 |
Látásmódválasztás
Írhattam volna azt is, hogy életmódválasztás. Mert amikor Fogarasy Tamással beszélgettem rajzról, grafikáról – egyre jobban kikristályosodott, hogy valójában egy, a hétköznapi életben talán ritka életszemléletrõl, életmódról cserélünk eszmét. A beszélgetés apropója az volt, hogy Fogarasy Tamás megnyerte a magyar euró pénzérmék tervezésére kiírt pénzügyminisztériumi pályázatot. A 20 esztendõs vörösvári fiatalember az idén végzett a Képzõ- és Iparmûvészeti Szakközépiskola grafika szakán.
– Hányféle euro érme létezik? Mert az ember azt gondolná, hogy a papírpénzhez hasonlóan ezek is egységesek.
– A papírpénzek valóban egyformák, de az érmék minden országban különbözõek lehetnek. A tízcentestõl a két eurós érmékig az EU országai az egész sorozatot szabadon megtervezhetik. Ezek a pénzérmék tehát minden országban mások és mások. Jellemzõek az adott országra, népre, arra, ami nekik fontos. Az érmék kifejezik az egyes államok önállóságát, kultúráját, szellemiségét.
– A te magyar érméid mit fejeznek ki?
– Igyekeztem egy kompozíciós grafikai tervben megmutatni, ami véleményem szerint fontos lehet, ami bemutatja a magyar nép legfontosabb szimbólumait. Így terveztem pl. a 10 centesre a tisza-bezdédi tarsolylemezt, a két eurósra a magyar koronát. De szerepeltetem a Lánchidat is, mert vannak olyan jelképeink, amelyeket nem lehet kihagyni. Ezeknél nem az a kérdés, hogy rajta legyen-e, hanem az, hogy hogyan.
– A festmény inspirálta alföldi tájban, a boroshordóban, vagy éppen Gábriel arkangyal szerepeltetésében azonban már nagyobb szabadságot látok. Ezeket akár valami mással is helyettesíthetnénk.
– Lehetne, valóban. Ahogy néztem, a pályázók közül is többen választották a bevált utat, terveztek például Kölcsey Ferenc arcképével is érmét. Ami egyébként nem rossz ötlet, csak kevésbé tér el a megszokottól. Én talán bátrabban nyúltam a néphagyományokhoz, vagy próbáltam eredetibb ötletekkel elõállni. A zsûri is ezt értékelte, amikor az én pályamûvemet találta a legjobbnak.
– Ez azt jelenti, hogy amikor Magyarországon is bevezetik az eurót, a te terveid alapján készítik az érméket?
– Nem, egyelõre még nem. Ez a Pénzügyminisztérium pályázata volt, de jövõre a Nemzeti Bank is kiír egyet, és aki ott gyõz, annak a rajzait használják majd fel. Így ott is pályáznom kell még. Ez a most megkapott díj, bár nagyon jólesik, még nem jelent végleges gyõzelmet.
– Mit jelent az eredetiség a grafikában?
– Ma egyre inkább az a tendencia, hogy valami meghökkentõvel kell elõállni. Különösen igaz ez a reklámgrafikára. Szinte már csak az ötlet számít. Érzésem szerint a kortárs mûvészetben éppen ezért elég nagy a káosz. Sok a vitás kérdés, mi számít értékesnek és mi nem. Nem kell bedõlni minden újításnak. A jó ízlés kellene, hogy a legfõbb mérce legyen.
– Van még jó ízlés?
– Vannak jó és rossz példák egyaránt. Elég nehéz például úgy megõrizni a mûvészi szabadságot, hogy a megrendelõ igényeit is maximálisan figyelembe kell venni. De ezzel együtt azt tapasztalom, hogy a képzõmûvészetek újra egyre fontosabbá válnak az emberek életében. Elsõsorban a városi kultúrában érezhetõ ez a jelenség, vannak már kulturált, jó kávéházak, egyre több galéria nyílik meg. Vannak városrészek, ahol már kellemesen, egy jó kávé és egy ebéd mellett egy jó kiállítást is meg lehet nézni. Engem ez a XIX-ik századi impresszionista festõk által oly sokszor megjelenített világra emlékeztet. Úgy látom, az emberek egyre igényesebbek. Egyre több a jó zene, a fiatalok közül mind többen járnak múzeumokba, kiállítótermekbe. Jómagam egyébként nem tartok az amerikai kultúra elhatalmasodásától. Úgy gondolom, hogy az európai országok, így Magyarország is egyre jobban szeretnék megmutatni értékeiket a világnak. Egyébként az volna jó, ha az emberek minél többet foglalkoznának ezekkel az értékekkel.
– Miért?
– Mert úgy látom, hogy például a rajz megváltoztatja az embert. Amikor valaki elkezd rajzolni, egyre több részletet, szépséget vesz észre a világban. Ha most ránézek az árnyékra a falon, nemcsak azt látom, hogy az árnyék szürke, hanem az árnyalatokat, a színbeszûrõdéseket is érzékelem. És ezek nagyon izgalmas felfedezések. Vagy valaminek a formai megjelenítése. De mennyi szépség lehet például egy tört falrészletben is. Ha valaki ezeket is észreveszi, sokat nyer vele.
– Egyetértek, de mindenkibõl nem lehet festõ, grafikus vagy szobrász. Én például tudok fényképezni, de nem tudok jól rajzolni.
– Itt a látásmód a lényeg. Rajzolni egyébként mindenki megtanulhat, az csak gyakorlás kérdése. A tehetség az persze már egy más kategória.
– Kell még a képzettség, a tehetség a számítógépek világában? Ma már bárki hozzájuthat különbözõ grafikai programokhoz.
– Kell. Alapos képzés, tudás nélkül nem lehet jót tervezni. Ma már vegyítjük a számítógépes tervezést a hagyományos technikákkal, például a rézkarccal. Ezért fontos a számítógép, de az alapot mindig a klasszikus ismeretek jelentik. A számítógépet a rajzi tervezés kiegészítésére használjuk.
– Az egyik könyvborító-terveden egyértelmûen a távol-keleti kultúra hatása érzõdik. Ez véletlen, vagy tudatos?
– Biztos, hogy nagy szerepe van ebben annak is, hogy évek óta kung-fu edzésekre járok. Azt hiszem, a két dolog kölcsönösen erõsíti egymást. Ebben az esetben egy drapériát fotóztam le – ez az ötlet –, a tipográfia pedig valóban kínai hatást mutat. Szeretem ezt a stílust. A sport és a mûvészet közel állnak egymáshoz.
– Mire készülsz mostanában?
– Szeretném elvégezni a Magyar Iparmûvészeti Egyetemet. És vannak még egyéb terveim is, de ezekrõl egyelõre még nem beszélnék.
– Késõbb igen?
– Ha úgy érzem megvalósultak, szólok majd. Annyit azért elárulhatok, hogy a sporthoz is lesz némi köze. Meg a mûvészethez is…
Várhegyi Ferenc
