 |
Májusfaállítás
A magyarországi németeknél kedves szokás május 1-jének éjszakáján a májusfa (Maipaam) állítása. A májusfa a szerelem jelképe is, ezért elsõsorban a szeretett lány udvarán vagy kapuja elõtt állítják fel. Manherz Károly „A magyarországi németek” címû könyvében a következõt írja e szokásról:
„A fa beszerzése a május elsejét megelõzõ éjszakán történik az erdõben. (Korábban a fát általában a szomszéd falu erdejébõl lopták.) Az erdõben igen magasra nõtt fákat választanak ki, a törzsüket megfosztják az ágaktól, csak a koronát hagyják meg. Ezt aztán papírszalagokkal, virágokkal, borosüvegekkel, süteménnyel és némely faluban különbözõ ajándékokkal díszítik. A májusfát teljes csendben, lehetõleg minél gyorsabban kell felállítani, hogy a ház lakói ne vegyék észre.”
Régebben a falu fõterén is állítottak májusfát. Ezt a szokást elevenítette fel a rendszerváltozás után a Heimatverein, s azóta évrõl évre április 30-án este felállítják a község majd a város májusfáját. A fa felállítása természetesen nem csendben történik, mint a lányos házaknál szokás, hanem látványos, színes mûsorral egybekötve, és nem a szerelmet jelképezi, hanem a városunk iránti kötõdést, hûséget és a közösség összetartó erejét.
Az idei májusfaállítás mûsorában a szokásosnál is többen vettek részt: a Gradus Óvoda gyermekei, a Templom Téri Általános Iskola tanulói, a Német Nemzetiségi Vegyes Kórus énekesei, a Német Nemzetiségi Táncegyüttes táncospárjai és az elmaradhatatlan Német Nemzetiségi Fúvószenekar.
A májusfa felállítása és az utolsó akkordok elhangzása után a nézõközönség megelégedetten szétszéledt, hogy emlékeiben megõrizze ezt a kedves napot.
Nem számoltak azonban egy réges-régi szokás feléledésével: másnapra ugyanis hûlt helye volt a zenével és vigalommal felállított városi májusfának: a fát ellopták kiflistõl, szalagostól, színes üvegestõl.
Ez a szokás régebben ismert volt a német falvakban, ezért az elsõ éjjel õrizték a fát a legények, nehogy valaki kárt tegyen benne vagy ellopja, mert az nagy szégyennek számított.
Hát most örüljünk vajon egy régi szokás feléledésének vagy szégyenkezzünk? Ki tudja?
Mindenesetre jövõre érdemes lenne a biztonság kedvéért megszervezni az éjszakai õrséget a fánál. Mert az ördög nem alszik… Ahogy a „hagyományõrzõ” werischwari legények sem…
F. A.
