 |
Nemzetközi kõkonferencia Pilisvörösváron
Február 22-én negyedik alkalommal rendezte meg Pilisvörösváron a Kõfaragó és Mûkõkészítõ Vállalkozók Országos Ipartestülete a Nemzetközi kõkonferenciát. A Magyarországon egyre megbecsültebb szakma kiemelkedõ eseményén közel 300 hazai és külföldi szakember vett részt, és tucatnyi cég állította ki termékeit.
A konferenciát a gimnázium rendezvénytermében Grószné Krupp Erzsébet nyitotta meg, aki elmondta, hogy a Dunán lehajózó sváb és bajor õseink ennek a szakmának az ismeretét és szeretetét is magukkal hozták a Pilisi-medencébe, magas szintû szakmai kultúrát hozva létre. (Gondoljunk csak a gyönyörû gótbetûs sírkövekre a vörösvári temetõben.)
A megnyitót az osztrák, a német és a magyar kõfaragó ipartestület elnökeinek üdvözlõ beszédei követték: Franz Bam-berger, Horst Herzig és Dall' Asta Arnold az európai uniós csatlakozással lehetõvé váló együttmûködést és segítségnyújtást hangsúlyozták.
A nap folyamán a rendezvényterem közönsége elõadásokat hallhatott többek között a nürnbergi Stone+tec-rõl, amely a szakma legjelentõsebb kiállítása Európában, a Bory várban lévõ betonszobrok restaurálásáról és az újra megnyitott fertõrákosi mészkõbányáról.
Az egyik legérdekesebb elõadást egy, az Ipartestület és a Mûszaki Egyetem által kiírt pályázat nyertese, Kapovits Réka tartotta. A végzõs építészhallgató vakok és gyengén látók számára tervezett kertjében különbözõ fajtájú kövek segítségével – szabálytalan formák, egyenetlenségek, eltérõ felületkezelés alapján – tájékozódhatnak az oda látogatók. A közlekedést egy kõbõl készült dombortérkép is segíti, amely a kert kicsinyített mása.
Míg a rendezvényteremben egymást követték az elõadások, az aulában magyar és nyugat-európai cégek kínálták prospektusaikat és termékeiket a látogatóknak. A kiállított anyagokból is jól érzékelhetõ volt, hogy napjainkban az építõiparban egyre nagyobb szerepet kapnak a természetes anyagok. Az elmúlt 10-15 év politikai és gazdasági változásainak köszönhetõen jelentõsen megváltozott az építkezések színvonala és stílusa. Egyre gyakrabban alkalmaznak nemes anyagokat, és a korábbi évtizedekben elfeledett technikákat. A mûemléki elõírások is megkövetelik, hogy eredeti szépségükben és eredeti anyagaikból újítsák fel a régi, patinás épületeket. Jelentõsen megnõtt a hazai díszítõkövek, a süttõi, tardosi, fertõrákosi kövek felhasználása. A temetõkben is kezd kiszorulni a mûkõ, helyét egyre inkább a gránit veszi át.Mindezek a változások a kõvel dolgozó szakmák presztízsét növelik. És természetesen a vörösvárihoz hasonló szakmai események jelentõségét is.
A konferencia délután öt órakor kitüntetések és emlékplakettek átadásával ért véget. Este nyolc órakor kezdõdött a Kõfaragó bál, amelyen a meghívott vendégek és családtagjaik hajnalig múlatták az idõt.
Ej, mi a kõ?– Minden kõ jó, minden kõ szép, kõbõl nincs hulladék! – mondja Molnár Sándor, aki mint laikust végigvezet a Kõkonferencia kiállítási standjai között. (Molnár úr elnökségi tagja a konferenciát rendezõ Kõfaragó és Mûkõkészítõ Vállalkozók Országos Ipartestületének.) Közben arra is van ideje, hogy amolyan gyorstalpalva kiokosítson a kõzetek fajtáiról. – Vannak nõnemû kõzetek és hímnemû kõzetek. Nõnemû például a márvány. Õ a kövek menyasszonya. Hímnemû kõzet a gránit. Kemény és rendíthetetlen.
Egy tudományosabb csoportosítással is megismertet, amely szerint a kõzetek tûz- vagy vízeredetûek. A gránit mélységi kõzet, amely izzó állapotban fölfelé törekedve a földkéregben lassan lehûlt. Kristályos szerkezete ennek a lassú és teljes lehûlésnek a következménye.
A márvány vízeredetû kõzet, amely úgy keletkezik, hogy a tömött mészkõ a vízoszlop nyomására és magas hõhatásra kristályosodásnak indul. A kialakult márványban nagyobb, gyakran sok mm-es méretû kalcitkristályok figyelhetõk meg, szövete kristályos-szemcsés. Megtudom azt is, hogy a márványban látható mintázat, nem más mint szennyezõdés.
Miközben a kiállított márványlapocskákat tapogatom, elgondolkodom azon, miért van az, hogy a természetben még a kosz, a szenny is szépséggé és értékké alakul. Vajon miért mûködik ez az emberi társadalomban épp fordítva?…
Fogarasy Attila
