 |
A mesterfodrászMi kell a sikerhez? Tehetség, szorgalom, kitartó munka és egy kis szerencse. De szív és lélek is kell hozzá, s talán ezek mind közül a legfontosabbak. Legalább is ezt példázza Ziegler Szonja sikersztorija is.
Ziegler Szonja mesterfodrász neve jól ismert a magyar és az európai fodrászok és divatszakemberek körében. Karrierje már egészen fiatal korától meredeken ívelt fölfelé. A Dallos Ida Fodrász Szakmunkásképzõ Intézet elvégzése után, elsõ munkahelyén, a Budai Fodrászszövetkezetben rögtön kitûnt tehetségével. 20 évesen már saját hajstúdiót vezetett, 22 évesen pedig sikeres mestervizsgát tett. Ez azért kiemelkedõ jelentõségû, mivel általában 40 éves kor körül sikerül a legtöbbjüknek. (Amikor beadta a kérvényt a mestervizsgára, valaki cinikusan meg is jegyezte: várjon még vele vagy 25 évet.)
Huszonéves kora rengeteg munkával telt. Miközben egyszerre két munkahelyen is dolgozott, fodrásztanulókat tanított, versenyfodrász volt, szemináriumokat tartott nemzetközi szépségnapokon, különbözõ magazinokban szakmai rovatvezetést is vállalt, és szerepelt a tévében, rádióban is.
Közben folyamatosan képezte magát – minden keresetét tanulmányaira költötte, tudásvágya szinte kielégíthetetlen volt. Éveken keresztül járta Nyugat-Európa nagyvárosait, mindenütt a legjobb mestereknél tanult: vágási, festési, dauerolási és kontytechnikákat. Mindezt azért, hogy mindig napra kész lehessen, és tudását továbbadhassa tanítványainak.
Rendszeresen részt vett az ún. Kreatív Hajshow-kon, ahol látványos színpadi jelenetek keretében – zene, tánc, ruha, smink és díszlet együttes hatásával – mutatták be fantáziadús hajkölteményeit. 2001 februárjában elnyerte az év show sztárfodrásza díjat és a szakmai különdíjat, ami nagy megtiszteltetést jelentett a számára. (A legutóbbi hajshowra május 16-án került sor az Operett Színházban. A rendezvény bevételét a Tûzoltó utcai kórház leukémiás gyermekosztályának ajánlották fel.)
Ziegler Szonja ma rendszeresen közremûködik itthon és Európában reklámfotók és reklámfilmek, videoklippek készítésében, számos divatbemutatóhoz készít frizurákat, vendégkörébe neves színészek és zenészek tartoznak.
Visszatekintve eddigi életútjára, karrierjére, küzdelmeire és sikereire a fiatal mesterfodrász a következõket mondja:
– Az ember, ha e kézmûves tevékenységet mûvészi szinten szeretné végezni, rendkívül fontos, hogy állandóan tovább képezze magát, használja fantáziáját és alkalmazni tudja ötleteit. Úgy érzem, ez a siker kulcsa. Jövõbeli céljaim között szerepel továbbra is tudásom folyamatos fejlesztése, a szakmámon belüli legmagasabb szint meghódítása, kiegészítve professzionális elõadásokkal, látványshowkkal.Ma sokan irigylik a sikereimet. Pedig ezeket rengeteg munka, tanulás és lemondás árán értem el. Maximalista voltam és vagyok. Nem jártam szórakozni egész életemet kitöltötte a szakmám. A keresetemet külföldi tanulmányaimra fordítottam. Az elmúlt évekre, karrieremre visszatekintve – most hogy idõsebb és tapasztaltabb lettem – úgy gondolom, fontos, hogy az ember tudjon kompromisszumokat is kötni, s hogy mindig tudja, mi a fontos és mi nem. Most már tudom, hogy a család is éppolyan fontos egy ember számára, mint a szakmai karrier. Fontos, hogy megadjuk egymásnak a tiszteletet, szeretet, s hogy segítõkészek legyünk embertársainkhoz, mert ez kihalófélben van.
Éppen ezért terveim között szerepel egy alapítvány létrehozása, amellyel mozgássérülteknek, beteg gyermekeknek, egyedülálló, nehéz sorsú felnõtteknek kívánok segíteni. Remélem, ebben épp oly sikeres leszek, mint szakmai téren, és komoly hasznukra lehetek embertársaimnak.
F. A
A csuhémûvész
Pihenõ öregek ülnek a padon, nem messze tõlük egy asszony a ruhákat mossa a tekenõben. Kukoricát foszt az udvarház apraja-nagyja, emitt szappant, amott lekvárt fõznek nagy üstökben, s a frissen sült kenyeret is éppen most veszik ki a kemencébõl. A fazekas család szorgosan dolgozik, a favágók is bõszen fûrészelik a rönköket, a halásztanyán is zajlik az élet. A pásztor nyáját terelgeti, a húsvéti locsolók pedig vödörrel kezükben a lyányokat, a bevonuló regruta a kocsmában húzatja a cigánnyal... De hopp, mily gyorsan elszaladt az idõ... már karácsony van. Betlehem. A kis Jézus alszik a jászolban. Fel ne ébresszék a fûrészeléssel, hegedüléssel az aranyos gyermeket...
Persze, no, nem fogják, mert itt csuhéból van a fûrész, a hegedû, a tekenõ, az üst, a halásztanya, s minden ember. Csuhéból van a kis Jézus is, csuhéálmából fel nem költi emberfia...E gyönyörûséges jelenetek, alakok, életképek Takácsné Ambrus Éva csuhémûves kiállításán voltak láthatóak a Közösségi Házban, a Vörösvári Napokon.
Takácsné Ambrus Éva egy néprajztudós szakértelmével és egy szobrászmûvész ihletével állította össze életképeit. Kukoricacsuhéból formált figurái arcnélküliek, mégis olyan érzelemgazdagok és személyesek, hogy az ember pillanatok alatt beleéli magát az általuk megformált jelenetbe, élethelyzetbe.
A figurákat fel is öltözteti, s eredeti minták alapján készült makettek közé helyezi. Minden eszköz, berendezési tárgy autentikus. Minden hiteles. A hatás tökéletes. A hatás: maga a mûvészet. Épp ezért én inkább így mondanám: Takácsné Ambrus Éva csuhémûvész.
Kedvencem a „Terhes Mária Józseffel” címû alkotás. Kukoricalevelekbe ennyi kedvességet, bájt, kecsességet beleálmodni csak a mûvészi teremtõerõ képes. A mozdulatok gyengédek és igazak, az egész jelenetbõl meghittség és féltõ szeretet árad, ami óhatatlanul is átragad az emberre.
Takácsné Ambrus Éva 1989 óta formáz kukoricacsuhéból életképeket, amelyek eljutottak már távoli országokba is. A famunkákat férje készíti – ugyancsak sok-sok kedvvel és szeretettel.
Ezen a kultúrházbeli kiállításon nem csak engem bûvölt el a mûvész élettel teli csuhészobraival. Az egyik látogató ezt jegyezte be az emlékkönyvbe:
„Nagyon szépek az agyagok, a karkötõk, a nyakláncok, de a legjobb a csuhé.” Szandi
Ha van, ami ezek után örömét lohasztja e sorok írójának, csak az, hogy Takácsné Ambrus Éva nem helybéli kiállító volt a Vörösvári Napokon, hanem vendégmûvész. Székesfehérváron él és dolgozik. De remélem, látjuk még azért csuhéfiguráit városunkban is: a lekvárfõzõket, a fazekas családot, a pásztort és a búsuló regrutát. El kell jönniük újra, hogy ismét örömet szerezzenek nekünk.F. A.
