 |
Fordított interjú kampányról, elkötelezettségrõl,
a felelõs szerkesztõ politikai függetlenségérõlSzakszon József alpolgármestert öt éve ismerem, több interjút készítettem már vele, és sokszor beszélgettem vele a helyi közügyekrõl. Korrekt, egyenes embernek ismertem meg, aki hû az elveihez, ugyanakkor gyakorlatias gondolkodású politikus, aki képes megoldani a problémákat. Korrektségében akkor sem csalódtam, amikor elõször merült fel az, hogy egy év szilencium után ismét elvállalhatnám a Vörösvári Újság felelõs szerkesztõi teendõit. Elvi okok miatt kezdettõl fogva ellenezte újbóli kinevezésemet. A felelõs szerkesztõi pályázat elbírálásakor is nemmel szavazott. Ezt a titkos szavazás után tudatta is velem – nem bújva el a titkosság leple mögé – , s elmondta ellenvetéseit. Sõt, felajánlotta nekem, hogy az újság nyilvánossága elõtt is felteszi azokat a kérdéseket, amelyek a személyemet és tevékenységemet illetõen felvetõdtek benne. Miután ezt elfogadtam, néhány nappal a képviselõ-testületi döntés után (10 igen és 3 nem szavazat, 2 rontott szavazat) felkeresett szerkesztõségi szobámban. Így született az alábbi interjú, amelyben megfordultak a szerepek, és ezúttal õ kérdezett engem.
– Engem meglepett, hogy az önkormányzati választások idején a Vállalkozók Egyesületének és a jelenlegi polgármesternek a kampánykiadványaiban találkoztam a neveddel. Mivel ezekben MSZP-s és SZDSZ-es közös képviselõ-jelöltek is helyet kaptak, úgy könyveltem el, hogy te egyértelmûen elkötelezted magad a balliberális oldal mellett.
– Ha párt keresett volna nyilvánvalóan nem vállaltam volna a feladatot, úgy gondoltam azonban, hogy egy általam nagyra becsült vörösvári egyesület kampányában minden további nélkül részt vehetek. Hozzáteszem, a kampány idején már hónapok óta nem álltam a város alkalmazásában felelõs szerkesztõként, és a kiadványok megszerkesztését fizetség ellenében vállaltam.
– Én mégis igazolva látom azt a félelmet a jobboldali gondolkodású, illetve a kampányban nem a mostani polgármestert támogató polgárok részérõl, hogy ezen elõzmények után te mint újraválasztott felelõs szerkesztõ nem fogod tudni a politikai függetlenségedet megõrizni a lap élén.
– Én pontosan tudtam, amikor elvállaltam a kiadványok megszerkesztését, hogy kockáztatom annak a lehetõségét, hogy ismét elnyerjem a késõbbiek folyamán a felelõs szerkesztõi állást. Ugyanakkor büszkén vallom, hogy közéleti emberként minden tettem mögött a város érdekei állnak. Úgy gondoltam és úgy is tapasztaltam, hogy a korábbi polgármester fölött eljárt az idõ – s bár kétségbevonhatatlan a város érdekében végzett munkájának jelentõsége –, az újraválasztása nem szolgálta volna a város érdekeit. Elsõsorban a vezetõi stílust illetõen megújulásra volt szükség. A választási eredmények ismeretében igazoltnak érzem azt, hogy nyilvánosan is letettem a voksomat, kit nem látnék szívesen polgármesterként a város élén. Nyilván magánemberként sokkal jobban jártam volna, ha nem vallok színt, a háttérben maradok, és a választási hercehurca után tisztán és makulátlanul foglalom el a szerkesztõi széket – természetesen a felelõs szerkesztõi pályázat megnyerése esetén. Az ember cselekedeteit azonban nemcsak a mindennapok praktikus céljai vezérlik, hanem eszmék, eszmények, elvek is.
– De nyilvánvalóan te is érzed azt a bizalmatlanságot, egyfajta legitimációs zavart, ami a munkádat most övezi…
– Tudom, hogy sokan bizalmatlanná váltak velem szemben, sõt többen egyenesen megutáltak és a pokolba kívánnak. Nekik azt tanácsolom, vegyék kezükbe és lapozzák át újra a Vörösvári Újságnak azt az eddig megjelent 77 számát, amelyben felelõs szerkesztõként, illetve szerkesztõként közremûködtem, és akkor süssék rám a politikai elfogultság bélyegét. Egyet természetesen nem tagadok: mindig ódzkodtam a szélsõséges politikai nézetektõl, az alpári hangnemtõl, a sárdobálástól, az ellenségképek fabrikálásától, az összeesküvés-elméletektõl, a feltétlen tekintélytisztelettõl és a nagy magyar melldöngetéstõl. Az én gondolkodásomban egyaránt fontosak a baloldali ideák, a keresztény–konzervatív–nemzeti értékek és a liberális eszmék. Soha nem éreztem késztetést arra, hogy patikamérlegen kimérjem: melyik ér többet, melyik kevesebbet számomra. Sajnos a mai közélet viszont mindenképpen választásra kényszeríti az embert. Mi vagy: baloldali, liberális vagy jobboldali? Válassz minket, és állj be közénk! Ha nem, pusztulj! Nekem ez az egész nagyon idegen és visszataszító. Ha mindenáron fel kell tenni a kérdést, hogy ki vagyok én, azt válaszolom, hogy humanista vagyok, tanárember vagyok, és mindezekbõl egy nagyfokú naivság is fakad: feltételezem az emberekrõl, hogy alapvetõen jók, hogy nevelhetõk, taníthatók, hogy mindenki fogékony a szépre. Egész újságírói tevékenységem is erre épül.
– Az önkormányzat nem örökéletû, négyévenként megújul. A felelõs szerkesztõ szempontjából az lenne a legjobb, ha teljes nyugalommal várhatná a választások eredményét, amely az õ munkáját, személyét, egzisztenciáját nem befolyásolhatná. Sajnos én a te személyedet illetõen ebben továbbra sem vagyok biztos. Véleményem szerint a felelõs szerkesztõ is elmondhatja a véleményét a politika szereplõirõl, de politikai kampányban semmi szín alatt nem vehet részt.
– Nézd, ha emiatt nem lehetek továbbra is szerkesztõ Vörösváron, azt sajnálni fogom, de nem fogok bánkódni miatta. A kampányban vállalt szerepemet mindig emelt fõvel fogom vállalni. Egyfajta cserépszavazás volt ez az ókori görög demokrácia mintája alapján, amelyben örülök, hogy részt vehettem. Az újságot pedig vigyék tovább a fiatalok. Egyre több tehetséges fiatalnak van és lesz Vörösváron újságírói végzettsége, néhányuk írásait a Vörösvári Újságban is olvashatják. Dolgozzanak õk tovább, valósítsák meg õk az elfogulatlan, közszolgálati újságírást Vörös-váron.
– Nem titok, hogy én a kampányban vállalt szereped miatt nemmel szavaztam a felelõs szerkesztõi pályázatod elbírálásakor, ugyanakkor tiszteletben tartom az önkormányzat többségének döntését. Most rajtad a sor, neked kell bebizonyítanod azt, amiben én ma nem hiszek: hogy újságírói függetlenséged biztosítani tudod a kampányban vállalt szereped után. Én azt kívánom a Vörösvári Újság mindenkori felelõs szerkesztõjének, hogy szakmai munkájának színvonala és a pártoktól és egyéb érdekcsoportoktól való függetlensége legyen a garancia arra, hogy egy hatalomváltás esetén az új önkormányzat ne bonyolódjon bele a Vörösvári Újság személyi kérdéseibe. Ha ez az állapot végre bekövetkezik, akkor nagyot lép városunk elõre a demokratizálódás útján.
– Én is remélem, hogy az idõ begyógyítja a sebeket. Felelõs szerkesztõként az újságban továbbra is az egyetemes emberi értékeket fogom képviselni, és azon leszek, hogy az aktuális híranyagok mellett minél több elõre mutató, a közösséget építõ, a város érdekeit szolgáló írás jelenjen meg az újságban, és hogy ez az újság mindenkié legyen: minden vörösvári polgáré.
Fogarasy Attila felelõs szerkesztõ
Fogarasy Attila tanár, újságíró
1957-ben született Budapesten. Általános és középiskolába Vörösvárott járt.
1980-ban szerzett magyartanári és könyvtárosi oklevelet a Szombathelyi Tanárképzõ Fõiskolán.
2000-ben oktatási informatikus képesítést és ECDL jogosítványt szerzett a pilisborosjenõi Pedagógus-továbbképzési és Információs Központban.
1981-tõl kezdve 13 éven át dolgozott a szentiváni, a vörösvári, majd ismét a szentiváni iskolában könyvtárosként és tanárként. 1994-tõl a Német Nemzetiségi Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola könyvtárosa. Könyvtárosi munkája mellett informatikát is oktat.
Újságírással és -szerkesztéssel 1989. óta foglalkozik. Ekkor jelent meg szerkesztésében a Paca címû diáklap elsõ száma.
1991-tõl 1992-ig szerkesztõje a Szentiváni Újság címû közéleti havilapnak.
1993-ban OPUS néven regionális irodalmi–kulturális folyóiratot jelentetett meg.
1994 májusában szerkesztésében látott napvilágot a szentiváni iskola centenáriumi évkönyve.
1994 októberében Showder néven indított diáklapot a gimnáziumban, amelyet 1998-ig szerkesztett.
1995 augusztusában Pilisvörösvár Nagyközség Képviselõ-testülete kinevezte a Vörösvári Újság felelõs szerkesztõjének. 2001 októberéig – lemondásáig – 72 számot szerkesztett.
1999 októberében egy évtizedes újságírói tevékenysége elismeréseképpen felvették a Magyar Újságírók Országos Szövetségébe. Ajánlói Bodor Pál és Várhegyi Ferenc voltak.
1999-ben közremûködött a Német Nemzetiségi Általános Iskola jubileumi évkönyvének megjelentetésében.
2000-ben közremûködött a Római Katolikus Egyházközség millenniumi évkönyvének nyomdai elõkészítésében.
2003. március 6-án a Képviselõ-testület ismételten kinevezi õt a Vörösvári Újság felelõs szerkesztõjének.
