 |
(Az itt látható pasztellkréta-rajzokat a Zeneiskola mûvészeti tanszakának tanulói készítették)
Ady Endre:Karácsony
Ma tán a béke ünnepelne,
A Messiásnak volna napja,
Ma mennyé kén' a földnek válni,
Hogy megváltóját béfogadja.
Ma úgy kén', hogy egymást öleljék
Szivükre mind az emberek -
De nincs itt hála, nincs itt béke:
Beteg a világ, nagy beteg...
Kihûlt a szív, elszállt a lélek,
A vágy, a láng csupán a testé;
Heródes minden földi nagyság
S minden igazság a kereszté...
Elvesztette magát az ember,
Mert lencsén nézi az eget,
Megátkozza világra jöttét -
Beteg a világ, nagy beteg...Ember ember ellen csatázik,
Mi egyesítsen, nincsen eszme,
Rommá dõlt a Messiás háza,
Tanítása, erkölcse veszve...
Óh, de hogy állattá süllyedjen,
Kinek lelke volt, nem lehet!...
Hatalmas Ég, új Messiást küldj:
Beteg a világ, nagy beteg!...
Karácsonyi kismadár
A karácsonyra még várni kellett néhány napot, de az öreg Tél király már fehérlõ ünneplõ palástjában járta a vidéket, s amerre elvonult, hófehér bársonytakaró borította a tájat.
A madáretetõ körül apró cinegék gyülekeztek, sárga mellénykéjük hamar megdagadt a finom magocskáktól. Egy kismadárka ült csak szomorúan a csupasz nyárfa alatt, s akkor sem riadt el, amikor hatalmas szárnycsapásokkal feléje ereszkedett egy óriási, fényes tollú feketerigó.
– Csett, csett, hess innen, aprónép!
– Nagyon fázom! – emelte rá panaszos szemeit az árva.
Nem sokat tétováztam, kirohantam, s mérgesen elzavartam a gonosz tolakodót. A kis cinegét óvatosan a kezembe vettem. Nem ellenkezett, éreztem, hogy remeg a teste, és nagyokat ver a mellényke alatt a kicsi szíve.– Ne félj, meggyógyítalak – vigasztaltam halkan.
Néhány napra az öreg mûhely lett az otthona. Faforgácsból ágyat készítettünk neki, és elláttuk minden finomsággal.
Elérkezett a karácsony. A dermedt kicsi beteg a melegben erõre kapott, gyarapodott. Kitártam az ajtót, s a vakító fehérségben eltûnt egy szempillantás alatt.
A karácsonyfa ünnepi fénye beragyogta az egész családot, és közben a szívemben egy angyali kismadárka járt vidám keringõt.
Karámos Ákos (12 éves)
Gondolatok a szeretetrõl
„Amilyen mértékben szeretünk, olyan mértékben tûnik el a halálfélelem.”
Gottfried Edel„Aki szeretetet ad, gazdagabb lesz azzal, amit ad. Minél többet ad, annál inkább gazdagodik.” Fritz Usinger
„Inkább csapjanak be kilencszer, minthogy egyszer ne adjak olyan valakinek, akinek igazán szüksége van rá.”
Angelo Giuseppe Roncalli„Csak annyira vagyunk hiteles emberek, amennyire szerettünk.”
Borisz L. Pasternak
„Az egyetlen dolog, ami számít az életben: magadat a második helyre tenni.”
Ivan Turgenyev„Semmi sem nehéz annak, aki szeret.” Chiaravallei Szent Bernát
„Úgy áradjon szereteted, mint a tûz fénye-melege; mindenre egyformán. Akik közel jönnek hozzád, azokra több essék fényedbõl és melegedbõl, mint akiknek nincs szükségük terád. Családtagjaid, mindennapi társaid s a hozzád fordulók olyanok legyenek számodra, mint a kályhának a szoba, melynek melegítésre rendelik.”
Weöres Sándor
Gondolatok a szeretetrõl
„Ez az én parancsom: szeressétek egymást úgy, ahogyan én szerettelek titeket.” Újszövetség, Jn 15,12
„Amikor szeretünk, Isten felé közeledünk, aki minden szeretet forrása és tûzhelye.” George Sand
„Mindig az gyõz, aki szeret, nem az, aki többet tud.” Hermann Hesse
„A szeretet kérés nélkül ad, makacskodás nélkül elfogad, késlekedés nélkül megbocsát, és csak saját elégtelensége miatt szenved.”
Peter Lippert
Karácsonyi angyal
Égi dombok között, fehér felhõk fölött élt a karácsonyi angyal. Varázslatosan szép volt. Törékeny termete, pici arcocskája, szikrázó szemei voltak. Magára öltötte tündöklõ hópiheruháját, már készülõdött az örömhírrel a Földre: „Közeleg karácsony!”
Végigsuhant a szunnyadó város felett, és nyomában kigyúltak a csillagok. Mese-szép fény kísérte útját, s amerre járt, minden ragyogott. Küldetése volt, belopni az emberek szívébe a szeretetet.
Dolga végeztével megpihent. Kicsi házikót pillantott meg, s karácsonyi zene hangja ütötte meg a fülét. Közelebb merészkedett. Apró gyerekek énekeltek egy szegényes karácsonyfa körül. Elgondolkodott. Az idõ sürgette, éjfélre vissza kellett térnie vagy örökre itt marad.
A ház üres volt és néma, a gyermekek egyedül voltak. Megesett rajtuk a szíve. Visszamerészkedett a városba, s a szegények karácsonyára készült apróságokból összeszedett néhányat. Megtelt a szíve boldogsággal, s a szerény ajándékokat halkan a fa alá lopta.
De ebben a pillanatban ideje lejárt. Szája kifakult, arca elfehéredett, szemében kialudt a fény, s ahogyan a gyermeki szemekben felcsillant az öröm sugara, az angyal megmerevedett s aranyló csillaggá vált.
Most is ott tündököl a gyermekek lelkében, s ha karácsonykor felcsendül a szívekben a zene, nótára gyújt az angyal, s az egekig száll a fájdalmasan szép dallam. Akinek a szíve egyszer meghallja azt a muzsikát, többé nem felejti el soha.
Karámos Ákos (12 éves)
Német Nemzetiségi Általános Iskola
Tíz éve írták
„Kedves jó testvérek, a jóság az nem egy portéka, azt nem lehet kisebb-nagyobb csomagokba tenni. A jóság nem egy tudomány, amit könyvekbõl ki lehet olvasni, hanem egy olyan gyöngy, egy olyan érték, amit a szívében teremt meg az ember. Mi magunk teremtjük meg magunkban, és így leszünk Isten és ember elõtt kedvesek.”
(Idézet Manhertz Erzsébet nõvérnek, a Szent Erzsébet Otthon alapítójának beszédébõl – A Szent Erzsébet Otthon fölszentelési ünnepségérõl, Pilisvörösvár Ma, 1993. december)
Juhász Gyula
Karácsony felé
Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörû igézet,
Ilyenkor decemberben....Bizalmas szívvel járom a világot
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben....És valahol csak kétkedõ beszédet
Hallok, szomorúan nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak s higgyünk rendületlen
S ne csak így decemberben.
