Vörösvári Újság Online

Pilisvörösvár a hetedik helyen végzett az NB II-es labdarúgó-bajnokság Winner csoportjában. A korábban már sokszor részletezett okok miatt az idény végére elfogyott a pénz, a játékosok azonban becsülettel tették a dolgukat, végigjátszották a bajnokságot. A legjobb hatba, a felsõházba ugyan nem tudtak bekerülni, de nincs mit szégyellni a hetedik helyezésen sem.

Fõleg azért, mert jó ideig ez lesz az utolsó NB II-es eredményünk. Feketén-fehéren kiderült ugyanis, hogy a város a klub vezetõinek erõfeszítése ellenére sem tud eltartani egy NB II-es focicsapatot. Nincs elég tõke, nincs elég szponzor, és nem elég az önkormányzat ereje sem. A jelenlegi feltételek mellett az ilyen szintû focihoz évi több mint 20 millió Ft-ra lenne szükség. Sok. Ennyi pénz elõteremtése nem csak nálunk, másutt is komoly gondokat okoz. Egyre több csapat lép vissza, a magyar labdarúgásban égetõ gondok vannak. Akadnak kivételek, ilyen lehet például Kiskunhalas, ahová szinte a teljes vörösvári felnõtt gárda átigazolt. Vagy a BVSC, amely éppen tõlünk vásárolta meg az NB II-es indulási jogot. De általánosságban elmondható, hogy az úgynevezett profi futball válságban van. Sõt, sok helyütt már az amatõr bajnokságokban is egyre kevesebb együttes szerepel. Ez egyébként vélhetõen csak átmeneti jelenség, a magyar foci ereje éppen a kis egyesületekben, a hobbi focistákban és az utánpótlás-nevelésben van. Illetve az utóbbiban kellene hogy legyen.

Mindezt azért jó tisztázni, mert a vörösvári foci is ezen az úton jár. Bele kell nyugodni, hogy jó néhány évig nem lesz NB II-es csapatunk. Remélhetõleg lesz viszont remek utánpótlás-nevelésünk, megyei elsõ osztályú felnõtt csapatunk és talán furcsa, de NB II-es ifjúsági együttesünk.

Legalábbis a BVSC-vel kötött megállapodás ezt tartalmazza. Heer Ferenc, a PLSE elnökének elmondása szerint a fõvárosi klub vállalta, hogy a vörösvári játékosokat elindítják az NB II-es ifjúsági bajnokságban. A fiatalok így játékban maradnak, ami nagyon fontos a jövõjük szempontjából. Az onnan most kiöregedõ játékosok pedig bekerülnek a vörösvári felnõtt csapatba, amelyet a vezetõk a megyei másodosztályban szeretnének indítani.

– Ez tûnik a legjobb megoldásnak – mondja Heer Ferenc, a klub elnöke. Sajnos, a végén már a szponzorok is visszavonulót fújtak, mert látták, hogy az NB II meghaladja erõinket. A megyei másod- vagy elsõ osztályt viszont elvállalhatjuk. Számunkra is tanulságos volt az elmúlt idõszak. Vörösváron szeretik az emberek a jó focit, de azt is legalább annyira szeretik, ha hazai játékosoknak szurkolhatnak. Nos, ebben most nem lesz hiba. A csapatokat vörösváriak és környékbeliek fogják alkotni. A legkisebb gyerekekkel Széplaki József dolgozik majd, és keressük már a felnõtt csapat edzõjét is. Szeretnénk egy szerényebb szinten mûködõ, de stabil, jó utánpótlással rendelkezõ klubot kialakítani. Olyat, amelynek a körülményei is megfelelõek. Mert ne feledjük, a sportoláshoz létesítmények is kellenek. Vagy egy új sportközpont, csarnokkal, uszodával, focipályákkal, vagy amíg az el nem készül, egy jó állagú régi pálya. Nos, ez utóbbival lesz még elég teendõnk. Most például kell vennünk egy új traktort, mert a régi, több mint 20 éves masina teljesen elhasználódott már. És félmillió Ft-nál olcsóbb gép, amellyel sokáig lehet gondozni a pályát, nincs. A pálya karbantartása akkor is pénzbe kerül, ha nem NB II-es csapat játszik rajta. Ezt csak azért mondom, mert lehet, hogy egy nyugalmasabb élet következik most a vörösvári labdarúgásban, de unatkozni azért nem fogunk.

A tavaly novemberi tisztújító közgyûlés után a Magyar Mountain Bike Szövetség új elnöksége idén tavasszal Benkó Lászlót, a vörösvári Pilis Cross Country Club szakmai vezetõjét kérte föl az utánpótlás válogatott szövetségi kapitányi tisztségére. Ez a felkérés nyilván az eddigi munkájának az elismerése is, de mint a beszélgetésünkbõl kiderül, a kapitány helyzete azért nem olyan könnyû.

– Korábban már voltál szövetségi kapitány, de lemondtál errõl a tisztségrõl. Most azonban újra felkértek, hogy vállald el. Mi volt a baj néhány hónapja, és miért vágtál bele újra?

– A korábbi vezetõkkel nehezen találtam meg a közös hangot. Dunai Imre felnõtt kapitány az egyébként általa helyesen és jól leírt válogatási elveket nem tartotta be, és a végén az került be a magyar válogatottba, akinek erõsebb volt az érdekérvényesítõ képessége. Furcsa helyzet volt az is, hogy Dunai Imre egyben az elnökség tagja is volt, márpedig a két dolgot célszerû különválasztani. Mert mikor elnökségi tag valaki és mikor szövetségi kapitány? Mikor melyik minõségében nyilatkozik, vagy tesz valamit? Hogyan számol el a kapitány az elnökségi tagnak, saját magának? Ebben én nem akartam részt venni, ezért inkább lemondtam. De így legalább volt idõm megírni a szakdolgozatomat, és felkészültem az államvizsgámra is.

– Sikerült. Immár jeles eredménnyel végzett kerékpáros szakedzõ vagyok.

– Az új elnökség felkért erre a munkára. A Dunai féle irányvonal nem váltotta be a reményeket, most talán rendezõdnek a dolgok. Bár nem a legszerencsésebb a versenyszezon közben átvenni valamit. A zsúfolt versenynaptár miatt például nem tudtam hétvégi edzõtáborozást szervezni a válogatottnál szóba jöhetõ versenyzõk számára, így most kénytelen vagyok hétköznap rendezni egyet. Ezt muszáj megcsinálni, mert úgy nem lehet kiállítani egy válogatottat, hogy a versenyzõk csak a futamokról, felületesen ismerik egymást, de nincs komolyabb kapcsolatuk egymással. És ugye a munkát is el kell végezni. Ezzel együtt egy szlovákiai versenyen már láthattam, hogy ki mire képes, és egy németországi Világ Kupa futam tovább árnyalta a képet. Sajnos pillanatnyilag a nemzetközi mezõnyben nem állunk jól. Hiányzik a tavalyi év, amikor az utánpótlás korú versenyzõknek csak kevés alkalmuk volt komoly versenyeken indulni. Igaz, a német verseny erõsebb volt, mint egy VB, mert a jelentõs országok itt több kiváló bringást indítottak, mint ahány részt vehet tõlük egy VB-n. Így például Herczog Andrásnak nem négy-négy svájci, cseh, olasz, német stb. menõvel kellett megküzdenie, hanem országonként nyolccal. Így is 72-ik lett, ami nem rossz, de ha nagyobb a tapasztalata tavalyról, elõrébb végezhetett volna.

– Az U-15, az U-17, és a junior korosztá-lyért. Mindhárom korcsoportban vannak vörösváriak is a válogatott keretben. De hangsúlyozom, hogy nem azért, mert a mi egyesületünk tagjai, hanem az eredményeik miatt. Pécsett például egy váltóversenyen két csapatot indítottunk, és elhoztuk az elsõ két helyet. Csak érdekességként mondom, hogy a váltóversenyben csapatonként négy fõ vesz részt, egy idõsebb, tehát senior korú versenyzõ, egy felnõtt és egy junior korú bringás és egy lány.

– Csodálkoznék is, ha az ország legeredményesebb klubjának ne volnának válogatottjai. Kik õk?

– Az U-15-ben Benkó Barbara és Dancsuly Dávid, az U-17-ben Gáborházi Ágnes, a junioroknál Herczog András. A junioroknál Herczoghoz csatlakozik még a kistarcsai Kemecsei Zsolt és a ceglédi Molnár Éva Lotti. Velük megyünk például a bécsi osztrák bajnokságra is, ami nagyon jó szintfelmérõ lesz számunkra.

– Egyelõre csak egy évre, ami egyébként nem a legjobb a munka szempontjából. Az elõrelépéshez több évre van szükség. De ugyanakkor azt is meg tudom érteni, hogy idén és jövõre a felnõttek próbálnak az olimpiai minõsítõ versenyeken úgy szerepelni, hogy ott legyenek az athéni ötkarikás játékokon. Az utánpótlás fejlesztése, menedzselése így most egy kicsit háttérbe szorul. Ez nem jó, de most ez a helyzet a sportágban. Egyelõre nem tudunk hosszabb távra tervezni. Addig is, amíg kialakulnak a feltételek, végzem a dolgom, és év végén majd meglátjuk, milyen lesz a folytatás.

Diákolimpia - Orfû, 2003. 06. 01.
Benkó Barbara: 1., Gáborházi Ágnes: 2., Solymosi Szilvia: 1., Dancsuly Dávid: 2., Gáborházi Károly: 2., Herczog András: 1., Tátrai Zoltán: 1.

Magyar kupa 2. - Pécs, 2003. 06. 02.
Benkó Barbara: 1., Gáborházi Ágnes: 2., Solymosi Szilvia: 3., Dancsuly Dávid: 2., Gemela Márton: 2., Gáborházi Károly: 1. Váltó verseny: Benkó Barbara, Herczog András, Benkó László, Türk János: PCCC 1. hely. G.Varga Ágnes, Tátrai Zoltán, Grósz Béla, Solymosi Gyula: PCCC 2. hely.

Osztrák bajnokság - Bécs, 2003. 06. 22.
Benkó Barbara: 2., Gáborházi Ágnes: 3., Dancsuly Dávid: 4., Gemela Márton: 9., Herczog András: 1.

XC verseny - Nagykovácsi, 2003. 06. 22.
Solymosi Szilvia: 1., Solymosi Bálint: 5., Arzt Gábor: 7., Tátrai Zoltán: 2., G. Varga Ágnes: 2, Solymosi Gyula: 4., Türk János: 17.

Május 28-án ismét megrendezték a Challenge Dayt, a Kihívás Napját, amelyen most elõször, hivatalosan részt vett a város is. Ezt az eseményt, amely a TAFISA-nak, a Szabadidõsportok Nemzetközi Szervezetének a rendezvénye, eddig 12 alkalommal szervezték meg Magyarországon. A mozgalom lényege, hogy minden évben egyszer, legalább 15 perccet mozgással, játékos vetélkedõkkel, sporttal töltsenek el az emberek. Hogy ezáltal is kedvet kapjanak a mozgáshoz, az egészséges életmódhoz. Természetesen mindenki tudja, hogy ennyi mozgás valóban csak a kedvteremtéshez, az élményszerzéshez elég, de már ezért is érdemes csinálni. Fõleg hazánkban, ahol egy néhány évvel ezelõtti felmérésbõl sajnos, kiderült, hogy egy magyar ember naponta alig 8 percet tölt el aktív mozgással. TV nézésben viszont világviszonylatban is dobogón állunk, a napi közel 2 óránkkal.

Az adatok lesújtóak, amelyeket ismerve aligha kell csodálkoznunk a lakosság elkeserítõ egészségügyi állapotán. És ha ehhez azt is hozzátesszük, hogy míg a skandináv országokban az emberek több mint 80 %-a rendszeresen mozog, Magyarországon ez csak 1-2 %-ra tehetõ. És ennek jelentõs része is a jobb módúak közül kerül ki, tehát – tisztelet a kivételnek – nem a szélesebb rétegekbõl.

A kép siralmas. Éppen ezért meg kell becsülnünk minden kezdeményezést, amely ezen megpróbál változtatni. Éppen ezért fontos, hogy például a Kihívás Napja is minél több embert megmozgasson. Éppen ezért nem elég – bármennyire is örvendetes a város részvétele – hogy csak az intézmények dolgozói, diákjai vegyenek részt benne. Éppen ezért az kell, hogy a Kihívás Napja (is) beépüljön az emberek életvitelébe. A város az elsõ lépéseket mindenesetre már megtette. Kicsit néha kapkodva, mert bizony a szervezõk felhívása meglehetõsen késõn érkezett meg a városba, de becsülettel helytállva. A Gradus Óvoda és a Templom Téri Általános Iskola kivételével (utóbbi egy hétre rá a saját sportnapját szervezte meg) minden intézmény részt vett a Kihívás Napján. (Magyarországon egyébként az eltelt 12 év során 1451 település lakossága vállalt szerepet ebben a mozgalomban.)

A Rákóczi utcai óvoda gazdag programot kínált, a gyerekek és a szülõk futásban, tornában, játékos sorversenyben, kerékpározásban és labdarúgásban mérhették össze tudásukat, a hölgyek, pedig kipróbálhatták magukat aerobikban is. Náluk összesen 124 fõ vett részt a sportfoglalkozásokon. A Széchenyi utcai óvodában zenés gimnasztika, játékos csapatversenyek (futás, ugrás, mászás, kúszás), futóversenyek, aerobik, labdarúgás és foot bag alkották a mûsort, amelyben összesen 176-an vettek részt.

A Zrínyi utcai óvoda zenés tornáján és akadályversenyén 127-en szerepeltek. A Vásár téri általános iskolában az úszást és a labdajátékokat helyezték elõtérbe, itt 117-en sportoltak. A Mûvelõdési Ház táncprogramjain 80-an vettek részt. A Német Nemzetiségi Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola futó és aerobik foglalkozásain 310-en sportoltak egy jót.

A leggazdagabb kínálattal a Muttnyánszky Ádám Szakképzõ Iskola rukkolt ki, náluk szám szerint 177-en pingpongoztak, fociztak, futottak vagy sétáltak, szkandereztek, zenés gimnasztikáztak, vagy vettek részt kidobós játékban, tréfás versengésben. Ez összesen 1111 fõ.

Elsõre nem rossz. És jövõre még jobb lehet, mert ahogy Kutasi Jánosné, a polgármesteri hivatal oktatási fõelõadója elmondta, az elsõ tapasztalatok alapján megállapodtak az intézmények vezetõivel, hogy jövõre a Kihívás Napján való részvételt beépítik a munkater-vükbe. És ami még ennél is fontosabb, 2004-ben a vörösvári sportegyesületek is bekapcsolódnak majd a programba. Ez garantáltan ugrásszerû minõségi és létszámnövekedést jelent majd. Persze az volna a jó, ha ez a szám, nem csak a rendszeresen sportolókkal nõne.

Mert nézzék meg még egyszer a cikkben leírt elkeserítõ adatokat. Ezeken változtatni, ez az igazi Kihívás. Jó Napot hozzá.

A Pilisvörösvári Szabadidõ Egyesület, a Pilisvörösvári Labdarúgó Egyesület és a Halastó Camping július 19-én sportnapot szervezett a kempingben. A kitûnõ kezdeményezéshez mérsékelt részvétel társult. Kár, pedig a rendezõk szándéka nyilvánvaló volt: minél több embert megmozgatni, minél több városlakóval megértetni, milyen fontos a rendszeres mozgás a szabadban.

A legnagyobb érdeklõdés a kispályás labdarúgó-bajnokságot övezte: 11 csapat nevezett a viadalra. A késõ délutánig tartó küzdelemben végül is a szántói „Döglegyek” csapata gyõzedelmeskedett.

Az asztalitenisz-bajnokság nyertese a nõknél Müller Edina, a férfiaknál Martinec Gyula lett.

A gyerekek nagyon élvezték a Péleusz Nyelviskola által szerveztett métajátékot. Ebben a Pilisi Madarászok csapata bizonyult a legjobbnak.

Futásban – a fiúk versenyében – Hegybányai Bendegúz bizonyult legyõzhetetlennek, aki 3, 43 perc alatt futotta körül a Nagy-tavat. A nõk versenyét Pál Tiborné nyerte.

Aki csak a karizmait akarta fejleszteni – gasztronómiai tudása mellett – egy kis kevergetéssel, a halászléfõzõ versenyen tündökölhetett. A legjobb halászlét a Grószné Krupp Erzsébet polgármester elnökölte zsûri Wippelhauser Jánosnénak ítélte oda.

A sportnap erõs embere Diószegi Péter lett. Így õ vehette át a Molnár Sándor által felajánlott díjat.
Mindazok, akik eljöttek a sportnapra, remekül érezték magukat – sajnálhatják, akik otthon maradtak!

Az izzasztó és jólesõen fárasztó nap után, szervezõk és sportolók egyaránt jól szórakoztak az esti bálon. Ahol a talpalávalót az Ungarndeutsche Jungs szolgáltatta.

A bírósági bejegyzés után, július elején már hivatalosan is megkezdte mûködését a Pilisvörösvári Szabadidõsport Egyesület. Pándi Gábor elnök elmondta, remény van rá, hogy a már mûködõ kispályás labdarúgás és futás mellett az asztaliteniszt is hamarosan be tudják indítani. A sakkfoglalkozásokat nyáron szüneteltetik, õsszel viszont szeretnék újra meghirdetni. Valamint elképzelhetõ, hogy a kerékpárosok és a túrázók is rövidesen bekapcsolódnak az egyesület munkájába.