Vörösvári Újság Online

Ki mint vet, úgy arat – tartja a mondás. Történetesen azonban a mondások sem mindig megbízhatóak. A vörösvári gazdák ugyanis hiába vetettek jól, az idei aratáskor kénytelenek voltak beérni a tavalyi termés harmadával. A rendkívüli aszály nemcsak a termésátlagokat apasztja le, hanem a gazdák kedvét is, hogy egyáltalán újra bevessék a földet, és gabonát termesszenek.

– Amit nem vitt el a fagy, azt elviszi az aszály – sóhajt Marosi Gusztáv falugazdász, aki nagyon jól ismeri a pilisi gazdák gondjait, bajait. – 150-200 milliméter csapadék hiányzik a földbõl. Van olyan termelõ, aki még a 10 mázsa termésátlagot sem érte el az idén. Persze, gondos trágyázással, tápanyag-visszapótlással, a helyes fajta kiválasztásával és a megfelelõ, korszerû technológia alkalmazásával csökkenteni lehet a veszteségeket.

Ziegler Istvánnak az idén búzából harmad-negyedannyi termett, mint tavaly. Kiszámolta, hogy több anyagot (vetõmagot, trágyát, kemikáliákat) vitt ki a határba, mint amennyi búzát betakarított.

– Napok óta spekulálok – mondja felhõs homlokkal –, hogyan tovább. A mezõgazdaságban olyan kicsi a haszon, hogy egy ilyen gyenge termés évekre visszavetheti a gazdálkodást. A legrosszabb az, hogy abban a tudatban kell végigdolgoznom az évet, hogy már biztosan veszteséges leszek. Olyan földeken kezdtem gazdálkodni, amelyek évtizedig teljesen elhanyagoltan, parlagon hevertek. Nagyon sok pénzt és energiát fektettem bele, hogy ezeken a földeken ismét virágzó mezõgazdaság jöjjön létre. Tavaly már biztató jelek mutatkoztak, hogy megérte… És most ez a szörnyû aszály. Ha így folytatódik, még vetni sem fogunk tudni…

– Nagyon el lennék keseredve, ha vetettem volna búzát is, mert biztosan semmi hasznom nem lett volna belõle. A rétemen is csak egyszer tudtam lekaszálni a füvet, míg tavaly négyszer. Szerencsére én nem ebbõl élek, szinte csak hobbiból csinálom.

Müller Márton mindössze néhány hektáron vetett búzát – így jött ki a vetésforgó. Nem nagyon bánja, mert a tavalyinak õ is csak a harmadát tudta betakarítani. Igaz, a termés kevés volt, de a minõsége jó. Földjének nagy részén mustármagot vetett, amitõl a búzáénál jobb eredményt vár.

– Sajnos ebben az évben nemhogy nyereségük nem lesz a gazdáknak, de még a mûvelési költségeik sem térülnek meg. Ezért sokan vissza nem térítendõ támogatást remélnek az államtól. Akármi is lesz, folytatom a gazdálkodást. Én nem spekuláció céljából szereztem vissza a földet.

Müller úrtól – aki képviselõként és mezõgazdasági tanácsnokként a helyi önkormányzatban is szívén viseli a helyi gazdák sorsát – megtudom, hogy hamarosan megalakul a helyi Földhasznosítási Bizottság. Ennek konkrét feladatairól azonban egyelõre még nem rendelkezünk elegendõ információval.

A parlagfû Magyarországon nem õshonos növény, rohamos hazai terjedése kevesebb mint száz évre tehetõ.
Miután nincs természetes biológiai ellensége nálunk, a klimatikus viszonyok (télen a fagymentes napok alacsony száma, késõbb a meleg, száraz idõjárás) nem gátolják növekedését a legtöbb kultúrnövényünkkel szemben; illetve a mûvelésbõl kivont, gazdátlan, elhanyagolt földterületeken vagy településrészeken megfelelõ viszonyokat talál: gyors terjedése nemcsak érthetõ, de – megfelelõ ellenakciók nélkül – várható, hogy Magyarország teljes területén magas fertõzöttség lesz néhány éven belül.

2002-ben 5.400.000 hektáron volt kimutatható védekezés elõtt.
A mentesítésre több lehetõség is van, de nincs egyetlen, mindenütt eredményesen használható eljárás.

A biológiai módszerek (olyan növény- vagy állatfajok betelepítésével, amelyek bármilyen úton, de gátolják növekedését, szaporodását) jelenleg nem jönnek szóba, többek között bizonytalan eredményük és hosszú távú kiszámíthatatlanságuk miatt sem.

A vegyszeres irtás elsõsorban nagyobb, öszszefüggõ területeken költséghatékony, nagymennyiségû elõzetes, részben koordinált szervezõmunkát és pénzt igényel, amelyek feltételei várhatóan csak a késõbbiekben állnak rendelkezésre. Ez az eljárás természetesen kizárólag szakértõ kezekbe való.

A leghatékonyabb, bár élõmunka igénye miatt kisebb területeken érvényesülõ mentesítési lehetõség a mechanikai irtás: a gyomlálás, a tövek kihúzása (korábbi idõben, kisebb méreteknél. Kesztyûben kell végezni!) vagy a talajszinti, gyökérnyaki sarabolás (ezek a növények nem tudnak újra hajtani), illetve késõbb a kapálás, kaszálás.

A kaszálást a legtöbb helyen legalább egyszer meg is kell ismételni, mert az igen alacsonyan elágazó rügyekbõl, elsõ oldalhajtásokból, amelyeket éppen a talajhoz való közelségük miatt a kasza nem ér el teljesen, további hajtások fejlõdnek. Ezért a már mentesített területek utóellenõrzése is szükséges 3-4 hét múlva. Sûrûbb állományban, amelynek virágportermelõ képessége meghaladja a ritkább állományú parlagfüves területekét, szintén ez a célravezetõ mechanikus módszer. A mechanikus módszerek alkalmazásakor megoldandó az eltávolított növények elszállítása és feldolgozása, elsõsorban komposztálással.

A parlagfû növény eltávolítására a legalkalmasabbak a pollenszórás megkezdését megelõzõ napok, hetek lennének, ami nem teljesen egységes dátum országszerte, de a mentesítõ akciók közösen, egyidejûleg szervezve érik el a legnagyobb hatást.

Hazánkban a tél erejétõl, hosszától függõen általában március végén indul meg a parlagfû kelése, amely április-májusban éri el a csúcsát, de kisebb intenzitással egészen az õszi fagyokig tarthat. Ezért, ha az eltávolítás túl korán történik, újrakelés és a növény rendelkezésére álló idõ hosszától függõen akár újabb növényporszórás is várható már egyszer mentesített területen. Intenzív növekedése júniusra, július elejére tehetõ, az elsõ pollenszemcsék július közepe táján várhatók a csapdákban.

A virágzás megkezdése után a pollenek hatásának már koncentráltan, fokozottan lesz kitéve az, aki a mentesítést végzi. Különösen a kézi mentesítés járhat azzal a veszéllyel, hogy ismert tüneteket súlyosbít, vagy ki is válthat friss tüneteket olyanokban, akik már kapcsolatba kerültek a parlagfû pollennel, de nem voltak tüneteik. Ebben a helyzetben az arc (orr-száj) maszk már nem nyújt megfelelõ szûrõ hatást.

Intenzív pollenszórás és ezzel együtt a parlagfû allergiás betegek tömeges jelentkezése a háziorvosi és más szakorvosi hálózatokban július végére és augusztus egészére tehetõ, de késõbb is tart. Augusztus végétõl új betegek jelentkezése elsõsorban olyan körbõl várható, akik parlagfûmentes helyrõl térnek vissza, a már ismert betegek közül azok keresik fel ismételten a rendelõket, akiknek az addig alkalmazott gyógyszerek nem hozták meg a kívánt tünetcsökkenést, életminõség-javulást.

Az összefoglalót készítette prof. dr. Nékám Kristóf, a Magyar Allergológiai és Klinikai Immunológiai Társaság elnöke