
Tábori galopp
Kevés szülõ táplál ellenérzéseket
a lovastáborok iránt, ennek egyik magyarázata,
hogy sokunkban él romantikus kép a lovakról, fakadhatnak
bár személyes tapasztalatból, vagy könyvlapok
benyomásaiból. A nyári szünidõ kínálja
az alkalmat, hogy gyermekeink is szembesüljenek a lótartás
mindennapjaival és leginkább a lovaglás élményével.
Modránszky Erika, aki
maga is huzamosabb ideje tart lovakat, sõt bértartást
is vállal, szívesen osztja meg tapasztalatait olyanokkal,
akik kíváncsiak arra, hogy mit is lehet tanulni egy hét
lovastáborból.
Õ maga napi idejének számottevõ
részét a lovak istápolásával, gondozásával,
és lovaglással tölti, de persze nagyon szeretné
létrehozni álmai lovasiskoláját, amire jelenleg
a feltételeknek csak egy része adott. A beszélgetés
helyszínén is minden az állatokról tanúskodik.
Lóportrék, lovas naptár, versenydíjak, még
a számítógép egérpadja is lófejet
formáz.
– Miért van a lovaknak kitüntetett
szerepük a gyermekek életében?
– Ennek egyrészt az évezredes emberrel
közös együttlét, másrészt az állat
elbûvölõ finomsága, játékossága
és nem utolsósorban a hátas mivolta lehet a magyarázata.
Szemben a másik nagy kedvenccel, a kutyával, a ló
igazából sosem törleszkedik, hízelkedik, tekintélyt
parancsoló lénye magasztosabb szeretetet vált ki
az emberekbõl, kiváltképp a gyerekekbõl.
– Ha már eldöntöttük, hogy
gyermekünket lovastáborba küldjük, mire figyeljünk
a kiválasztásnál?
–
Nagyon sokan foglalkoznak táborszervezéssel, és
büszkén hangoztatják, hogy a gyerekek ez idõ
alatt megtanulnak lovagolni. Pedig ezzel nincs összhangban a képzett
oktatói állomány, és sajnos a magyarországi
alkalmazott lóállomány sem kedvez a gyermekek részére
indított táboroknak. Míg Németországban
igyekeznek kis testû, általában póni jellegû
lovakon tanítani, addig idehaza a nagy testû, éppen
ezért félelmetesnek tûnõ lovakkal teszik
ugyanezt. Azt is tudni kell, hogy másként viselkednek
a lovak futószáron, mint szabad terepen, és egy
kezdõ, ám ígéretesnek tûnõ
8-10 év körüli gyermek számára egy nagy
testû ló terepen történõ esetleges megfékezése
már csak fizikai adottságai miatt sem minden esetben lehetséges.
Hasznos tanácsként ajánlom minden szülõnek,
hogy elõször gyõzõdjön meg saját
szemével arról, hogy a kiszemelt táborban milyen
lovakat tartanak, mennyire meggyõzõ a velük való
bánásmód, milyenek a tartási körülmények,
és a szervezõk milyen tudásszintre kívánják
felhozni a gyerekeket.
– Mit kell tudni magáról az állatról?
– A lónak mind közvetlenül elõre,
ill. hátra van egy kb. 2 méteres holt látótere.
Ebbõl fakadhat az a közhiedelem, hogy az állat kirúg
vagy éppen harap. Fel kell készülni arra, hogy léteznek
ijedõs állatok, akik váratlan hangokra, neszekre,
zajokra rendkívül hevesen képesek reagálni.
Egyet viszont le kell szögezni: a ló nem gonosz, és
cselekedeteit sem rosszindulat vezérli.
– Mit tegyen ezek alapján gyerekünk?
– Itt megint utalni szeretnék arra, hogy
nem mindegy, hogy ki tartja ezeket a táborokat, hogyan készítik
fel a gyerekeket az állattal való kapcsolatra. Elmondható,
hogy célszerû a lovat oldalról közelíteni,
és egyben megszólítani az állatot. Kezünk
simogató mozdulata mellett, folyamatosan figyelemmel kell kísérni
a ló viselkedését. Vannak persze csiklandós
állatok, akik a simogatásra idegesen reagálnak,
de erre megint csak a táborvezetõnek kell odafigyelni.
Azt kell megtanulni, hogy bizalmat sugározzunk, miközben
félelmünket is le kell gyõznünk, hiszen amint
említettem, a ló alapvetõen ijedõs és
bizalmatlan, és ráadásul a gyerek szemében
ijesztõen hatalmas.
– Mennyire alakítható ki ez a bizalomépítés
egy hétben?
– Ez természetesen a gyerek hozzáállásától
is függ. Aki szereti az állatokat, annak nagyszerû
lehetõséget biztosít egy tábor arra, hogy
gondoskodással, szeretettel, ápolással, tisztítással
akár egy hét alatt is bizalmi kapcsolatba kerüljön
a lóval. Ez is a táborszervezõ ügyességén,
hozzáértésén múlik, hiszen alkalmat
kell biztosítani a gyerekeknek, hogy ne csak felsegítsék
õket egy idegenszerû lény hátára,
de elõbb egy kis kedvességgel, becézéssel,
simogatással kezdõdjön az ismerkedés, majd
lovaglás után kerüljön elõ a csutakoló,
a kefe, amit persze felügyelet mellett, de a gyerek végezhet.
Megjegyzem, a ló részérõl nagyfokú
bizalmat árul el, ha megengedi patái kitisztítását.
Ami a lovaglást illeti, nagyon sokan érzik úgy
két három nap után, hogy õk már urai
az állatnak, és ha ebben felelõtlen szervezõi
hozzájárulás is erõsíti a gyereket,
terepre érve könnyen kellemetlen helyzetbe kerülhet
az ifjú lovas.
– Hogyan kell szabályosan megülni
a lovat?
– Az órákat igénybevevõ
szakmai ecsetelés helyett azt tanácsolom, hogy mindenképpen
lazán, lábakat a ló oldalán enyhén
ívbe fordulón helyezve, lenyomott sarokkal, befelé
mutató ujjakkal, egyenes derékkal. Elég könnyû
testtartás? És ehhez tegyük hozzá, hogy ahány
ló, annyiféle megülést kell felvenni. A három
jármódot (lépés, ügetés, vágta)
minden ló másként veszi fel, ezzel is nehezítve
egy kezdõ helyzetét. Az is növeli a tábor
értékét, ha képesek e szempontok szerint
is összeválogatni az állományt. A biztonságos
és helyes ülés elsajátítására
azonban egy hét a legjobb szervezés mellett sem elegendõ.
– Milyen öltözék ajánlható
a lovasnak?
– A legfontosabb és a biztonságos
lovaglás elengedhetetlen kelléke az ún. kobak,
vagy lovas bukósisak. Esés elõfordulhat, és
kobak hiányában súlyos agyrázkódást
kaphat még a legjobb lovas is. Egyébként nem kell
túlzásba vinni az alkalomhoz illõ öltözködést,
viseletként ajánlható az aránylag testhez
simuló szövetnadrág, de semmiképpen se belsõ
varrású farmernadrág, betûrt ing, és
a kengyel használata miatt bokacipõ. Ennek talpa ne legyen
végig sima, sarokkal rendelkezzen, mert a kengyelben mozgó
cipõ könynyen elõrebukhat.
Elnézem Erika feszes tartású, fényesre
vikszolt lovaglócsizmáit, ezekben nem egy könynyen
esik át az ember a ló túloldalára.
Toronyi Zoltán
Rejtélyes darázsinvázió Vörösváron
Wenczl Misi bácsi
négy évtizede méhészkedik. Kertjének
kaptáraiban nyolc méhcsaládot nevelt, óvott
féltõ gonddal. Sok munkát adtak, és sok
örömet szereztek neki ezek a kicsi, szorgos állatok,
akiket nagyon megszeretett a sok-sok év alatt. Kamrája
mindig tele volt aranyszínû mézzel, közte lépes
mézzel is, amit a saját találmánya szerint
készített, s amire nagyon büszke volt.
Tavaly szeptemberben sötét árny borult
a méhesre. Mézre éhes, rabló darázshad
támadt a kaptárakra, s gyilkolni kezdte a méheket.
Amikor Misi bácsi észrevette a bajt, már
késõ volt. Mind a nyolc család elpusztult, s a
méz java is odalett. Rengeteg kára lett az idõs
embernek.
Misi bácsi szinte sírva mesélte el
a történteket, majd sóhajtva tette hozzá:
– Nem hiszem, hogy újra kezdem a méhészkedést,
nyolcvanhét éves vagyok, elfáradtam. Meg aztán
nincs pénzem többezer forintért új méhcsaládokat
venni. Jobb híján nem marad más, minthogy a méhészújságokat
böngészgessem…
Vörösvár többi méhésze
is hasonló károkról számolt be. A darazsak
szinte mindenütt tönkretették a méheseket. De
a lakóknak is rengeteg kellemetlenséget okoztak a sárga
potrohos, agresszív rovarok.
Zsarnóczy Istvánnak
40 méhcsaládja pusztult el. 600 000 forint kár
érte. Tetézte a bajt, hogy a biztosító nem
kötött a méhesekre biztosítást.
– Próbáltunk védekezni a darazsak
ellen, ahogy tudtunk, de ezúttal az üvegcsapdák sem
voltak hatásosak – panaszolta a szakértõ
méhész. – Kérdezgettem más településen
lakó méhész ismerõseimet, elõfordult-e
ott is a darázsinvázió, de sehol sem tapasztaltak
hasonlót.
Nemrégiben összefutottam Misi bácsival,
aki õszi keserûsége ellenére tavasszal vásárolt
egy új méhcsaládot. Vett volna többet is,
de egyelõre nem kapott. A méhészújságot
persze azóta is böngészgeti, de most már újra
van miért...
F. A.
IMPRESSZUM:
Copyright © Pilisvörösvár Város Önkormányzata
e-mail
Szerkesztõ: Schuck Béla e-mail