 |
A farsang (a német fasen, faseln, a. m. mesélni, pajkosságot ûzni, szóból eredve), a vígság azon idõszakát jelzi, mely a húsvéti nagyböjtöt megelõzi. A F.-ot rendesen az ún. epifania-ünneptõl, azaz jan. 6-ától hamvazószerdáig számítják; Velencében már István-napján (dec. 26.), Spanyolországban pedig Sebestyén-napkor (jan. 20.) kezdõdik a F.; Rómában csakis a hamvazószerdát megelõzõ 11 napot mondják F.-nak, illetve karneválnak (az olasz: carne-vale, a. m. hús, isten veled! szólamból származtatva, vagy a középlatinból: carne levamen, a. m. hústól való tartózkodás). Sok helyen a hamvazószerdát megelõzõ héten tartják a voltaképpeni F.-ot, mely minálunk húshagyókedden (l. o.) éri el befejezõ tetõpontját. A F. hazája Olaszország, ahol ez a régi római Saturnália ünnepekbõl származott, melyeket a keresztény egyház nem bírt a nép tudatából elenyésztetni, s ennélfogva kényszerítve volt ezen régi pogánykorbeli ünnepekre keresztény színezetet ruházni. Manapság is az olasz, különösen a velencei F. vagy karneval utolsó hete a leghíresebb népünnepek közé tartozik. (Pallas Nagylexikon)
Arról, hogy ki találta fel a fánkot
Farsangkor márpedig fánkot kell sütni. Régi szokás ez, orrnak, gyomornak igen kellemetes. De vajon honnan ered ez a kedvelt csemege? Ki eszelte ki? Egy anekdota Bécsbe helyezi a nagy feltalálót. Íme:
„Élt Bécsnek városában egy ügyes, rátermett pék, akit Krapfennek hívtak. Õ sütötte a városban a legfinomabb kenyeret, a legfehérebb cipót. Nem csoda hát, ha sokan még a város túlsó végébõl is átgyalogoltak a mûhelyébe. Történt egyszer, hogy a mester hirtelen elhalálozott. Szegény feleségére rossz napok jártak ezután. Hiába igyekezett férje mesterségét átvenni, és azt a megszokott módon folytatni, sehogyan sem sikerült neki. Egy napon nem készült el idejében a friss, ropogós kenyér. A város apraja-nagyja ott toporgott az üzlet elõtt. Volt, aki türelmetlenül hangoskodott, volt, aki bosszúsan odébbállt, mígnem az aszszonyság megdühödvén, a keze ügyében lévõ tésztadarabot valakinek a fejéhez akarta vágni. Szerencsére a tésztadarab célt tévesztett, és nem a hangoskodó vevõ arcába esett, hanem a kályhán süldögélõ zsírba. A forró zsírba esett tészta szép aranybarnára sült, és így megszületett a bécsiek kedvelt fánkja, amit azóta is csak Krapfennak hívnak.”
(Forrás: www.elelmezesvezetok.hu)
Meghívó Tisztelettel meghívom Önt és Családját az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékére március 15-én délelõtt 10 órakor a Hõsök terén megrendezésre kerülõ koszorúzási ünnepségre.
– Grószné Krupp Erzsébet polgármesterAz ünnepség rendje:
Himnusz: Német
Nemzetiségi Fúvószenekar
Ünnepi beszéd: Grószné
Krupp Erzsébet polgármester
Ünnepi mûsor: Német Nemzetiségi Ált. Iskola
Koszorúzás: önkormányzatok, pártok, intézmények, civil szervezetek
Szózat: Német Nemzetiségi Fúvószenekar
Tompa Mihály
FARSANGBAN
Mint a szélvész, repül a szánka
A csillogó fehér havon;
Virgonc ifjakkal ülve rajta
Sok szép menyecske s hajadon.
Farsangol a világ! kinek nincs:
Feleséget keresni jó;
Mellõle megszökik, kinek van ...
Oh boldog farsangi idõ ...!Csapongó kedv a táncteremben!
Hol a kedélyes nõsereg
Egymás arcát, mezét, családját
Ajk-pittyegetve szólja meg;
Hol annyi drága rizspor elfogy ...
És sok mámorban pihegõ
Leány a másvilágra táncol ...
Oh boldog farsangi idõ!Az öreg úr otthon köhécsel,
És bodza-herbatét iszik,
Mi vigadozni a menyecskét
Rég jól ösmert karok viszik;
És amivel vigasztalásul
Férjéhez tér a drága nõ:
Hosszú árjegyzék ... kurta hûség ...
Oh boldog farsangi idõ!Oltár elé állítja végre
Az ifjú, szíve kedvesét:
És véle, a várt százezernek,
Megkapja majd kilencedét.
Nagy kastélyt képzel a menyecske ...
S imé: szerényen tûn elõ
A kis bogárhátú öreg ház ...
Oh boldog farsangi idõ!Mint a szélvész, repül a szánka
S e mindenféle tarkaság
Engem harsány kacajra indít:
Így szép az élet ... a világ ...!
Most korholó, hideg vagyok, - majd
Víg pajtás, hûtlen szeretõ;
Így bolondítjuk benned egymást,
Oh boldog farsangi idõ!
