 |
Büntetés helyett kitüntetés (avagy tuskók városszerte)
Már eddig is több cikk jelent meg arról, hogy esztétikusak-e a házak előtti zöldsáv, illetve a gyalogos járdák tövében elhelyezett kövek, beton tuskók, vas vagy fa, esetleg fémcölöpök?
Szó ami szó, a szépérzékkel megáldott, jó ízlésű emberek számára zavaróak - sőt csúnyák. Ám, ami nem esztétikus, nem feltétlenül haszontalan. Nem is jókedvükben helyezik el ezeket a kiszolgáltatott városlakók. Dehogy tennék, ha nem kellene védeniük saját testi épségüket, vagy nagy gonddal kialakított, kis zöld, illetőleg virágos előkertjüket a barbár autósoktól, hatalmas kamionoktól, olajtól csöpögő teherautóktól, vontatóktól, szállítókocsiktól és az őrülten száguldozó motorosoktól. (Nekik semmi sem drága, ha pusztítani kell.)
Több olyan városlakót ismerek, akik (sajnos) nagyon haragszanak, sőt pokolba kívánják mások gondozott járdáját, virágos előkertjét. Szívesen letarolnák a beültetett kis szigeteket, rakodnának, parkolnának a járdákon naphosszat leszorítva a gyalogosokat, a babakocsis kismamákat az úttestre. Ezek az általában nem szabványosan letett kövek, vagy egyéb tuskók valaminek a következményeként kerültek városzszerte mindenhová. A kárt tevő járműveket nem büntetik. Soha nem lehet bizonyítani, hogy ki és mikor okozta az ott lakó kárát. Ellenben a tuskó, cölöp ott áll mint védtelen „áldozat" - hát őt, illetve gazdáját büntetik (borsosan). Budapest szinte összes kerületében, és Párizstól Romáig egyforma, zöld fémcölöpökkel védik a járdákat és a beültetett előkerteket az utósoktól. A környezettudatos önkormányzatok Európában dicséretben részesítik a környezet védőit (még ha azt tuskókkal teszik is), ugyanakkor szigorúan szabályozzák az utcán parkoló autók, tehergépkocsik számát.
Kérjük az önkormányzatot, az ügyintézőket, hogy határozathozataluknál ne diszkrimináljanak! Ha határozat, akkor mindenkinek legyen határozat! Ha jogszabály, akkor mindenkire legyen érvényes! Ha köteleznek valamire, akkor másokat is kötelezzenek! A következetesség ma már erény, ettől hitelessé válni dicsőség.
Dr. Gábeli Zoltánné
Öltözz zöldbe - költözz zöldbe...
Polgármestereket, önkormányzati vezetőket, képviselőket lehet a lakosság részéről elismerni, vagy éppen elmarasztalni. Mindenkinek lehet hibája, vétke, rossz tulajdonsága, de ettől még végezheti példaértékűen feladatát. Mi, városlakók sokszor szidjuk, haragszunk némely képviselőre, míg másokat dicsérünk, elismerjük munkájukat. Vannak, akiket jól választottunk, és vannak, akikben csalódtunk. Bármennyire igyekszik is egy képviselő, minden választópolgárnak képtelenség megfelelni. Egyesek új aszfaltozott utakat szeretnének, mások tereket, zöld felületeket, virágokat, megint mások az oktatási intézmények fejlesztését, stb... Bizonyára lehetne jobban is csinálni, de el is lehet rontani az eddig elért eredményeket. A beruházásokhoz, fejlesztésekhez pénz, pénz, pénz kell, és még valami: felelősségérzet a jövőért, hogy értékeink lobbi érdekek miatt ne kerüljenek veszélybe.
Valamivel azonban mindannyian elégedettek lehetünk: egyik napilapunk szerint is az, hogy Pilisvörösváron és Pilisszántón nem épültek lakóparkok ellentétben az összes környező településsel. Ez kifejezetten Botzheim István és Szőnyi József polgármesterek és képviselő testületeik dicséretére válik. Ugyanis csak ezek az önkormányzatok tudtak a befektetők nagy nyomásának ellenállni a csábító ajánlatokkal szemben.
Néhány szóval ismertetném a lakóparkok megjelenésének történetét, azok hatását hazánkban és környékünkön. A rendszerváltás után az állam által nyújtott, vissza nem térítendő családi támogatás, a kamattámogatott építési hitelek nemcsak a családi házak, sorházak, társasházak számát növelte, hanem új beruházási forma megjelenését is elősegítette. Az Egyesült Államokból indult építkezési forma nem más, mint sorházak, társasházak őrzött, zárt területen különböző luxusszolgáltatásokkal, szabadidős és sportlehetőségekkel. A tehetős vásárlók kapva kapnak a biztonságos lakáslehetőségen a zöldövezetben. Budapestről az agglomerációba kitelepülő népesség erőteljesen felduzzasztotta a főváros környékén lévő települések lélekszámát. A pénzes polgárok kiköltözése érthető. Menekülnek a zsúfolt, szennyezett fővárosból. Ugyanakkor a környező települések szolgáltatásai fejlődtek (orvosi ellátás, oktatási intézmények, üzletek, stb...). Az infrastruktúra fejlődése (gáz - út - csatorna) egyre javuló helyzetet mutat. Néhány vidéki település jobb színvonalú, mint Budapest bármely külső kerülete. Van alternatívája a vidéken tanulóknak és a munkavállalóknak is. Van egyetem, középiskola, speciális óvodák, német nyelvű oktatási intézmények. Az internethasználat lehetőséget nyújt az otthoni munkavégzésre. Ám nemcsak ingatlanfejlesztők kerültek előtérbe, de megjelentek a spekulánsok is. Ők azok, akik „kivárnak". Várnak egy piaci fordulatra, új befektetőkre, egy önkormányzati döntésre, mely által felértékelődik az ingatlanuk. Itt van a polgármesterek és testületeik felelőssége: Engedjenek-e a nyomásnak, vagy sem?
A belterületbe vonás eredménye lenne a spekulánsok által megálmodott lakópark, mely egy szűk kör vagy néhány személy anyagi érdekeit szolgálná. Az őslakosok, a környezetvédők, a műemlékvédők és más civil szervezetek nem véletlenül tiltakoznak. A luxus lakóparkok megteremtéséhez erdőket irtanak, és semmibe veszik az építészeti hagyományokat. A beruházó cégek a városból való kiáramlást a zöldövezetben állítják meg: Piliscsaba, Tinnye, Pomáz, Üröm, Leányfalu, Vecsés, Gyál, stb... Ám a kiköltözők is csapdába estek, ugyanis a fővárosba ingázók miatt az autósforgalom szinte lehetetlenné teszi a közlekedést. A bevezető utak zsúfoltsága, a zaj- és légszennyezés egy új probléma forrása. A főváros sem képes befogadni a megnövekedett forgalmat. A települések önkormányzatai csak a telkek eladásakor járnak jól, később a felduzzadt lélekszámot el kell tartaniuk. Gyakran kérdezik: miért rossz nekünk, hogy városunk szélén van egy lakópark? Ugyan kit zavar?
A válasz egyszerű és egyben elgondolkodtató. A kiköltözők családfői nap mint nap Budapestre járnak dolgozni, ott működtetik vállalkozásaikat, tehát oda is fizetik be adójukat. Ugyanakkor itt használják útjainkat, veszik igénybe a város szolgáltatásait. Növelik az amúgy is zsúfolt óvodai- iskolai létszámot. Igénybe veszik a szemétszállítást. Az infrastruktúra kialakítása az önkormányzatokra hárul.
Akadályozzák, nehezítik az őslakosság kialakult szokásait életvitelét.
A városvezetőség felelőssége, hogy gondosan mérlegelje egy lakóparki beruházás megvalósításának összes várható következményét, feltárván a negatív mellékhatásokat is melyek az őslakosokat és környezetüket érintik.A választók felelőssége viszont abban rejlik, hogy határozott, becsületes, megvesztegethetetlen és a településnek elkötelezett képviselőre, polgármesterre adja le voksát.
Dr. Gábeli Zoltánné
