 |
Gyermekpróza pályázat
Az alábbiakban - eredeti formájában, változtatás nélkül - közöljük a Közösségi Ház által meghirdetett gyermekpróza pályázat első három helyezetének dolgozatát. (Sz.G.)
I. Karámos Ákos
alsó tagozat - MESE:A Föld gyermeke
Valahol az Idők Mélyén élt egy fiú, aki szerette a Földet: folyók tisztaságát, erdők hűvösét, mezők melegét, hegyek karcsú magasságát, völgyek ölelését. Szívében tiszta szeretet égett, arcán igaz dal fakadt, szemében csillogott a remény.
Egy éjszaka halk eső kopogott ablakán, kitárta és kihajolt a sötét éjbe. Ahogy az égre nézett, elfacsarodott a kicsi szíve. Az égen hatalmas szürke felhők kúsztak a Hold felé, akinek sápadtnak, betegnek tűnő arcát kövér könnycseppek mosták, s mint milliónyi esőcsepp csorogtak le a Földre. A kisfiú mindent értett, mert igazszívű volt, ismerte és megértette a Föld minden élőlényének nyelvét, s azok is értették szavát. A Holdra emelte varázslatos, búzavirág szemeit és egy dallal vigasztalta öreg barátját. A Hold rá így sóhajtott:
- Vigasztalhatatlan vagyok, mert büntetésem lassan beteljesedik. Elfogy minden erőm, és mint labda a lejtőn legurulok az ég pereméről. Lehunyom szemeim örökre, s akkor koromsötét éj borul az egész Földre. Kevély voltam és irigyeltem Nap barátom nagyságát, de már mindent megbántam, tudom, hogy az embereknek szükségük van rám, és én igazán szeretnék jó lenni. Az örök pusztulástól azonban csak az emberek menthetnek meg. Csak akkor maradhatok továbbra is a növő-fogyó Nagy Fekete Égi király, ha a Föld népe szeretetével meggyógyít.
A kicsi vándor magára vette tűzpiros varázsköpenyét, és elindult legöregebb barátjához a Télhez. Tél útba igazította:
- Az Óperenciás-tenger fölött visz a remény hídja, neve: Ezüsthíd. Csak azon juthatsz el a Holdhoz, de menj fiatalabb öcsémhez, Őszhöz, s ő elmondja, mit kell legyőznöd.
Ősz így beszélt:
- Utadon sok ellenséged akad: Bánat, Gond, Irigység, Kapzsiság, Gyűlölködés, Hatalmaskodás, de gyógyító szeretettel legyőzheted ezeket. Ha véghez vitted menj Nyár Húgomhoz, csak ő tudja, mit vihetsz magaddal az Ezüsthídra.
Nyár így segítette:
- Gyűjts össze az emberek világából minél több Derűt, Mosolyt, Bizakodást, segít a Költészet, ő ad olyan tarisznyát, melyben ezeket a gyógyszereket elrejtheted. Most pedig menj Tavasz húgocskámhoz, elkísér a hídig és segít megalkotni a Dalt, amellyel elhessegetheted a hídról felkapaszkodó Gonoszt.
Ment a kicsi vándor töretlen. Az Ezüsthídig legyőzött mindent, összegyűjtött mindent s magában dúdolta a Dalt. Az Ezüsthídra azonban csak egyedül léphetett. Szívpiros köpenyébe ekkor belekapaszkodott az Északi szél, s a Dermesztő hideg, és el akarták venni tarisznyáját, hogy újból megfertőzhessék a Földet a rosszal. De a Föld gyermeke, akinek szívében tiszta szeretet égett, arcán igaz Dal fakadt, és szemében csillogott a remény, halkan énekelni kezdte a Dalt. És halljatok csudát! Egyre hangosabban zengett a Dal, a Föld minden élőlénye dúdolt: madarak, fák, virágok, felnőttek és gyerekek. A gyönyörű muzsikába belekapaszkodott a lemenő Nap is, meleg szeretettel énekelt, mert ő is megbocsátott a Holdnak. Ragyogott a Híd az ünnepi fényben, és a vándor a Dal végére érve már a Hold lábainál térdelt. Kibontotta a tarisznyát és felröppent a Föld minden gyönyörűsége, szelíden végigsimította a Hold fázós arcát, aki rögtön felragyogott.
Azóta teljes pompájában szórja sugarát a Földre a mindig növő-fogyó Nagy Fekete Égi király, és hosszú téli estéken gyakran dúdolja magában a Dalt.
Csukd le a szemed és tárd ki a szíved, s talán meghallod te is!
II. Gáspár Nikolett 2/a
Az aranyparipa
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király s annak három fia, akik közül János egy parasztlányt szeretett. De az apja ellenezte, azt akarta elérni, hogy János egy királykisasszonyt vegyen feleségül. Ezért bezáratta Rózát egy Tüske-hegyen túli várba. János mindenütt kereste szerelmét, de nem találta. Elment az öreg mindentudóhoz, hogy segítséget kérjen. Azt mondta az öreg:
- Csak az aranyparipa hátán lehet megmászni a Tüske-hegyet, ahol megtalálod Rózát.
- Hol van ez a paripa? - kérdezte János.
- El kell menned a csodatóhoz, három napig étlen, szomjan kell horgásznod, és ekkor fogsz egy beszélő aranyhalat. Vidd magaddal, és hét nap múlva megleled az aranyparipát - mondta a bölcs.
Így is lett, ott ült a tóparton három napig, és kifogta az aranyhalat.
- Mindent tudok, János! - szólt az aranyhal.
Elindultak a Tüske-hegy felé. A Tüske-hegy lábánál egy folyó folyt. János félt, hogy nem jutnak át rajta.
- Dobjál bele! Meglátod, innen könnyű utad lesz! - mondta a hal. János úgy tett. Ahogy a hal elmerült, aranyparipává változott. A csodás paripa hátán felrepültek a Tüske-hegy csúcsára, és János végre megtalálta Rózát. Nagyon boldogok voltak.
- Hazamegyünk és feleségül veszlek! - mondta a fiú.
- Nem lehet, mert apád zárt be ide, hogy elszakítson bennünket - szólt szomorúan Róza.
- Azt hiszem a király végre boldog lesz, ha viszontlát minket.
Így is lett, az öreg király nagyon örült, hogy visszatért a fia, mert azt hitte meghalt. Ezért örömében áldását adta a fiatalokra. Nagy lakodalmat csaptak. Az aranyparipa hátán bejártak országot-világot. Boldogan éltek míg meg nem haltak.III. Varga Kincső
A király fénycsillagja
Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy király. Annak volt egy fénycsillagja. De senki nem tudta, hogy mi lehet ez a fénycsillag. Egy nap a király kihirdette az országban, hogy annak adja a lányát, aki kitalálja, hogy kije, mije lehet ez a fénycsillag. Jöttek százan is, ezren is, de senki sem tudta megfejteni. A királylány egyre szomorúbban és kedvetlenebbül várta a kérőket.
Egyszer azonban egy idegen városból való herceg állított be a palotába. A király boldogan fogadta a herceget.
- Isten hozott, édes fiam! Mi járatban vagy nálunk?
- Azért jöttem, mert hallottam hírét a próbának. Én is szeretnék pályázni a királykisasszony kezére.
A király bevezette a trónterembe és megkérdezte tőle:
- Na fiam, mondd hát, ki az én fénycsillagom?
A herceg azonnal rávágta:
- A kegyelmed lánya!
A király kimeredt szemmel bámulta, majd keblére ölelte a herceget, és azt mondta neki:
- Legyen tiéd a lányom és fele királyságom!
Ezzel a király papot hívatott, és összeadatta őket. Lett is nagy mulatság! A király mindenkit meghívott a hetedhét országra szóló lakodalomba. Én is ott voltam, hajnalig táncoltam! A király és a királyné boldogan élnek, ha meg nem haltak.
