - és bár minden Polgárnak ez ügyben már kétszer írtam levelet -, ezúton válaszolok Önnek is.
A levél szándékát tekintve mindenben egyet értünk. Önnek igaza van abban, hogy egy ilyen rendezvény szellemiségét meghatározó feltételrendszerét, működésének szabályozását és ellenőrzését önkormányzati feladatként kell felfogni. Bármilyen hihetetlen, mi is erre törekedtünk ebben a témában. Tehát pályázat útján kerestük meg azt a rendezvényszervezőt, akiről feltételezhettük, hogy referenciái (korábbi eredményei) alapján elvárhattuk, hogy a Vörösvári Búcsú eredeti szellemiségének megfelelő rendezvényt hoz létre.
Ha már a Vörösvári Búcsú eredeti szellemiségénél tartunk, szeretném helyesbíteni valamenynyi Vörösvári Polgár részére megküldött levelem tartalmát, magam is tudtam, de a levelet követően sokan felhívták a figyelmemet, hogy a Vörösvári Búcsú az Istenanya mennybemenetelének emléknapja.
Az a kérdés, hogy hol rendezzük a Búcsút, nehéz döntés volt. Vörösvár történelmében az erre illetékesek nem először döntöttek, hiszen a Vörösváriak tudják, és én gyerekkoromban még megéltem a jelenlegi Vásár téren megrendezett Búcsút. Nem kívánom sokáig magyarázni, hogy mi indította képviselő-testületünket e döntés meghozatalára - mert vagy elhiszik vagy nem, hogy ez a döntés nem szűk csoportérdeket szolgált -, de ismételten utalnék a levelemben is említett, több, mint 400 kismama aláírásával érkezett kérésre, miszerint a Búcsú helyén parkot kellene létesíteni a kisgyerekek számára, és ezzel ez a terület az év 52 hetéből nemcsak egy hétig lenne hasznosítva. Ma, amikor a parkok építésére is gondolhatunk - mint azt tesszük a Hősök téren és a Vásár téren - nagy luxus egy ekkora területet a Város közepén 51 hétig csak a Búcsúra várva - ilyen-olyan állapotban megtartani.
Szerintem abban egyetértünk, hogy a Vörösvári Búcsú alkalmával megrendezett vásár a jelenlegi területét kinőtte. Van még egy évünk, kérem Önt is, velem együtt gondolkozzunk a Búcsú helyéről. Örömömre az szolgálna, ha Vörösvár Polgárainak többsége érveinket/érveimet elfogadva, kifejezné ezzel kapcsolatos egyetértését.
Pilisvörösvár, 2002. augusztus 22.
Üdvözlettel: Botzheim István
polgármesterRózsadomb vagy
szemétdomb?A címbeli kérdés sajnos nem viccként vetődik fel azokban, akik a „Vörösvár Rózsadombjának" is nevezett ún. üdülőövezetben, a tavak völgye környékén laknak vagy üdülnek. A dolog egyik vetülete a szó szerinti értelmezésből adódik, hisz ez az a rész, ahol az elhajigált szemét sűrűsége a városon belül talán a legnagyobb. Köszönhető ez az emberi mentalitásnak, a terület lelakó jellegű; használati módjának, a környéken tartott rendezvényeknek és azok látogatóinak, és itt sajnos megjelenik a szemét másik értelme is, hiszen nem csak az eldobált sörösdoboz szennyezi a környezetet, hanem azok a dolgok is, amik megkeserítik az itt élők szájízét. Csak példákat tudok említeni, mivel a teljes lista sajnos terjedelmi okokból még egy Vörösvári Enciklopédiát is kitöltene, ha lenne ilyen. Ez az a hely, ahova a város minden zajos és máshol nem kívánatos rendezvényt kiebrudal magából, csak példaként említve a motoros találkozót, amely pokoli hangzavarral szórakoztatta a környéket, (még éjjel 1 után is koncert kezdődött), a „diszkópajta" rendezvényeit, a búcsút. Ez az a hely, ahol a természeti értéket jelentő tavakat pár év leforgása alatt sikerült tönkretenni, szemetessé silányítani, ld. a múltkori lapszámban megjelent cikket a Slötyiről, holott egy józan gondolkodású település az ilyen jellegű; vagyonát megbecsülné és óvná. Az itteniek csak álmodhatnak a csatornázásról, aszfaltozásról (van, ahol csak azért van aszfalt, mert a lakók saját pénzből öszszedobták), kapnak viszont helyette bűzt és zajt árasztó szennyvíztelepet, sittlerakót. Továbbá, az önkormányzat az üdülőövezet lakóit másodrendű; polgárnak tekinti, akik magukra vethetnek, amiért ilyen helyen laknak - ugyanakkor országos tekintetben is magas idegenforgalmi adót vet ki a házaikra, (ami jelenleg 800 Ft m2-enként, ezáltal kb. 2 havi téli fűtés költségét pluszként kifizetheti, aki itt lakik), amiből viszont szinte semmit nem látnak viszont a befizetők. Hiába, ha másodrendű; is valaki, azért a pénze jól jön, ugyebár? Hogy ebből milyen morális tanulságot vonhat le egy adófizető, azt mindenki döntse el maga... Sajnos, ezek és hasonló gondok keserítik meg a mindennapokat az ún. üdülőövezetben. Talán lehetne ezen változtatni, józan belátással, és a megmaradt értékek védelmével. Hogy mi kell ehhez, nem tudjuk.
Értelem, empátia, és...?Highlander
Tisztelt
Szerkesztőség!Nagy érdeklődéssel olvastam a Vörösvári Újság 2002. júliusi számában Szontagh Ottó úr túrajavaslatát. Tekintve, hogy négy hónapos koromtól 16 éves koromig (1922-1938), azaz gyermek- és ifjú éveimet nagykovácsiban töltöttem, mind a Zsíroshegyen, mind a Nagyszénáson számtalanszor megfordultam, úgymond minden fát, bokrot ismertem. Nyilvántartást soha nem vezettem róla, de úgy vélem, hogy mindkét szóban forgó területen legalább százszor megfordultam, illetőleg rövid túráim száma valószínűleg százat is meghaladta. Kérem, hogy a cikkhez fűzött észrevételeimet, kiegészítéseimet tudomásul venni és az újságban leközölni szíveskedjék.
A vizsgált terület a Budai - hegyekből inkább a Pilisbe nyúlik át. A vörösvári oldalt valóban a dolomit és a dolomit törmelék jellemzi, a Nagykovácsi oldalon viszont számos helyen a mészkő jelenik meg a felszínen. A Rácski-telep, a Gräfli-telep, a Goldberger-bánya, stb. környékén több méter vastag mészkő van a felszínen és itt kisebb-nagyobb kapacitású mészégetők is voltak az 1930-as években.
Nagykovácsiban is volt egy kifejezetten dolomit bánya a Jenei utca végén, melyet a fémedények súrolására hordtak be a nagykovácsiak Budapestre, illetőleg a falu főutcáján, a járdán vastagon szétterítve biztosították, hogy a fő középületeket (Községházát, templomot, stb.) még esős időben is meg lehessen közelíteni.
Sajnálattal említi meg a cikkíró, hogy miért csak ennek (ezeknek) ti. turistaházaknak kellett elpusztulnia ebben az időben. Véleményem szerint a turistaházak pusztulása országosan a Rákosi rémuralom idején kezdődött el, amikor az egypártrendszer egyszerűen nem tudta elviselni, hogy az emberek a párt ellenőrzésén kívül összejöjjenek és meghitt beszélgetéseket folytassanak. Egyébként ilyen elpusztult turistaházakat a Bükkben, Börzsönyben, stb. is ismerek.
A zsíros-hegyi turistaház tulajdonosa (Till), akit személyesen is jól ismertem (feleségével, apósával, anyósával és lányaival együtt) saját erőből egy szép kis gazdaságot alakított ki. Ezt sikerült Neki a háború viszontagságai után is annyira épségben megőriznie, hogy az erkölcstelen és brutális kitelepítések utána a zömében Hessen tartományban lakó nagykovácsiak első csoportos találkozásukat a zsíros-hegyi turistaházban tartották. Ezen a találkozón magam is részt vettem, tekintve, hogy jó barátaim, elemi iskolás osztálytársaim engem is meghívtak.
A cikk említést tesz a szép kilátásról. Szabad legyen megemlíteni, hogy szép időben a Nagyszénásról az esztergomi bazilika kupoláját is látni lehet. Ide vág, hogy úgy 13-14 éves koromban a zsíros-hegyi turistaházba egy távirat érkezett, melyet a postamester nő rendkívül sürgősnek ítélt meg. Megkért bennünket, hogy a szikvízgyáros fiával, Pitz Jóskával vigyük fel azt a turistaházba. Az esemény után több, mint hatvan évvel ma is megilletődve emlékszem vissza arra a csodálatos látványra, amikor a hófödte Zsíros-hegyről a telihold hátterében, a kivilágított pilisi szénbányák fényeit, az éjjel-nappal működő ipari üzemek fényeit és a közvilágítást megpillantottuk.
A Pilisszentiván és Nagykovácsi között húzódó szakadékos utat „Anton Graben"-nek (Antal-ároknak) nevezték az1920-30-as években. A kitelepítések utáni primitív vezetőség hitte csak azt, hogy az Anton az Antóniának rövidített változata. Ezt a körülményt közöltem térképész barátaimmal és azóta fut a szóban forgó út kettős elnevezéssel. Helyes lenne az eredeti elnevezésre „Antal-árok"-ra visszatérni.
Dr. Szekrényi Béla
nyug. tud. főmunkatárs
