 |
Áll a bál, ha utcabál?
A Heimatverein szervezésében lezajlott utcabált említõ Várhegyi Ferenc által jegyzett Pünkösdi zsörtölõdések címû íráshoz lenne néhány gondolatom.
Ha a cikk szerzõje jelen volt a rendezvény kezdetétõl a végéig, akkor bizonyára azt is tapasztalta, hogy több száz ember önfeledten szórakozott, csak úgy pörögtek a párok a tánctéren a kedvelt dallamokra. Kifejezetten jó hangulat volt, persze mindig lehet kifogásokat találni, nézzük sorjában. „Jó volna, ha jövõre nem "scheise"-zést kellene hallgatni a német vendégektõl, mert hogy porban, árnyékmentes helyen kellett leülniük. Sehol egy napernyõ...” Valóban szép júniusi napunk volt, egész nap sütött a nap, ami egyfelõl áldás, hiszen szakadó esõben nehéz szabadtéri programot szervezni, másfelõl természetesen ezért nagyon meleg volt, a rendezvény területén nincs sok nagy fa, de azt el kell mondani, hogy amennyire az lehetséges volt, árnyékba igyekeztek helyezni a zenekarokat. Egy térzenét szolgáltató zenekar napernyõvel való védelme elég érdekes elképzelés, talán egy hatalmas napernyõre gondol a szerzõ, vagy négy-öt zenekari tag húzódna egy-egy napernyõ alá? Mindegy. Az utcabál illetve a térzene már csak ilyen, hacsak nem egy ligetes területen rendezik, hatalmas fák árnyékában, ez Vörösváron jelenleg nem adott, így marad a napsütés. „Sehol egy pontos forgatókönyv, amely alapján egyszerre érkezhettek volna a három irányból érkezõ vendégek – ahogy annak történni kellett volna.”
Hmm. Talán ha minden zenekar karmestere óraegyeztetést tart, és egyeztetik az adott idõ alatt megtenni kívánt távolságot, a megtételéhez szükséges idõ hosszát, a szükséges sebességet, és az objektum megközelítését, a megfelelõ harcállások egyidejû elfoglalását, talán együtt érkeztek volna. De mivel ez egy egyszerû utcabál és nem a szövetséges erõk partraszállása, ennyi bõven belefér.
De a lényeg számomra nem ez. Hanem az, hogy ha már egy részletes beszámolóra nem futja, amelyben akár ugyanezeket az észrevételeket is megtehetné a szerzõ, akkor inkább ne kezdjen bele annak részletezésébe, hogy milyen hiányosságokat tapasztalt. De ha az említett eseményszervezési egyetemi szintû ismeretekkel, vagy józan paraszti ésszel bizonyára rendelkezve, meg lehetne próbálni, például – ha már úgyis a sport a szakterülete a szerkesztõ úrnak – egy Sportmajálist rendezni, egyszerre érkezõ zenekarokkal, napernyõkkel, ez egy ötlet arra, hogyan „…mutassuk meg, hogy tudunk úgy szervezni, mint õk. Ha nem jobban.” Így jogos lenne a királyi többes, és ekkor megbizonyosodhatna róla, milyen nehéz feladat egy ilyen rendezvény megszervezése. De jelenleg a helyzet az, hogy városunkban a Heimatverein rendezi a farsangtemetést, a májusfa-állítást, a pünkösdi utcabált, valamint a szüreti felvonulást. Ez már önmagában is dicséretet és nem fanyalgást érdemelne.
dr. Biró Benjamin
