...jól megbecsüljétek - mondja a nóta. Ám a szöveg
fordítottjai is igaz. Talán ezt tartotta szem előtt Pándi Gábor edző,
amikor a „gyengébb/szebbik" nem erőnlétét fokozandó a hölgyeket edzőmérközések
keretében összeeresztette a fiúkkal. Minden bizonnyal az ilyen kemény
felkészülés alapozta meg a leányzók sikeres szerepléseit.
 |
Fotó: Rásonyi |
Sz.G.
Kerékpár


„Metszett tömörség"
Kifejezőerejében
a keresztre hasonlít.
Nem véletlenül...
Meddig szabad
még további
kereszteket állítani?
(Az Ady Endre utca 8. sz. ház egyes lakói így „védekeztek"
a nyárfa okozta „allergia" ellen. Pilisvörösvár egyik legforgalmasabb
és legzajosabb utcájában, melyet a STRABAG tesz azzá a lakótelep szomszédságában.)

Gajári György
Egy fakivágás következményei
Eleddig nem kívántam Pilisvörösvár környezetkárosítóival
kapcsolatban véleményt nyilvánítani, mivel hál" Istennek a helybéli
környezetvédők rendszeresen szóvá teszik a visszásságokat. A fent
említett kanadai nyárfa brutális csonkolása azonban már nem hagyható
szó nélkül, mert ez már tragédia. A fanyűvők tudják-e, hogy minden
kivágott fa átmérőjének ötszörösét (!!!!!) kitevő mennyiségű egyedet
kell telepíteniük?
A gondok gyökere az ideig nyúlik vissza, amikor az
50/60-as években ezt a gyorsan növő, papírfának használt fajtát az
erdőkből a településekre is bevitték. A meggondolatlanság és hozzá
nem értés meghozta „gyümölcsét'. A bolyhozva virágzó kanadai nyár
alaposan megkeseríti az allergiára érzékeny emberek életét, nem csoda,
hogy időnként drasztikus lépésekre szánják magukat. Csakhogy elkéstek.
Ezeket a növényeket ugyanis csemete korukban kellett volna eltávolítani,
nem akkor, amikor lombot hajtottak, hiszen ilyenkor már mérlegre kell
tenni a hasznukat is. Nagyjából egy hónapig virágzanak, utána viszont
majd egy esztendeig nyelik a port, szűrik a levegőt, fészkelő, éneklő
madarak tömegének nyújtanak szállást. Hollandiában és Finnországban
azt tapasztaltam, hogy az ilyen faóriások köré építik az éttermeket,
Egyiptomban parányi csemetékkel ültették végig a Kairóból Alexandriába
vezető, több mint kétszáz kilométeres sivatagi utat. Ezzel szemben
nálunk kivágják, amit csak lehet. Az ilyen ember vajon miben reménykedik?
Mit gondol, meddig képes a jó öreg Föld elviselni az oktondi, rövidlátó
beavatkozást? Idén már kaptunk ízelítőt a várható éghajlati változásból.
A Balaton bokáig ért, a nyár tikkasztóvá forrósodott, a csapadék csendes
eső helyett özönvíz képében jelentkezett. Még fülünkben cseng az 50-es
évek harsány jelmondata: „Az ember legyőzi a természetet'. Sztálin
„bölcs" útmutatása alapján megpróbálták visszafordítani a szibériai
folyókat, Rákosi apánk idejében lecsapolni a Hanságot, narancs ültetvényeket
telepíteni a Mecsek lejtőire. Meg is lett az „eredménye'. Az okos
ember lehetőleg mások kárán tanul. Mi erről lekéstünk és már ott tartunk,
hogy a tanulságokat saját balgaságunkból kell leszűrnünk. Esetünkben
ennek az a lényege, hogy egy hónap nem egyenlő tizenkettővel.
Sz.G.