 |
Madarak, fák, lerakók, környezeti kultúra
Interjú Sajtosi Jánossal a Pilisvörösvári Környezetvédõ és Természetbarát Egyesület elnökével
A legutóbbi vörösvári újságban Sajtosi János megjelentetett egy cikket az egyesületrõl, ebben sok szó esik munkájukról és a tavalyi és idei évi konkrét akciókról, de ugyanakkor tálcán kínálja a lehetõséget annak kibontására, hogy ebben a „csodálatos” környezetbarbár országban hogyan képes egy-egy helyi zöld mozgalom a figyelmet felhívni a környezetünket ért állandó támadásokra, milyen elképzeléseik és javaslataik vannak a káros jelenségek megfékezésére, ill. a tudatos környezetvédelmi szemlélet elfogadtatására. Valljuk be õszintén, hogy a mozgásterük a jajszó, cselekvésük korlátja a másik ember, aki viszont lehet bármelyikünk, ha csak egy kicsit is mélyebbre nézünk, de mindenképpen magunkba. Május 10. a „madarak, fák” napja, cseppnyi kitüntetettség egy évben, 24 órányi elvi odafigyelés, de mire is?
– Milyennek látja a mostani ökohelyzetet Vörösváron és környékén?
– Ami a szervezeti hátteret illeti, nem tudok túl sok biztatót elmondani. A Környezetvédelmi Bizottság tagjai közül még senki se keresett bennünket. A „Tájsebészet” pályázatra, ami elsõsorban illegális lerakók megszüntetésére és felszámolására irányul az Önkormányzat sem adott be pályázatot. Az illegális lerakók városszerte prosperálnak. Ez egyike a legsúlyosabb környezetszennyezési problémáknak.
– Felmérésük alapján, hány összefüggõ illegális lerakóról tudnak?
– Kb. 10-15 ilyen lerakót ismerünk. Az egyik legkiterjedtebb szeméttel borított rész a szennyvíztisztító mögötti terület. Terveztünk egy öko kerékpárutat kialakítani Vörösvár, Solymár és Szentiván között, de az irdatlan mennyiségû szemét ezt nem teszi lehetõvé.
– Milyen okok játszanak közre a lerakók „kiépülésében”?
– Számos esetben meggyõzõdtünk arról, hogy élelmes vállalkozók vélhetõen szolgáltatási díj fejében ezt a könnyebb és számukra fizetségmentes változatot részesítik elõnyben, a lerakásra elvállalt hulladékot kisteherautóról zúdítják a félreesõ helyekre, amit persze mások is felfedeznek és kihasználnak. Természetesen az informátoraink nem jegyzõkönyv képesek, hiszen általában nem visznek mindjárt két tanút magukkal, így a bizonyítás szinte lehetetlenné válik. Saját példát is említhetek, amikor a már terhét elengedni készülõ kisteherautó sofõrjét kérdõre vontam, õ mûszaki okokat emlegetett, majd közölte, hogy a szent-iváni lerakóba(?!) készül.
– Tud-e konkrét tettenérésrõl és ahhoz kapcsolódó környezetvédelmi bírságról?
– Nem, ugyanakkor minden esetet jelentünk a Mûszaki Osztálynak.
– Lát-e lehetõséget a lerakók nem pályázati pénzbõl történõ felszámolására?
– Nagyszabású városi takarítási akció keretében részenként megoldható lenne, de ehhez a kézi munkaerõ mellett szükség lenne gépekre, fizetett konténerekre és természetesen a biztonságos elszállítás lebonyolítására. Úgy gondoljuk, hogy ehhez mindenképpen önkormányzati szervezésre van szükség, tisztázni kell a lerakók tulajdoni helyzetét, és biztosítani kell a pénzügyi feltételeket is. Ezek után még gondoskodni kell arról, hogy a megtisztított terepeken ne kezdõdjön elölrõl az újabb szemétlerakás.
– Mit tartanak hangsúlyos szankciónak?
– Önmagában a pénzbírság nem oldja meg ezt a helyzetet. Fontosnak tartjuk a tudatformálást és az uniós államok már bizonyított környezetvédelmi gyakorlatát. Ezenkívül hangsúlyosan élni szeretnénk a nyilvánosság fórumaival, így a Vörösvári Újság kínálta lehetõséggel is. Nevesítés nélkül tárnánk fel és mutatnánk be a környezetszennyezési cselekedeteket, és bízunk abban is, hogy a közterület-felügyelõknek jelentett esetekrõl visszajelzést kapunk, mert jelenleg nem tudjuk, hogy hogyan alakultak az általunk bejelentett ügyek. Szeretnénk állandó rovattal megjelenni a Vörösvári Újságban, téma sajnos bõven van.
– Miért szeretnek a magyar emberek szemetelni, miért nem fontos nekik a természet védelme, és miért tûnnek közömbösnek a különféle esetek kapcsán?
– Mi is keressük a magyarázatokat, de az mindenesetre igaz, hogy sok esetben hiányzik a perspektíva. Keletkezik veszélyes hulladék, de nincs hova elhelyezni. Ha meg nagyon sok összegyûlt, festékdoboz, gyógyszer, autógumi, irány a közeli kiserdõ vagy árokpart, aztán a gond letudva. Az uniós elõírás szerint 2005-ig az újrahasznosítható anyagok legalább 50%-át fel kell dolgozni.
– A rendelkezésre álló idõben lesz-e elég feldolgozó?
– Minimális a számuk, a rendszer kiépítéséhez pedig jelentõs állami áldozatvállalás szükséges. Azért megemlíteném a tinnyei Holofon 95 Rt. mûanyag-feldolgozót, mint egyikét azon kevés vállalkozásoknak, ahol pl. a begyûjtött vörösvári mûanyag dobozok, flakonok újrahasznosulnak. Vagy létezik egy tatabányai cég, amely az üveget hasznosítja, útalapba készítenek darálékot. Ugyanakkor hiába szerveznénk a veszélyes hulladékok intenzívebb begyûjtését, ha nincs hely, ahol feldolgozzák õket.
– Mi a helyzet a vörösvári szelektív gyûjtéssel?
– Korábban a Rumpold Kft. megszervezte a veszélyesnek minõsülõ hulladék begyûjtését, de a tavalyi évben már nem került sor ilyen akcióra. Ezért is szeretnénk, ha a lakosság részére rendszeresen tudnánk lehetõséget biztosítani, hogy ne „kényszerüljenek” nem megengedett szemétlerakásra. Továbbra is szorgalmazzuk egy központi hulladékudvar létesítését.
– Milyen szakaszban van a központi hulladékudvar ügye?
– Semmilyen elõrelépés nem történt ez ügyben.
– Hol képzeli el ennek kialakítását?
– Csak egy viszonylag központi helyen fekvõ önkormányzati terület jöhet szóba. Természetesen egyesületünk vállalná a terület zöldfelülettel történõ ellátását, kezelését, gondozását. Szakmai tapasztalatainkat szívesen osztjuk meg az illetékesekkel, ismerjük a külföldi példákat, hasznosítási gyakorlatokat. Egy ilyen udvar léte már tudatformáló lehet, ezt az eddigi szerény tapasztalatok is igazolják. Ugyanakkor nem elég gondoskodni a begyûjtésrõl, annak további sorsát is felügyelni, intézni kell.
– A szemétlerakók ügye mellett egy konkrét és fájdalmas incidens is felkavarta nyugalmukat a Madarak és fák napján...
– Igen, szombaton, 10-én feleségemet telefonon keresték a Ligetbõl, egészen pontosan a Bocskai utcából, hogy légpuskával madarakat lõdöznek. A hír igaznak bizonyult, a fiókáit etetõ gerlét sebesítették meg életveszélyesen. Az állatorvosi beavatkozás ellenére sem lehetett megmenteni. Ugyanebben az utcában széncinkékre is vadásztak, sajnos sikerrel. Amit meg tudtunk tenni, az a rendõrségi bejelentés.
– Fákat nem ért ezen a napon atrocitás?
– Szerencsére nem, de még márciusban a Kápolna utca végén, a vasúti töltés irányában jelentõs fapusztítást végeztek valakik. A szomorú eseményrõl tájékoztató informátorunk kutyáját is megölték. A helyszínen látottakról fényképfelvételeket készítettünk.
– Mennyire jellemzõ, hogy egyesületi tagokon kívül, információt kapnak egyénektõl, szimpatizánsoktól?
– Meglehetõsen sokan ismernek bennünket, és ezáltal számosan fordulnak hozzánk akár személyesen, akár telefonon, ha okot adó visszás cselekedetet, helyzetet tapasztalnak. Azt mindenesetre büszkén elmondhatjuk, hogy anélkül, hogy egyesületünk céljait, programját ismernék vagy elfogadnák, egyre többen vannak azok, akik igénylik állásfoglalásunkat pl. fakivágás ügyben.
– Állatokról, fákról, szemétrõl már ejtettünk szót, de mi a helyzet a levegõtisztasággal?
– Porosak az utak, ezt a helyzetet néhányan még ki is használják – autós rally, cross-motorozás –, egyre több az asztmás megbetegedés, és idén is szembesülhetünk a nem kezelt parlagfû pollenmiliárdjaival. Ezenkívül sokan, nyilván közüzemi spórolásból, mindenfélét eltüzelnek, amitõl rendkívül büdös volt a fûtési szezonban. A város földrajzi elhelyezkedésébõl fakadóan, ha nincs meghatározó levegõmozgás, akkor mind a bûz, mind az egyéb légszennyezõdések megülnek a település felett. Visszatérõ jelenség az avarégetés, annak ellenére, hogy a lakosságot idõben tájékoztatják a szerves lombhulladék elszállításáról. Az elmúlt pár évben viszont nem lehetett érezni a mûanyag borítású kábelek égetésébõl származó szúrós szagot, ehelyett azonban többen panaszkodnak a csatornarendszer vélelmezhetõ hibájára, a háztartások levegõje idõrõl-idõre megtelik csatornaszaggal, aminek oka egyelõre nem ismert.
És mindezek után még érdemes egyet járni és szippantani a Fõ út levegõjébõl vagy maszkot rántva eltûnõdni azon, hogy néha milyen jól jönne, ha tartanánk „ember” napokat is.
Toronyi Zoltán
