Vörösvári Újság Online

Különleges nap volt életünkben, hiszen olyan embert ünnepelhettünk és köszönthettünk, aki 23 évig igazgatója volt az általános iskolának.

Sebõk Dezsõ Galgahévízen kezdett tanítani 1955 szeptemberében. Piliscsabára matematika-fizika szakos tanárként került 1956-ban. Majd a Budai és a Szentendrei járás matematika-fizika szakos szakfelügyelõje lett. Ezt a feladatát hosszú éveken keresztül látta el. 1968-ban kérték fel a Templom Téri Általános Iskolába, igazgatónak. Az iskola 68-ban önálló intézményként mûködött, majd 75-ben került sor az összevonásra. Igazgatósága ideje alatt, a Pest Megyei Igazgatói Munkaközösség vezetõjeként is irányította a megyében dolgozó iskolák vezetõit. A Templom Téri Általános Iskola az õ vezetése alatt vezetõképzõ bázissá vált, szintén õ indította el a korszerû munkacsoportok megszervezésének, mûködtetésének módszertani kidolgozását. A témával kapcsolatosan egy szakmai-módszertani kiadványa is megjelent. Munkáját mindvégig a szakmai igényesség, az emberséges hozzáállás, a kollektivitás és a segítõkészség jellemezte iskolán belül és a bõvebb szakmai körökben is.

Munkásságának köszönhetõ, hogy Pilisvörösváron a nemzetiségi oktatás jelentõs szerephez jutott. Ennek szakmai és szervezeti kereteit õ szervezte meg, amely nemcsak az iskolai kereteken belüli nyelvoktatásra, hanem az ahhoz kapcsolódó nemzetiségi hagyományok és kultúra ápolására is kiterjedt. Az õ nevéhez fûzõdik az 1981-ben elkezdõdött németországi cserekapcsolatok kialakítása. Magas színvonalú munkájának elismeréseként 1978-ban Kiváló Pedagógus, 85-ben Kiváló Munkáért, és 95-ben Eötvös József Pedagógus Emlékérem kitüntetésekben részesült.

Sok-sok munkában megfáradt pedagógus arca simult ki az örömhírre, hogy sok év eltelte után, a nyugdíjas éveit töltõ Sebõk Dezsõ igazgató úr végre átvehette Grószné Krupp Erzsébet polgármester asszonytól az Arany Katedra Emlékplakettet. Hatalmas meglepetés és öröm volt ez számára, hiszen aktív munkáját már jó pár éve befejezte, azaz letette a tanítás és a vezetés „lantját”. „Szó bennszakad” – idézhetnénk Arany Jánost, hiszen sokáig nem tudott megszólalni, könnyeit nyeldesve, meghatottságát férfiasan leplezve.

Segítettünk neki, hiszen hosszan tartó taps és köszöntés kísérte. Folytatta a köszöntõ szavakat Kutasi Jánosné, oktatási fõelõadó, Temesvári Anna, önkormányzati képviselõ, az Oktatási Bizottság elnöke. Igazgatónõnk, Breierné Kalmár Éva, mint utód, és mint Sebõk Dezsõ igazgató úr tantestületének régi tagja szólalt meg nevünkben, kifejezve tiszteletünket, szeretetünket. Természetesen nem maradt le a tanulóifjúság sem: Mitropulu Artemisz (8. b.), Feldhoffer Dóra (7. a.), Kõszegi Judit (8. b.) és Szõgyényi Dóra (7. b) gyönyörû verseket hoztak ajándékul.

Nyugdíjas igazgatónknak, reméljük, hogy ez a nap az öröm és jó emlékezet napja marad, és ez kíséri végig további életét.

Hagyományainknak megfelelõen a tanév utolsó hetében tartottuk tanévzárásként a „Diákhetet”. Az elsõ nap a kétnyelvû kultúráé volt, tanulóink táncoltak, énekeltek, verset mondtak németül és magyarul. A megnyitót követõen a diákok ügyességükrõl és tudásukról adhattak bizonyságot a Ki mit tud?-on és az európai uniós vetélkedõn. Természetesen már ezen a napon elkezdõdött a „diákfitying” gyûjtése, az uniós játék nyertesei pedig Eu-s pólót, illetve sapkát nyertek az Európai Unió Központ Székházának köszönhetõen. Másnap akadályversenyen vettek részt tanulóink, a kánikula ellenére becsülettel helytálltak.

Minden évben az agytorna után befejezésül sport következik. Melegh Imre úr kezdeményezésére és támogatásával immár hagyománnyá vált az utolsó napi futóverseny, mely idén a Start az Unióba címet kapta. Záróakkordként már szintén hagyományosan megjutalmazzuk élsportolóinkat oklevél, könyv- és éremesõ kíséretében. Az ügyes diákok állófogadáson ünnepelhettek tovább.

Örömünkre ismét sok vállalkozó csatlakozott támogatásával Melegh Imre úr lelkesedéséhez. Szeretnénk mindnyájuknak köszönetet mondani. Rengeteget számít, hogy iskolánk és tanulóink mögött olyan embereket tudhatunk, akik önzetlenül nyújtanak segítséget:

Waldek Kft., Beton Bt., Wieszt László, Krausz Tamás, Sodró Erika, Havas Ferencné, Fetter István „Kafet Bt. Ruházat”, Kontra Gyula, Krivinger Zöldségbolt, Babicsek Zoltán „Turmix Bolt”, Wieszt Ferenc, Melegh Imre.
Köszönjük!

A gröbenzelli Német-Magyar Egyesület és a Sportegyesület közös meghívására 2003 májusában 28 Vásár téri diák 10 napos németországi csereutazáson vehetett részt. Vendéglátóink idén is gazdag és érdekes programmal vártak bennünket. A 10 napban bõven volt alkalmunk nyelvgyakorlásra és tanulásra, de játékra, pihenésre is.

A magyar gyerekek családoknál laktak, és vendéglátóikkal együtt mentek iskolába. Négy napig a helyi gimnáziumban volt alkalmunk órákat látogatni. Bepillantást nyerhettünk a gyönyörû környezetben lévõ, gazdagon fölszerelt iskola mindennapjaiba, miközben kritikus szemmel figyeltük a számunkra laza hangulatú órákat, és élveztük a szüneteket a hatalmas, mozgalmas aulában.

Lelkesen tornáztunk és énekeltünk a német gyerekekkel együtt, és talán jobban figyeltünk az órákon, mint õk.
Tanítás után ebéddel vártak bennünket a közeli Idõsek Otthonában.

A délutánjaink is izgalmasan teltek. Kirándultunk Münchenbe, ahol megnéztük a várost felülrõl – az Olimpiatoronyból – és alulról. A városközpontban csavarogtunk, bámészkodtunk, vásároltunk. Bad Tölzben a strandon kipróbáltuk az összes csúszdát. A Sportegyesület szervezésében ügyeskedhettünk tájfutásban. Jutalmul esti grillpartit szerveztek számunkra a vendéglátó szülõk.

Egész napos kirándulást tettünk, és elgyalogol-tunk a gyönyörû és híres kastélyhoz Neuschwan-steinban. Bár bõrig áztunk a szakadó esõben, és dideregtünk a várkapuban, míg a csoportunk sorra került, a látvány és utána a finom ebéd mindenért kárpótolt.

A program igazi meglepetése és csúcspontja volt a három napos közös kirándulás a német gyerekekkel Waldmünchenbe. Itt aztán kitombolhattuk magunkat: egész napos nyelvleckék, országismeret élõben, állatkert, nyári bobpálya, strandolás, grillezés, diszkó, esti dumapartik…

A vendéglátó szülõk örömmel-aggódva vártak bennünket mindig vissza. Jó volt látni, hogy a napok múltával hogyan barátkoztak össze a mi gyerekeink „átmeneti” családjaikkal, és hogyan lettek egyre beszédesebbek – ki-ki vérmérséklete szerint.

Még a hosszú buszozás sem volt soha unalmas. Ha kókadt volt a társaság, Márton Miklós tanár úr elõkapta a gitárját, és mi lelkesen énekeltünk mindenfélét, amit tudtunk és még azt is, amit nem. Hogy ez a tíz nap ilyen tartalmasan és élménydúsan telt, azt elsõsorban két lelkes ember munkájának köszönhetjük, akik szervezték és végigélték velünk ezeket a szép napokat.

Köszönjük Christa Brunnernek és Josef Lillnek, hogy minden követ megmozgattak értünk, és ami a legfontosabb – hogy szeretik a gyerekeket!

Köszönet minden gröbenzellinek, akik hozzájárultak ahhoz, hogy a magyar gyerekek jól érezzék magukat messze otthonuktól.

Balogh Borbála (2. b) megyei mesemondó 1.
Fetter Viktória (4. a) megyei mesemondó 3.
Hidasi Marcell (2. a) megyei úszás 3.
Paul Dominik (4. a) megyei úszás 6.
Rásonyi Kitti (3. a) megyei úszás 6.
Juhász Soma (4. a), megyei úszás 5. (csapat)
Karádi Krisztián (4. a), megyei úszás 5. (csapat)
Manhercz Ádám (4. a), megyei úszás 5. (csapat)
Paul Dominik (4. a) megyei úszás 5. (csapat)
Izsák Eszter (3. a) megyei úszás 3. (csapat)
Rásonyi Kitti (3. a)megyei úszás 3. (csapat)
Hidasi Nikolett (4. a) megyei úszás 3. (csapat)
Németh Tímea (4. a) megyei úszás 3. (csapat)
Leskó Barbara (4. b) megyei Kazinczy-v. 6.
Pitini Adrienn (6. b) megyei Kazinczy-v. 1.
Koritsánszky Nóra (8. a) megyei Kazinczy-v. 3.
Bihari Erzsébet (4. a) országos mesevetélkedõ 5.
Fetter Fruzsina (4. a) országos mesevetélkedõ 5.
Fetter Viktória (4. a) országos mesevetélkedõ 5.
Németh Tímea (4. a) országos mesevetélkedõ 5.
Sodró Eliza (6. a) regionális prózamondó 1., területi prózamondó 1.
Blind Eszter (5. c) megyei helyesírási v. 3
Fetter Viktória (4. a) területi prózamondó 3.
Sodró Ábel (2. a) területi versmondó 3.
Balogh Borbála (2. b) területi prózamondó 3.
Braun Eszter (6. a) ter. történelem v. 2. (csapat)
Gyarmati Dóra (6. a) ter. történelem v. 2. (csapat)
Sodró Eliza (6. a) ter. történelem v. 2. (csapat)
Spiegelberger Márk (6. a) ter. tört. v. 2. (csapat)
Vida Eszter (6. a) ter. történelem v. 2. (csapat)
Bihari Gábor (6. a) ter. történelem v. 3. (csapat)
Baklanov Máté (6. a) ter. történelem v. 3. (csapat)
Jakab Szilvia (6. a) ter. történelem v. 3. (csapat)
Vékony Krisztián (6. a) ter. történelem v. 3. (csapat)
Ziegler István (6. a) ter. történelem v. 3. (csapat)

Sebõk Dezsõ 1933-ban született a Fejér megyei Gyúrón. 1955-ben kitüntetéses diplomával végzett (minden vizsgajegye 5-ös volt) a Budapesti Pedagógiai Fõiskola matematika–fizika szakán. Olyan kiváló tanárai voltak, mint dr. Péter Rózsa matematikus és Öveges József fizikus, akik nemcsak a szaktárgyai rejtelmeibe vezették be, hanem meghatározó hatással voltak egész tanári pályájára.

Frissen végzett tanárként Galgahévízre helyezték, de 1956-ban a Piliscsabai Általános Iskolába kérte át magát, ahol 1968-ig tanított fizikát és matematikát. 1960-tól 1968-ig a tanítás mellett a Budai és a Szentendrei járás matematika–fizika szakfelügyelõjeként segítette az oktatás színvonalának emelését. Az egész megyében õ volt a legfiatalabb szakfelügyelõ. 1968-ban kinevezték a Templom Téri Általános Iskola igazgatójává, melynek 23 éven át volt megbecsült vezetõje. Igazgatói munkájának, szakmai tudásának is köszönhetõen Pest megyében az iskola a legelismertebbek közé küzdötte fel magát. Igazgatósága alatt történt meg a két általános iskola összevonása, amelynek õ kezdettõl fogva ellene volt. A mamutiskola késõbbi kettéválasztása az õ szakmai ellenérveit igazolta. 1991-ben ment nyugdíjba. Azóta visszavonultan él.

1982-ben, amikor fiatal, forrófejû, „ki ha én nem”-gondolkodású tanárként munkát keresve bekopogtam az irodádba, nagyon szívélyesen fogadtál, s õszinte, emberi szavakkal beszélgettél el velem. Máig emlékszem, szíven ütött, hogy azt mondtad nekem: „Jól van, testvér…” Ez az alaphang, hozzáállás végig jellemezte a viszonyunkat, akkor is, amikor tapasztalatlanságból fakadó botladozásaimból kellett bölcsen kisegítened. Lehet tanulni ezt a fajta bölcsességet?

– Rá kell érezni, hogyan kell bánni az emberekkel. Nem úgy kell viselkedni, mintha egy megközelíthetetlen vezérigazgató lennél a bársonyajtók mögött. Egy iskolaigazgatónak együtt kell élnie a nevelõtestülettel, s mindenekelõtt pedagógusnak kell lennie. Nem könynyû az igazgató munkája, de nekem szerencsére olyan kiváló munkatársaim voltak, akikre mindig nyugodtan támaszkodhattam, akik jelentõs mértékben segítették munkámat.

Tanár, szakfelügyelõ, iskolaigazgató voltál. E háromféle tevékenység, munkakör közül melyiket szeretted a legjobban?

– Legjobban tanítani szerettem. Sajnos, nem taníthattam annyit, amennyit szerettem volna. Amikor tanfelügyelõként is dolgoztam, hetente három napot voltam csak bent a saját iskolámban, a többi idõben a járás iskoláit jártam. Igazgatóként pedig csak alig néhány órám volt. Ezek az órák valósággal felüdülést, kikapcsolódást jelentettek a számomra. Sokat kísérleteztem a fizikaórákon, igyekeztem átadni tanítványaimnak azokat az élményeket, amelyeket annak idején Öveges tanár úr óráin élhettem át. Unokáim tanulmányait figyelve tudom, ma már kevesebbet kísérleteznek az órákon, és ez elszomorít engem…

Tanári munkádnak, szakmai tudásodnak és elhivatottságodnak köszönhetõen nagyon fiatalon vált belõled szakfelügyelõ. Hogyan értékeled ezt a munkádat, és hogyan látod a mai, szakfelügyelet nélküli iskolarendszert?

– A szakfelügyelõi munka komoly szakmai kihívást jelentett a számomra. Akkoriban a megnövekedett gyermeklétszám következtében képesítetlen pedagógusok tömegét szívta magába az oktatásügy. Ezek a képzetlen tanárok nagyon sok segítséget igényeltek, és én igyekeztem minden tõlem telhetõt megadni nekik. Tanfelügyelõként én nem „felügyeltem”, hanem sokkal inkább segítettem a tanárok munkáját. A szakfelügyeleti rendszer szétzúzása óriási hiba volt, nemcsak szakmai támasz nélkül maradtak a pedagógusok, de hiányzik az a mérce, amellyel értékelni lehet a munkájukat, összehasonlítani az iskolákban folyó munka színvonalát.

1968-ban Nemes Rózsát váltottad az igazgatói székben. Milyen érzésekkel vállaltad el az iskola vezetését?

– Megtiszteltetés volt számomra a felkérés, úgy éreztem, hogy igazgatóként többet tudok tenni, mint szakfelügyelõként. Késõbb kerülhettem volna magasabb beosztásba is – hívtak is többször –, de mindig visszautasítottam, mert azt gondoltam, hogy nekem itt van feladatom, ezt kell csinálnom.

– A legnehezebb korszakot a két iskola öszszevonásakor éltem-éltük meg 1975-ben. Az összevonás akkoriban országos jelenség volt. Mindenhol „trösztösítettek”. A járások megszûntek, az iskolák közvetlenül a településekhez kerültek. Vörösváron is nyilván úgy gondolták, könnyebb lesz bánni egy iskolával, egy igazgatóval, mint kettõvel. Ahol két vagy több iskola van, különben is csak mindig vetélkednek egymással, marakodnak. Sokan még ma is azt hiszik, hogy én akartam az összevonást, pedig én harcoltam ellene a legjobban. Amikor igazgató lettem, az iskolának 600-650 tanulója volt, az összevonással ennek a duplája lett. Minden felelõsség pedig rám zúdult…

Magyarul: azt akarod mondani, hogy ki az a bolond, aki azonos feltételekkel dupla felelõsséget vesz a vállára…

– Ennél nagyobb baj, hogy pedagógiai szempontból sem volt szerencsés egy ekkora intézmény. A 80-as évek végén – te is tudod, hiszen akkor ott tanítottál nálunk – már 1600 feletti létszámunk volt.

– Büszke vagyok rá, hogy Pest megyében az egyik legszervezettebb, legeredményesebb iskolaként tartottak minket számon. Minden évben pontozták az iskolákat rengeteg szempont szerint, s mi majdnem mindegyik listán a pontszám alapján az elsõ három iskola közé soroltattunk. Csak két szempont szerint kaptunk rendre kevesebb pontot: a napközis ellátottság és a hittanbeíratás tekintetében. Ez utóbbi azt jelentette, hogy míg a megyei átlag 10-15% volt, nálunk a gyerekek 50%-át íratták be hittanra a szülõk. Hát erre akkoriban nem lehetett jó pontot kapni… Amire még büszke vagyok, hogy – bár nem vagyok sváb származású, és emiatt kaptam is kritikát eleget –, én vezettem be igazgatóságom elsõ éveiben a nemzetiségi órarend szerinti oktatást. Korábban csak ún. csatlakozó órában, azaz 0. vagy 7. órában tanították a németet, azután pedig felemelt óraszámmal, rendes óraként.

– Nem volt kis munka, amit elvégeztem ez alatt a 42 év alatt: sokat dolgoztam és teljes erõbedobással. Mindenütt, minden munkakörömben és munkahelyemen jól éreztem magam, jó szívvel gondolok vissza kollégáimra, tanítványaimra. Nem voltak haragosaim, s úgy hiszem, ma sincsenek.

– Amikor 60 évesen nyugdíjba mentem, mindenki azt mondta, te úgysem bírod ki iskola nélkül, holott én már évekkel korábban tudatosan készültem nyugdíjas éveimre. Ezt a házat is úgy alakítottam ki, hogy jól érezhessem magam itt a mindennapokban. Ritkán mozdulok ki itthonról, igaz, ha hívnak, elmegyek. A város közéletében azonban már nem veszek részt. Azt most már azokra hagyom, akik telve vannak tetterõvel, energiával.

Következõ számunkban Jákli Ferencné Arany Katedra Emlékplakettes pedagógust méltatjuk.

Július 5-én találkozót tartott két 1969-ben végzett osztály a helyi gimnáziumban. A remek hangulatú rendezvényen – amelyen a zeneiskola és a gimnázium diákjai színvonalas mûsort adtak az öreg diákoknak – a két osztályfõnök oklevelet kapott 34 éve végzett tanítványaiktól, melyben OSTAIPHOENOEK MAXIMUS-szá nevezték ki õket. Tanárok és öreg diákok azután jóízûen elköltötték vacsorájukat, és hajnalig mulattak…

– Na és? – kérdezhetné jogosan az olvasó a csekély hírértéket felpanaszolva, hiszen amióta 1967-ben az elsõ két osztály elballagott az újonnan alapított vörösvári gimnáziumból, fenti esemény, ha nem is mindennapossá, de „mindenesztendõssé” vált nálunk.

E júliusi szombaton azonban nem vörösvári obsitos diákok gyûltek össze a gimnázium aulájában, hanem a híres kolozsvári Brassai Sámuel Elméleti Líceum volt diákjai. A rendhagyó osztálytalálkozót egykori diáktársuk, Veres György, a vörösvári gimnázium angoltanára szervezte meg.

A Líceumot 1557-ben Dávid Ferenc, az unitárius egyház létrehozója alapította, s késõbbi nevét Brassai Sámuelrõl, a híres polihisztorról kapta. Brassai 10 nyelven beszélt, 10 tantárgyat tanított és 10 évtizedet élt. Kiemelkedõ nagysága volt az erdélyi oktatásügynek.

– Erdély mindig híres volt a toleranciáról, a vallási türelemrõl. 1568-ban a tordai országgyûlésen kimondták az erdélyi egyházak egyenjogúságát – frissíti fel történelmi ismereteimet Boda Károly tanár úr, a 12. b osztályfõnöke. – Az unitárius líceum ezt a szellemiséget követte és hirdette. Diákjai között ezért nemcsak unitáriusok voltak, hanem más vallásúak is, többek között sok zsidó és román is.

Gáll Dénes tanár úrtól, a 12. a-sok osztályfõnökétõl megtudom, hogy a 446 éve mûködõ líceumnak manapság 1500-1800 tanulója van, akikbe 1-tõl 12. évfolyamig plántálják a tudományokat. A háború után államosított intézménybe idõközben visszatérhetett az unitárius egyház, s párhuzamosan folyik az évszázados falak közt állami és felekezeti oktatás.

Gáll tanár úr 1958-tól 1965-ig a líceum igazgatója is volt, s nehéz harcot folytatott az intézmény önállóságáért. A késõbbi években a felsõbb hatóságok számûzték a leány tanulókat az iskolából, s állandóan fenyegetett annak a veszélye, hogy a líceumot összevonják egy román iskolával, melynek következményei beláthatatlanok lettek volna. A Ceausescu-rezsim legsötétebb éveiben az iskolát gyakorlati líceummá, amolyan szakmunkásképzõ-félévé alakították át. Csak a romániai forradalom után tért vissza minden a régi kerékvágásba, s teljesedhettek ki ismét az intézmény évszázados hagyományai és szellemisége…

Míg a tanár urakkal a líceumról beszélgettünk, az egykori osztálytársak adomázással, jókedvû beszélgetéssel múlatták az idõt, s örültek annak a röpke pár órának, amíg ismét együtt lehetnek. Igaz, az osztálytársak fele jött csak el – néhányan már meghaltak, néhányukról nem tudnak semmit –, de akik itt voltak, nagyon összetartanak. A 30. évforduló óta minden évben összejönnek, hogy felelevenítsék a múltat, Kolozsvárott, a kincses városban töltött diákéveket. Az utóbbi három évben Magyarországon rendezik osztálytalálkozóikat, annál is inkább, mivel az osztály felének ma már itt van lakó- és munkahelye. A 35.-et azonban ismét Kolozsvárott rendezik, hiszen kerek évfordulókon illik megtisztelni ezzel az öreg alma matert.

És hogy milyenek õk, az egykor volt diákok, s ma meglett férfiak, arra egybehangzó volt az osztályfõnökök véleménye:

– Mindkét osztályba tehetséges diákok jártak. Az a-sok között sokan orvosok, a b-sek közül sokan mérnökök lettek. Az egykori osztálytársak ma is összetartanak, és ápolják a líceumi évek alatt kialakult õszinte barátságot, s bárhol is vannak a világban, képviselik öreg alma materük szellemiségét, fennen hirdetik a tudás, a kultúra és a mûveltség nagyszerûségét, a hit, a hagyományok erejét, és másokban is tiszteletet ébresztve õrzik és ápolják anyanyelvük szépséges szavait és töretlen magyarságukat.

Karate – Országos karatebajnokság (felnõtt): Magyar Edina (11. D) kumite verseny-szám II. hely

Taekwondo – Országos Diamond Kupa: Vékony Lilla (8.) formagyakorlat I. hely., csa-patküzdelem II. hely. Koncz Eszter (10. A) kézerõtörés I. hely

Hegyi kerékpár – Diákolimpia országos döntõ: Solymosi Szilvia (8.) I. hely, Benkó Barbara (7.) I. hely

Úszás – Diákolimpia, megyei döntõ: Solymosi Szilvia – 100 méteres úszás III. hely

Labdarúgás
6. korcsoportos fiúk
– Diákolimpia, körzeti döntõ I. hely
– Katolikus Egyetem Kupa I. hely
– Pilisi Majális Kupa II. hely
– Dorog Kupa II. hely
4. korcsoportos fiúk
– Mikulás Kupa I. hely

Röplabda (leány) – Diákolimpia, megyei döntõ
6. korcsoport III. hely
5. korcsoport I. hely
– Diákolimpia, országos döntõ V. hely
– Szent István Kupa II. hely
– Dobó Kupa II. hely

A röplabdacsapat tagjai: Szekeres Linda, Háfra Tímea, Gózon Katalin, Kara Noémi, Sásdi Barbara, Láng Eszter, Kerkápoly Ildikó, Nagy Petra, Marics Melinda, Mühl Edina, Gyeszli Szandra, Sándorfi Zsuzsa. Edzõ: Vincze Ákos testnevelõ tanár.

A Német Nemzetiségi Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola diákjai és tanárai ezúton is köszönetet mondanak a június 12-i Sportnap szponzorainak!

Gyémánt fokozatú szponzoraink: Mobi-line Kft., Farkas-Transz Kft., Acromont Kft., Excell 2000 Kft., Macromirage-Audit Kft., Acro-Kardos Kft., Tagscherer Kft., Halm-schláger Trade Rt., Sebesfi és Társa Kft., Rex-Plus 2000 Kft., Chromacél Kft., Tehetséges Gyermekek Alapítvány, Márkakõ Kft.

Arany fokozatú szponzoraink: Carbon Kft., Szvoboda József, Kaba Elzett Rt., Laki-Gipsz Kft., Ujvári Kft., Huszár Zoltán, Kottler Miklósné, Hachbold Márton, Renault Budakalász, Lovász Hidegkonyha, Merida Kft., Németh Zoltán, Szamos Marcipán, MCM Bt., Henkel Magyarország, Gáspár Attila

Ezüst fokozatú szponzoraink: Jankai Tibor, Siklósi Tibor, Swiss Média Services, Reményi Jánosné, Vörösvár KKT Cipõbolt

Bronz fokozatú szponzoraink: Vitamin Kuckó, Kohlhoffer Kft., Schuck Gábor, Zeller Márton, Manhertz István, Nick János, Lipovits Zoltán, Kövesdi Csaba, Emil Cukrászda, Kertész Béla, Wipi Cukrászda, Kocsmanicum, Denk Virágbolt, Krivinger Zöldséges, Sosovicza Tibor.