 |
Mesebeli történetIgencsak meglepõdtem, amikor Hocken-heimben, a Porsche Pirelli Szuperkupában résztvevõ csapatok között bóklászva, egyszer csak magyar szó ütötte meg a fülemet. Évek óta figyelemmel kísérem a versenysorozatot, de magyar versenyzõvel vagy szerelõvel még nem találkoztam. Egészen mostanáig. Mert itt, Németországban kiderült, hogy az a román versenyzõ, akinek a nevét már többször így láttam a rajtlistákon: „Kurko”, valójában Kurkó János György, egy erdélyi magyar fiatalember.
– Csíkszentdomokosi vagyok, és elmondhatom, hogy a szénásszekér tetejérõl leszállva jutottam el a világ egyik legrangosabb bajnokságáig. 1996-ban ott voltam a hungaroringi Forma-1-es versenyen, ahol azonnal beleszerettem az autóversenyzésbe. Az a hangulat, az érzés, a méregerõs autók hangja, mind-mind, lenyûgözött. Két évvel késõbb, egy próba után megkerestem Berényi Jánost, a Hungaroring Rt. elnökét, hogy segítsen bekerülnöm ebbe a világba. Õ azonban óvott ettõl, azt tanácsolta, hogy az energiámat és a javaimat inkább az üzleti életben fektessem be. Ezt meg is tettem, de autóversenyzõ is lettem. És erre nagyon büszke vagyok. Nem holmi Pityiri Palkóként jutottam el idáig, hanem a munkám révén. Megdolgoztam azért, hogy most valóra válthassam az álmomat.
– Hogy csináltad?
– Már gyerekkoromtól rengeteget dolgoztam. Csak a munka, a munka, reggeltõl estig. Nincsenek tehetõs szüleim, nem voltak kapcsolataim. De voltak ötleteim és szorgalmas voltam. Dolgoztam Budapesten is, egy gumijavító mûhelyben hordtam-vittem a kerekeket. Majd otthon belevetettem magam a privatizációba. Ma már több vállalkozásom van, 2300 embert foglalkoztatok. 31 éves koromra eljutottam odáig, hogy megpróbálom megadni magamnak mindazt, ami eddig kimaradt az életembõl. 2002-ben a Mazda Szuperkupa bajnokságban szerepeltem, idén pedig, a Kadach csapat színeiben Porschéval megyek.
– Tetszik?
– Nagyon. Óriási érzés ezekkel a 400 lóerõs autókkal versenyezni. De hangsúlyozom, én nem a gyõzelemért csinálom, hanem az élményért. A mezõny második felében hajtok, de így is nagyon élvezem. Ezzel együtt szó van róla, hogy tesztelhetek majd valamelyik Forma-3000-es csapatnál. Ha netán versenyezhetnék is, az maga volna a csoda. És vannak még ezen kívül is álmaim.
– Mégpedig?
– Gyerekkoromban jégkorongoztam. Most én vagyok a Román Jégkorong Szövetség alelnöke és a csíkszeredai jégkorong egyesület elnöke. Ez a klub gyakorlatilag megegyezik a válogatottal. Nálunk a csíki községekben a jégkorong nagyon fontos sport, az egyesületünk már 75 éves. Csíkkarcfalván egy mûjégpálya építésén dolgozom, hogy a felcsíki fiataloknak legyen hol sportolniuk. Szeretnék célt adni nekik, hogy ne vesszenek el az életben. Hogy megmutathassák a tehetségüket a világnak.
– Ennyire fontos Neked a szülõfölded?
– Senki ne feledje, hogy a székelyek mindig is hûek voltak önmagukhoz. Pontosan tudjuk, hogy hol a helyünk és mi a szerepünk. Meg talán az is számít, hogy a mi családunkban sok pap volt – egy idõben én is annak készültem. Márton Áron püspök rokona vagyok. Nálunk nagyon fontos a vallás. Legelsõ pedig, az ember. Ha el akarsz érni valamit az életben, csak az számít, hogy ki vagy.
Kurkó Jánossal sok mindenrõl beszélgettünk még, vallásról, történelemrõl, Erdélyrõl, székelyekrõl, magyarokról, de ahogy mondani szokták, ez már egy másik téma. Amelybõl azért fel-felvillantottam valamit ebben a cikkben is, mert úgy vélem, fontos. Ez a mesebeli történet sok tanulsággal szolgálhat nekünk is.
Várhegyi Ferenc
Labdarúgás
Az NB II után a járásbanBelevágtak, végigjátszották, majd befejezték. Ennyi egy NB II-ben eltöltött év a pilisvörösvári labdarúgás történetében. Újra bebizonyosodott, hogy nálunk nincsenek meg a magasabb osztályú szereplés feltételei. Kevés a pénzünk az NB II-höz. És mivel a focista ma Magyarországon még mindig a zsebét nézi, a csapat azonnal szétszéledt, amint kiderült, hogy nincs tovább. Itt tartunk ma. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy hivatalosan az NB II a legmagasabb osztályú amatõr bajnokság. Mégis mindenki tudja, hogy itt bizony már pénzért játszanak a csapatok, ezért írtunk mi is korábban profi futballról. Nos, ennek most vége. Mivel az egyesület nem tudta vállalni a további NB II-es szereplést, a labdarúgó szövetség szabályzata értelmében csak a járási bajnokságban indulhat a csapat.
– A felnõttekkel a szentendrei körzeti bajnokságban indulunk, amelyben 8 csapat szerepel, háromszor játszunk majd egymással – mondja Heer István gazdasági igazgató. A serdülõ és az ifjúsági csapataink azonban továbbra is az NB II-es bajnokságban szerepelhetnek, így továbbra is egyenletesen fejlõdhetnek. Valójában nem is bánjuk, hogy így alakult, mert most legalább kiderült, hogy kinek mit ér a vörösvári foci. Mert az, hogy a máshonnan igazolt játékosok elmentek, rendben van. Az viszont csalódást okozott, hogy a vörösváriak is kivétel nélkül távoztak. Azt mondták, ha a város nem tud egy NB II-es csapatot fenntartani, akkor õk nem is akarnak itt játszani. Szerencsére azonban vannak még más vörösváriak, akik szívesen játszanak akár a járási bajnokságban is. Mostantól kizárólag ilyen vörösváriak alkotják a keretet, akikkel rögtön elsõ nekifutásra szeretnénk megnyerni ezt a bajnokságot. A Pénzügyõr korábbi edzõjének, Zséli Lászlónak az irányításával heti három edzéssel készülnek, rendkívül lelkesek. Büszkék vagyunk rájuk, mindanynyian falubeliek.
Íme a névsor:
Német János, Zsila Gergely, Elsand György, Bodnár Imre, Gonda József, Schreck Béla, Hechtl László, Bilau Csaba, Harnisch Viktor, Nagy Tamás, Ludvig Gábor, Peller János, Szabó András, Nagy Péter, Vigh Péter, Rigó András, Rigó Árpád, Závoczky Csaba, Debreceni Ákos.– Ki foglalkozik az utánpótlás-neveléssel?
– Széplaki József vezeti az összes korosztályos csapat edzéseit, és õ irányítja a Bozsik programot is. Neki és a felnõtt csapat edzõjének, Zséli Lászlónak is Tag-scherer Lõrinc segít. Õk mellettünk állnak.
– Miért, vannak, akik nem?
– Akad olyan is. Amióta nincs NB II, nincsenek szponzoraink sem. De ez természetes is, nem ez a baj. Az viszont rosszul esett, hogy van, aki támad minket, hadd ne mondjak nevet. Csak tudnám, hogy miért? A lelkünket kitettük, hogy legyen jó focink. Rengeteg munkánk van benne. És még most sem adtuk fel, nem úgy, mint néhány játékosunk. Beláttuk, hogy az NB II sok, de a fiatalok további nevelését megoldottuk, sportolásukat biztosítjuk. Reális cél egyébként a megyei elsõ osztályú bajnokságban való szereplés lehet. Ha maradunk, ezt szeretnénk elérni. És azt, hogy sok gyerek focizzon nálunk. De ha valaki jobban tudja csinálni, jöjjön, átadjuk a helyünket. Nyugodt lelkiismerettel állnánk föl. Áskálódni viszont fölösleges és káros is.
Várhegyi Ferenc
Forma l-es kaland
Abban a szerencsében volt részem, hogy egyike lehettem annak az öt magyar újságírónak, akik a helyszínen kísérték figyelemmel Baumgartner Zsolt elsõ Forma l-es tesztjét. Hockenheim, ahol a Forma 1-es Német Nagydíjat rendezték, egy kellemes, rendezett település, Heidelberg, az egyetemi város közelében található. Arrafelé többször is ismerõs kiejtés ütötte meg a fülemet, az ottani svábok hanghordozása valamelyest hasonlított a vörösvári beszédhez. Legalábbis nekem úgy tûnt, mindenesetre jobban értettem õket, mint más németek beszédét. Innen nem messze, egy kis faluban, Bad Dürkheimben kezdõdik a 100 km hosszúságban húzódó, híres rajnai borút. A szõlõ és a bor tiszteletére a falucska fõterén építettek egy házmagasságú fahordót, étteremmel, borkóstolóval. Ha valaki arra jár, érdemes bekukkantania. Jómagam néhány éve vásároltam itt egy-két Müller Thurgau fajtájú szõlõtövet, amelyek azóta szépen kifejlõdtek a kertünkben.
Turisztikai kedvcsinálónak ennyi talán elég is, jöjjön a sportcsemege. Mert Baumgartner Zsolt elsõ igazi Forma 1-es tesztje valóban az volt. Testközelbõl, a Jordan csapat boxából figyelhettük, hogyan dolgozik a csapat és Zsolt. Nyugodtan állíthatom, a magyar versenyzõ nem okozott csalódást. Sõt, kifejezetten nagy tetszést aratott, amit mi sem mutat jobban, mint hogy az egyik mérnök a teszt végén azt mondta, sajnálja, hogy a következõ, hungaroringi tesztelésen nem vele, hanem Ralph Firmannel, a csapat szerzõdtetett versenyzõjével kell dolgoznia. Zsolt több részletben, 44 kört teljesített, különbözõ gumikeverékeket és autóbeállításokat tesztelt. Nem rontott, nem csúszott ki a pályáról – szemben Firmannel –, és szinte az utolsó pillanatig jobb volt az angolnál. Az újoncok közül õ volt a leggyorsabb, és ezt a teljesítményt nagyra értékelte Eddie Jordan csapatfõnök is. Elmondása szerint Baumgartner hasznos adatokat szolgáltatott a mérnököknek, amivel azok nagyon elégedettek voltak. „Pontosan ilyen tesztversenyzõre vágytam” – jelentette ki Eddie Jordan.
A Jordan csapat több mint tíz éve tagja a száguldó cirkusznak, több futamgyõzelemmel is rendelkeznek, és bár idén egy gyõzelmüktõl eltekintve nem remekelnek, az erõsebb csapatok közé tartoznak. Profik, és ez látszott a munkájukon is. A szerelõk, a mérnökök idegeskedés nélkül, pontosan tették a dolgukat, csak a munkájukra koncentráltak. És nagyon odafigyeltek a magyar versenyzõre is, látszott rajtuk, azt akarják, hogy sikeres legyen a bemutatkozás. Mi pedig velük együtt izgultunk, hogy minden rendben legyen. Jó érzés volt egy magyar versenyzõt az autósport csúcskategóriájában látni, jó érzés volt a Jordan csapat boxával szemben lengedezõ magyar zászlót megpillantani.
De mit ér valójában ez a teljesítmény? Mire ezek a sorok megjelennek, Zsolt már túl van a Magyar Nagydíj elõtti tesztelésen is, amely nyilván nagyon sokat jelent a megítélése szempontjából. A németországi teljesítménye alapján azonban úgy vélem, Baumgartner nagy dolgot vitt végbe. Meglepõdtem, amikor néhány nappal késõbb egy baráti találkozó során a Telesport egyik vezetõje kétségbe vonta ennek a sportértékét. Próbáltam az ellenkezõjérõl meggyõzni, de nem biztos, hogy sikerült. Hiába érveltem azzal, hogy szokatlanul nagy nemzetközi sajtóérdeklõdés övezte a tesztet. Hogy Bernie Ecclestone egyik közvetlen munkatársa is figyelte az eseményeket. Hogy Zsolt Forma-3000-es csapatánál, a Coloninál gratuláltak a teljesítményéhez. Remélem, hamarosan mindannyian ezt tehetjük majd.
Várhegyi Ferenc
Zuzu emléktorna
A PLSE augusztus 16-án rendezte meg a Steckl János (Zuzu) emléktornát. A felejthetetlen, játékos, edzõ és sportvezetõ tiszteletére megrendezett eseményen ifjúsági és öregfiú csapatok vettek részt. Az ifjúságiaknál itthon maradt a kupa, három gyõzelemmel és 9-1-es gólkülönbséggel a vörösvári fiatalok lettek az elsõk. Pilisszántó, Pilisszentiván és Solymár voltak a vendégek. „Öregfiúk! Mi megtettük a magunkét, itthon maradt a Zuzu Kupa! Most ti jöttök! Hajrá Vörösvár!” – írtak üzenetet az idõsebbeknek. Akik a döntõben, a rendes játékidõben 1-1-et játszottak Pilisszentiván ellen, és csak a tizenegyesrúgások során szenvedtek vereséget. A harmadik helyen az Elektromos, a negyediken Pilisszántó csapata végzett. Steckl János nagyrabecsülését jelzi, hogy jövõre a gerstetteni és a gröbenzelli futballcsapat is részt vesz a tornán. Mert Németországban is tudják, hogy ki volt Zuzu.
Várhegyi Ferenc
A rugós kerekûek
Augusztus 21-én fejébe vette néhány bringás a PCCC-bõl, hogy megismerteti a széles közönséggel, mi is az a triál.
Padokból és raklapokból álló kis akadálypályájukon, a gimi udvarán készültek ugrándozni kerékpárjaikkal. Talán a hõség és a hírverés hiányában, csekély érdeklõdés mellett készült Fõrster Attila és Herczog András, két szentiváni BMX-es akrobatával együtt mûsorukra. Bár a tüzes karikás szám most kimaradt, mutatványaik így is lélegzetelállítóak voltak.
A BMX-es srácok ugráltak, pörögtek kis gépeiken, míg a két hegyi kerékpáros fel s le pattogott az akadályokon. Az igazi látványosságot Attila szolgáltatta, mikor elsõ kerék nélkül, illetve a kormányon ülve száguldott.
Remek csattanója volt a bemutatónak, mikor az egyik triálspecialista négy önkéntes felett repült át bringájával, kiérdemelve a publikum dörgõ tapsát.Döbrössy Tamás
Légifelvételek Magyarországról
Címlapfotónkat a Civertan Bt. készítette:
Fotózás rendezvényeken, kiállításokon; riportfotók készítése; légi és víz alatti felvételek; mûtermi fotózás; hazai éskülföldi nevezetességek, tájak, népek fotózása.
1064 Budapest, Izabella u. 69. fsz. 2.
Tel.: 06-1-332-3261
E-mail: civertan@civertan.hu
Web: www.civertan.hu
