 |
Borivóknak való
Két korty között jelentjük a Kertbarát Kör idei borversenyérõl
Hamvas Béla írja „A bor filozófiája” címû mûvében: „Minden borban kis angyal lakik, aki, ha az ember a bort megissza, nem hal meg, hanem az emberben lakó megszámlálhatatlan sok kis tündér és angyal közé kerül. Amikor az ember iszik, az érkezõ kis géniuszt a már bent lévõk énekszóval és virágesõvel fogadják. A tündérke el van bûvölve, és az örömtõl majd meggyullad. Az emberben ez az örömláng árad el, és õt is elragadja.”
Ha tán nem is tudják ilyen szépen és érzékletesen megfogalmazni, mint a kitûnõ író tette, a vörösvári Kertbarát Kör tagja közül is sokan érezhetik azt a tündéri örömlángot, amely egy kitûnõ, zamatos bor mértékkel való elfogyasztásakor árad szét az emberben. És még nagyobb boldogság ez akkor, ha az ember a saját borát fogyasztja.
Április 26-án a Kertbarát Kör évi rendes borversenyén 50 palack helyi készítésû bor került a zsûri fehér abroszos asztalára. 25 fehér és 25 vörös bor mérettetett meg a hozzáértõ bírálók által – saját termésû és vásárolt szõlõbõl készültek külön-külön kategóriába soroltan.
Tóth Mihály, a Földmûvelési Minisztérium nyugdíjas fõborásza, a zsûri elnöke értékelõ beszédében elmondta, az elmúlt év idõjárása nem kedvezett a szõlõskerteknek, ennek ellenére kitûnõ illatú és zamatú borokat kóstolhattak meg ezúttal is, ami a helyi gazdák tudását dicséri. „A bor legyen gyógyszer és váljék egészségünkre” – fogalmazta meg a bortudományok esszenciáját a nyugdíjas fõborász, majd az asztalhoz szólították a borverseny idei nyerteseit.
A zsûri értékelése szerint a saját termésû szõlõbõl a legjobb fehérbort Keszléri József, a legjobb vörösbort Schreck János készítette. Vásárolt szõlõbõl Manhertz János érlelte a legjobb fehérbort, míg Pécs Pál a legjobb vöröset.
Gratulálva a gyõzteseknek, arról faggattam õket, mióta foglalkoznak szõlõtermesztéssel és borkészítéssel, és kitõl tanulták a mesterség fortélyait.
Pécs Pál három évtizede készít bort. Két-három féle szõlõt szokott vásárolni, abból állítja össze zamatos borait.
Manhertz János 20 éve borászkodik. Mindig is közel állt hozzá a szõlõ, a bor és a kertészkedés, hiszen a szüleinek volt szõlõskertje és már gyermekként is kileshette a szõlõtermesztés és a borkészítés fortélyait. Gyõztes borához a szõlõt Gyöngyösrõl hozatta, amit a tulajdonában lévõ több mint százéves pincében érlelt gyöngyözõ nedûvé.Schreck Jánosnak duplán kijár a gratuláció. Nemcsak azért, mert saját termesztésû vörösborával elsõ helyen végzett, hanem azért is, mert 15. éve viseli a Kertbarát Kör elnöki tisztét. Családjában szintén tradíció a szõlõtermesztés, apja, nagyapja után örökölte ezt a nemes hagyományt. A nyertes bor szõlejét lányának kertjében nevelte féltõ gondossággal.
Keszléri József nem elõször örülhetett az elsõ díjnak, az elmúlt években öt alkalommal ítélte a zsûri valamelyik borát a legjobbnak:
„Apámtól örököltem ezt a szenvedélyt, aki még a múlt század harmincas éveiben kezdte a kertészkedést és szõlészkedést. Sokat tanultam apám öccsétõl, aki nagyon értett a borokhoz, hiszen Budafokon volt pincemester. A Klapkai utcai lakótelep helyén volt 1200 négyszögöl homokos talajú szõlõnk. Míg a 19. századi filoxérajárvány után Vörösváron majdnem mindenki a direkt termésû, ellenálló Nova és Otelló szõlõket termesztette, mi a régi nemes fajtákat. A homokos talajon ugyanis a filoxéra kevésbé veszélyes. Így aztán kitûnõ borokat érleltünk mindig is a pincénkben. A lakótelep megépülte után a kisajátításért kapott pénzbõl az utca másik felében vettem egy szõlõst. Az Otellót meghagytam, de a Nova helyett nemes fajtákat telepítettem. Az elmúlt években elért eredményeim azt bizonyítják, hogy Vörösváron is lehet jó minõségû szõlõt és bort termelni.”
F. A.
Hamvas Béla „A bor filozófiája” címû munkája kapható a helyi könyvesboltban.
Az év borásza
A Kertbarátok Körének borversenyén találkoztam Gábeli Györggyel, aki a borosjenõi kertbarát kör üdvözletét és díjnyertes borait hozta el Vörösvárra.
A kitûnõ borász Vörösváron nõtt fel, s már gyermekként is részt vett a szüretelésben, a téli fejtésben. 1977-ben költözött Pilisboros-jenõre, ahol – a név kötelez – nagy hagyományai vannak a borkészítésnek. 1998 óta ismét borvidék rangot kapott ez a terület: a Budai Borvidékhez tartozóan. Rangos esemény a Borosjenõn és Ürömön évenként megrendezésre kerülõ Borfesztivál. Az idei fesztivált április 13-án bonyolították le. A versenyre 85 fajta bort neveztek be a gazdák. Gábeli György három fehér- és három vörösborral nevezett. Közülük négy aranyérmes lett. Nem is csoda, hogy – immár negyedszer – õt választották a borvidéken az év borászává.
– Mi a jó bor titka? – kérdezem a többszörös aranyérmest.
– Hozzáértés és szeretet kell hozzá. Végig szemmel kell kísérni a tõkétõl a palackig a fejlõdését. Mert a szõlõ olyan, mint egy kisgyerek, rengeteg törõdést, gondoskodást igényel, de mindezt meg is hálálja, ha megkapja. Ha szívvel csinálja az ember, sok örömben lesz része.
F. A.
