 |
Lóerõk, sör, napfény és blues
III. Lightos motorostalálkozó VörösváronKépzeljenek el egy motort, amelynek kormányát, ha jobbra fordítják, akkor a járgány balra kanyarodik, ha balra fordítják, akkor meg jobbra. Eszelõs, skizofrén találmány, de jót lehet mulatni azon, aki megpróbálja vezetni. Híres, nagy motorosok is elvéreztek azon az attrakción, amelyet egy átalakított Babettával kellett bemutatni a III. Lightos motorostalálkozón a Halastó Kempingben. Volt még rodeó bika, lökd meg a kecskét, szumó-harc, pocakverseny, nõi mellszépségverseny, motorhang-utánzó show és max aszfalt is. Hogy ez utóbbi mit jelent, nem áruljuk el, látogassanak el egyszer a 2001 óta a Pilisi Sólymok Motoros Klub által évenként megrendezett látványos és egyre népszerûbb motoros fesztiválra, és személyesen is láthatják.
Az idõjárás és a hangulat kitûnõ volt mind a három nap alatt, s lightos – azaz dallamos, élvezhetõ, a motorostalálkozókat uraló heavy metálnál lágyabb – zene szólt ezerrel a hangfalakból: a vérpezsdítõ blues és az elnyûhetetlen rock and roll. És folyt a sör és a szó megállíthatatlanul…
De ezen a hétvégén a „pálya” mégiscsak a motoroké volt: Honda, Yamaha, Kawasaki, Aprilia, Suzuki, BMW, Moto Guzzi, Cagiva, Harley Davidson és még ki tudja hányféle márkájú motor parkolt vagy éppen duruzsolt mély, basszus hangon a Kempingben mindenütt. A fõszerep ezen a találkozón nyilvánvalóan a choppereket illette. A különlegesen – mondhatni: mûvészien átalakított – feldíszített-cicomázott showmotoroknak nem pusztán a száguldás a lényegük, mint a sportmotoroknak, hanem egyfajta életérzés, életstílus, amit az 1969-ben forgatott Easy Rider (Szelíd motorosok) címû, legendássá vált film jelenített meg elõször. Az elsõ chopperek is azok a gépek voltak, amelyet a film szereplõi, Peter Fonda és Denis Hopper számára alakítottak át. A rendezvényre felvonult chopperekben még azok a nézõk is elgyönyörködhettek, akik életükben nem ültek motoron, s ki nem állhatják a benzingõzt…
Az elsõ találkozó óta sokat fejlõdött ez a rendezvény nagyságában és színvonalában is. A domboldalakat most sátrak pettyezték, a vendéglátásnak külön sörsátor lett felállítva, megnyílt a kézmûvesek és kiállítók utcája, volt tetováló szalon, és a Kemping épületében megrendezték a veterán és különleges motorok kiállítását. Az idei sztár itt egy teljesen egyedi összeállítású Pannónia volt.
A második napon került sor olyan – már hagyományosnak tekinthetõ – programokra, mint a motorszentelés, a motorszépség-verseny vagy a motoros felvonulás Pilisszent-ivánra, Drapál János motorversenyzõ sírjához. Ezen a felvonuláson az idén közel négyszáz motor vett részt.
– Már ez az egy adat is mutatja, milyen sikeres volt az idei találkozó – öszszegezte a motoros hétvégét Molnár Tibor, a Pilisi Sólymok Motoros Klub elnöke, a rendezvény fõszervezõje. – Több mint kétezer látogatónk volt a három nap alatt. Sokan kijöttek ide, a Kempingbe érdeklõdõként a helybéliek közül is, akik láthatták, hogy nem vagyunk vadmotorosok. Ugyanolyan emberek vagyunk, mint bárki közülük, csak számunkra a motor, a motorozás szenvedéllyé, szerelemmé vált – sok örömet adva nekünk és barátainknak. Remélem, ezt az örömet a következõ évek lightos találkozóin is megadhatjuk klubtársainknak és minden vérbeli motorosnak.
F. A.
Linkajánló: www.pilisisolymok.hu
Egy szelíd motoros Vörösvárról
Schreck István alapító tagja a 2000-ben létrejött Pilisi Sólymok Motoros Klubnak. 1973 óta motorozik, akkor szerezte meg a jogosítványát és vásárolta meg élete elsõ, hazai gyártmányú motorját, egy Csepelt. Azóta több gépe volt már a Sport CZ-tõl a Honda Stee-dig. Ma egy Suzuki Intruderrel rója a kilométereket. Ahogy ez persze szokás szelíd motoroséknál, az egész motort átépítette, csak a blokk meg a váz gyári. Gyönyörû lett a saját maga megálmodta masina, csillogó-villogó alkatrészek, csábító festmény a tankon, krómvarázs. Szinte megszólal az egész. Nem csoda, hogy már többször bemutatták a televízióban is.
– A motorozás gyermekkori szenvedélyem. Szokták mondani, hogy a motorozás a szabadság érzetét kelti az emberben. Lehet, hogy így van, én egyszerûen élvezem a száguldást, élvezem bevenni a kanyarokat, s ilyenkor még az sem számít, ha fúj a szél vagy esik az esõ. Csak felülünk a motorra és irány az országút… Hatan-nyolcan szoktunk nekivágni, egyedül unalmas motorozni. Ha meg többen vagyunk, akkor már nagyon kell egymásra figyelni.
– A feleségedet nem szoktad magaddal vinni?
– Csak néha viszem el magammal. Ha valaki ül mögötted, arra is neked kell vigyáznod. Elég, ha rosszul veszel be egy kanyart, és kész a baj. Egyik motoros társunk épp nemrégiben szenvedett komoly balesetet gyorsasági motorjával. Ezek a gépek 300 km/órára is képesek. Azóta már el is adtam az enyémet, maradok a chopper kategóriánál.
– Szoktatok hosszabb utakra is menni?
– Februárban voltunk négyen a klub tagjai közül Daytonában egy motoros találkozón. Persze, nem saját motorral: Miamiben béreltünk motorokat és így jártuk be egész Floridát. A daytonai találkozó egészen hihetetlen volt: 200 ezer motor egy helyütt, és az egyik szebb a másiknál…. Ezt egyszerûen látni kellett!
– Amit eddig elmondtál, abból azt gondolom, nem lehet olcsó hobbi a motorozás.
– Nem hiszem, hogy sokkal drágább lenne bármelyik hobbinál. Már lehet néhány tízezer forintért is motort venni, és azzal ugyanolyan nagyszerû érzés az utakat járni. Persze, vannak többmilliós motorcsodák is, kinek mit bír a pénztárcája. De mi nem teszünk különbséget klubtársaink között aszerint, hogy milyen drága motorja van. A motorozás szenvedélye köt minket össze…
– Úgy tapasztaltam, Magyarországon nem nagyon szeretik a motorosokat az utakon…
– Amerikában ez is másképpen van. Amerre csak mentünk, az autósok örömmel integettek nekünk. Ott kultusza van a motornak.
– De éppen amerikai filmekben jelennek meg gyakran a motorosok bûnözõkként…
– Ez csak a filmvásznon van így. Voltam olyan találkozón, ahol tízezer motoros volt együtt, és egy hangos szót nem lehetett hallani. Bõrruhát sem azért öltünk, hogy vadnak nézzünk ki, hogy ijesztõek legyünk, hanem hogy védjen minket a balesetektõl. A choppe-rosoknál hagyomány a fekete ruha és a csizma. De a látszat csal: valójában mi tényleg szelíd motorosok vagyunk…
F. A.
