 |
Nincs véletlenül egy pajszerük?
Rendõrökkel, polgárõrökkel a vörösvári éjszakábanJúnius 7-én este nyolc órakor járõrözni indulunk Sebõk Dániel fõtörzsõrmester, szentiváni körzeti megbízottal és Steckl András polgárõrrel a vörösvári rendõrõrs körzetében. Meleg és száraz az este, a jármûforgalom is gyér. Fõleg fiatalokkal találkozunk, akik szórakozni indulnak a kempingbe, illetve a fõvárosba. A környéken mára már az összes diszkó bezárt, a legközelebbi Cséven üzemel… „ Hála az égnek! – sóhajtanak rá nagyot „járõrtársaim”.
Átgurulunk Szentivánra, a kismotorosok „Mekkájába”. Két-három kismotorost is megállít a rendõr, figyelmezteti õket a bukósisak használatára és a közlekedési szabályok betartására:
– Ha még egyszer meglátom, hogy nincs bukósisakotok és hogy ketten ültök a motoron, nem állok jót magamért!
Megtudom tõle, hogy Szentivánon nagyon sok gyerek motorozik vezetõi engedély nélkül az utakon. A rendõrség szinte tehetetlen velük szemben, hiszen nem tudják õket megbüntetni, a szülõk pedig, úgy látszik, nem törõdnek azzal, hogy csemetéik nap mint nap a saját és mások testi épségét veszélyeztetik.A Bem utca végén aztán megállítunk egy nagymotort. Egy húszéves forma szõke fiú és egy nála jóval fiatalabb lány száll le róla. Bukósisak, vezetõi engedély rendben van, a nemrég vásárolt motor papírjai azonban nem. A rendszámtábla is elég furcsa: papírból készült. A rendõr rögtön leszedeti a szabálytalan táblát a motorról, és hoszszasan magyarázza, mit kell tennie a fiúnak ahhoz, hogy érvényes forgalmi engedéllyel és biztosítással rendelkezhessen.
Továbbmegyünk Hidegkút irányába – tankolni. Amikor elhajtunk a szentiváni benzinkút mellett, halkan megkérdezem, nem lehetne-e itt megejteni a dolgot. Megtudom, hogy a rendõrségi kocsik csak MOL-kútnál tankolhatnak. Velük kötöttek szerzõdést. Mivel Szarvasnál a kút zárva van, nem marad más, mint a hidegkúti. Oda-vissza 30 kilométer – fölöslegesen.
A második kör Szentivánon. Már teljesen besötétedett. Ismét a Bem utcán jövünk lefelé, amikor észrevesszük, hogy egy kivilágítatlan, ütött-kopott Lada jön felénk a szervizúton. Azonnal lemeszeljük. A roncsautóból egy csapzott férfi száll ki. Alig áll a lábán, szemmel láthatólag alaposan felöntött a garatra.
A rendõr és a polgárõr nem akarnak hinni a szemüknek, hogy ezzel a roncstelepre való járgánnyal valaki közlekedni mer, ráadásul részegen.
– Ember, hova indult ezzel az autóval? – kérdezi a rendõr.
– Leányvárra – hangzik a számunkra hihetetlen válasz.
– És mennyit ivott?
– Sokat – mondja váratlan õszintén.
Amikor a rendõr a papírjait kéri, kiderül, hogy olyan neki egyáltalán nincsen. Se jogosítvány, se mûszaki engedély, de még egy árva személyi igazolvány sem. A nevét azonban elárulja. Nem is tudná letagadni, hiszen a társaságunkban lévõ polgárõr ismeri õt.
– Nyissa ki a csomagtartót – utasítja a férfit a rendõr.
– Nem megy, beszorult a zár! – mondja egybõl a fiatalember. Aztán hirtelen ötlettel azt kérdezi: – Nincs véletlenül egy pajszerük?
A helyzet olyan komikus, hogy majdnem elnevetem magam. Aztán arra gondolok, ez a felelõtlen ember hány embertársát veszélyezteti az utakon, akik józanul, szabályosan és érvényes papírokkal közlekednek…
A csomagtartót végül is nem sikerül kinyitni, így a rendõr bezáratja a kocsit, és vezetõjét beülteti a rendõrautóba. Irány a mentõállomás: a férfit vérvételre állítjuk elõ. Az persze méltatlankodik, meg van sértve.
– Hadd menjek inkább haza – fogja végül könyörgõre, bár tudja, hogy nincs semmi esélye.
Beülök mellé a hátsó ülésre; rögtön megcsap alkoholos lehelete.A rendõr közben bediktálja az õrsön lévõ ügyeletesnek az autó rendszámát, s rövidesen meg is tudjuk, hogy annak 2001-ben lejárt a mûszakija. A sofõrjérõl meg az derül ki, hogy jogosítványát gyorshajtás miatt bevonták.
A mentõállomás orvosi ügyeleti szobájában nem elõször járok. Pontosan tudom, mi fog történni. A férfitõl vér- és vizeletmintát vesznek. Feljegyzik, mikor fogyasztott utoljára alkoholt, mikor evett utoljára, ilyenek. A férfi most csak két deci bor fogyasztását ismeri el, ellentétben azzal, amit elõször mondott. Mindegy, nincs jelentõsége, a mintából úgyis kiderül az igazság. Eltart vagy negyedóráig a papírmunka, aztán indulunk vissza az õrsre.
A férfi méltatlankodik, amikor ott hagyjuk a mentõállomás elõtt.
– Hogy jutok én most haza?
– Ezzel a kocsival biztosan nem – válaszolja a rendõr.
A férfi morgolódva elindul Szentiván felé, s még észrevesszük, amint a mobiltelefonjába gyorsan bepötyögi a rendõrautó rendszámát.
A rendõr kiszól az ablakon, s közli a nevét és a rendfokozatát is. Õ áll elébe, hadd váljon kerekké a dolog…
Két órával késõbb, amikor ismét a Bem utcánál járunk, a rozzant Ladának már hûlt helye. Nem mondjuk ki, de sejtjük, mi történt vele… Delikvensünk egyszerûen beleült, és hazahajtott vele, mintha mi sem történt volna…Fél 11-kor Zombori Zoltán zászlós és Sebõk Dániel fõtörzsõrmester Wieszt Márton és Steckl András polgárõrök segédletével Vörösváron a Büfénél tartanak gépjármû-ellenõrzést. Két irányból állítják meg az autósokat, megvizsgálva a papírokat. Néhány tucat autót állítanak meg. Szerencsére majdnem mindent rendben találnak. Néhány autóst figyelmeztetnek arra, hogy nemsokára lejár egyik vagy másik papírjuk érvényessége. Egy fiatal hölgynek ötezer forintja bánja, hogy lejárt a zöldkártyája… Fél 12-kor a JET kútnál folytatódik a közúti ellenõrzés. Büntetésre ezúttal nem kerül sor.
Éjféltájban Piliscsabáról kapunk bejelentést: a Végsõ utca egyik házában nagy buli van, zavarja a szomszédokat. Már messzirõl halljuk a zenét, valóban hangos, ideje visszavenni a kakaót. A fiatalok egyáltalán nem szeppennek meg, amikor bemegyünk a házba, de megígérik, hogy visszavesznek a hangerõbõl. Néhányan pedig elindulnak hazafelé…
Fél egy tájban egy autótulajdonos után nyomozunk, aki a Wippi cukrászda elõtt rossz helyre parkolt, akadályozza a kihajtást. Egy óra felé találjuk meg a Halastó Kempingben. A rendõr elkéri tõle a slusszkulcsot, hogy átparkolhasson az autóval… Úgy tûnik, ez a probléma is megoldódott…
Hogy ne maradjon ki Solymár sem, éjjel két óra felé egy bejelentés alapján a Hóvirág utca egyik családi házához vonulunk ki. A távol lévõ tulajdonos kérte a rendõrséget, ellenõrizzék a házát, mert a mobiltelefonjára kijelzett a házba beszerelt riasztókészülék.
Nehéz beazonosítani a házat, mert az utcában alig vannak kitéve a házszámok. Kizárásos alapon választjuk ki a házat, a rendõr és s polgárõr átmászik a kerítésen. Körbejárják az épületet, de semmi gyanúsat nem találnak. Az egyik szomszédos ház ablakán kinéz egy hölgy, a rendõr meg akarja tudakolni, hogy jó helyen járnak-e?
– Legyen szíves, nyissa ki az ablakot! – kéri tõle.
– Nem nyitom!
– Rendõr vagyok!
– Nem érdekel – vágja el a beszélgetés fonalát a hölgy, majd eltûnik az ablakból, és néhány másodperc múlva a villanyt is lekapcsolja. Morogva másznak át járõrtársaim a kerítésen: Köszönjük az együttmûködést…
Fél három felé Borosjenõre tartunk. A Határ utcából telefonált egy férfi, hogy rosszul van, segítsünk neki. Különös, hogy minket hívott és nem a mentõket. Vagy félórát kóválygunk, mire a Határ utcát megtaláljuk. Itt nemhogy a házszámok, de még az utcanevek is alig vannak kiírva...
Végre megtaláljuk a címet, egy félig kész, vakolatlan házat. Bekopogunk az ajtón, a lakásban egy férfit és egy nõt találunk. A férfi valóban rosszul van… mert tökrészeg…
– Feküdjön le, és aludja ki magát! – adja ki az utasítást a rendõr, gyorsan felmérve a teendõket. Nincs szükség itt orvosra, mentõkre. A férfi orrán egy kis hámsérülés van, ennyi az egész…
Visszafelé, az ARAL kútnál három prostituáltat látunk. Egyikõjüket, az egyik szõkét ismerem, egy korábbi õrjárat során már találkoztam vele, akkor bevittük õt az õrsre. Elmondta nekem, hogy Visontán volt laborvezetõ, de nagy gyermeke van, nem tudta õt eltartani… Vajon mennyit kereshet egy laborvezetõ – tûnõdtem el –, ha enynyire muszáj volt „szakmát váltania”…
Hajnali fél négy. Ismét a JET-kútnál állunk. Alig van forgalom. Bejelentés sem érkezik. Egy részeg botorkál ingatag, kilengõs mozdulatokkal Csaba irányába. Egy órával ezelõtt még a város másik végében találkoztunk vele. Reggelre tán csak hazaér…
– Menj te is haza – mondják társaim –, visz-szaviszünk az õrsre, már nem érdemes maradnod, mi még kint leszünk reggelig…
Négy órára érek haza az õrjáratból.
Jó éjszakát, jó reggelt, Vörösvár!F. A.
