 |
Júliusban Vörösvár nyári álomba merült. Aki tehette, elmenekült valami vízpartra. Az itthon maradó álmos pihegõk közül is sokan kikapcsolták mobiltelefonjukat, õket most felejtsék el, megszûntek, ne zaklassák õket. Kitört a nagy urlaub.
Újságot aztán végképp nem lehetett csinálni. Az egész hónapban szinte alig történt valami, és senkit nem lehetett elérni. „Most két hétre elutazom” – hangzott mindenütt az egyforma válasz. Na, erre aztán a rovatszerkesztõk is megunták, és maguk is üdülésbe csaptak át...
Hamarosan azonban itt a búcsú, és Vörösvár ismét feléled. Az üdülõk lassan visszaszivárognak barnán és elégedetten a külhonból. És nemsokára a külhon látogat el hozzánk.
Augusztus a település csúcsideje. Hagyományosan ilyenkor látogatnak ide a német rokonok, ismerõsök, megtelik a város, az udvarokban német rendszámú elegáns autók parkolnak, esténként zene szól, vigadozás vidám zaja hallik.Gyerekkoromban soha nem értettem, mitõl „búcsú” a búcsú. Tán attól, hogy a vidám együttlét után a vendégek elbúcsúznak és hazamennek?
Csak jóval késõbb értettem meg, hogy ennek a szónak egészen eltérõ jelentései vannak.
Hétköznapi értelemben valóban az elváláshoz kötõdik a jelentése. De vallási értelemben is kétféle: egyrészt a purgatóriumi büntetés elengedését jelenti – fel is idézõdik gimnáziumi tanulmányaimból a búcsúcédula fogalma –, másrészt egy templom védõszentjének emlékünnepét.A vörösvári plébániatemplomot az 1932-34-es nagy átalakítás után Nagyboldogasz-szony tiszteletére szentelték fel. A fiatalok közül persze sokan nem tudják, hogy az Õ ünnepét tartjuk ilyenkor augusztus közepén. Õk egyszerûen csak jól érzik magukat a ringlispílek, dodzsemek, céllövöldék és árusok vidám forgatagában.
Szerelmek is szövõdnek ilyenkor, életfonalak tekerednek...Nem sokat kellett töprengenie az ötletgazdáknak akkor, amikor az elsõ Pilis-vörösvári Napokat megrendezték: vajon mikor legyenek e jeles, ünnepes napok? Egyértelmû volt, hogy a vörösvári búcsú idején. Az ünnep szövetét színesítik az egy hétre szóló kulturális rendezvények, s legfõképpen a zenés-táncos esték, melyek közül a hagyományos svábzenés, könnyed szórakozást ígérõk a legnépszerûbbek.
Az ünnepi hangulatot megkoronázza – jó itt ez a szó igazán – Szent István ünnepe. Kitárulkozásra, s magunkba fordulásra egyaránt alkalmasan.
A búcsú után már valóban a búcsú jön: búcsú a nyártól. A napok rövidülnek. Szeptember 1-je közeleg, a naptár legutáltabb – sõt: útáltabb – napja.
Búcsúkor minálunk is együtt a család. Bécsben élõ nõvérem is hazajön. Összeülünk anyámék háza elõtt, nagyokat beszélgetünk, visszaidézzük újra a családi történeteket, adomákat. Ki nem fogyunk a szeretetbõl és iróniából.
Augusztus végén a nõvérem hazamegy, a következõ búcsúkor jön legközelebb.
Csak a szeretet nem búcsúzik.Az a hétköznapokon is velünk marad.
Fogarasy Attila
