Vörösvári Újság Online

Tisztelt Vörösvári Polgárok!

Köszönöm, hogy eljöttek a Pilisvörösvár és Gerstetten települések partnerkapcsolati dokumentumának 5 éve történt aláírásának jubileumi ünnepségére.

Az Önök nevében köszöntöm vendégeinket,
- Roland Polaschek polgármester kollégámat,
- Artur Kary települési képviselő alpolgármestert,
- Herr Ortsvorsteher Hans Häberle urat a települési részönkormányzat elnökét,
- Gerhard Krauß települési képviselő urat,
- Hans Mailänder települési képviselő urat és feleségét,
- Sigfried Szimeth települési képviselő urat,
- Hansjörg Köpf települési képviselő urat,
- Eduard Gillitzer szolgálaton kívüli egyesületi elnököt és feleségét,
- Hans Berger urat és feleségét, a zenekar képviseletében
- Helga Winkler asszonyt és férjét, akik a külkapcsolatok bizottságának lelkei

Köszöntöm a körünkben megjelent valamennyi gerstetteni polgárt, köszöntöm a vörösvári egyesületek és intézmények vezetőit, képviselőit, különös szeretettel azokat, akik a partnerkapcsolat 5 évében tevékenyen közreműködtek Gerstetten és Pilisvörösvár barátságának kiépítésében.

Egy évvel ezelőtt a gerstetteni Bahnhof Hotel felavatása és az ezzel kapcsolatban rendezett TRINATIONALEN BÜRGERTREFFEN alkalmával találkoztunk ebben a körben utoljára. A gerstetteni kapcsolatok hőfokát és a személyes megértés helyzetét jelzi az, hogy az idén Pilisvörösváron a húsvéthétfői megbékélési és kiengesztelődési ünnepségen, amit a katonasírok újraszentelése alkalmával rendeztünk, megtisztelt minket jelenlétével a teljes gerstetteni politikai vezetés polgármesterrel, alpolgármesterekkel, frakcióvezetőkkel.

Azt ráadásként említem, hogy szintén tavaly, amikor Pilisvörösvár városa nevében jómagam, Dr. Dávid Ibolya igazságügyi minisztertől átvettem a Millenniumi Emlékzászlót, Roland Polaschek kollégám ott volt a külkapcsolatainkat képviselő hat polgármester között. Miután ez a kapcsolati kör a hesseni Wehrheimtől az erdélyi Borszékig ível Európán át, jó alkalom volt számára is a három erdélyi és a két németországi kollégával az országjárás alatt egymás megismerésére és közelebbi kapcsolatok kiépítésére.

Akkor, 2001. május 5-én azon a kerti partin, amikor valamennyi küldöttnek alkalma volt a kertünkben találkozni, a hangulat tetőfokán Roland Polaschek kollégám csendesen átnyújtott egy gerstetteni légifelvételt 2000-ből.

Akkor én nagyon elszégyelltem magam, mert rá kellett jöjjek, hogy bizony komoly protokoll-hibát vétettem, simán elfelejtettem a partnerkapcsolatunk 5 éves születésnapját. Mentségemre szóljon - és ezt jelenlévő férfitársaim igazolhatják -, hogy az ember csak azokat az évfordulókat felejti el, amelyek szeretteihez, pld. feleségéhez kapcsolódnak. Én például mindig elfelejtem a házassági évfordulónkat.

Ha már születésnapról beszélünk, hadd folytassam személyes gondolataimat. A születésnapokkal kapcsolatban családunkban két - vélhetően csak nálunk bevezetett - szokás dívik. Az egyik, hogy az ünnepelt gyermek azt megelőzően, hogy a család felköszönti és megkapja születésnapi ajándékait, először édesanyjához járul és megköszöni, hogy oly sok hónapig szíve alatt hordozta, és azt követően világra hozta.

Ha ezt a szokást mi is követni akarjuk, akkor nekünk is a kapcsolatok kigondolóinak kell köszönetet mondanunk.
Az erről szóló első dokumentum 1992. december 10-ről datálódik, aláírói Schäffer Lőrinc a fúvószenekar, Wenczl József a táncegyüttes, Péts József a Vegyeskórus, Spiegelberger János a Heimatverein és Nagy Lóránd a Pilisi Medence Egészségügyi Alapítvány részéről.

Azonos aláírókkal egy másik dokumentum 1993. május 27-ről már arról tájékoztatja Pilisvörösvár polgármesterét, hogy július 17 és 20. között küldöttségben elutaznak Gerstettenbe és felveszik a kapcsolatot a testvéregyesületekkel.

Ők voltak tehát a pionírok, nekik kell megköszönni vörösvári oldalról a kezdeményezést, és ők találták meg partnerként Eduard Gillitzer urat és Hans Berger urat a Musikverein Harmonie részéről, ill. Helmut Turba urat a német vöröskereszt részéről.

Az ő és még nagyon sok gerstetteni és vörösvári polgár munkája nyomán kerülhetett sor a partnerkapcsolat hivatalos szintre való emelését rögzítő dokumentum aláírására 1996. május 5-én.

Ezek közül a nevek közül ma már nem mindenki áll a megfelelő egyesületek élén és talán ezért nem is köszönthettük ma itt őket körünkben. De hát amint tudjuk, tisztelt jelenlévő férfitársaim, a jó házasságban is előfordulnak civódások, a rosszban pedig még személyi változások is. Így tehát nem csodálkozunk azon, hogyha az alapító egyesületek bármelyikében, mint ahogy most a pilisvörösvári fúvószenekarban, éppen olyasmi megy végbe, ami nem a nyilvánosságra tartozik. Szerencsére az egyesületeken belül is a tagok, a városközi kapcsolatokban pedig a polgárok alkotják a partnerviszonyok szövetét összefogó öltéseket. Ezek az öltések pedig oly erősek, hogy a szövetben előforduló szakadásokat is össze tudják tartani.

Ma az a dolgunk, hogy másodszor is megünnepeljük a születésnapot, és úgy látom, hogy erre valamennyiünknek bőségesen volt alkalma a sörsátorban és a város valamennyi kocsmájában, de hála Istennek, családi körben is. Szinte pihenés lesz, hogy a Feierstunde végén városi rendezvényhez illően takarékos fogadásra kerül sor. Úgyhogy javaslom, mindenki elsők között ragadja meg az alkalmat a hidegkonyha és az italkínálat megrohamozására, mert a bőséges kínálat a másik oldalon, a sörsátorban lesz, de ott már fizetni kell érte és én bízom abban, hogy minden gerstetteni vendégünket nem egy vörösvári polgár fogja megvendégelni.

Még mielőtt erre sor kerül, el szeretném árulni Önöknek családunk második születésnapi szokását, nevezetesen azt, hogy az ünnepeltet a Happy Birthsday" helyett európai, sőt ősi erdélyi énekkel köszöntjük.

Tisztelt Ünnepelt, öt+egyéves Pilisvörösvár - Gerstetten partnerkapcsolat" tiszteletedre most eléneklem a születésnapi dalt, bár a zenei teljesítményért nehezen tudom vállalni a felelősséget. Először magyarul éneklem, és szívesen látom Roland Polaschek polgármester kollégámat, ha velem együtt kívánja magyarul énekelni, hiszen egyrészt tavaly május 4-én hat polgármesterrel együtt énekelte hatalmas vörösvári közönségsiker mellett az Európa-himnuszt, másrészt lassan már ideiglenes lakhatási engedélyt adhatunk számára a Pansio Edelweisben,

oly gyakran köszönthetjük őt körünkben.
A vörösváriaknak könnyítésképpen kiosztottuk e dal német változatát, ha segítenek, ezt fogjuk másodszor elénekelni.

Sok számos esztendőket vígan megélhess,
Napjaidat számlálni, ne légyen terhes.
Az ég harmatja szívedet vidítsa,
Áldások árja, házad elborítsa!

Du sollst viele Jahre noch lustig erleben
Deine Tage zu zählen, soll dich nicht quälen.
Der Tau des Himmels erfreue dein Herz,
Dein Haus voller Segen kenne kein' Schmerz.

Pilisvörösvár, 2002. augusztus 15.

Botzheim István

Gäste aus Gerstetten

Am 14. August hat unsere Stadt Besuch aus Gerstetten bekommen. Die Gäste sind um 18 Uhr im Kulturhaus angekommen, wo sie von Herrn István Botzheim, Bürgermeister von Pilisvörösvár, und von den Gastfamilien erwartet wurden. Nach den freundlichen Begrüßungsworten von Herrn Botzheim wurden die Schüler unter den Gastgebern verteilt.

Die Partnerschaft der zwei Städte (Werischwar, Gerstetten) existiert seit 1996. Das Ziel der gegenseitigen Besuche ist, wie es uns Herr Kary, der Leiter der Gruppe, erzählt hat, die Jugend zusammenzuführen, damit sie im gemeinsamen Europa in Frieden, tolerant, einander kennend und ehrend leben können. Herr Kary erwartet von diesem Besuch, dass die Schüler Land und Leute erleben, dass sie auch im weiteren in Kontakt bleiben, Briefe schreiben, einander besuchen. Um diese Ziele zu verwirklichen, wurden schon drei Zeltlager mit Teilnahme von deutschen, französischen und ungarischen Schülern veranstaltet (in Gerstetten, in Frankreich und vor zwei Jahren hier bei uns in Werischwar). Im vorigen Jahr fuhren dreißig Schüler unserer Stadt nach Deutschland, wo sie unter anderem auch die Expo in Hannover angeschaut haben. Im Rahmen dieser Beziehung haben uns jetzt zwölf Schüler/innen mit ihren Betreuern (Arthur Kary, Rebekka Maier und Yvonne Winkler) besucht.

Die Schüler wohnen bei Gastfamilien, sie bleiben eine Woche in Werischwar. Sie nehmen an den Programmen der Werischwarer Tage teil, machen eine Reise nach Budapest (Stadtrundfahrt, Parlamentbesuch) und eine Busfahrt nach Esztergom und nach Visegrád. Die Programme wurden von den Mitarbeitern des Kulturhauses, Éva Haas, Direktorin, und Éva Draxler organisiert. Die Betreuerinnen von unserer Seite sind Erika Bogár, Edit Janka und Magdolna Sági.

Wir hoffen, dass unsere Gäste sich wohl fühlen werden. Wir wünschen ihnen einen angenehmen Aufenthalt.

tudósítónktól

Mondd, te kit választanál?"

Október 20-án önkormányzati választások lesznek. Vajon ki lesz a polgármester? Ki lesz a megyei s kik lesznek a helyi önkormányzat képviselői?

Ezek a kérdések foglalkoztatják most az országot és Vörösvár lakosságát is. Örvendetes, hogy egyre többen figyelnek a közügyekre, a közügyekkel foglalkozó tisztségviselőkre, munkájukra, döntéseikre, az eredményekre. Aki soha nem foglalkozott közéleti ügyekkel, elképzelni sem tudja, hogy mennyi gonddal, kellemetlenséggel, sokszor megoldhatatlan helyzettel kell szembenéznie a választott képviselőnek. Megtisztelő ezen a területen dolgozni. Jól képzett, problémaérzékeny, nagy teherbírású embereket igényel ez a munka. A választópolgár szívesen segíti képviselőjét, bizalommal fordul hozzá, ha a képviselő igazán alkalmasnak bizonyul erre a posztra. Egyre többen szeretnénk településünk jövőjéért tenni, s hisszük, hogy a megválasztottak kérik és várják majd segítségünket. Olyan közéleti szereplőket várunk az önkormányzatba, akik az alábbi elvárásainknak megfelelnek vagy igyekeznek azoknak megfelelni.

A megválasztott tisztségviselők:

- Képviseljék a település választóinak érdekeit
- A képviselő tartson folyamatos kapcsolatot a választókkal
- Jól látható helyen legyen hozzáférhető a képviselők listája
- A fogadóórák időrendje
- A kv. tájékoztassa választóit minden közügyről, minden fontos döntésről (újság, kábel-tv, körzeti találkozók)
- A családok gondjai iránt tanúsítson megkülönböztetett figyelmet, legyen segítőkész.
- Legfontosabb feladata a szolgálat legyen
- Írásos és szóbeli megnyilvánulásai legyenek szakszerűek és érthetőek
- A törvények és rendeletek területén legyen tájékozott
- Legalább alapfokon beszélje a németet vagy más idegen nyelvet (testvérkapcsolatok teszik szükségessé)
- Elvárjuk a tisztakezűséget
- Soha ne éljen vissza hatalmi helyzetével, azt ne fordítsa a maga javára!
- Támogassa az etikusság és jogszerűség egészséges egyensúlyát
- Legyen hiteles személyiség
- Tartsa és tartassa be - rangra és anyagi háttérre való tekintet nélkül - a törvényeket, rendeleteket
- Tanúsítson maximális gondosságot a köz vagyona iránt
- Igyekezzen azt a köz javára gyarapítani
- Ellenőrizze a határozatok végrehajtását
- Tartsa fontosnak településünk etnikai jellegét, s támogassa annak nemzetiségi programjait
- Legyen személyesen jelen ünnepeinken

Készüljünk együtt az előttünk álló feladatokra! Polgári köreink vigyázzák, segítik a jó szándékot. Szent István I. törvénye őrködjön mindnyájunk felett: A törvény ereje meg ne rontassék vesztegetés által."

Piliosvörösvári Nemzeti Körök Szövetsége

Erről beszélnünk kell!

Az utóbbi időben a város bányatelepi részén is mindennapossá váltak a garázdálkodások. Augusztus 7-én reggel például azt vettem észre, hogy a nyári konyhából eltűnt két gázpalack, amelyek ahhoz a kályhához tartoznak, amellyel télen az egyik szobát melegítjük. Amikor az esetet elpanaszoltam a szomszédoknak, kiderült, hogy majdnem mindenkinek volt már ilyen éjjeli látogatója". Két helyről a szétnyitható, kerti alumínium létrát vitték el, máshonnan tyúkokat loptak el, megint máshonnan a mélyhűtőnek, gázpalackoknak kelt lába. Mindenki sejti, hogy ki (kik) az elkövetők, de nem tudunk semmit tenni, amíg tetten nem érjük őket. Azaz, valamit mégis. Mondjuk azt, hogy senki ne vásárolja meg tőle (tőlük) a lopott holmikat potom áron - sajnos megveszik -, és ezzel talán meg lehetne előzni az újabb gaztettek elkövetését. A Liliom közben még egy fajtiszta fehér pulikutyát is elloptak, miután kivágták a drótkerítést.

Mi, károsultak, kérjük a lakosságot, hogy fogjunk össze saját érdekünkben, figyeljünk jobban egymásra, hogy megfékezhessük végre az ilyen, éjjel a kertbe bemászó, mindenhová bemerészkedő fosztogatókat. Kérjük továbbá, hogy amennyiben van ezzel kapcsolatban elfogadható ötlet, írják meg a Vörösvári Újságban, és azt is, ha valakivel hasonló esetek megtörténtek. Előre is köszönöm.

Végezetül szeretném még néhány jelenségre is felhívni a figyelmet, abban a reményben, hogy valaki segít megoldani a gondokat.

- Fontos lenne a bányatelepi buszmegállónál a zebra. Az egyre növekvő forgalom miatt szinte már lehetetlen a gyalogosok számára az átkelés...

- Nincs postaláda a Bányatelepen, amióta az új CBA megépült. A korábbi a bolt bejáratánál volt...
- Az utak, mellékutak sárosak, gödrösek, egyre nehezebb a közlekedés úgy gyalog mint gépjárművel.
- Az őszi falevélhullás idejére kérnénk szépen konténereket, mert vagy nincsenek, vagy ha igen, akkor meg sokáig nem ürítik őket.

Kovács Edit

Túléltük

Jegyzőkönyv

Készült: 2002. augusztus 14-én, a Pilisvörösvári Polgármesteri Hivatal hivatali helyiségében
Jelen vannak:
Botzheim István, polgármester,
Dr. Gábeli Zoltánné
Környezetvédő Egyesület Szervező titkára
Dr. Nyolcas Mihály, BME
Hajdú András, Van Der Hajdú Bt.
Dr. Kovács János, Vidámpark Vállalkozás
Országos Egyesülete
Sípos Lászlóné, Vidámpark képviselete
Szimeth István, Polgármesteri Hivatal,
műszaki osztályvezető
Tárgy: A 17/2002. Kt. számú határozat alapján az új helyszínen lévő búcsú megtartása.

A műszaki osztály képviselője feljegyzés formájában tájékoztatta a polgármester urat, hogy az Európában uralkodó rendkívüli időjárásra való tekintettel a képviselő-testület által meghatározott új helyszín kialakítása a búcsú megrendezésére, valamint a búcsú megrendezését végző vállalkozó részére a szerződésben meghatározott feltételeknek nem jött létre. A fentiek ismeretében kérte a polgármester urat a szükséges döntés meghozatalára.
A polgármester úr a mai napon 13,00 órai határidővel helyszíni bejárást rendelt el, melyen a jelenlévők részt vettek. Megtekintették az új helyszínt és annak műszaki állapotát, majd ezt követően a Búcsú téren, a régi búcsú területének szemrevételezését végezték el.
Közös megállapítással és megállapodással a jelenlévők úgy döntöttek, hogy a rendkívüli időjárás okozta problémák miatt 2002. augusztus 12. és 18. közötti búcsút a régi helyszínen, a Búcsú téren rendezik meg. Felkéri a búcsút rendező vállalkozót, hogy a mutatványosok felvonulását a régi búcsúhelyszínen kezdjék meg azzal a kikötéssel, hogy a Búcsú tér mutatványosokon kívüli területe tűzoltó autóval és mentővel körbejárható legyen, valamint a tér átlós irányban egy főúttal rendelkezzen, amely ezeknek a gépkocsiknak az akadálytalan áthaladását biztosítja. Ezen felül természetesen a szerződésben kikötött szakhatósági engedélyek beszerzése továbbra is szükséges."

Nos, hogy ez így történt, nagyon fájdalmasan érintette a búcsúsokat és az ott lakókat is. Polgármester úr levélben fejezte ki sajnálatát a kialakult helyzet miatt. Valóban, az új terület átázott és nem készült el időben. Túl vagyunk a vurstlin, újra kezdjük az ültetést, a kerítések rendbehozatalát, és igyekszünk gyorsan elfelejteni az átélt kellemetlenségeket.

Arra kérnék minden jóérzésű vörösvári polgárt, ne keressenek bűnbakot. Becsüljük meg a következő évben az új, tágas, reméljük akkor már véglegesen beállt területet, ahol már idén is nagyon sok újdonság várta a vendégeket (horgászverseny, lézer show, szabadtéri színpad, stb.). Sipos Lászlóné, a Vidámpark képviselője megkért, hogy tavasszal legyek segítségére a terület szépítésében, amit természetesen megígértem.

Végül de nem utolsósorban információ hiányában nem etikus befeketíteni az Önkormányzatot, miszerint súlyos milliókat" költött volna az új területre. Az eddigi munkálatokra fordított költség 800.000 forint +áfa.

A 24 tonnás, 18 méteres trailer
beszorult az utcába

Dr. Gábeli Zoltánné

Etnobiznisz Vörösváron

Az őszi választások elé.

Az etnobiznisz" új keletű szó, arra a jelenségre alkalmazzák, amikor egyes személyek vagy csoportok élve a nyelvi, etnikai kisebbségek jogairól szóló törvények egyes, a kisebbségek iránt pozitív megkülönböztetés kitételeivel azt anyagi haszon, vagy azzal egyenértékű pozíciószerzésre használják fel csalárd módon. Országos és nemzetközi botrányt kavart az az eset, amikor megalakult Budapesten tíz darab román kisebbségi önkormányzat, amelynek tagjai kizárólag a roma kisebbséghez tartoztak. Az ilyen önkormányzatok célja kimondottan az a néhány százezer forint volt, amit laza ellenőrzés mellett lehetett elkölteni, és ami a törvény értelmében az államtól járt.

Ezek az álkisebbségi álönkormányzatok az idei választásokon a szlovák nemzetiség színeiben fognak indulni. Román részről nyilvánvalóan különböző negatív diszkriminációkat helyeztek kilátásba, ha újra igénybe veszik a román kisebbség nevét. A szlovákok már most, a választások előtt tiltakoznak.

Téved az a nyájas olvasó, aki azt feltételezi, hogy jelen soraimmal a roma kisebbséget akarom kritizálni. Ebben a témakörben településünknek is van némi, ámde kétes dicsősége, de esetünkben nem néhány százezer kétes célra elkölthető, hanem súlyos milliók megszerzésének lehetőségéről van szó.

Történetem hőse egy ügyes ember, akinek ügyessége a vagyonszerzésben tűnik ki igazán. Az illető az állítólag elmúlt kommunista rendszerben még szégyellte szépen csengő sváb nevét, ezért magyarosítván azt, szép magyar nevet vett fel. A rendszerváltás idején megtagadta korábbi baloldali érzelmeit és ahogy ez ilyenkor lenni szokott, radikálisan jobboldali pártokban keresett - több, kevesebb sikerrel - érvényesülési lehetőséget. Miután itt is kitelt a becsülete, de az önkormányzatba mindenképpen be akart jutni, a külvárosi romák mintájára kitalálta az etnobiznisz műfaját.

Egy nem létező vörösvári kisebbség érdekvédelmét" felvállalva és néhány hasonszőrű, ámde sváb nevű barátját a listára téve gondolta a kisebbségeknek járó szavazatszámbeli kedvezményt igénybevéve az önkormányzati testületbe való besurranást". A tét nem volt kicsi. Az önkormányzati testületben néhány hasonló érdekű taggal együttműködve" szép számmal lehetett volna szántóföldeket belterületbe vonni, amelyeket a részaránykiadás és a kárpótlás során néhány marék üveggyöngyért szereztek. A belterület-bevonás - természetesen - a község költségére történt volna, ahogyan erre már példa volt a korábbi évek során. A jobb telkek ára ma 6 milliónál kezdődik.

A csel nem jött be. Vörösvár népe bölcsebb volt, mint ezt az együgyű vagyonszerző gondolta. (Persze, nem a vagyonszerzésben együgyű, csak abban, ahogyan hülyének nézi polgártársait.)

Októberben újra lesznek önkormányzati választások, még nem tudom, hogy az etnobizniszben utazók" milyen trükköket eszelnek ki. Bízom polgártársaim éberségében, hogy idejekorán felismerik azokat, akik szolgálatvállalást mímelve már nyársaikat faragják egy pecsenyesütögetés reményében. Ne feledjük el azonban azt sem, hogy az etnobiznistákon kívül egyéb biznisták is vannak, akiket távol kell tartani a közjavaktól.

Jelen sorok írójának lehetősége volt annak idején arra, hogy a nemzeti kisebbségekről szóló törvények létrehozásában közreműködjön. Tisztességes törvények azok, amelyek tisztességes emberek számára készültek. A kormányzat - remélem - hamarosan módot talál arra, hogy az ügyeskedők orra előtt becsukja az etnobiznisz kiskapuit. Végezetül szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik nemzetiségi származásukat vállalva, az önkormányzatok különböző területein vállalják és önzetlenül végzik a kisebbségek kulturális felemelkedését szolgáló munkát.

Szauter Rudolf

A Slötyi-hal büdös 2.

Az előző számban írott cikkemben tett egyik állításomat módosítani vagyok kénytelen. A tavak telekkönyvileg önkormányzati tulajdonban vannak, de a horgászati jogot a minisztérium jelölheti ki. A tulajdonviszonyokban fennálló zűrzavarral kapcsolatos állításomat továbbra is fenntartom. Fenntartom továbbá azt a nézetemet is, hogy a tavak sorsán csak egy széleskörű öszszefogás fog segíteni. Ebben érdekeltek kell hogy legyenek az igazi sporthorgászok, akik nem ágyból fekve pecázgatnak. Érdekeltek azok az ingatlantulajdonosok, akik tulajdonának értéke a tavak egészségi állapotának is függvénye. Érdekeltek azok a vállalkozók, akik fantáziát látnak egy, a tavak környékén létesíthető sport- és pihenőparkban. A legfőbb érdekeltek - természetesen - a község lakosai, azaz az őket képviselő önkormányzat. A fent felsorolt érdekeltek mellett, a terület fejlesztésében az állam felelősségét is igénybe kell venni." A tavak úgy keletkeztek ugyanis, hogy a részben Vörösvár alatt is húzódó elhagyott bányajáratok és vájatok eltömöszölésére szolgáló homokot termelték ki belőlük. Minekutána a bányatársaság államosításra került, nemcsak a vagyon illette meg az új tulajdonost, hanem a rekultivációs kötelezettség is. Ne felejtsük el azt, hogy a Pilisi Medence szénvagyonát az egész ország használta és az ország önkormányzatát államnak nevezik. Mint fentebb felsoroltam, több forrásra is számítani lehet a tavak környékének fejlesztésében. (EU- pénzekről nem is szóltam.) Aki a fenti elképzeléseimet ködös víziónak tekinti, annak csak anynyit üzenek, a körhintások, a céllövöldések, a vattacukor- és similabdaárusok már elindultak a terület meghódítására. Van itt mozgás kérem! A tavakra fordított befektetést a Slötyik megérdemlik, mert a kitermelés óta egyetlen fillért nem fordítottak rájuk, hacsak nem tekintjük beruházásnak azokat a fürdést tiltó táblákat, amelyeket a hatóságok helyeztek el a parton, ezeket is egy-egy tragédia bekövetkezte után, lelkiismeretük utólagos megnyugtatása céljából. Tény, hogy a bányatavak veszélyes fürdőhelyek, de ennél is nagyobb veszélyt jelent az, ha egy község lakossága nem tanul meg úszni, mert nincs hol. (Ezért is becsülöm azokat a pedagógushölgyeket, akik fáradságot nem kímélve hordják gyermekeinket budapesti uszodákba.) Ma már felnőttek azok a generációk, akik gyermekkoruk nyarait a Slötyin töltötték. A község ifjúsága nemcsak úszni tanult meg, hanem megtanulta a vízikultúrát" is. A tavak az idők folyamán sok - átlagban kétévenként egy - áldozatot szedtek, de ezek között nagyon ritka volt a falubeli, a rendszeres Slötyire járó. Az áldozatok szinte kizárólag idegenek, vagy vendégek voltak, akik nem tudták hogyan kell a vízben viselkedni. Az ilyen, nem kellően képzett emberek az áldozatai a Balaton, vagy a Duna vizének. A rendszeresen a Slötyire járó emberek között kialakult valamiféle, sajátos kapcsolat. Barátságok is szövődtek, társaságok is alakultak. Ennek oka - valószínűleg - az volt, hogy vigyáztunk egymásra, felelősségérzet ébredt bennünk már gyerekkorunkban. A különböző társaságokban keveredtek a különböző korú, iskolázottságú fiatalok. Itt még faji különbségtételt sem észleltem soha. Ki a magyar, a sváb, ki a cigány, senkit sem érdekelt. Ez a sajátos kapcsolat, ha kissé megkopottan, de ma is él. Ma is számontartjuk egymást egykori slötyijárók. Magam hatéves koromtól járhattam szülői vagy testvéri felügyelet nélkül általában csapatban a tóra. Igaz, akkoriban a 10-es (1-es) főúton még veszély nélkül át lehetett kelni és a bányatelepi kutak vize még iható volt. Akkortájt a tóra készülődő magamfajta suttyókat az aggódó" szülők úgy búcsúztatták: ha belefulladsz a tóba, haza ne merjél jönni, mert agyoncsaplak!"

Megjegyzés: Amikor ezeket a sorokat róttam, még úgy volt, hogy a búcsú a tavaknál lesz. A szövegemen azért nem változtattam, mert jövőre is lesz búcsú valahol.

Szauter Rudolf
(A szerkesztőség szívesen veszi a témával kapcsolatos észrevételeket, hozzászólásokat. Sz.G.)