
Látásmódválasztás
Írhattam volna azt is, hogy életmódválasztás.
Mert amikor Fogarasy Tamással beszélgettem
rajzról, grafikáról – egyre jobban kikristályosodott,
hogy valójában egy, a hétköznapi életben
talán ritka életszemléletrõl, életmódról
cserélünk eszmét. A beszélgetés apropója
az volt, hogy Fogarasy Tamás megnyerte a magyar euró pénzérmék
tervezésére kiírt pénzügyminisztériumi
pályázatot. A 20 esztendõs vörösvári
fiatalember az idén végzett a Képzõ- és
Iparmûvészeti Szakközépiskola grafika szakán.
– Hányféle euro érme létezik?
Mert az ember azt gondolná, hogy a papírpénzhez
hasonlóan ezek is egységesek.
– A papírpénzek valóban egyformák,
de az érmék minden országban különbözõek
lehetnek. A tízcentestõl a két eurós érmékig
az EU országai az egész sorozatot szabadon megtervezhetik.
Ezek a pénzérmék tehát minden országban
mások és mások. Jellemzõek az adott országra,
népre, arra, ami nekik fontos. Az érmék kifejezik
az egyes államok önállóságát,
kultúráját, szellemiségét.
– A te magyar érméid mit fejeznek
ki?
– Igyekeztem egy kompozíciós grafikai
tervben megmutatni, ami véleményem szerint fontos lehet,
ami bemutatja a magyar nép legfontosabb szimbólumait.
Így terveztem pl. a 10 centesre a tisza-bezdédi tarsolylemezt,
a két eurósra a magyar koronát. De szerepeltetem
a Lánchidat is, mert vannak olyan jelképeink, amelyeket
nem lehet kihagyni. Ezeknél nem az a kérdés, hogy
rajta legyen-e, hanem az, hogy hogyan.
– A festmény inspirálta alföldi
tájban, a boroshordóban, vagy éppen Gábriel
arkangyal szerepeltetésében azonban már nagyobb
szabadságot látok. Ezeket akár valami mással
is helyettesíthetnénk.
– Lehetne, valóban. Ahogy néztem,
a pályázók közül is többen választották
a bevált utat, terveztek például Kölcsey Ferenc
arcképével is érmét. Ami egyébként
nem rossz ötlet, csak kevésbé tér el a megszokottól.
Én talán bátrabban nyúltam a néphagyományokhoz,
vagy próbáltam eredetibb ötletekkel elõállni.
A zsûri is ezt értékelte, amikor az én pályamûvemet
találta a legjobbnak.
– Ez azt jelenti, hogy amikor Magyarországon
is bevezetik az eurót, a te terveid alapján készítik
az érméket?
– Nem, egyelõre még nem. Ez a Pénzügyminisztérium
pályázata volt, de jövõre a Nemzeti Bank is
kiír egyet, és aki ott gyõz, annak a rajzait használják
majd fel. Így ott is pályáznom kell még.
Ez a most megkapott díj, bár nagyon jólesik, még
nem jelent végleges gyõzelmet.
– Mit jelent az eredetiség a grafikában?
– Ma egyre inkább az a tendencia, hogy valami
meghökkentõvel kell elõállni. Különösen
igaz ez a reklámgrafikára. Szinte már csak az ötlet
számít. Érzésem szerint a kortárs
mûvészetben éppen ezért elég nagy
a káosz. Sok a vitás kérdés, mi számít
értékesnek és mi nem. Nem kell bedõlni minden
újításnak. A jó ízlés kellene,
hogy a legfõbb mérce legyen.
– Van még jó ízlés?
– Vannak jó és rossz példák
egyaránt. Elég nehéz például úgy
megõrizni a mûvészi szabadságot, hogy a megrendelõ
igényeit is maximálisan figyelembe kell venni. De ezzel
együtt azt tapasztalom, hogy a képzõmûvészetek
újra egyre fontosabbá válnak az emberek életében.
Elsõsorban a városi kultúrában érezhetõ
ez a jelenség, vannak már kulturált, jó
kávéházak, egyre több galéria nyílik
meg. Vannak városrészek, ahol már kellemesen, egy
jó kávé és egy ebéd mellett egy jó
kiállítást is meg lehet nézni. Engem ez
a XIX-ik századi impresszionista festõk által oly
sokszor megjelenített világra emlékeztet. Úgy
látom, az emberek egyre igényesebbek. Egyre több
a jó zene, a fiatalok közül mind többen járnak
múzeumokba, kiállítótermekbe. Jómagam
egyébként nem tartok az amerikai kultúra elhatalmasodásától.
Úgy gondolom, hogy az európai országok, így
Magyarország is egyre jobban szeretnék megmutatni értékeiket
a világnak. Egyébként az volna jó, ha az
emberek minél többet foglalkoznának ezekkel az értékekkel.
– Miért?
– Mert úgy látom, hogy például
a rajz megváltoztatja az embert. Amikor valaki elkezd rajzolni,
egyre több részletet, szépséget vesz észre
a világban. Ha most ránézek az árnyékra
a falon, nemcsak azt látom, hogy az árnyék szürke,
hanem az árnyalatokat, a színbeszûrõdéseket
is érzékelem. És ezek nagyon izgalmas felfedezések.
Vagy valaminek a formai megjelenítése. De mennyi szépség
lehet például egy tört falrészletben is. Ha
valaki ezeket is észreveszi, sokat nyer vele.
– Egyetértek, de mindenkibõl nem
lehet festõ, grafikus vagy szobrász. Én például
tudok fényképezni, de nem tudok jól rajzolni.
– Itt a látásmód a lényeg.
Rajzolni egyébként mindenki megtanulhat, az csak gyakorlás
kérdése. A tehetség az persze már egy más
kategória.
– Kell még a képzettség,
a tehetség a számítógépek világában?
Ma már bárki hozzájuthat különbözõ
grafikai programokhoz.
– Kell. Alapos képzés, tudás
nélkül nem lehet jót tervezni. Ma már vegyítjük
a számítógépes tervezést a hagyományos
technikákkal, például a rézkarccal. Ezért
fontos a számítógép, de az alapot mindig
a klasszikus ismeretek jelentik. A számítógépet
a rajzi tervezés kiegészítésére használjuk.
– Az egyik könyvborító-terveden
egyértelmûen a távol-keleti kultúra hatása
érzõdik. Ez véletlen, vagy tudatos?
– Biztos, hogy nagy szerepe van ebben annak is,
hogy évek óta kung-fu edzésekre járok. Azt
hiszem, a két dolog kölcsönösen erõsíti
egymást. Ebben az esetben egy drapériát fotóztam
le – ez az ötlet –, a tipográfia pedig valóban
kínai hatást mutat. Szeretem ezt a stílust. A sport
és a mûvészet közel állnak egymáshoz.
– Mire készülsz mostanában?
– Szeretném elvégezni a Magyar Iparmûvészeti
Egyetemet. És vannak még egyéb terveim is, de ezekrõl
egyelõre még nem beszélnék.
– Késõbb igen?
– Ha úgy érzem megvalósultak,
szólok majd. Annyit azért elárulhatok, hogy a sporthoz
is lesz némi köze. Meg a mûvészethez is…
Várhegyi Ferenc
IMPRESSZUM:
Copyright © Pilisvörösvár Város Önkormányzata
e-mail
Szerkesztõ: Schuck Béla e-mail