Vörösvári Újság Online

Irigylésre méltó szép hivatás virágkötészetet tanítani, felemelõ, nemes küldetés fogyatékosokkal foglalkozni. A vörösvári Szontág Erika mindkettõt gyakorolja: virágkötészetet tanít a Magyar Gyula Kertészeti Szakközép- és Szakiskolában, ahol minden évben külön osztályt indítanak fogyatékos gyerekek számára. Életében megkülönböztetett szerepet játszik a népi tánc is, húsz évvel ezelõtt Wenczl József együttesében lépett elõször színpadra, közel tíz éve pedig a Piliszentiváni Táncegyüttes tagja. Nemrégiben választották meg a Pilisszentiváni Kulturális Közalapítvány kuratóriumának élére.

Strelízia, Anthurrium, Gusmania, kakastaréj – általam soha nem hallott virágnevek röpködnek a levegõben, és a fényképeken szinte megszólalnak a színes gyöngyökkel, dísztökökkel, mohával, fenyõkéreggel, festett kavicsokkal kiegészített gyönyörû csokrok – egy külföldi tanulmányút emlékei. Erika tanítványaival együtt közel egy hónapot töltött Svédországban, ahol megismerkedtek a svéd virágkötészet hagyományaival és mesterfogásaival. Elragadtatással beszél az ott tapasztaltakról, amelyeket bizonyára oktatómunkája során is hasznosítani fog. Amikor felkerestem õt, hogy szakmájáról beszéljen, éppen egy adventi koszorút készített. Friss fenyõillat töltötte be a szobát, rövid ideig elnyomva az ott pompázó szobanövényekét.

Erika gyermekkorától kezdve virágkötõ szeretett volna lenni, de késõbb mindig elcsábult más irányba. Abban az iskolában szerezte meg a szakmunkás-bizonyítványt dísznövénykertészetbõl, kertépítésbõl és virágkötészetbõl, ahol ma tanít. Azután leérettségizett és jelentkezett a Kertészeti Egyetem Fõiskolai Karára. Kertészmérnöki diplomával a tarsolyában ráadásként termékmenedzseri képesítést is szerzett. Egy darabig ezen a területen dolgozott, de az igen kemény, hajszás munkából, az állandó stresszbõl egy idõ után elege lett, és ezért szívesen vállalta el volt iskolájában a dísznövénykertészet és a virágkötõ-berendezõ szakok oktatását.

– Érzékeny legyen, kitartó legyen, rendelkezzék jó ízléssel és biztos tudással. Balogh András filozófus-esztéta szerint ha e négy fontos tulajdonság nincs meg az emberben, mint szekéren a négy kerék, akkor hiába húzza azt a fantázia, nem fog elõre haladni.

– Nagyon fontos, hogy önnön képességeikhez mérjük õket. Vannak nálunk olyan tanulók, akiknek a lábuk, a kezük sérült, vannak gyengén látók és értelmi fogyatékosok is. Mindegyikük egyéni bánásmódot és sok-sok türelmet igényel. Nekik kétszer-háromszor többször kell megmutatni mindent, mint a többieknek. Amikor elkezdtem õket is oktatni, féltem, hogy vajon mit is fogok csinálni velük, hogyan fogunk boldogulni. De nagyon sok akaraterõ van bennük: be akarják bizonyítani egészséges társaiknak, hogy õk ugyanolyan jók, mint õk. Kitûnõ tanuló is van köztük.

– Igen, ez egy nagy szerelem, sokat köszönhetek a táncnak. Bejártam fél Európát, eljutottam az Egyesült Államokba is, mindenütt igaz barátokra leltem, akikkel rendszeresen tartom a kapcsolatot.

Jövõre lesz a szentiváni tánccsoport 10 éves, amit szeretnének méltó módon megünnepelni. Erika a kulturális alapítvány elnökeként is minden erejével segíti a német nemzetiségi kultúra, a hagyományok, így a tánchagyományok ápolását és széles körû megismertetését. Mivel családja még nincs, minden idejét a tanításnak, a táncnak és a közösségnek szenteli. Szép és tartalmas életet él, egész lényébõl kiegyensúlyozottság és derû árad. (Hiszen, aki a virágot szereti…) Öröm volt vele elbeszélgetni és megcsodálni – akárha nagyrészt fényképrõl is – gyönyörû virágkölteményeit, csokrait, koszorúit: lám, jól halad a szekér, repíti a kerekeket a szárnyaló képzelet.