 |
„Ora et labora” – 30 év a bencések szolgálatábanFetter Teréz, rendi nevén Blandina 30 éve tagja a pannonhalmi bencés apátságnak, mint obláta. A bencés obláták tulajdonképpen a rend külsõ tagjai. Bár õk nem a monostorban élnek, Szent Benedek Regulájának szellemében törekednek a keresztény tökéletességre. Oblátusok lehetnek férfiak és nõk is, klerikusok és papok is. Fölvételük elsõ kérelme után egy évvel megkapják a Szent Benedek-érmét – melyet állandóan viselniük kell – és Szent Benedek Reguláját. Ettõl kezdve két évig novíciusoknak tekintik õket. Csak ezután bocsátják „oblatiora” a novíciust, amit az egyház által jóváhagyott keretben az apátnak vagy megbízottjának kezébe tesz le. Az oblátusoknak van egy rendi nevük – egy védõszent neve, akit közbenjárónak és példaképnek választanak az útra.
– Hogyan kerültél kapcsolatba a bencésekkel?
– Családomnak köszönhetõen gyerekkoromtól kezdve vallásos neveltetésben részesültem. A bencésekkel 18 éves
koromban ismerkedtem meg. Érettségi után egyházi területen szerettem volna dolgozni, így kerültem a székesfehérvári Országos Papi Otthonba, ahol nyolc évig szolgáltam az akkori rendszer által félreállított Legányi Norbert fõapátot. Õ volt az, aki bencést nevelt belõlem.
– Mennyiben befolyásolja életedet az oblátus?
– A bencésség lényege az „ora et labora”, azaz „imádkozzál és dolgozzál”. Ez az út minden élethelyzetemben megoldást jelent számomra. Akik ismernek, tudják, hogy születésemtõl fogva látássérült vagyok, mégsem vagyok emiatt elkeseredve. Határtalan szeretetet és bizalmat kaptam és kapok a rendtársaimtól. Bár egyedül élek, soha nem érzem magam magányosnak. Férjem, Szauer József is partner volt a munkámban. Rövid, hétéves házasságunk alatt közösen szolgáltuk Istent és az embereket. A tõle örökölt erkölcsi és anyagi támogatás ma is lehetõvé teszi számomra, hogy segíteni tudjak másoknak. Hivatásomban a legfontosabb feladatomnak a karitatív munkát tartom, és ezen belül az idõsek szolgálatát. A pilisvörösvári Caritast 1990-ben alapítottuk Labbant Lajos atyával, aki halálos ágyán biztatott, hogy ez a legjobb, amit tehetek. Rengeteg idõs ismerõsöm van – Pilisvörösváron és a rendben –, nekik lelki támaszt, vigaszt próbálok nyújtani. Számukra nagyon fontos, hogy valaki meghallgassa õket, és néhány jó szót szóljon hozzájuk. Szívesen állok a mindenkori plébános szolgálatába. Zoltán atya javaslatára itt, Pilisvörösváron is rendszeresen látogatom az idõseket, betegeket, velük együtt imádkozom, és ha igénylik, meg is áldoztatom õket.
– Úgy tudom, itt, Pilisvörösváron is mûködik egy bencés közösség.
– Igen, 1993-ban alakult a pilisvörösvári Szent Skolasztika Dékániája közösség, melynek én vagyok a dékánja. A közösségnek jelenleg nyolc tagja van. Rendszeresen találkozunk, közösen imádkozunk, és feldolgozunk minden évben egy adott könyvet. Évente egyszer, Szent Benedek napján Pannonhalmán találkozunk a többi rendtársunkkal, és lelkigyakorlatot végzünk. Ezen a napon vannak a fogadalomtételek, a fogadalmak megújítása, és a jubileumok megünneplése. Közösségünk munkáját Geiger atya öt éven keresztül segítette.
Beszélgetésünk során többször is megcsörrent Teréz telefonja. Idõsek és rendtársai keresték. „Nagyon sokat szoktam telefonálni, sok 'telefonpáciensem' van” – mondja boldogan. Közben megemlíti, hogy túl sok idõt nem tölt otthon. Nemcsak az idõsek gondozása miatt, hanem azért is, mert külföldi bencés oblátus kongresszusokon általában õ képviseli a bencés apátságot másod-, ill. harmadmagával. Ezeken beszámol a magyarországi bencések életérõl, az ottani elõadásokat pedig lefordítja, és továbbadja a magyarországi közösségeknek. A beszélgetés végén Teréz több információs anyaggal is ellátott. Többek között a „Szent Benedek keresztes érme” címû könyvvel, melyben az érmék története mellett Szent Benedek élettörténetét ismertem meg részletesebben.
Szent Benedek 480 körül született az itáliai Nursiában. A közéleti pályára készülve Rómában tanult, de az ottani élet felszínessége, világiassága miatt elvonult a városból és kb. száz km-re Rómától, Subiacóban egy barlangban remeteéletet kezdett. Három évig élt ott imában és vezeklésben. A gonosz lélek rigó képében megkísérti és csábítja, hogy térjen vissza a világba. A próbát meg-állja, majd a köréje gyülekezõket oktatja a krisztusi életre. Egy vicovarói szerzetesi közösség meghívja, legyen az apátjuk. Mivel nem tudják elviselni szigorúságát, megmérgezik a borát. Benedek a kereszt jelét adja a pohárra, mire az széttörik és a gonosz kígyó képében távozik belõle. Subiacóban kisebb közösségekbe fogja össze követõit. Itt mérgezett kenyérrel törnek életére, amit egy hollóval vitet el. Végül tanítványaival elvonul Montecassinóra, és ott felépítik kolostorukat. 529-ben megírja Reguláját, azaz Szabályzatát, amelyben leírja, hogyan éljenek tanítványai, a szerzetesek. 547 körül hal meg Montecassinón. Halálát hat nappal elõre jelezte, ezért a jó halál patrónusaként is tisztelik.
Szent Benedek tanításának két legfontosabb gondolata a 21. század emberének is szól: „Krisztus szeretete elé semmit ne tégy!” és „Mindenben Isten dicsõüljön meg!”
Sax Ibolya
A templom sisakja
Szeretnénk pontosítani és helyesbíteni két dátumot a plébániatemplom 300 éves fennállásáról megjelent cikkünkkel kapcsolatban. A torony új sisakjáról – pontos adatok hiányában – azt írtuk, hogy a 70-es években került a helyére. A plébánián vezetett História Domus szerint a pontos évszám: 1979.
Egy olvasónk hívta fel a figyelmet arra, hogy a templomot nem 1945, hanem 1944 karácsonyán érte szovjet légitámadás. (Az elírásért elnézést kérünk.)
– a szerk.
Dr. Réthy Zoltán:
Templom
Harangja eljár hajnaltájban
A falu mindkét végére
És elhívogat minden hívõt
Rórátés csendes misére.
Az égi postát innen küldik
Az emberek az Istennek,
Míg kriptájában Madách-õsök
Békét álmodva pihennek.
Ünnepi szentmise
Szeptember 7-én a 300. évforduló alkalmából német nyelvû misét celebrál a plébániatemplomban a limburgi segédpüspök.
Tudja-e?
1. Ki volt Pilisvörösvár elsõ plébánosa?
2. Ki áldotta meg 1705-ben a templomot?
3. Kik kaptak posztumusz díszpolgári címet a vörösvári plébánosok közül?
