 |
Gyalogszerrel Pilisvörösvár környékén
„A turista az, aki útra kél azért, mert foglalkozásának egyformasága, gondjainak sokasága közepette álmaiban feltűnik előtte egy olyan szebb világ, melyben zöldebb a fű, kékebb az ég, magasabbak a hegyek, szebbek vagy különösebbek a házak, barátságosabbak az emberek, s aki az álomkép eredetiét fáradságtól vissza nem riadva keresi - s mert hiszen e földön élünk, talán soha meg nem találja, de azért jókedvét el nem veszíti, hiszen örömét éppen ez a keresés teszi."
(báró Eötvös Lóránt)Turisztikai szempontból településünk adottsága rendkívül kedvező. A Budai- és Pilis hegység között elterülő völgyben fekszik, így városunkból mindkét hegyvidék könnyen megközelíthető, bejárható. Sok kirándulót vonz a Nagy-Szénás - mély árkaival -, a Zsíros-hegy - az Ördöglyuk barlanggal -, az Iváni-hegy - az Ördög toronnyal -, a Pilis- hegységben az Oszoly sziklás vidéke, Pilisszentkereszt a szurdokkal és a Kopár csárda környéke.
A bemutatásra kerülő terület részben vagy egészben bejárható egyszerre, több túrára is bontható. (1 kép)
Utunkat a Vásár téren a Pfeiffer kápolnánál kezdjük. Az épületet a vörösvári Steinmiler Mátyás molnár építette 1773-ban. A Kápolna utcán elindulva a 10-es szám alatt találjuk a Hagyományőrző Egyesület házait. Utunkat folytatva a vasút keresztezése után érjük el a Kálvária-dombi elágazást. Mielőtt felmegyünk a stációk mellett érdemes egy kitérőt tenni az Erdei kápolnáig. (2. kép)Az eredeti kápolnát a vörösvári Spigelbergerer Gáspár építette 1780 körül. A gondozás hiánya miatt tönkrement, a régi épület helyén emelt új kápolna 1850-ben készült el. A stációk mellett felmegyünk a Kálvária-dombra. (3. kép)
A tetején található kápolnát a XIX. század közepén építették. A tetőről szép kilátás nyílik a déli és nyugati irányban található Buckói-hegyekre. (4 kép)A Kálváriától a Szabadságligeti vasútállomás felé folytatjuk utunkat. A Lőcsei utca segítségével visszatérünk a Szabadság utcára, amely az aszfalt út megszűnése után erdészeti útban folytatódik ÉNy-i irányban. Az akácerdő végén balra fordulunk és egy bő kilométer megtétele után baloldalon a fenyők között egy magasodó sziklaképződményt pillantunk meg. (5. kép)
A Sas -, vagy Jókai-sziklához szerpentin út vezet. Nyugati oldalában valamikor emléktábla volt. A sziklatorony alkotó kőzete dolomit. A szikla melletti meredek úton felkapaszkodva szépen kiépített gyalogútra érünk. Ezen folytatjuk utunkat ÉNy-i irányban a piros, sárga sáv jelzésig. A jelzett úton balra fordulva településünkre és környékére szép kilátást adó Vörös-hegyen keresztül a Kopár csárdához jutunk. Jobbra indulva, a Fehér-hegyet érintve, meredek lejtő után a vörösváriak egykor oly népszerű kiránduló helyéhez, az Iluska-forráshoz jutunk. (6. kép) Sajnos a forrás vize elapadt. Tavaszon valaki a vízfolyásban kis gátat épített, hogy a foglalás alól szivárgó vizet felduzzassza az állatoknak. Mára a gátat elbontották. A valamikor szépen kialakított pihenőhely napjainkra csak részben található meg, így is gyakran találhatunk itt szalonnájukat sütő kirándulókat, vagy bográcsban főző piknikezőket.
Az Iluska-forrástól mintegy 1.5 km-re található a Klotild-barlang. A piros, sárga sáv jelzést követve a kerítés sarkától kb. 240 méter után egy jobbra kiágazó utat találunk. Az út egy fokozatosan mélyülő árkot keresztez, mely mellett régen elhagyott erdei út található. A kocsiúton kb. 60 métert haladva keleti irányba, mintegy 50 méter magasságban jobbra található a két teremből álló Klotild-barlang. Az üregrendszer hévíz segítségével mészkőben alakult ki. Bejárata északra néz, 1.4 méter magas, 2 méter széles. A nyíláson átbújva egy 4 méter hosszú és 4 méter széles előcsarnokba jutunk, melynek alja befelé meredeken lejt. Az előcsarnokból egy 5 méter széles és 5 méter magas, kb. 20 méter hosszú terembe jutunk. A barlang pusztuló állapotban van, bejárati szakasza kissé beomlott, a törmelék a teret részben kitöltötte.
Az Iluska-forrástól déli irányba haladó, széles, murvás, erdészeti úton mintegy 2.5 kilométer megtétele után jutunk vissza a Szabadság utca ligeti végéhez.Szontagh Ottó
