Vörösvári Újság Online

Új városrész, új arculat
A 213 ingatlan teljes közmûvesítését a Víziközmû Társulat végzi

Erzsébetváros? Erzsébetliget? Szent Erzsébet lakókert? Még nem lehet tudni, adnak-e nevet egyáltalán a vörösváriak annak az új városrésznek, amely a Szent Erzsébet utcától észak-keletre terül el, és amelyet egyelõre Északi lakókörzet néven említenek az önkormányzati határozatokban. A tervek szerint ez év végére kell befejezni az új lakóterület teljes közmûvesítését.

A területen 2001-ben 213 lakóingatlan lett sikeresen kimérve (212 magán és 1 önkormányzati). Az utak kialakítására a tulajdonosok területeik 20%-át adták át az önkormányzatnak. A lakóingatlanok szerzõdései 2002 januárjában a Földhivatalban beadásra kerültek.

Az Északi lakókörzet teljes közmûvesítésével az önkormányzat a Víziközmû Társulatot bízta meg. A Víziközmû Társulat – vagy ahogy jobban ismerik: a csatornatársulat – korábban már több sikeres beruházást bonyolított le a város más részein. A tevékenységét az új területre kibõvítõ társulat azonban az eddigieknél jóval összetettebb feladatot vállalt, hiszen nemcsak a víz- és szennyvízcsatorna, hanem az elektromos-, gáz- és telefonhálózat kiépítését is célul tûzték ki. A beruházások teljes összege meghaladja a 300 millió forintot.

A társulat 2002 májusában hívta össze a tulajdonosokat, hogy a beruházással kapcsolatos pénzügyi és mûszaki feltételeket ismertessék velük. A tulajdonosi közösség ezek után becsatlakozott a meglévõ társulatba.

A társulat feladatai a teljes tervezéstõl, a közmûvek engedélyeztetései eljárásainak lebonyolításán át a közmûvesítés teljes megvalósításáig terjednek, amelynek végsõ dátuma az eredeti tervek szerint 2003 decembere (lett volna).

– Sajnos a szakhatósági egyeztetések a vártnál jobban elhúzódnak – tárja szét elégedetlenül a kezét Müller János, a Társulat elnöke. – Szerettük volna a víz- és csatornahálózattal kezdeni a beruházást, de nem kaptunk vízjogi engedélyt, mivel a közutak nem lettek a mai napig átvezetve önkormányzati tulajdonba. Ezért itt hathónapos csúszásunk van. 2003. június 11-én kerültek beadásra az ügyvéd úrtól a végleges, javított szerzõdések a Földhivatalba. Az ELMÛ-vel is csak nemrégiben írtuk alá a szerzõdést. Kemény csatát vívtunk, mivel azt akartuk, hogy a földalatti kábelek lefektetésének összegébõl minél kevesebb terhelje a tulajdonosokat. Az eredetileg betervezett légkábelek ugyanis negyedannyiba kerültek volna. (Egy nemrég hozott önkormányzati rendelet városképi szempontok miatt megtiltotta a légkábelek elhelyezését. – a szerk.) A nehézségek ellenére várhatóan július hónapban megindulhat a közmûvek teljes kiépítése, amely reményeink szerint akár õszre be is fejezõdhet. A tulajdonosoknak a közmûvesítés fejenként kb. 1,3 millió forintba fog kerülni. Ezt az összeget csökkenti az államtól kapott 15%-os közmûfejlesztési támogatás.

Az új lakóterületen közben már itt is, ott is házépítéshez tesznek elõkészületeket a tulajdonosok. 3-4 év múltán pedig akár a városrész arculata is kibontakozhat elõttünk nyugatiasabb, kulturáltabb megjelenésével: kábelrengeteg, oszlopdzsungel nélkül, hangulatos kandeláberekkel, emberi léptékû, ízléses kerítésekkel, gondozott kertekkel.

Én Solymáron lakom, de vásároltunk két telket Vörösváron, a focipálya mögötti területen, amelyek már építési telkek (mind magánkézben). A közmûvesítést Müller János úr vállalta, aki már alá is írta a szerzõdéseket a telektulajdonosokkal. A közmûvesítés hamarosan megkezdõdik, és ez nagyon nagy dolgot jelent a telektulajdonosok számára, mivel a telkek nagy része vörösváriaké, és itt nagyon régóta nem volt parcellázás, mert nem volt hely, felszabadított terület, ahová lehetett volna terjeszkedni. (A nagymama házára építenek a gyerekek, rá pedig az unokák.)

Ez egy teljesen új terület, Vörösvár „Rózsadombja”, ahol csak új házak lesznek, és már most borsos árak vannak, úgy, hogy még közmû sincs letéve. Már most magasabb az áruk, mint másutt a városban.

Szerintem ez nagyon nagy fejlõdés, elõrelépés Vörösváron, amelyet érdemes lenne megírni. Nevet is érdemes lenne neki adni, mert mindenki másképp nevezi (Pl. Szent Erzsébet lakókert – de hallottam már Szent Erzsébet lakóparkot is.)

Szemétügy Az önkormányzat elviteti a
hulladékot, de utánpótlás bõven van

Bármerre induljunk is el a városból, mindenhol illegálisan lerakott szemétkupacokba ütközünk. Az önkormányzatot hiába szidjuk: kínosan ügyelünk arra, hogy a városgondnokság által elszállított hulladék helyébe mihamarább új kerüljön.

A tavasz beköszöntével mindenki igyekszik valamilyen bokorral vagy virággal otthonosabbá tenni a ház elõtti, utcafronti földdarabot. Így egyre rendezettebbnek, otthonosabbnak tûnik városunk képe. Valami mégis zavaró. Az érzés okára akkor jöhetünk rá, amikor kirándulni indulunk a közeli dimbekre és dombokra. A temetõ mögött a szántóföldek felé haladva például nem patak vagy egyéb természeti képzõdmény állja el az utat, hanem egy hatalmas, építési törmelékekbõl, autóroncsokból, háztartási és veszélyes hulladékokból álló domb. Iszonyat.

Ha nem esztétikai, hanem egészségügyi oldalról nézzük a dolgot, akkor is szörnyû eredményre jutunk: egy szántóföldön járunk, ahol banánhéj, kopott (és szakadt) gumi, lökhárító és zokni terem. Csobánka felé haladva alig találunk egy darabkát a mezõn, ahol ne virítana némi szemét: minden bokor alatt lapul valami.

Mindegy, hogy merre indulunk el Vörösvárról, az út szélén „felejtett” szemétkupacok mindenhol jelen vannak. Különösen bizarr a látvány szeles idõben: a fákon fennakadt mûanyag zacskók lengedeznek nejlonalma gyanánt.

A környéken, így Vörösváron is több, szemétszedéssel kapcsolatos egyéni és egyesületi kezdeményezés volt, illetve van. Gyermekeink évente felkerekednek, hogy összeszedjék azt a szemetet, amit mi (vagy mások) pakoltak le egy szombat éjjelen.

Hiába szervez az önkormányzat évente kétszer lomtalanítást, úgy tûnik, akadnak lakosok (és üdülõk), akik inkább maguk kocsikáztatják a használt abroncsokat, ruhafoszlányokat, miegymást a határba, hogy ott aztán egy elegáns mozdulattal megszabaduljanak tõle.

Az üdülõövezetben idõszakosan – tavasztól õsz végéig –, a városban rendszeresen mûködik a szemétszállítás. Noha a matricás rendszerrel többen elégedetlenek (állítólag a címkézett kukákat furfangos emberek csupaszokra cserélik vagy ellopják), rendes körülmények között mûködõképes.

Akadnak olyanok is, akik a szelektív szemétgyûjtést már otthon elvégzik: így kerül a konyhai maradék az állatokhoz, a papír a MÉH-be, az éghetõ a kályhába. Ezeknél a családoknál alig keletkezik háztartási hulladék.

A hatósági szemételtakarítás leginkább Kõmíves Kelement idézi: amit elvisznek estig, visszatér reggelre. Az illegálisan lerakott szemét elszállítása a városgondnokság feladata; azokat pedig, akik a mezõn kívánnak megszabadulni a háztartási és egyéb hulladékaiktól, a közterület-felügyelet hivatott tetten érni, mondta el Heider László, a város jegyzõje.

A gyakorlatban azonban az esetek 90 százalékában lakossági bejelentés segítségével szembesítik tetteikkel az ad hoc szemeteseket. A magyarázat is roppant egyszerû: mivel a hivatal munkaideje fél ötig tart – pénteken kettõig –, jellemzõen esténként vagy péntek délutántól hétfõ reggelig viszik ki a vörösváriak a szemetet az illegális lerakókba. Ráadásul a biciklivel, vagy gyalogosan közlekedõ közterület-fenntartók nem is érhetik utol a jellemzõen autóval rendelkezõ elkövetõket, tudtuk meg Zakariás János közterület-felügyelõtõl.

Az önkormányzat szabálysértési bírsággal sújtja azokat, akiket végül sikerül elkapni illegális szemétlerakás miatt. Bírság százezer forintig róható ki. Szabálysértést akkor követ el a szemétlerakó, ha a lerakott mennyiség nem haladja meg a fél köbmétert. E fölött viszont már nem az önkormányzat intézkedik: ekkor másik államigazgatási szerv által indított eljárás kezdõdik. A különbség nem elsõsorban a hulladékgazdasági bírság mértékében jelentkezik – 150 ezer forint a plafon –, hanem abban, hogy a lerakott hulladékot el is kell szállítania a megbírságoltnak. Ha valakit nagy mennyiségû szemét illegális elhelyezésén érnek, akár milliós nagyságrendû bírságot is fizethet – ez esetben a környezetvédelmi fõfelügyelõség jár el.