Vörösvári Újság Online

A Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem és a pilisvörösvári Német Nemzetiségi Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola 2003. szeptemberétõl új képzési lehetõséget kínál az érettségivel rendelkezõknek. Akkreditált iskolai rendszerû felsõfokú szakképzést indítanak, amelynek keretében a gazdálkodási menedzser-asszisztens felsõfokú szakképesítésre készítenek fel. Bár akkreditált képzést az ország számos fõiskolája indít, ez az egyetlen olyan képzés az országban, amit egyetem szervez, és amelyhez más egyetemek és fõiskolák is társultak. A képzésben részesülõ diákok késõbb az ország több fõiskoláján és egyetemén is folytathatják tanulmányaikat.

– Mit jelent pontosan az akkreditált felsõfokú szakképzés? – kérdezem Kalmár Ildikót, a gimnázium szakképzésért felelõs igazgatóhelyettesét.

– Az akkreditáció egy képzés, program elismertetését jelenti; az egyetemek, fõiskolák közti átjárhatóságot, a tantárgyak beszámíthatóságát biztosítja egyfajta minõségi kontrollt jelentve. A különbözõ tantárgyak, szemináriumok súlyúknak megfelelõen kreditpontokat jelentenek: a hallgató, ha egyetemet vált, beszámítják a pontjait, s nem kell újra vizsgát tennie. A most beinduló oktatási programot a közgazdasági egyetem akkreditáltatta az Akkre-ditációs Bizottságnál. A bizottság javaslata alapján az Oktatási Minisztérium engedélyezte az oktatási program bevezetését. A képzés az egyetem gazdálkodástudományi karának szakmai irányítása és ellenõrzése mellett történik. A képzést elvégzõk számára továbbtanulás esetén biztosítjuk a szerzett kreditek 1/3-ának beszámíthatóságát. A krediteket beszámítják még a miskolci egyetemen is. További tárgyalások folynak még a debreceni egyetemmel és a tatabányai Modern Üzleti Tudományok Fõiskolájával is.

– A gazdálkodási menedzser-asszisztens államilag elismert, az Országos Képzési Jegyzékben szereplõ felsõfokú szakképesítés. A legújabb szakmák egyike, amelynek kialakításakor maximálisan figyelembe vették az európai uniós csatlakozás utáni szakmai elvárásokat. A gazdálkodási menedzser-asszisztens az általános és speciális gazdálkodási ismeretek birtokában képes gazdasági/gazdálkodási jellegû vállalkozásokban, termelõvállalatok marketing, controlling, szolgáltatási, anyaggazdálkodási, informatikai stb. részlegeiben, továbbá a különbözõ jellegû nonprofit szervezetekben a közép- és felsõvezetõk mellett gazdálkodási szakreferensi tevékenységet folytatni. Továbbá részt tud venni a vállalkozások létrehozásában, vezetésében, menedzselésében, valamint közremûködik a gazdasági/gazdálkodási feladatok szervezésében, lebonyolításában, elemzésében, értékelésében. A végzettek általános gazdasági, vállalkozási, marketing, jogi, kommunikációs, pszichológiai, számítástechnikai, számviteli és adminisztrációs, pénzügyi és adózási ismeretekkel, felkészültséggel rendelkeznek, amelyet mind a munkavégzésben, mind a gazdasági felsõoktatásban való továbbtanulás esetén is hasznosíthatnak.

– A szakma két év alatt végezhetõ el, államilag finanszírozott, tanulói jogviszonyban zajlik, gyakorlatorientált, ezáltal elõsegíti a végzést követõ elhelyezkedést. Az 1-2. félévben alapozó modulokat (elemzési metodika, gazdasági-módszertani ismeretek, vállalkozások gazdasági környezete) és szakismereti modulokat (szervezési- és kommunikációs ismeretek, gazdálkodási alapismeretek, idegen nyelv) hallgatnak a képzésben résztvevõk. A 3. félévben a szakismereti modulok mellett speciális modulok oktatása folyik: európai logisztika, külkereskedelmi szak. A szakokra az 1. év végén lehet jelentkezni. A képzés különlegessége, hogy az oktatás két csoportban: két tannyelven (német-magyar) és magyar nyelven folyik. Az országban egyedülálló két tannyelvû képzés során egyes tantárgyakat német nyelven tanulnak a diákok. Mindkét formában idegen nyelvû oktatás is zajlik (német vagy angol nyelv). A képzés középfokú gazdasági nyelvvizsgával zárul.

– A jelentkezõ érettségi átlagának legalább 3,5-nek kell lennie! A képzésre 2003. augusztus 15-ig lehet jelentkezni az iskolában a titkárságon kapható jelentkezési lapon. Egyenlõ eredmények esetén iskolánk volt diákjai elõnyt élveznek a külsõs jelentkezõkkel szemben.

– Az akkreditált képzés bevezetését csak másodszori kérelmére engedélyezte a gimnáziumnak a fenntartó önkormányzat. Milyen feltételeket szabtak hozzá a képviselõk? – kérdezem dr. Guth Zoltán igazgatótól.

– Alapvetõ félelmük az volt az elsõ alkalommal is, hogy az meg fogja terhelni az önkormányzat költségvetését. Ezért kikötötték, hogy a képzés nem lehet veszteséges, nem okozhat plusz költségeket az önkormányzat számára.

– Miért tartja fontosnak a felsõfokú szakképzés bevezetését a vörösvári gimnáziumban?

– Az egyetem 26 szakközépiskolából választott ki 13-at. Ezek közül egyedül mi vagyunk két tannyelvûek – mint az egyetem német bázisiskolája –, ami önmagában minõsíti intézményünket, igen jelentõs szakmai kihívást jelentve számunkra. A felsõfokú képzés emelni fogja az egész intézményben folyó oktatómunka színvonalát.

Áprilisban immár harmadik alkalommal adta be az önkormányzat a gimnázium bõvítésére vonatkozó pályázatot. A BM és az OM által meghirdetett pályázaton sajnos sikertelenül szerepeltünk az elmúlt két évben.

A most beadott pályázat tartalmazza négy tanterem és két csoportszoba tetõtérbeli kialakítását, fiúkollégium és tornacsarnok építését, valamint az ebédlõ bõvítését.

A pályázatban kért címzett támogatási igény 392 400 000 Ft + áfa. A pályázati önrészt – 43 600 000 Ft összeget – teljes egészében a gimnázium állja. (A Kábeltévé eladásából: 12 000 000 Ft, szakképzési hozzájárulásokból: 11 600 000 Ft, Gröbenzell önkormányzatától: 7 000 000 Ft, a Német Belügyminisztériumtól: 13 000 000 Ft.)
Várhatóan július elején születik döntés a harmadízben beadott 400 millió forint feletti iskolabõvítési pályázatról.

Május 7-én rendezték meg a vörösvári gimnáziumban a végzõs tanulók ballagását. Négy osztályban összesen 101 „obsitos” diák akasztotta vállára a ballagó tarisznyát. Két nappal késõbb a diákok egy része már a német írásbelin is túl volt. (Másutt az országban általában ezen a napon ballagtak a végzõsök.) A magyar írásbelire 12-én, a matematikára 13-án került sor. (A ballagásról készült képek megtekinthetõk a www.kulker-nemet.sulinet.hu/ballagas.htm weboldalon.)

Megújult a helyi gimnázium honlapja. Az iskola egyik informatikatanára által készített weboldalakat különösen azoknak érdemes felkeresni, akik szeretnének ebben az intézményben továbbtanulni. Számos hasznos információ és rengeteg képanyag között lehet böngészni. A Honlap (egyelõre) a következõ címen érhetõ el: www.kulker-nemet.sulinet.hu

Május 8-án újraválasztotta a Képviselõ-testület a két általános iskola és a zeneiskola igazgatóját. A régi-új intézményvezetõk újabb öt évre kaptak bizalmat és mandátumot. Az alábbiakban az elõttük álló idõszak legfontosabb feladatairól faggatjuk õket.

– Azt hiszem, a tantestületi szavazás eredményét. 1998-ban még úgy kerültem az iskola élére, hogy a többség nem engem támogatott. Öt éves munkám azonban meggyõzte kollégáimat, és most már közel 70 százalékuk mellettem áll. Ezt értékelem igazán nagyra, hiszen ez azt jelenti, hogy jó úton haladunk. Büszke vagyok például a Comenius 2000 közoktatási Minõségfejlesztési Program I. számú modelljének kiépítésére. Sikernek értékelem azt is, hogy két munkatársam német nemzetiségi szakértõ lett, hogy az Oktatási Minisztérium akkreditálta egy német nyelvtanároknak szóló továbbképzésünket, hogy kolléganõnk tankönyvének kiadót találtunk, hogy tovább erõsödött az iskola nemzetiségi jellege.

– Mi az, amit nem sikerült megvalósítani, amit „kudarcként” értékel?

– Kudarcként élem meg azt, hogy nem tudtuk bõvíteni az iskola épületét, nincs még mindig megfelelõ könyvtárszobánk, nincs informatikatermünk (az oktatás jelenleg egy bejárati részben történik, ahol csupán 8 számítógépnek van helye…) Nincs elég szaktantermünk, rossz az épület teteje. Tervek vannak – pénz még nincs.

– Tervez-e valamilyen radikális változást az iskola életében, esetleg vezetésében?

– Semmiképpen, a nagy változások megtörténtek már az elmúlt öt évben, most már ezt az irányt szeretném folytatni. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem kívánom az iskolát tovább fejleszteni, de radikális változtatásokra már nincs szükség. Szeretném az imént említett „álmokat” megvalósítani.

– Talán az a legfontosabb, hogy sikerült egy stabil, szakmailag jól képzett tantestületet összeállítani. A gyermekek szempontjából pedig elértük, hogy mindenki képességeinek, érdeklõdésének, igényeinek megfelelõen tanulhat. A két területet természetesen nem lehet szétválasztani, mindkettõre szükség volt ahhoz, hogy az iskolát mind a gyermekek, mind a szülõk számára vonzóvá tegyük. Úgy érzem – és a tapasztalatok is azt mutatják – ezt elértük.

– A tárgyi feltételek területén vannak problémáink, nem sikerült az épület általános felújítása, ugyan bekötöttük a szennyvízcsatornát, új minden mosdó, de nem tudtuk kicserélni a villamoshálózatot, a folyosókat is rendbe kellene tenni, nagyon rossz állapotban vannak az ablakok, és nincs elég termünk. A munkálatokhoz azonban nagyon sok pénzre lenne szükség. Az ezzel kapcsolatos pályázataink nem voltak sikeresek. Folyamatosan dolgozunk azon, hogy ki tudjunk alakítani egy sportudvart, és hogy beépítsük a tetõteret.

– Gyökeres változást nem, azokat a folyamatokat szeretném megerõsíteni, amelyek jól mûködtek eddig is. A lehetõségek behatárolják álmainkat… Az oktatás szervezésében és irányításában viszont tovább kívánjuk erõsíteni az iskola gyermekközpontúságát. Az intézmény felvállalta a speciális képzést igénylõ gyermekek nevelését, oktatását, nemcsak helyi, hanem kiskörzeti szinten is. A jelenleg még épületen kívül mûködõ két csoportot mindenképpen be szeretném hozni, hogy a gyermekek integrálódása valóban megtörténjen.

– A tantestület majdnem 100 %-a támogatta a pályázatát, számított erre?

– Ez volt szakmai életem legszebb ajándéka. Köszönöm a kollégáknak és a szülõknek.

– Azt hiszem, az a legfontosabb, hogy a zeneiskolát – mint oktatási intézményt – elfogadta a város és a többi iskola. Munkánkat elismerik, részévé, sõt, központjává váltunk a város kulturális életének. Büszke vagyok arra is, hogy mi már három éve tagjai vagyunk az Európai Uniónak… – egy átfogó projektnek köszönhetõen pénzt és szakmai segítséget kapunk.

– A legszomorúbbnak azt tartom, hogy az önkormányzat korlátozta a felvehetõ gyermekek létszámát. Európában mindenütt elismerik a mûvészeti nevelés fontosságát… Ráadásul egy speciális oktatás annál kifizetõdõbb, minél több gyermek vesz részt benne. A korábbi 310-330 helyett maximálisan 270 gyermeket oktathatunk. Kudarcnak ítélem meg, hogy nem sikerült bevezetnünk a hagyományõrzõ néptáncoktatást, ezt sem támogatta a város vezetése. Végül: kevés a tantermünk, nincs tanári szobánk, a gimnáziummal közösen használt épületben alárendelt szerepet játszunk, holott a saját feladatkörében minden intézményre egyformán szükség van.

– Az oktatás terén jó felé haladunk, a cél a gyermek- és szülõcentrikus iskola. Egy finn oktatási módszer bevezetésén is dolgozom, melynek az a lényege, hogy a kicsiket már 0 éves kortól képzik. Az oktatás ott nagyon eredményes, ezt szeretném az országban egyedülállóan ide átültetni. És végül természetesen örülnék, ha a gyermekek koncertjein több szülõt látnék, ha a hangversenyeket minél többen látogatnák, szeretném folytatni a nemzetközi trombitaverseny hagyományát, és kellene egy új zongora…

Felhívjuk a vörösvári polgárok figyelmét arra, hogy a Polgármesteri Hivatal központi száma: 330-233.
A régi számot ne hívják, mert azon egy magánlakás jelentkezik!

2003. februárjában felkérés érkezett iskolánkhoz az esztergomi Vitéz János Katolikus Tanítóképzõ Fõiskolától. Az általuk vendégül látott francia diákcsoporttal látogatásukat jelezték, mint nemzetiségi nyelvet oktató intézménynél.

2003. március 5-én fogadtuk õket. Bár nem tanulunk francia nyelvet, mégis úgy gondoljuk, nagy élmény volt mindkét oldal számára a találkozás. Iskolánk tanulója, Geszler Nikolett meglepetést szerzett, hiszen francia nyelven köszöntötte õket, nem kis örömükre.

Lukács Gáborné tolmácsolta, hogy a vendéghallgatók szeretnének az igazgatónõtõl egy általános tájékoztatót kapni a magyar oktatási rendszerrõl, elsõsorban az alapfokú oktatásról. Nagy érdeklõdéssel figyelték, rengeteg kérdést tettek fel. Breierné Kalmár Éva, az intézmény igazgatónõje alapos, kimerítõ tájékoztatást adott minden érdeklõdõnek.

Elõzetes kérésre, egyik mûvészetis osztályunk óráján vettek részt. Vereckeiné Györkei Katalin 2. m osztályában élvezhették végig a nemzetiségi hagyományokhoz kapcsolódó énekeket, népi táncot, játékokat, majd a gyermekek csodálatos kézügyességével hajtogatott virágokat.

A francia fiatalok nemcsak nagy figyelemmel nézték az órai munkát, de még a tulipánhajtogatásban is részt vettek, a tanító néni segítségét kérve. Ajándékként tulipánnal búcsúztak a gyermekek. A pilisvörösvári látogatást a Gradus Óvodában folytatták.

Úgy látszik, hogy iskolánk jó hírét öregbítette ez a látogatás, visszhangja pozitív volt a fõiskolán is. Ezt igazolja, hogy 2003. április 4-én ismételten találkoztunk az esztergomi Vitéz János Katolikus Tanítóképzõ Fõiskola újabb vendéghallgatóival.

Ezen a napon németországi hallgatók érkeztek hozzánk.
Az elsõdleges cél itt is oktatási rendszerünk és az alapoktatás megismerése. Orbán Péter 7. osztályos tanulónk igazi szép német nyelven köszöntötte vendégeinket, sõt kedvesen el is társalgott velük.

Breierné Kalmár Éva igazgatónõ tájékoztatója után Botzheim Barbara, nemzetiségi tanító óráját tekintették meg a 3. a osztályban. Az óralátogatás célja a nemzetiségi nyelvi óra tartalma és a beszédorientáció volt.

A gyermekek koruknak megfelelõen természetesen végig német nyelven folytatták a társalgást. A hallgatók sokszor meglepõdtek egy-egy gyermek kiemelkedõ tudásán. Az óra végén megköszönték, hogy betekintést nyerhettek a magyar oktatási rendszer egyik nemzetiségi órájába, és elégedettségüket fejezték ki.
Örömteli emlékeink közé tartozik majd mindkét találkozásunk.

A május az a hónap, amikor az év végi hajrá elõtt néhány tanulónak még alkalma nyílik arra, hogy a nyelvórán tanultakat „élõben” is kipróbálja.

Iskolánk hosszú évek óta kapcsolatban áll a contwigi Goethe iskolával. A Saarland tartományban, a francia határtól nem messze fekvõ városka az egyik évben fogadja iskolánk 25 tanulóját, a következõ évben pedig saját diákjait küldi, a sajnos onnan elég messze fekvõ Pilis-vörösvárra.

Ebben az évben is mi voltunk a vendégfogadók. Az iskola két tanára, Barbara Lauer és Hermann Semar, akik a contwigi iskola részérõl igen nagy szeretettel és lelkesedéssel ápolják ezt a kapcsolatot, az idén 21 tanulót hoztak magukkal. Frau Lauert az idén férje is elkísérte, hogy legyen, aki az öt(!) hónapos kislányukra vigyázzon. Lydia, a pilisi gyalogtúrát kivéve, minden programban nagy érdeklõdéssel vett részt.

Mint minden alkalommal, igyekeztünk most is olyan programokat szervezni, amivel felkelthetjük a német diákok érdeklõdését szûkebb és tágabb értelemben vett hazánk iránt. Megismerkedtek Pilisvörösvár nevezetességeivel, ellátogattak a polgármesteri hivatalba, ahol a polgármester asszony is fogadta õket. És nagy figyelemmel követték nyomon a Heimatmuseumban, az ott látottak és Grómon Mici néni elbeszélése alapján a magyarországi németek életét.

Megmutattuk nekik fõvárosunkat, a Dunakanyart, és az idõjárásnak köszönhetõen a Balatont nem csak láthatták, de meg is mártózhattak benne. Természetesen betekinthettek iskolánk életébe is, részt vettek nyelvi és informatika órákon, és sportban is összemérhették erejüket az itteni diákokkal.

A hét vége, mint mindig, a családi programok ideje. A vendégfogadó szülõk nagy-nagy szeretettel, gondoskodással veszik körül a „cseregyerekeket”, viszonozva azt, amit a mi gyermekeink kaptak Contwigban.

Reméljük, és a pályaudvaron elhullajtott könnyekbõl úgy látjuk, sikerült egy élménydús és a mi diákjaink számára igen hasznos hetet együtt töltenünk.

A Herman Ottó országos biológiaverseny megyei fordulóját 2003. április 26. án rendeztük az iskolában. A versenyen megjelent és köszöntötte a résztvevõket Grószné Krupp Erzsébet polgármester asszony.

Pest megye iskoláiból 57 tanuló érkezett. A legjobb Havas Attila, Göd, Huzella Általános Iskola – teljesítménye 97 %. II. helyezett: Babarczi Balázs, Gödöllõ, Premontrei Szt. Norbert Gimnázium. III. helyezett: Koren Bence, Szentendre, Barcsay Általános Iskola.

A legjobbakat oklevéllel, jutalomkönyvvel, kerámia Herman Emlékplakettel, marcipánnal, és minden szereplõt emléklappal jutalmaztunk. A verseny végén a megfáradt „harcosokat” szendviccsel, üdítõvel, gyümölccsel vendégeltük meg. Természetesen kínáltuk a felkészítõ nevelõket és a kísérõket is.

A megye legjobb biológus tanulói megelégedve, jó érzéssel, de nagyon fáradtan hagyták el iskolánkat.

Március 15-én Breierné Kalmár Éva igazgató asszony a szabadságharc évfordulója tiszteletére rendezett iskolai ünnepély után köszöntötte az iskola tanulóit, akik a házi szaktárgyi versenyeken kimagaslóan szerepeltek, a legjobbak oklevelet és jutalomkönyvet kaptak. Tiszteletükre, hagyományainknak megfelelõen „álló fogadást adott” az igazgató. Szendvics, sütemény, kóla, gyümölcs nagyon gyorsan elfogyott. Örültünk, hogy gyorsan fogyott, mert ez azt jelentette, hogy sokan voltak gyõztesek és helyezettek. Itt köszönöm meg kollégáimnak a sok-sok munkát, hiszen 101 versenyt rendeztünk a Templom Téri Általános Iskola tanulóinak a tanév folyamán.

Nagyon büszkék vagyunk a sok-sok okos, ügyes gyerekünkre – néhányukat, a legjobbakat szeretném kiemelni, megdicsérni: Martos Máté, Holló Noémi, Manhertz Kati, Lebanov Andrea, Witzenleiter Kitti, Pércsi Ádám, Párkányi Gergely, Uri Bernadett, Szigeti Soma, Molnár Ágnes, Balogh Emese, Pálvölgyi Patrik... Mindenkit sajnos helyhiány miatt nem tudok felsorolni.

A felsõ tagozaton is sok ügyes tanulónk ért el nagyon jó helyezéseket: Haluk Tibor, Lieber István, Fûrész Ági, Zoboky Barbara, Iflinger Norbi... A hatodikosak közül kiemelem a következõket: Reményi Edina, Szabó Ádám, Dobai Nikolett, Nagy Boglárka, Uri Noémi, Grill Adrienn... A hetedikesek között a legjobbak: Dull Ági, Kalmár Levente, Orbán Péter, Gemela Dániel, Kakó Erik, Tamaskó Gábor. A legjobb nyolcadikosak: Geszler Nikolett, Manhercz Erika, Marge-tin Anita, Lõrincz Annamária.

A házi szaktárgyi versenyekhez felkészülési formának tekintettük a levelezõ versenyeket.
Ebben az évben összesen 374 tanulónk nevezett erre a felkészülést segítõ versenyre.

Közeledik a pedagógusnap, és ilyenkor „számba vesszük önmagunkat”. Kik voltak elõdeink, kik vagyunk még együtt. Sajnos megint hiányzik valaki.

Egy ember életét nem lehet pár leírt gondolattal „összefogni”. Emléket állítani és emlékeztetni rá, talán igen.

Kisvárdai tanító családból származott, 1955-ben került Pilisvörösvárra tanítani az ún. Polgári iskolába, ahol késõbb igazgatóhelyettes lett. Régi tanítványai és kollégái emlékeznek a fiatal tanár mosolygó arcára, lelkes munkájára. Aktív résztvevõje volt minden jó célt szolgáló megmozdulásnak. Kortársai szomorkás mosollyal emlegetik sportszeretetét, különösen a labdarúgáshoz való kötõdését. Elkötelezett Fradi szurkoló volt, egyetlen mérkõzést sem hagyott ki. Tanítványai szívesen használták ki a hétfõi napon a Fradi sikert, kérve a rövid beszámolót.

Szigorú, emberséges, jó tanár volt, akit szerettek a tanítványai. Korrekt és következetes. Megjelenése mindig a jó ízlést sugallta. Ha különös öröm érte, tenyerét összedörzsölte, ezzel adott elégedettségének kifejezést.

A két általános iskola összevonása után posztján maradva folytatta lelkiismeretes munkáját.

Nem sokkal ezután olyan tragédia következett be életében, amely mint embert, mint apát lelkileg, testileg összetörte. Idõsebbik fia autóbaleset következtében nagyon fiatalon elhunyt. Az addigi mosolygós arc hirtelen megöregedett, megcsendesedett. Becsülettel, hivatását nem elfeledve végezte tovább munkáját nyugdíjazásáig, de már nem az az „Árpi bácsi” volt, akit ismertünk.

Nem felejtjük el, hogy köztünk élt, és hazája tiszteletére és szeretetére tanító történelemtanára volt Pilisvörösvár sok-sok gyermekének.