 |
A felfedezés izgalma
A barlangok és az emberek évezredek óta szorosan kötõdnek egymáshoz. A hozzáférhetõ barlang menedéket, életteret nyújtott, kincseket rejtett, vallási, kultikus szertartásoknak otthont adott. Ez a szinte misztikus kapcsolat ma is él. Aki járt már barlangban, bizonyára megérzett, megsejtett valamit ebbõl. Az õsi kapcsolat azonban mára megváltozott. A barlangok ma már ritkán adnak helyet szertartásoknak, menedéket a rászorulóknak. Így, bár a vonzódás a régi, a cél és az ok új. Az emberek – talán kíváncsiságból – ma már a rejtett, nehezen megtalálható barlangokat keresik. Cikkünkben ezt az újabb keletû kötõdést vizsgáljuk. Kalauzunk Kárpát József, a Templom Téri Általános Iskola fizika-informatika szakos tanára, a Rózsadombi Kinizsi SE barlangkutató szakosztályának vezetõje.
– Hogy mi a legjobb a barlangászatban? Azt hiszem, hogy a felfedezés izgalma, szépsége – tûnõdik el Kárpát József. – Kontinenseket ma már nem lehet fölfedezni, de a föld mélye rengeteg ismeretlen titkot rejt még. Természetszeretõ embernek hatalmas élmény érdekes természeti képzõdményekkel találkozni, õsrégészeti, állattani leletekre bukkanni.
– Önnek ezek szerint már sikerült…
– Igen, szerencsére többször is. 1984-ben például a beremendi kõbányában egy robbantás során megnyílt egy üreg. Ezt mi vizsgáltuk át, és hazánk egyik legszebb kristálybarlangjába jutottunk be. Itt még a csodálatosan tiszta, langyos vizû tavakban is gyönyörû víz alatti kristályképzõdmények díszlenek. Ugyanitt óriási mennyiségû õsmaradvány került elõ, kardfogú tigris koponyája, gyapjas orrszarvú és mamut csontjai. Ezek ma már a múzeumok féltve õrzött kincsei.
– Mit tegyen az, aki kedvet kap a barlangászathoz?
– Forduljon például a Budapesti Természetbarát Szövetséghez. Ott tanácsot, vezetõt kaphat, megtudhatja, hol foglalkoznak barlangászattal. Egyébként mi is tartunk tanfolyamokat, ahová 14 éves kor fölött lehet jelentkezni. Egy barlangásznak elméleti és gyakorlati képzést kell kapnia, tájékozódási, természetvédelmi ismeretekre kell szert tennie. Kötéltechnikai, alpintechnikai ismeretekre van szüksége. Óva intek attól mindenkit, hogy ilyen képzés nélkül barlangba menjen. És ami szintén fontos, egyedül sohasem szabad nekivágni. Mert ha bajba kerül, nincs esélye. Megfelelõ felszerelés nélkül sem szabad elindulni. Sisak, fejlámpa, overall, bakancs, kötéltechnikai eszközök mind szükségesek.
– Milyen kondícióra van szüksége egy barlangásznak?
– Lényeges, hogy fitt legyen. Egy barlang feltárása során sok nehézséget kell leküzdeni. Szûkületek, hideg víz, sár, fáradtság mind velejárói a barlangászatnak. Egy barlang felkutatása egyben sportteljesítmény is.
– A gyerekeket is érdekli a föld alatti világ?
– Az eddigi tapasztalataim szerint igen. A Templom téri iskola diákjai számára Kutasi Jánossal együtt évek óta szervezünk nyári barlangász-táborokat. A Bükk hegységben van a törzshelyünk. Kétszer egy hetes váltásban 17-18 gyerek van velünk. A 12-14 éves korosztályba tartozó gyerekekkel foglalkozunk, a fiatalabbak még túl kicsik ehhez.
– Mit tanulnak ott a gyerekek?
– A Bükk sok geológiai érdekességet rejt, ezeket igyekszünk megmutatni. Foglalkozunk a természetvédelemmel, tájékozódási gyakorlatokat tanítunk. Barlangtúrákra is megyünk. De csak veszélytelen, közönség által is látogatható barlangban járunk, amelynek a bejárása nem igényel sem felszerelést, sem pedig gyakorlatot. Az élményszerzés, az ismeretek átadása a célunk. Kirándulunk, felkeressük az õsemberi lelõhelyeket. Örömmel mondhatom, hogy sok diákkal sikerült megszerettetnünk a természetet.
– Ön mióta szereti már?
– Legalább harminc éve. Ezt nem lehet megunni. Magyarország tele van természeti csodákkal. Az egyesületünk leginkább területe, a Budai-hegység és a Bakony barlangrendszerének feltárásával foglalkozik. Ez utóbbi például a legnagyobb fehér folt az országban. Itt az 1970-es években voltak nagy felfedezések, megtalálták hazánk egyik legnagyobb vízelnyelõ barlangrendszerét. De sok itt még az ismeretlen terület. Sõt. A hozzánk közeli Pilisben is hatalmas barlangrendszerek húzódnak. Ezeknek a felkutatása is hátra van még. Egy feltárás egyébként nem csak a felfedezés miatt izgalmas, nagy szakmai jelentõsége is van. A térképezés, a tudományos feldolgozás, a geológiai, hidrológiai vizsgálatok mind nagyon fontosak. Ezeket természetesen a megfelelõ szakemberek végzik el.
– Ön például?
– Mint térképkészítõ, Magyarország legtöbb barlangrendszerét nekem sikerült feldolgoznom. A jó térkép elengedhetetlen egy barlangász számára.
– Honnan tudják, hogy merre lehetnek barlangok?
– A geológiai, földrajzi ismeretek nagyon fontosak. Sokat segítenek a terepbejárások, az ott élõk ismeretei is. Balatonedericsen például téli terepbejárás közben a földbõl kiáramló gõz vezetett nyomra. Az ott lakók már régrõl ismerték ezt a helyet, Szélliknak nevezték el. Megkezdtük a feltárását, és ma már 4 km hosszúságban és közel 150 méter mélységben ismerjük a barlangrendszert. Itt óriási hegységszerkezeti törések, cseppköves termek láthatók. Segíthet a véletlen is. 1930-ban, a Hévíz közelében lévõ Cserszegtomaj temetõjében például kútásás közben bukkantak egy üregre. Mára 3 km hosszúságban sikerült feltárnunk hazánk legszövevényesebb barlanglabirintusát. Csodálatosan szép. A fekete falakon tûzpiros és kobaltkék ásványkiválások, vasvegyületek láthatók. Ennek a közelében egy magánház kútjában is sikerült barlangra bukkanni. Vasércbõl kialakult cseppkövek vannak benne, ami egészen ritka különlegesség.
– Hol olvashatunk, hallhatunk ezekrõl a kutatásokról?
– Általában a Karszt és barlang címû szakfolyóiratban, a Búvárban vagy a Föld és Ég címû lapban publikálnak a szerzõk. Iskolákban, kultúrházakban ismeretterjesztõ elõadásokat is szoktunk tartani.
– Mi volt az eddigi legnagyobb élménye a barlangászat során?
– Egyet nem is tudnék kiemelni. Mindegyik felfedezés, feltérképezés hatalmas élményt jelentett.
Várhegyi Ferenc
