Vörösvári Újság Online

Bucu, a mi színészünk
Beszélgetés Mészáros Bélával, elsõ diplomás színmûvészünkkel

Mészáros Bélával, Bucuval az általános iskolában egy osztályba jártam. Már hetedik osztályban tudtuk róla, hogy színész akar lenni. Mélyen él bennem az emlék; nyolcadik osztály végén Koós Ferenc tanár úr kihívta felelni. Biológiát és földrajzot tanított nekünk. Vártuk a kérdéseit. „Béla, mondj el egy verset.” Bucu elszavalta egyik kedvenc Radnóti-versét. „Te ehhez értesz, ezzel foglalkozz!” – mondta a tanár úr, és felajánlotta neki, hogy válasszon, melyik tantárgyból szeretne jobb jegyet. Koós tanár úr már akkor tudott valamit.

Én nem vettem komolyan, hiszen sokunk álma, hogy egyszer a színpadon állunk, és mindenki minket figyel. Majd elmúlik ez a hóbort – gondoltam. Tudtam, hogy a Katona József drámatagozatos középiskolába felvételizik, azt is tudtam, hogy felvették. Majd elmúlik ez a hóbort – gondoltam. Felvételizett a Színmûvészeti Fõiskolára, nem vették fel. Kicsit sajnáltam, de bíztam benne, hogy talál majd magának egy „rendes” szakmát. Bár a felvételije nem sikerült, de felajánlottak neki egy állást a Nemzeti Színházban és az Új Színházban. Nõvére azt tanácsolta, menjen az Új Színházba, mert ott játszik Eperjes Károly és Gáspár Sándor is. Kezdtem érezni, hogy ez nem csak egy hóbort. Egy év múlva Máté Gábor felvette az osztályába. 2003-ban pedig elvégezte a Színmûvészeti Egyetem színész szakát. Ma már tudom, hogy Bélánál a színészet nem hóbort, hanem hivatás.

– Nem tudom, hogy konkrétan mikor. Arra emlékszem, hogy egyszer, úgy tizenegy éves korom körül apával mentem haza, és az autóban ülve azon gondolkodtam, hogy színész vagy teniszezõ legyek-e. A színész szakmát komolyabbnak gondoltam, ezért ott elhatároztam, hogy inkább az leszek. Így már általános iskolás koromban elkezdtem járni színi stúdiókba.

– Emlékszem, a házi versmondó versenyeken szép eredményeket értél el, azt is tudom, hogy a Német Nemzetiségi Általános Iskola dicsõségtábláján is szerepelsz.

– Igen, úgy emlékszem, hogy a megyei versmondó verseny harmadik helyezésért kerültem ki az iskola táblájára.

– A Katona József Gimnáziumnak volt egy színi tagozata, a cilinderes tagozat, ahová olyan volt a felvételi, mint késõbb a fõiskolára. Tehát verset kellett mondani, táncolni és énekelni kellett. Már a felvételije sem volt szokványos. A negyvenes osztálylétszámból, azonban csak ketten maradtunk ezen a pályán. Elvégeztem a gimnáziumot, de nem mertem felvételizni rögtön a fõiskolára, ezért ott maradtam ötödévre ügyintézõ–titkári szakon. Ez az év is nagyon hasznos volt, megtanultam például gépelni. Utána felvételiztem a fõiskolára, de nem vettek fel. Viszont hívtak az Új Színházba, ahonnan aztán hat társammal együtt bekerültünk Máté Gábor osztályába.

– Az egyetemi évek alatt nagyon ritkán tudtunk találkozni. Éjjel-nappal próbáltatok. Hétvégeken is csak vasárnap láthattunk otthon. Azt mondják sokan, hogy a fõiskola átformálja a színészpalántákat, elvesztik egyéniségüket.

– Ez attól függ, hogy milyen az osztályfõnök. Szerintem, ez a mi esetünkben nem igaz. Bementünk oda és az elsõ két évben valóban reggeltõl éjszakáig dolgoztunk. A barátaim mindig megkérdezték, hogy miért csinálom, miért nem vagyok többet itthon, minek kell bemenni vasárnap és szombaton is? De nem kellett, mi egyszerûen jól akartuk csinálni, meg akartunk felelni, ahhoz pedig rengeteg gyakorlás kellett Ez a négy évem fantasztikus volt, soha nem törölném ki az életembõl. Anynyi minden történt benn a suliban. Olyan órákat éltünk át, olyan helyzeteket, olyan megaláztatásokat, olyan boldogságokat, ezt meg sem lehet fogalmazni. Csodálatos évek voltak, minden nehézséggel együtt.

– Említettem, hogy vasárnaponként találkozhattunk veled a templomban az esti fél 7-es misén. Ott majdnem mindig megtalálható voltál.

– Igen, leginkább azért jártam haza, hogy misére menjek. De ez alatt a négy év alatt, olyan nehéz volt megtartani a hitemet. Volt, hogy nagyon kételkedtem. E mellett az élet mellett iszonyatosan nehéz vallásos embernek maradni. Én most nyáron döbbentem rá arra, magánéleti problémák is kellettek ehhez, hogy semmi sem fontosabb Istennél. Sokan meg akarnak élni mindent a végletekig, hogy jó színészek legyenek, de ez egyáltalán nem helyes. Könnyen el lehet veszni. Én pedig a vallásomat nem akarom feladni. A Katona József Színházban, ahová szerzõdtem, van még egy protestáns vallású színész, Rajkai Zoltán, akivel tudok ezekrõl a kérdésekrõl beszélgetni. Nagyon jó, hogy nem vagyok egyedül.

– A Katona József színházba szerzõdtettek, ahol egyébként a gyakorlati évedet is töltötted. Így már sokan láthatták, hogy milyen vagy a színpadon. Milyen darabokban fogunk látni jövõre?

– Játszani fogok Az idiótában, melyet Máté Gábor rendezett, aztán A bosszú címû darabban. Szerepelni fogok a Bodó Viktor rendezte Motelban, az Attackban és a Stellában.

– A FIVE (Fiatalok Vörösvárért Egyesület) benevezett egy helyi focikupára. Te is a csapatunk tagja vagy, sõt a legjobb, leggólerõsebb tagja. Miért nem focista szerettél volna lenni teniszezõ helyett?

– Az 1994-es világbajnokság óta szeretem csak a focit. Amikor dilemmáztam az autóban, hogy mi is legyek, akkor még a tenisz volt a legkedvesebb sportom. Nagyon szeretnék a színházban is megszervezni egy jó csapatot, hogy legalább hetente egyszer focizzunk.

Beszélgetésünk végén Bucuval megígértettem, ha ez a focicsapat Szabó Gyõzõvel, Nagy Ervinnel és a többi remek színésszel feláll, akkor kihozza õket Pilisvörösvárra egy meccsre. És még valamit, ezen a meccsen is a mi FIVE csapatunkat fogja erõsíteni, és nem a színészekét.

Pilisvörösvár Város Szociális és Egészségügyi Bizottsága nevében köszönetet mondok azoknak a pilisvörösvári állampolgároknak, vállalkozóknak és jogi személyeknek, akik anyagilag, élelmiszerrel, játékokkal és egyéb adományokkal hozzájárultak a pilisvörösvári gyermekek balatonfenyvesi üdültetéséhez, 2003. 08. 10-tõl 2003. 08. 16-ig.

Varázskõ Kft. ügyvezetése, Wieszt László – Gondola Pizzéria, Mátrai Mátyás vállalkozó, Havas Ferenc önkormányzati képviselõ, Pfeiffer János vállalkozó, Tagscherer József és családja, Pilisvörösvár Város Önkormányzata, Szamos Marcipán Kft. ügyvezetése, Saint-Gobain Weber Terranova Építõanyag-ipari Kft. ügyvezetése, Botzheim István és családja, Braun Jánosné, Waldi Kft., Pilisvörösvár és Vidéke Takarékszövetkezet, OTP Rt., Mayer Toyota Kft., Liegl és Dachser Logistik Kft., Bányai Bútorok Kft, Strabag Rt., Prambach-Bau Bt., Zöldcsibe Bt., Steckl Mátyás, Sebesfi György és családja, Tapéta Írószer Ajándék és Hobby Bolt, Toy-Toy Kft., Kontra Gyula és neje, Mentõállomás, Schreck Szilvia, Tácsik (T&T pékség), Sváb Pékség.

Külön köszönöm Kovács Erikának és családjának, továbbá Lakatos Bélának és családjának, hogy szabadidejüket felhasználva õrködtek minden ellenszolgáltatás nélkül 40 kisgyermek biztonsága felett Balatonfenyvesen.

A Városi Könyvtár adott otthont a Vörösvári Napok alatt Püspöki János fotókiállításának. Az Észak-Indiai barangolás címet viselõ kiállítás arról tanúskodott, hogy Püspöki érzékeny a szépre. A hatalmas hegyek önmagukban is megkapóak, de az alkotó nem elégedett meg ezeknek a bemutatásával. A hegyek tövében megbúvó kis növényekben is meglátta a szépet. Kíváncsi volt az emberekre is, az eredmény néhány szép portré. Püspöki János technikailag jól kidolgozott képeket készített. Önmagában ez még nem volna különösebb érdem, de az már igen, hogy több képén is fölfedezhetõ a gondolat. Ez emeli ki az átlagfotósok közül. „Zarándokok” címû képe példázza talán ezt a legjobban. Szívesen látnánk tõle egy átfogóbb válogatást is.