Tisztelt Vörösvári Polgárok!
Köszönöm, hogy eljöttek a Pilisvörösvár és Gerstetten
települések partnerkapcsolati dokumentumának 5 éve történt aláírásának
jubileumi ünnepségére.
Az Önök nevében köszöntöm vendégeinket,
- Roland Polaschek polgármester kollégámat,
- Artur Kary települési képviselő alpolgármestert,
- Herr Ortsvorsteher Hans Häberle urat a települési részönkormányzat
elnökét,
- Gerhard Krauß települési képviselő urat,
- Hans Mailänder települési képviselő urat és feleségét,
- Sigfried Szimeth települési képviselő urat,
- Hansjörg Köpf települési képviselő urat,
- Eduard Gillitzer szolgálaton kívüli egyesületi elnököt és feleségét,
- Hans Berger urat és feleségét, a zenekar képviseletében
- Helga Winkler asszonyt és férjét, akik a külkapcsolatok bizottságának
lelkei
Köszöntöm a körünkben megjelent valamennyi gerstetteni
polgárt, köszöntöm a vörösvári egyesületek és intézmények vezetőit,
képviselőit, különös szeretettel azokat, akik a partnerkapcsolat 5
évében tevékenyen közreműködtek Gerstetten és Pilisvörösvár barátságának
kiépítésében.
Egy évvel ezelőtt a gerstetteni Bahnhof Hotel felavatása
és az ezzel kapcsolatban rendezett TRINATIONALEN BÜRGERTREFFEN alkalmával
találkoztunk ebben a körben utoljára. A gerstetteni kapcsolatok hőfokát
és a személyes megértés helyzetét jelzi az, hogy az idén Pilisvörösváron
a húsvéthétfői megbékélési és kiengesztelődési ünnepségen, amit a
katonasírok újraszentelése alkalmával rendeztünk, megtisztelt minket
jelenlétével a teljes gerstetteni politikai vezetés polgármesterrel,
alpolgármesterekkel, frakcióvezetőkkel.
Azt ráadásként említem, hogy szintén tavaly, amikor
Pilisvörösvár városa nevében jómagam, Dr. Dávid Ibolya igazságügyi
minisztertől átvettem a Millenniumi Emlékzászlót, Roland Polaschek
kollégám ott volt a külkapcsolatainkat képviselő hat polgármester
között. Miután ez a kapcsolati kör a hesseni Wehrheimtől az erdélyi
Borszékig ível Európán át, jó alkalom volt számára is a három erdélyi
és a két németországi kollégával az országjárás alatt egymás megismerésére
és közelebbi kapcsolatok kiépítésére.
Akkor, 2001. május 5-én azon a kerti partin, amikor
valamennyi küldöttnek alkalma volt a kertünkben találkozni, a hangulat
tetőfokán Roland Polaschek kollégám csendesen átnyújtott egy gerstetteni
légifelvételt 2000-ből.
Akkor én nagyon elszégyelltem magam, mert rá kellett
jöjjek, hogy bizony komoly protokoll-hibát vétettem, simán elfelejtettem
a partnerkapcsolatunk 5 éves születésnapját. Mentségemre szóljon -
és ezt jelenlévő férfitársaim igazolhatják -, hogy az ember csak azokat
az évfordulókat felejti el, amelyek szeretteihez, pld. feleségéhez
kapcsolódnak. Én például mindig elfelejtem a házassági évfordulónkat.
Ha már születésnapról beszélünk, hadd folytassam személyes
gondolataimat. A születésnapokkal kapcsolatban családunkban két -
vélhetően csak nálunk bevezetett - szokás dívik. Az egyik, hogy az
ünnepelt gyermek azt megelőzően, hogy a család felköszönti és megkapja
születésnapi ajándékait, először édesanyjához járul és megköszöni,
hogy oly sok hónapig szíve alatt hordozta, és azt követően világra
hozta.
Ha ezt a szokást mi is követni akarjuk, akkor nekünk
is a kapcsolatok kigondolóinak kell köszönetet mondanunk.
Az erről szóló első dokumentum 1992. december 10-ről datálódik, aláírói
Schäffer Lőrinc a fúvószenekar, Wenczl József a táncegyüttes, Péts
József a Vegyeskórus, Spiegelberger János a Heimatverein és Nagy Lóránd
a Pilisi Medence Egészségügyi Alapítvány részéről.
Azonos aláírókkal egy másik dokumentum 1993. május
27-ről már arról tájékoztatja Pilisvörösvár polgármesterét, hogy július
17 és 20. között küldöttségben elutaznak Gerstettenbe és felveszik
a kapcsolatot a testvéregyesületekkel.
Ők voltak tehát a pionírok, nekik kell megköszönni
vörösvári oldalról a kezdeményezést, és ők találták meg partnerként
Eduard Gillitzer urat és Hans Berger urat a Musikverein Harmonie részéről,
ill. Helmut Turba urat a német vöröskereszt részéről.
Az ő és még nagyon sok gerstetteni és vörösvári polgár
munkája nyomán kerülhetett sor a partnerkapcsolat hivatalos szintre
való emelését rögzítő dokumentum aláírására 1996. május 5-én.
Ezek közül a nevek közül ma már nem mindenki áll a
megfelelő egyesületek élén és talán ezért nem is köszönthettük ma
itt őket körünkben. De hát amint tudjuk, tisztelt jelenlévő férfitársaim,
a jó házasságban is előfordulnak civódások, a rosszban pedig még személyi
változások is. Így tehát nem csodálkozunk azon, hogyha az alapító
egyesületek bármelyikében, mint ahogy most a pilisvörösvári fúvószenekarban,
éppen olyasmi megy végbe, ami nem a nyilvánosságra tartozik. Szerencsére
az egyesületeken belül is a tagok, a városközi kapcsolatokban pedig
a polgárok alkotják a partnerviszonyok szövetét összefogó öltéseket.
Ezek az öltések pedig oly erősek, hogy a szövetben előforduló szakadásokat
is össze tudják tartani.
Ma az a dolgunk, hogy másodszor is megünnepeljük a
születésnapot, és úgy látom, hogy erre valamennyiünknek bőségesen
volt alkalma a sörsátorban és a város valamennyi kocsmájában, de hála
Istennek, családi körben is. Szinte pihenés lesz, hogy a Feierstunde
végén városi rendezvényhez illően takarékos fogadásra kerül sor. Úgyhogy
javaslom, mindenki elsők között ragadja meg az alkalmat a hidegkonyha
és az italkínálat megrohamozására, mert a bőséges kínálat a másik
oldalon, a sörsátorban lesz, de ott már fizetni kell érte és én bízom
abban, hogy minden gerstetteni vendégünket nem egy vörösvári polgár
fogja megvendégelni.
Még mielőtt erre sor kerül, el szeretném árulni Önöknek
családunk második születésnapi szokását, nevezetesen azt, hogy az
ünnepeltet a „Happy Birthsday" helyett európai, sőt ősi erdélyi énekkel
köszöntjük.
Tisztelt Ünnepelt, öt+egyéves „Pilisvörösvár - Gerstetten
partnerkapcsolat" tiszteletedre most eléneklem a születésnapi dalt,
bár a zenei teljesítményért nehezen tudom vállalni a felelősséget.
Először magyarul éneklem, és szívesen látom Roland Polaschek polgármester
kollégámat, ha velem együtt kívánja magyarul énekelni, hiszen egyrészt
tavaly május 4-én hat polgármesterrel együtt énekelte hatalmas vörösvári
közönségsiker mellett az Európa-himnuszt, másrészt lassan már ideiglenes
lakhatási engedélyt adhatunk számára a Pansio Edelweisben,
oly gyakran köszönthetjük őt körünkben.
A vörösváriaknak könnyítésképpen kiosztottuk e dal német változatát,
ha segítenek, ezt fogjuk másodszor elénekelni.
Sok számos esztendőket vígan megélhess,
Napjaidat számlálni, ne légyen terhes.
Az ég harmatja szívedet vidítsa,
Áldások árja, házad elborítsa!
Du sollst viele Jahre noch lustig erleben
Deine Tage zu zählen, soll dich nicht quälen.
Der Tau des Himmels erfreue dein Herz,
Dein Haus voller Segen kenne kein' Schmerz.
Pilisvörösvár, 2002. augusztus 15.
Botzheim István
Gäste aus Gerstetten
Am 14. August hat unsere Stadt Besuch aus Gerstetten
bekommen. Die Gäste sind um 18 Uhr im Kulturhaus angekommen, wo sie
von Herrn István Botzheim, Bürgermeister von Pilisvörösvár, und von
den Gastfamilien erwartet wurden. Nach den freundlichen Begrüßungsworten
von Herrn Botzheim wurden die Schüler unter den Gastgebern verteilt.
Die Partnerschaft der zwei Städte (Werischwar, Gerstetten)
existiert seit 1996. Das Ziel der gegenseitigen Besuche ist, wie es
uns Herr Kary, der Leiter der Gruppe, erzählt hat, die Jugend zusammenzuführen,
damit sie im gemeinsamen Europa in Frieden, tolerant, einander kennend
und ehrend leben können. Herr Kary erwartet von diesem Besuch, dass
die Schüler Land und Leute erleben, dass sie auch im weiteren in Kontakt
bleiben, Briefe schreiben, einander besuchen. Um diese Ziele zu verwirklichen,
wurden schon drei Zeltlager mit Teilnahme von deutschen, französischen
und ungarischen Schülern veranstaltet (in Gerstetten, in Frankreich
und vor zwei Jahren hier bei uns in Werischwar). Im vorigen Jahr fuhren
dreißig Schüler unserer Stadt nach Deutschland, wo sie unter anderem
auch die Expo in Hannover angeschaut haben. Im Rahmen dieser Beziehung
haben uns jetzt zwölf Schüler/innen mit ihren Betreuern (Arthur Kary,
Rebekka Maier und Yvonne Winkler) besucht.
Die Schüler wohnen bei Gastfamilien, sie bleiben eine
Woche in Werischwar. Sie nehmen an den Programmen der Werischwarer
Tage teil, machen eine Reise nach Budapest (Stadtrundfahrt, Parlamentbesuch)
und eine Busfahrt nach Esztergom und nach Visegrád. Die Programme
wurden von den Mitarbeitern des Kulturhauses, Éva Haas, Direktorin,
und Éva Draxler organisiert. Die Betreuerinnen von unserer Seite sind
Erika Bogár, Edit Janka und Magdolna Sági.
Wir hoffen, dass unsere Gäste sich wohl fühlen werden.
Wir wünschen ihnen einen angenehmen Aufenthalt.
tudósítónktól
„Mondd, te kit választanál?"
Október 20-án önkormányzati választások lesznek. Vajon
ki lesz a polgármester? Ki lesz a megyei s kik lesznek a helyi önkormányzat
képviselői?
Ezek a kérdések foglalkoztatják most az országot és
Vörösvár lakosságát is. Örvendetes, hogy egyre többen figyelnek a
közügyekre, a közügyekkel foglalkozó tisztségviselőkre, munkájukra,
döntéseikre, az eredményekre. Aki soha nem foglalkozott közéleti ügyekkel,
elképzelni sem tudja, hogy mennyi gonddal, kellemetlenséggel, sokszor
megoldhatatlan helyzettel kell szembenéznie a választott képviselőnek.
Megtisztelő ezen a területen dolgozni. Jól képzett, problémaérzékeny,
nagy teherbírású embereket igényel ez a munka. A választópolgár szívesen
segíti képviselőjét, bizalommal fordul hozzá, ha a képviselő igazán
alkalmasnak bizonyul erre a posztra. Egyre többen szeretnénk településünk
jövőjéért tenni, s hisszük, hogy a megválasztottak kérik és várják
majd segítségünket. Olyan közéleti szereplőket várunk az önkormányzatba,
akik az alábbi elvárásainknak megfelelnek vagy igyekeznek azoknak
megfelelni.
A megválasztott tisztségviselők:
- Képviseljék a település választóinak érdekeit
- A képviselő tartson folyamatos kapcsolatot a választókkal
- Jól látható helyen legyen hozzáférhető a képviselők listája
- A fogadóórák időrendje
- A kv. tájékoztassa választóit minden közügyről, minden fontos döntésről
(újság, kábel-tv, körzeti találkozók)
- A családok gondjai iránt tanúsítson megkülönböztetett figyelmet,
legyen segítőkész.
- Legfontosabb feladata a szolgálat legyen
- Írásos és szóbeli megnyilvánulásai legyenek szakszerűek és érthetőek
- A törvények és rendeletek területén legyen tájékozott
- Legalább alapfokon beszélje a németet vagy más idegen nyelvet (testvérkapcsolatok
teszik szükségessé)
- Elvárjuk a tisztakezűséget
- Soha ne éljen vissza hatalmi helyzetével, azt ne fordítsa a maga
javára!
- Támogassa az etikusság és jogszerűség egészséges egyensúlyát
- Legyen hiteles személyiség
- Tartsa és tartassa be - rangra és anyagi háttérre való tekintet
nélkül - a törvényeket, rendeleteket
- Tanúsítson maximális gondosságot a köz vagyona iránt
- Igyekezzen azt a köz javára gyarapítani
- Ellenőrizze a határozatok végrehajtását
- Tartsa fontosnak településünk etnikai jellegét, s támogassa annak
nemzetiségi programjait
- Legyen személyesen jelen ünnepeinken
Készüljünk együtt az előttünk álló feladatokra! Polgári
köreink vigyázzák, segítik a jó szándékot. Szent István I. törvénye
őrködjön mindnyájunk felett: „A törvény ereje meg ne rontassék vesztegetés
által."
Piliosvörösvári Nemzeti Körök Szövetsége
Erről
beszélnünk kell!
Az utóbbi időben a város bányatelepi részén is mindennapossá
váltak a garázdálkodások. Augusztus 7-én reggel például azt vettem
észre, hogy a nyári konyhából eltűnt két gázpalack, amelyek ahhoz
a kályhához tartoznak, amellyel télen az egyik szobát melegítjük.
Amikor az esetet elpanaszoltam a szomszédoknak, kiderült, hogy majdnem
mindenkinek volt már ilyen éjjeli „látogatója". Két helyről a szétnyitható,
kerti alumínium létrát vitték el, máshonnan tyúkokat loptak el, megint
máshonnan a mélyhűtőnek, gázpalackoknak kelt lába. Mindenki sejti,
hogy ki (kik) az elkövetők, de nem tudunk semmit tenni, amíg tetten
nem érjük őket. Azaz, valamit mégis. Mondjuk azt, hogy senki ne vásárolja
meg tőle (tőlük) a lopott holmikat potom áron - sajnos megveszik -,
és ezzel talán meg lehetne előzni az újabb gaztettek elkövetését.
A Liliom közben még egy fajtiszta fehér pulikutyát is elloptak, miután
kivágták a drótkerítést.
Mi, károsultak, kérjük a lakosságot, hogy fogjunk
össze saját érdekünkben, figyeljünk jobban egymásra, hogy megfékezhessük
végre az ilyen, éjjel a kertbe bemászó, mindenhová bemerészkedő fosztogatókat.
Kérjük továbbá, hogy amennyiben van ezzel kapcsolatban elfogadható
ötlet, írják meg a Vörösvári Újságban, és azt is, ha valakivel hasonló
esetek megtörténtek. Előre is köszönöm.
Végezetül szeretném még néhány jelenségre is felhívni
a figyelmet, abban a reményben, hogy valaki segít megoldani a gondokat.
- Fontos lenne a bányatelepi buszmegállónál a zebra.
Az egyre növekvő forgalom miatt szinte már lehetetlen a gyalogosok
számára az átkelés...
- Nincs postaláda a Bányatelepen, amióta az új CBA
megépült. A korábbi a bolt bejáratánál volt...
- Az utak, mellékutak sárosak, gödrösek, egyre
nehezebb a közlekedés úgy gyalog mint gépjárművel.
- Az őszi falevélhullás idejére kérnénk szépen konténereket, mert
vagy nincsenek, vagy ha igen, akkor meg sokáig nem ürítik őket.
Kovács Edit
Túléltük
„Jegyzőkönyv
Készült: 2002. augusztus
14-én, a Pilisvörösvári Polgármesteri Hivatal hivatali helyiségében
Jelen vannak:
Botzheim István, polgármester,
Dr. Gábeli Zoltánné
Környezetvédő Egyesület Szervező titkára
Dr. Nyolcas Mihály, BME
Hajdú András, Van Der Hajdú Bt.
Dr. Kovács János, Vidámpark Vállalkozás
Országos Egyesülete
Sípos Lászlóné, Vidámpark képviselete
Szimeth István, Polgármesteri Hivatal,
műszaki osztályvezető
Tárgy: A 17/2002. Kt. számú határozat alapján az
új helyszínen lévő búcsú megtartása.
A műszaki osztály képviselője feljegyzés formájában
tájékoztatta a polgármester urat, hogy az Európában uralkodó rendkívüli
időjárásra való tekintettel a képviselő-testület által meghatározott
új helyszín kialakítása a búcsú megrendezésére, valamint a búcsú megrendezését
végző vállalkozó részére a szerződésben meghatározott feltételeknek
nem jött létre. A fentiek ismeretében kérte a polgármester urat a
szükséges döntés meghozatalára.
A polgármester úr a mai napon 13,00 órai határidővel helyszíni bejárást
rendelt el, melyen a jelenlévők részt vettek. Megtekintették az új
helyszínt és annak műszaki állapotát, majd ezt követően a Búcsú téren,
a régi búcsú területének szemrevételezését végezték el.
Közös megállapítással és megállapodással a jelenlévők úgy döntöttek,
hogy a rendkívüli időjárás okozta problémák miatt 2002. augusztus
12. és 18. közötti búcsút a régi helyszínen, a Búcsú téren rendezik
meg. Felkéri a búcsút rendező vállalkozót, hogy a mutatványosok felvonulását
a régi búcsúhelyszínen kezdjék meg azzal a kikötéssel, hogy a Búcsú
tér mutatványosokon kívüli területe tűzoltó autóval és mentővel körbejárható
legyen, valamint a tér átlós irányban egy főúttal rendelkezzen, amely
ezeknek a gépkocsiknak az akadálytalan áthaladását biztosítja. Ezen
felül természetesen a szerződésben kikötött szakhatósági engedélyek
beszerzése továbbra is szükséges."
Nos, hogy ez így történt, nagyon fájdalmasan érintette
a búcsúsokat és az ott lakókat is. Polgármester úr levélben fejezte
ki sajnálatát a kialakult helyzet miatt. Valóban, az új terület átázott
és nem készült el időben. Túl vagyunk a vurstlin, újra kezdjük az
ültetést, a kerítések rendbehozatalát, és igyekszünk gyorsan elfelejteni
az átélt kellemetlenségeket.
Arra kérnék minden jóérzésű vörösvári polgárt, ne
keressenek bűnbakot. Becsüljük meg a következő évben az új, tágas,
reméljük akkor már véglegesen beállt területet, ahol már idén is nagyon
sok újdonság várta a vendégeket (horgászverseny, lézer show, szabadtéri
színpad, stb.). Sipos Lászlóné, a Vidámpark képviselője megkért, hogy
tavasszal legyek segítségére a terület szépítésében, amit természetesen
megígértem.
Végül de nem utolsósorban információ hiányában nem
etikus befeketíteni az Önkormányzatot, miszerint „súlyos milliókat"
költött volna az új területre. Az eddigi munkálatokra fordított költség
800.000 forint +áfa.

A 24 tonnás, 18 méteres trailer
beszorult az utcába |
Dr. Gábeli Zoltánné


Etnobiznisz
Vörösváron
Az őszi választások elé.
Az „etnobiznisz" új keletű szó, arra a jelenségre
alkalmazzák, amikor egyes személyek vagy csoportok élve a nyelvi,
etnikai kisebbségek jogairól szóló törvények egyes, a kisebbségek
iránt pozitív megkülönböztetés kitételeivel azt anyagi haszon, vagy
azzal egyenértékű pozíciószerzésre használják fel csalárd módon. Országos
és nemzetközi botrányt kavart az az eset, amikor megalakult Budapesten
tíz darab román kisebbségi önkormányzat, amelynek tagjai kizárólag
a roma kisebbséghez tartoztak. Az ilyen önkormányzatok célja kimondottan
az a néhány százezer forint volt, amit laza ellenőrzés mellett lehetett
elkölteni, és ami a törvény értelmében az államtól járt.
Ezek az álkisebbségi álönkormányzatok az idei választásokon
a szlovák nemzetiség színeiben fognak indulni. Román részről nyilvánvalóan
különböző negatív diszkriminációkat helyeztek kilátásba, ha újra igénybe
veszik a román kisebbség nevét. A szlovákok már most, a választások
előtt tiltakoznak.
Téved az a nyájas olvasó, aki azt feltételezi, hogy
jelen soraimmal a roma kisebbséget akarom kritizálni. Ebben a témakörben
településünknek is van némi, ámde kétes dicsősége, de esetünkben nem
néhány százezer kétes célra elkölthető, hanem súlyos milliók megszerzésének
lehetőségéről van szó.
Történetem hőse egy ügyes ember, akinek ügyessége
a vagyonszerzésben tűnik ki igazán. Az illető az állítólag elmúlt
kommunista rendszerben még szégyellte szépen csengő sváb nevét, ezért
magyarosítván azt, szép magyar nevet vett fel. A rendszerváltás idején
megtagadta korábbi baloldali érzelmeit és ahogy ez ilyenkor lenni
szokott, radikálisan jobboldali pártokban keresett - több, kevesebb
sikerrel - érvényesülési lehetőséget. Miután itt is kitelt a becsülete,
de az önkormányzatba mindenképpen be akart jutni, a külvárosi romák
mintájára kitalálta az etnobiznisz műfaját.
Egy nem létező vörösvári kisebbség „érdekvédelmét"
felvállalva és néhány hasonszőrű, ámde sváb nevű barátját a listára
téve gondolta a kisebbségeknek járó szavazatszámbeli kedvezményt igénybevéve
az önkormányzati testületbe való „besurranást". A tét nem volt kicsi.
Az önkormányzati testületben néhány hasonló érdekű taggal „együttműködve"
szép számmal lehetett volna szántóföldeket belterületbe vonni, amelyeket
a részaránykiadás és a kárpótlás során néhány marék üveggyöngyért
szereztek. A belterület-bevonás - természetesen - a község költségére
történt volna, ahogyan erre már példa volt a korábbi évek során. A
jobb telkek ára ma 6 milliónál kezdődik.
A csel nem jött be. Vörösvár népe bölcsebb volt, mint
ezt az együgyű vagyonszerző gondolta. (Persze, nem a vagyonszerzésben
együgyű, csak abban, ahogyan hülyének nézi polgártársait.)
Októberben újra lesznek önkormányzati választások,
még nem tudom, hogy az etnobizniszben „utazók" milyen trükköket eszelnek
ki. Bízom polgártársaim éberségében, hogy idejekorán felismerik azokat,
akik szolgálatvállalást mímelve már nyársaikat faragják egy pecsenyesütögetés
reményében. Ne feledjük el azonban azt sem, hogy az etnobiznistákon
kívül egyéb biznisták is vannak, akiket távol kell tartani a közjavaktól.
Jelen sorok írójának lehetősége volt annak idején
arra, hogy a nemzeti kisebbségekről szóló törvények létrehozásában
közreműködjön. Tisztességes törvények azok, amelyek tisztességes emberek
számára készültek. A kormányzat - remélem - hamarosan módot talál
arra, hogy az ügyeskedők orra előtt becsukja az etnobiznisz kiskapuit.
Végezetül szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik nemzetiségi
származásukat vállalva, az önkormányzatok különböző területein vállalják
és önzetlenül végzik a kisebbségek kulturális felemelkedését szolgáló
munkát.
Szauter Rudolf
A
Slötyi-hal büdös 2.
Az előző számban írott cikkemben tett egyik állításomat
módosítani vagyok kénytelen. A tavak telekkönyvileg önkormányzati
tulajdonban vannak, de a horgászati jogot a minisztérium jelölheti
ki. A tulajdonviszonyokban fennálló zűrzavarral kapcsolatos állításomat
továbbra is fenntartom. Fenntartom továbbá azt a nézetemet is, hogy
a tavak sorsán csak egy széleskörű öszszefogás fog segíteni. Ebben
érdekeltek kell hogy legyenek az igazi sporthorgászok, akik nem ágyból
fekve pecázgatnak. Érdekeltek azok az ingatlantulajdonosok, akik tulajdonának
értéke a tavak egészségi állapotának is függvénye. Érdekeltek azok
a vállalkozók, akik fantáziát látnak egy, a tavak környékén létesíthető
sport- és pihenőparkban. A legfőbb érdekeltek - természetesen - a
község lakosai, azaz az őket képviselő önkormányzat. A fent felsorolt
érdekeltek mellett, a terület fejlesztésében az állam felelősségét
is „igénybe kell venni." A tavak úgy keletkeztek ugyanis, hogy a részben
Vörösvár alatt is húzódó elhagyott bányajáratok és vájatok eltömöszölésére
szolgáló homokot termelték ki belőlük. Minekutána a bányatársaság
államosításra került, nemcsak a vagyon illette meg az új tulajdonost,
hanem a rekultivációs kötelezettség is. Ne felejtsük el azt, hogy
a Pilisi Medence szénvagyonát az egész ország használta és az ország
önkormányzatát államnak nevezik. Mint fentebb felsoroltam, több forrásra
is számítani lehet a tavak környékének fejlesztésében. (EU- pénzekről
nem is szóltam.) Aki a fenti elképzeléseimet ködös víziónak tekinti,
annak csak anynyit üzenek, a körhintások, a céllövöldések, a vattacukor-
és similabdaárusok már elindultak a terület meghódítására. Van itt
mozgás kérem! A tavakra fordított befektetést a Slötyik megérdemlik,
mert a kitermelés óta egyetlen fillért nem fordítottak rájuk, hacsak
nem tekintjük beruházásnak azokat a fürdést tiltó táblákat, amelyeket
a hatóságok helyeztek el a parton, ezeket is egy-egy tragédia bekövetkezte
után, lelkiismeretük utólagos megnyugtatása céljából. Tény, hogy a
bányatavak veszélyes fürdőhelyek, de ennél is nagyobb veszélyt jelent
az, ha egy község lakossága nem tanul meg úszni, mert nincs hol. (Ezért
is becsülöm azokat a pedagógushölgyeket, akik fáradságot nem kímélve
hordják gyermekeinket budapesti uszodákba.) Ma már felnőttek azok
a generációk, akik gyermekkoruk nyarait a Slötyin töltötték. A község
ifjúsága nemcsak úszni tanult meg, hanem megtanulta a „vízikultúrát"
is. A tavak az idők folyamán sok - átlagban kétévenként egy - áldozatot
szedtek, de ezek között nagyon ritka volt a falubeli, a rendszeres
Slötyire járó. Az áldozatok szinte kizárólag idegenek, vagy vendégek
voltak, akik nem tudták hogyan kell a vízben viselkedni. Az ilyen,
nem kellően képzett emberek az áldozatai a Balaton, vagy a Duna vizének.
A rendszeresen a Slötyire járó emberek között kialakult valamiféle,
sajátos kapcsolat. Barátságok is szövődtek, társaságok is alakultak.
Ennek oka - valószínűleg - az volt, hogy vigyáztunk egymásra, felelősségérzet
ébredt bennünk már gyerekkorunkban. A különböző társaságokban keveredtek
a különböző korú, iskolázottságú fiatalok. Itt még faji különbségtételt
sem észleltem soha. Ki a magyar, a sváb, ki a cigány, senkit sem érdekelt.
Ez a sajátos kapcsolat, ha kissé megkopottan, de ma is él. Ma is számontartjuk
egymást egykori slötyijárók. Magam hatéves koromtól járhattam szülői
vagy testvéri felügyelet nélkül általában csapatban a tóra. Igaz,
akkoriban a 10-es (1-es) főúton még veszély nélkül át lehetett kelni
és a bányatelepi kutak vize még iható volt. Akkortájt a tóra készülődő
magamfajta suttyókat az „aggódó" szülők úgy búcsúztatták: „ha belefulladsz
a tóba, haza ne merjél jönni, mert agyoncsaplak!"
Megjegyzés: Amikor ezeket a sorokat róttam, még úgy
volt, hogy a búcsú a tavaknál lesz. A szövegemen azért nem változtattam,
mert jövőre is lesz búcsú valahol.
Szauter Rudolf
(A szerkesztőség szívesen veszi a témával kapcsolatos észrevételeket,
hozzászólásokat. Sz.G.)