 |
Az örökkévalóság sugallata
A nürnbergi Stone+tec kõkiállításon járvaKét csinos fiatal hölgy húz egy kiskocsin egy kõelefántot. Kedves mosolyuk pillanatok alatt tovatûnik a hatalmas csarnok keleties forgatagában. Az elefánttal órákkal késõbb egy indiai cég standján találkozom újra, a mosollyal gyönyörû indiai viseletbe öltözött hölgyek arcán, akik kólát iszogatnak egy mûanyag asztalnál. Ez külön hangsúlyozandó ehelyütt, mivel itt szinte minden kõbõl van és a kõ körül forog.
A nürnbergi vásárváros 9 óriás csarnoka két évenként ad otthont a világ legnagyobb kõipari szakvásárának, a Stone+tecnek. Több száz cég képviselteti magát ezen a világ minden szegletébõl. Itt van mindenki, aki számít a szakmában. A csarnokok egy részében a kõkitermelõ és kõfeldolgozó gépek sorakoznak fel, másutt a nyersanyagok: márványok, gránitok, drágakövek minden képzeletet felülmúló színes kavalkádja.
A gépek a csúcstechnikát képviselik: ámulatba és zavarba ejtõ, ahogy a legváltozatosabb technikákkal, homok vagy víz fújásával, dróttal, láncfûrésszel, koronggal vagy lézerrel vágva pillanatok alatt dolgozzák meg emberi kéz érintése nélkül még a legkeményebb gránitot is a számítógép-vezérelt gépek. Nem probléma akár Michelangelo Dávidját is kifaragniuk vagy Mona Lisa mosolyát kõbe vésniük…
Ezen a ponton – amikor ember és technika eltávolodik egymástól – érezhetõ is nézetkülönbség a hagyományos kõfaragó technikákat, a mesterségbeli tudást nagyra értékelõk és a gépesítést üdvözítõk között. Ez még a szakmunkásképzésre is kihat. Ez derült ki azon a szakmai megbeszélésen, amelyet német, osztrák, angol, francia, horvát és magyar szakemberek részvételével rendeztek a vásárváros konferenciaközpontjában.
Számomra – mint laikus számára, aki a Varázskõ Kft. vendégeként, a Kõfaragó és Mûkõkészítõ Vállalkozók Országos Ipartestülete által szervezett szakmai út keretében tekinthettem meg az idei kiállítást – igen érdekesek voltak ugyan a rendkívüli precizitásra képes csodamasinák, feltétlen csodálatomat azonban a kiállításon bemutatott kövek és ásványok vívták ki, amelyek most is megerõsítettek abban, hogy a körülöttünk lévõ és általunk még szét nem rombolt természet kiapadhatatlanul gazdag, a képzeletet felülmúlóan változatos és csodálni való. Minden egyes kõnek karaktere van, egyéni életet él. A szakember ránézésre meg tudja állapítani nemcsak a fajtáját, hanem legtöbbször azt is, melyik bányából származik. Gránitok, márványok, drágakövek, kristályok, õskövületek – az ember csak kapkodja fejét a sok látnivaló között.
Molnár Sándor – kísérõm és okítóm a kövek világában – minden követ névrõl ismer. Mint nekem a szó, neki a kõ a lételeme és mesterségének alapanyaga. – Ez faopál – ami nem más, mint megkövesedett fa –, gyönyörû és nagyon drága. Ez borostyán – néhány tízezer évvel ezelõtt még gyantaként csöpögött a fáról. Ez hegyi kristály, gyönyörû szép. Nézd azt a nagy darabot, 9800 Euró. Ez meg zsírkõbõl készült – mondja egy kandallónál megállva –, kiválóan tartja a meleget… – teszi hozzá, és szakértõen megsimogatja a tûzhelyet…
Molnár Sándor két évvel ezelõtt maga is márványkandallókat állított ki a Stone+tecen. Jöttek is sokan megcsodálni a Varázskõ standját. Néhány motívum visszaköszön azóta más cégek termékeiben.
– Ez már csak így van. Ha az ember kiállít egy terméket, számíthat arra, hogy rögtön leutánozzák.
Már értem, miért nem adnak mindenhol termékismertetõ katalógust, és miért van kitéve a tábla: NO PHOTO!
– Persze, sütnivalónk nekünk is van. Ha nem tudunk megvenni egy méregdrága gépet, meglessük a technikáját, és otthon sokkal olcsóbban megcsináljuk. Csak egy kis lelemény kell hozzá…
A Ston+tecen értettem meg a Varázskõ Kft. általam korábban kicsit megmosolygott szlogenjét: „Kõbõl mindent.” Ma már ugyanis szinte mindent el lehet készíteni kõbõl: az egyik indiai standnál egy egész ágyút láttam gránitból megfaragva, másutt zafírból készült tollakat, és már azon sem csodálkoztam a második nap, hogy a márványt meg tudják hajlítani, akár egy furnérlemezt, és tapétázás céljára is alkalmassá tudják tenni. Szólni is kellene otthon: ki szeretném tapétáztatni kõvel a dolgozószobámat…
A magyar szakemberekkel beszélgetve körvonalazódott az az általános vélemény, hogy az idei vásár kevésbé gazdag és látványos, mint a két évvel ezelõtti volt, mivel erõsen érezteti hatását a Németországot sújtó recesszió és olaszországi kiállító is kevés volt. (Olaszország egyébként élen jár a kõmegmunkálásban, a leghíresebb márványbányák is itt vannak. A veronai kõkiállítás a Ston+techez hasonló rangos szakmai esemény.) A kínaiak rohama is elmaradt–- talán az atípusos tüdõgyulladás okozta járvány miatt –, érezhetõ azonban az európai kiállítók körében, nagyon tartanak attól, hogy a kínai kõbányák elárasztják olcsó termékekkel a piacot, és átveszik a vezetõ szerepet Európától…
A kiállításon eltöltött két nap megerõsített abban, hogy nagyra értékeljem a kõvel dolgozó szakemberek munkáját, és becsüljem azt a tudást, amellyel a természetet nem kizsákmányolni akarják, hanem végtelen gazdagságát felhasználva, vele együtt élve, tisztelve és óvva az emberiség javára szeretnék fordítani.
Végezetül hadd álljon itt egy rövid idézet Benedek György szobrásztól, amelyet a Stone+tec egyik magyar kiállítójának a prospektusában olvastam:
„A kõ, melyet a mélybõl felhozunk, az örökkévalóság és az üdeség pezsdítõ sugallata a szobrász és az építõmester számára. A kõvel való foglalatoskodás pedig az újjászületés, a remény örök misztériuma számomra.”
F. A.
Hírek a Muttnyánszkyból
Minden év tavaszán elsõsegélynyújtó versenyt hirdet a Magyar Vöröskereszt Országos Szervezete általános iskolás, középiskolás és felnõtt kategóriában. Iskolánk tanulói évek óta részt vesznek a versenyen. Korábban csapatunk automatikusan a megyei versenyen kamatoztathatta tudását, mert a Pilisvörösvár és körzete területrõl nem voltak jelentkezõk a középiskolások kategóriában.
Ebben az évben a Magyar Vöröskereszt Pilisvörösvár-Szentendre Körzeti Szervezete területi versenyt tartott április 28-án elsõsegélynyújtó témában. A középiskolások kategóriájában a területrõl hét csapat indult. Szinte maximális pontszámmal iskolánk csapata nyerte meg az elsõ helyezést, ezzel tovább jutottak a megyei versenyre. Lázas készülõdés, tanulás, az addig megszerzett tudás elmélyítése, gyakorlati hasznosítása jellemezte a következõ néhány napot. Néhány napról volt szó valóban, hogy a megyei versenyre felkészüljenek, mert a megmérettetés május 10-én, szombaton Dunakeszi városában volt.
A csapat felkészítõje dr. Bába Anna ifjúsági orvos alapos, körültekintõ, minden részletre kiterjedõ ismeretátadásának méltó eredménye, hogy csapatunk a Pest megyei elsõsegélynyújtó versenyen a második helyezést érte el, ezzel egyben tovább jutottak az Országos Elsõsegélynyújtó Versenyre. A Doktornõ jó szervezõ munkájának köszönhetõ, hogy tanulóink a pilisvörösvári mentõállomás vezetõjétõl, Matusek Péter mentõtiszttõl is kaphattak elméleti és gyakorlati segítséget a megyei és az országos versenyre való felkészüléshez. Köszönjük!
Nagy eredmény ez iskolánk életében. A gyerekek szabadidejükben olyan ismeretekbõl készülnek fel, amit tanórán nem tanulnak. Az érdeklõdésük, a lelkesedésük, viszi Õket elõre a csapatért, egymásért, az iskoláért. Fontos, hogy a mai, sikerorientált társadalomban mindenki megtalálja önmaga számára azt a területet, ahol úgy érzi, képes valami jót, értékeset képviselni, hiszen ezzel nõ az önbecsülése, az önbizalma. Társai számára tovább tudja adni a jó példát! Jó érzés ez a segítõ, kísérõ tanárnak is, látni az izgalmat a gyerekek arcán és együtt izgulni velük, átsegíteni õket az akadályokon, megmozgatni, ha kell minden követ, hogy elérjük a célokat.
Mi a cél? Egészséges szellemû, közös munka, a csapaton belül és kívül is érezni és éreztetni: Egymásért vagyunk!
Akik egymásért voltak: Bali Erzsébet a csapat kapitánya, Jekkel Zsuzsanna, Schönek Veronika, 11. a osztályos, Payer Anita, Kassay Bernadett 9. a osztályos tanulók. Segítõtanár: Bárdosné Salgó Edit.
B. S. E.
