 |
Német színházi fesztivál
a vörösvári gimnáziumbanMárcius 21 és 24-e között rendezték meg a Német Nemzetiségi Gimnáziumban az I. Nemzetközi Amatõr Színjátszó Fesztivált. A rendezvényre Gröbenzellbõl (Németország), Velenjébõl, Celjébõl (Szlovénia), Eszékrõl (Horvátország) és Budapestrõl érkeztek német nyelven játszó színtársulatok. A rendezvényt Heinek Ottó, az Országos Német Önkormányzat elnöke, a fesztivál fõvédnöke és Frigyes András, a Budapesti Német Színház igazgatója nyitotta meg.
A nyitó elõadáson 21-én este a vendéglátó iskola színtársulata Lillian Garrett-Groag „Die Weisse Rose” címû darabját adta elõ. A megrázó darab a Scholl-testvéreknek és azon társaiknak állít emléket, akik a nácizmus legsötétebb korszakában is fel merték emelni szavukat a humánumért, az egyetemes emberi kultúrai értékeiért, röplapokon ítélve el Hitler démoni és esztelen diktatúráját. A magas színvonalú elõadást Vanessa Fecht, az iskola német vendégtanára rendezte.
A másnap délelõtt mûhelymunkával és próbákkal telt, délután a velenjei, a gröbenzelli és az eszéki színtársulat mutatkozott be. Kiemelendõ a gröbenzelli fiatalok Bölcs Náthánja, akik Lessing szövegeit mai, aktuális eseményekkel társították. A legösszeszokottabbak, a legmagasabb szintû színészi teljesítményt nyújtók az eszékiek voltak Dürrenmatt „Nagy Romulus” címû drámájával, bizonyítva, hogy iskolájukban igen magas színvonalon oktatják a németet mint idegen nyelvet.
A harmadik napon a celjeiek Dürrenmatt „Az öreg hölgy látogatása” címû darabjából adtak elõ részleteket. A budapesti TABU színház saját darabját vitte színre – mérsékelt sikerrel. A fesztivál záróelõadásán a vörösvári gimnázium PaThália színtársulatának „Ein Menschenleben” címû darabját láthatta a közönség Faragó Tímea, a fesztivál fõszervezõjének rendezésében.
Faragó tanárnõ egy tavalyi eszéki vendégszereplés során gondolt elõször arra, hogy Vörösváron is vendégül láthatnák az ott szereplõ csoportokat. A fesztivál sikerét tapasztalva, reméljük, nem elõször és utoljára…
F. A.
Sophie Shollt vallatják a Gestapón. Részlet a vörösvári gimnázium színtársulatának „Die Weisse Rose” címû elõadásából. Sophie Schollt Fuchs Szandra (12/A), a gestapós tisztet Rietling Tamás (11/A) alakította
Amerikából jöttünk…
Ki tud többet Amerikáról? Például kinek mit jelent az, hogy Lake Forest?
Volt egyszer egy izgalmas iskolai játék, abban egy másik nagy állam neve szerepelt, és az egész játék olyan felülrõl ajánlott kötelezõ volt. Most Amerikáról hallunk sokat, fõleg a haderejérõl, de azt egy másik országban emlegetik mostanság.Nekünk Amerikából a közép-európai évi rendes turnéját lebonyolító Lake Forest High School zenekara jutott. Luxemburgi rendszámú panorámás busz, alig bírja bevenni a Major utcai kanyart, idõre szervezett és elõkészített kiszállás, majd a zenélés végén beszállás, az amerikaiak mesterei ennek a mûfajnak, nincs holtidõ, felesleges frontbarátkozás, minden óramû pontossággal lett megszerkesztve, ez nem egy spontán összekalapált hakni, a csapat tagjai legfeljebb elkönyvelhetik, hogy valahol Európában, valami Magyarországon és annak is egy kisvárosában leadtak egy koncertet.
Mert ez a csapat, amely egy Chicagótól 30 km-re fekvõ amerikai kisváros – Lake Forest – elsõsorban üzleti tantárgyakat tanító középiskolájának amatõr zenekara, itt Vörösváron adott nyilvános koncertet. A zenekar vezetõjétõl, Patrick Pearson úrtól megtudtuk, hogy minden évben körutazáson vesznek részt, tapasztalatgyûjtés és -szerzés céljából, ennek keretében idén három országot iktattak be, Ausztriát, Csehországot és Magyarországot. Luxemburgi ügynökük, mert nekik ilyen is van, szervezte meg a pilisvörösvári elõadást.
A koncertre kiadott kis ismertetõjük tartalmazza az iskola rövid bemutatását, mikor épült, hol helyezkedik el, milyen kiszolgáló egységek könnyítik a diákok életét, illetve hogyan szervezik a zenei tagozatot.
Patrick Pearson úr elmondta, hogy eddig mindenhol nagyon kedvesen fogadták õket, és a különös egybeesés az iraki háborús offenzívával, sehol sem váltott ki ellenséges érzületet velük szemben.
Õ egyébként járt már Magyarországon (Budapesten), úgy öt évvel ezelõtt, és rendkívüli elismeréssel szólt az esti koncerten elõttük fellépõ, a Zeneiskola növendékeibõl álló zenekar szakmai teljesítményérõl.
Valljuk be õszintén, hogy ezt minden sallang nélkül tehette, hiszen az iskolai zenekar csak ezen az estén is magasra állította a zenei mércét, amit a lelkes és kétségkívül jól pozícionált amerikai zenekar nem tudott felülmúlni.
Mûsoruk a tájékoztatóban felsorolt mûvekbõl került ki, tolmács segítségével ismertették az épp eljátszandó mûsorszámot. Corelli, Handel, Haydn zeneszámai mellett, kevésbé ismert elõadók munkáit is bemutatták, mint pl. Larry Daehn, Pietzsch, Hugh M. Stuart.Jó volt látni és hallani õket, ugyanakkor az irigylésre méltó anyagi különbségek ellenére a vörösvári zenekar játéka tökéletesen illusztrálta a kiugróan magas, szakmai fölényt.
Pedig az új zongora is mennyit késik.
SzaxofonvarázsMegint eljött a hónap vége, és vele az utolsó pénteki bérletes koncert a zeneiskolában. Én már nagyon vártam, hogy ismét valami rendkívüli zeneélményben lesz részünk, hát az bejött.
Négy tehetséges fiatalember alkotta formáció, a Budapest Szaxofon Kvartett játszott ezen az estén, a meglehetõsen szellõsen jelenlevõ koncertközönség elõtt Nem hoztak magukkal mást csak a tudásukat és a szaxofonjukat.
Milyen zene jut eszünkbe e hangszer kapcsán? Egy biztos, nem a Lajcsié.
Klasszikus, modern, amerikai, európai? Louis Amstrong, Dés László, Supertramp? A kvartett kiváló mûvészei: Horváth Marcell, Puskás Levente, Szepes Bence, Tószegi Bernát bebizonyitották tudásukkal, hogy szinte bármi eljátszható szaxofonon, amit az alkotók egészen más hangszerekre terveztek.
Hogy mi került az étlapra?
A koncert elsõ részében elhangzott Farkas Ferenc Régi magyar táncok, Florio Allegro de concert, majd Bartóktól a Magyar képek. Ezután kortárs magyar zeneszerzõ Gyulai-Gaál Négy romantikus játéka következett. Ami nekem errõl a mûfajról eszembe jut, az nagyjából az általános közvélekedés, és azt a rövid szöveges felvezetés is tartalmazta.A kortárs zenét kevesen ismerik, de annál többen idegenkednek tõle, én ma este sem kerültem közelebb hozzá.
A szünet jó ötletnek bizonyult, csak a hamutartó hiányzott, hiába ez oktatási intézmény, errõl mindig megfeledkezem.A második rész klasszikusan kezdõdött, Brahms Két magyar táncával, ez szakszisan szerelve is lenyûgözõ. Spanyol szerzõ csárdását most hallottam elõször, nem úgy viszont Hacsaturján Kardtáncát.
A Just a Gigolo szemlátomást mindenkit megmozgatott ülõhelyén, csak – be kell nézni a székek alá –, akárcsak de Costa Tiger Rag-je. És végül következett az utolsó mûsorszám, az attrakció, Korszakov Dongója, amit sajátos pantomim stílusban adott elõ a kvartett.
Láthatóan a csapat nemcsak a zenéléshez ért, ennek a számnak olyan kihagyhatatlan „gag” elemei vannak, amit a négyes állva, mozogva és eljátszva bravúrral oldott meg.
A koncertdongó életre kelt, köztünk zümmögött, hol idegesítõen, hol fenyegetõen, majd Korszakov legyen a talpán az, aki tudja, hogy hova lett, mindenesetre elhallgatott, vagy fullánkjába dõlt. És ezen még a tapsvihar sem változtatott.
Toronyi Zoltán
